Amerikai Magyar Világ, 1967. április-június (4. évfolyam, 15-26. szám)

1967-06-18 / 25. szám

No. 25. SZÁM .. ••.v ■ v ^ AkEx? 4. i­­ i ► / g t Tai TTMtr^ fT A%3Cj* arr;-, .· $ *~ j) „ ’9 k eRw .« t tm? fm f W hHa , a^tJ ¡4 ff f— —nilW— I m­ T T TMhT I beolvadt lapok: A Jó Pásztor (Cleveland), Bányászlap (Detroit) Kereszt, kavetértés (Bridgeport), Philadelphiai Függetlenség, Buffalo­ Hiradó, Városi Élet (South Bend)). Amerikai Magyarság Clveland, Ohio Vasárnap, 1967 június 18. Vol. IV. évfolyam. KÜRTHY MIKLÓS: KRÓNIKA Különös dolognak tartom — ha nem volna olyan tragi­kus, amilyen — groteszk — nem tartanám, a világon ál­landóan folyó, úgynevezett “nemzetközi békekísérlete­­ket.” Különös dolog ez azért, mert miköz­ben a világ va­­lame­l­y­i­k ré­szén egy bizo­nyos háborús lehetőség fel­fejlődik, nem történik s­e­m­­m­i. A háborús Kürthy Miklós lehetőség nyu­godtan, mondhatnék, háborí­tatlanul fejlődik és senki sem tesz semmit. Amikor azután a helyzet szükségszerűen háborúvá fej­lődik, az egész világ megdöb­ben. Diplomaták ilyenkor üres tárgyalásokat kezdenek egymással, a kormányok kü­lönböző üzenetekkel zaklat­ják egymást és mindenki fel­háborodik azon, hogy az tör­tént, aminek természetesen módon, történnie kellett: a háborús helyzet­­ háborúvá fejlődött. Persze, érdemes volna ilyenkor feltenni a kérdést: voltaképpen, mi egyéb tör­ténhetett volna? Különleges körülmé­ny, hogy a világ diplomatái és politikusai, mindig “minden erőfeszítéssel” békére törek­szenek — miután valahol fel­lángolt egy háború. Ilyenkor lázas nemzeteközi tevékenység kezdődik és rö­videsen kiderül: a­z egész vi­lág­­(beleértve a harcoló fele­ket is) békét akar. Szinte cso­dálatosnak tűnik, hogy ennek ellenére, kitört a háború! * * * A hirtelenül beköszöntött meleg időjárásra való tekin­tettel, le kellett nyiratnom kis fekete nősténykutyám, Beauty, bundáját. Érdekes módon, Beauty azóta, nem találja helyét, holott kétség­telenül sokkal jobban érzi magát, mintha bundája vol­na. Időnkint rámnéz és nyöszö­rög, megcsóválja szőrtelenné vált farkát, azonban gyorsan abbahagyja a dolgot, mert ez a kopár, szőrtelen farok, ön­maga számára is idegen. Beauty most, bunda nél­kül, határozottan megválto­zott: időnkint gondterhelten járkál a lakásban és észreve­­szem, hogy lopva figyeli meg:­változott önmagát. Önmagá­val ismerkedik: valahogy úgy érzi, hogy új kutya lett — ha ugyan egyáltalában tudatá­ban van annak, hogy—kutya. "HÁBORÚS"BÉLYEGEK PALERMO, Szicília — Az itteni Földközi tengeri kiál­lításon, az Arab Liga pavil­­lonja előtt hosszú sorban áll­nak az emberek azért, hogy olyan különleges bélyegeket vásároljanak, amelyek június ötödiki postabélyegzővel van­nak ellátva. Ezen a napon kezdődött ugyanis az arab­izraeli háború. Egy anya, aki a polgármester tudtával láncraverve tartja fiát Ez a különös anya Seoulban, Dél-Korea fővárosban él és neve: Pak Yong-re. A tör­ténet annál is érdekesebb, mert ez az anya már tizenhét esztendeje a szó valóságos ér­telmében, házi börtöncellában, láncraverve tartja fiát —­ arra való hivatkozással, hogy nagyon szereti őt és ami a legfigyelemre­méltóbb: Seoul polgármestere tud erről — és egyetért az anyával. A férfi, aki ennek a különös asszonynak a fia, a jelenleg 42 esztendős Pak Kyong­­son. Ez a férfi, akinek tekintete üres és csak ritkán villan fel szemében az értelemnek valamiféle halvány fénye, édesanyjával él együtt, annak lakásában, egy külön erre a célra készült házi börtöncellában, láncra­­verve , mert egyébként közveszélyes, dü­höngő őrült. A 67 esztendős Park Yong-re ezeket mon­dotta az őt meglátogató újságíróknak nem­régiben. — Egyetlen reményem az, hogy a fiam meggyógyul, mielőtt én meghalok. Csupán ez a remény tart életben. Miközben az újságírók megintervenálták ezt a különös anyát, a láncravert férfi a lakás ebédlőszobájának hátsó, alkórszerű benyitásában ült. Erre a benyitásra börtön­rácsokat szereltetett fel az anya és fia kezén és lábán bilincsek volta­k. Pak Kyong-son érdektelenül, üres tekin­tettel bámulta a lakásban levő újságírókat és semmi jel nem mutatott arra, hogy a be­szélgetést megérti. A házi börtön padlóján egy matrac he­vert — ez volt a különös börtön egész be­rendezése. Az anya a következőkben mondotta el az­ újságíróknak fia különös és tragikus tör­ténetét: — Fiam huszonöt esztendős volt, nemrégi­ben nősült s banktisztviselő volt akkor, ami­kor 1950-ben, kitört a koreai háború. — Miközben az inváziót végrehajtó észak­­koreai csapatok Seoul felé közeledtek, fiam és felesége, Lee Mi-ja, mint annyian mások, megpróbált dél felé menekülni. Amikor azonban Seoul külvárosági eljutottak, bele­futottak egy bombatámadás kellős köze­pébe.­­ A fiam idegmegrázkódtatást kapott és amikor ájulásából magához tért, megválto­zott ember lett. Dühöngő, közveszélyes, rosszindulatú őrült vált belőle.­­ Felesége segítségével visszajutott Ne­­oulba, hozzánk, a szüleihez. Nyomban or­voshoz vittük. Ekkor azonban már a leg­jobb orvösök elmenekültek dél felé. Azok az orvosok, akik Seoulban maradtak, nem voltak elég képzettek ahhoz, hogy fiamat megfelelően kezeljék, ezért hát, férjemmel együtt, hazahoztuk őt, lakásunkba. — Lee Mi-ja, fiam felesége, elmenekült a városból és sohasem láttam többé, azt sem tudom, hogy él-e. Fiamat elvittük egy olyan orvoshoz, aki nem orvossággal, hanem fü­vekkel gyógyított. Igazi orvos ekkor már nem volt Seoulban. — Az orvos füveket irt fel fiam számára, mi megfőztük azokat és megetettük vele. Ezek a füvek azonban csak még betegebbé tették a fiamat. — Ezután Pak Yong-son valóban közve­szélyes lett: minden ok nélkül rátámadt ide­gen emberekre is, meg akarta ölni őket és ami a közügyébe került, azt pozdorjává zúz­ta. — Férjem nem sokkal ezután, egy bom­batámadás áldozata lett és én egyedül ma­radtam beteg fiammal. ' '* A fiam azóta is úgy mozog az embe­rekre, akárcsak egy kutya és ha hirtelen feldühödik, rájuk ugrik és harap. Még en­gem is megvert és megharapott néhányszor, az első időkben. - A fiam állapota egyre rosszabbodott és én nem tudtam mihez kezdeni vele. El­megyógyintézetbe vitetni nem akartam s ezért nem volt mi egyebet tennem, mint­hogy idehaza, a lakásunkban, házi börtönt rendeztem be számára. — Kezdetben megpróbálkoztam azzal, hogy bezárom az egyik szobába. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek: Pak Kyong-son erős férfi és nem esett nehezére, hogy ki­törjön a szobából. — Ekkor határoztam el, hogy börtönrá­csokat szereltetek fel az alkóvra és láncra­­verten tartom a fiamat. — Én magam varrónőként dolgozom és ebből tartom el mindkettőnket. . — Egészen az elmúlt novemberig, senki sem tudott arról, hogy idehaza, házi bör­tönben, láncraverve tartom a fiamat. No­vemberben azonban két rendőr, esti kör­útja közben, a ház előtt elhaladva, meghal­lotta, amint Pak Kyong-son, dührohamában vicsorgott, morgott és ordított.­­ —A két rendőr bekopogtató­ a lakásba és aggódva kérdezte, hogy mi a­ baj? Mind­ketten­ megdöbbentek amikor l­gpillantot­tak láncravert, vicsorgó és dühöngő fiamat. — Ekkor a rendőrség nyomozást indított az ügyben és vizsgálat indult ellenem. A vizsgálat azonban teljes mértékben engem igazolt. Dr. Lee Byung-yun, az egyik itteni kórház elemosztályának főorvosa, ezeket mondotta: — Több ízben megvizsgáltam Pak Kyong­­sont és határozottan állíthatom: ez a férfi súlyos önhasadásban szenved, teljes infan­­tilizmusban és teljes mértékben elvesztette emlékező­készségét. Nem tartom valószínű­nek, hogy valaha is meggyógyuljon. A kö­rülményeket figyelembe véve, helyesebb­nek tartom, ha itthon hagyjuk őt, mintha kórházba szállítanák. — A nyomozás után nem sokkal Seoul polgármestere, Kim Hyon-ok, meglátogatott bennünket, lakásunkban. A polgármester jelentős pénzösszeggel segített és adott egy lemezjátszót és néhány lemezt ajándékba. — Ez a lemezjátszó a fiam egyetlen szó­rakozása. Érdekes módon, a zene megnyug­tatja őt: órák hosszat képes nyugodtan ülni és hallgatni a zenét. — Dr. Lee időnkint meglátogat és nyug­tató orvosságot ír fel a fiaimnak. Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha Pak Kyong-son már ritkábban kapna dührohamot, mint azelőtt és úgy tűnik, mintha valamivel ja­vult volna az állapota. Olykor már engedi, hogy megsimo­gassam és nem harapja meg a kezemet. Min­den nap csak ezért imádkozom: engedje meg a Mindenható, hogy mielőtt meghalok, vég­leg és örökre levehessem fiamról a bilin­cseket és legalább csak néhány pillanatig lássam őt még egyszer, halálom előtt, olyan­nak, amilyen betegsége előtt volt: kedves, szelíd, mosolygós és szeretetreméltó férfi­nek. — Remélem, hogy elkövetkezik majd ez a pillanat. És akkor boldogan fogok meg­halni. GYÓGYMÓD A CSUKLÁS ELLEN CHICAGO — Egy Dr. Mo­hamed Ramez Salem nevű, 31 éves egyiptomi orvos, aki jelenleg az Egyesült Álla­mokban tartózkodik, előadást tartott és ez alkalommal ki­jelentette: olyan gyógymódot talált fel, amellyel meg lehet szüntetni a csuklást. Dr. Salem szerint a torok Néhány más beteg esetében a hátsó felét egy apró plasztik csővel kell megdörzsölni. A fiatal egyiptomi orvos azt állította: több, mint 100 csukló beteget kezelt ilyen módon és egyetlen beteg ki­vételével, mindegyikük csuk­lása nyomban megszűnt. Nem tudom, miért nem volt eredményes ennek a be­tegnek esetében a módszer — mondotta .. Dr. Salem. A csuklás később visszatért, ugyanennek a módszernek az ismételt alkalmazásával azon­ban, ismét sikerült elállíta­­nom. — A csuklás különöskép­pen veszélyes azokban az ese­tekben, amikor a csuklási ro­ham éppen egy operáció előtt, vagy műtét közben fog­ja el a beteget — jegyezte meg Dr. Mohamed Ramez Salem, egyiptomi orvos. Thomas Stafford Apollo-űrpilóta egy TV inter­júban elmondta Washingtonban, hogy nem hiszi, hogy amerikai és szovjet űrpilóták egyelőre együtt fognak repülni ugyanazon űrhajón. A KÖZELKELETI HÁBORÚ KÉT LEGENDÁT ROMBOLT SZÉJJEL WASHINGTON­­ Amikor a közelkeleti háború június 5-én hajnalban megkezdődött, az első jelentések arról szá­moltak be, hogy mindkét fél a másikat okolja a harcok ki­töréséért. Rövidesen nyilvánvalóvá vált azor’’ ~n,­­hogy a háborút Nasser, egyiptomi elnök, in­dította el, aki ekkor még meg­ volt győződve az úgynevezett “egyesült arab haderő” fölé­nyéről. JERUZSÁLEM, Izrael - Izraelben tartózkodó külföldi tudósítóik egybehangzóan megjegyezték jelentésekben: az izraeliek, nyugodtan, pá­nik nélkül fogadták a háború kitörésének hírét. CAIRO, Egyiptom — Az egyiptomi fővárosban hatal­mas lelkesedés fogadta a há­ború kitörésének hírét. Az utcán felvonuló tömeg üteme­sen kiáltozta: — Tel Aviv felé indulunk! MOSZKVA — A szovjet kormány nyomban, határozot­tan, leszögezte, hogy a Szov­jetunió az arabok mellett áll a közelkeleti háborúban és Izraelt tartja “aggresszor­­nak”. Nyomban ezután, egyik arab ország a másik után üzent háborút Izraelnek és a Tass iroda pontosan közölte az erről szóló jelentéseket. LONDON — A “British Broadcasting Corpo­ration” (BBC) Jeruzsálem kiküldött munkatársa, Michael Elkins, ezt a jelentést küldötte Lon­donba: — Izrael ezt a háborút már az első 15 óra leforgása alatt megnyerte. A hír olyan hihetetlennek tűnt, hogy a BBC hírmagya­rázója óvatosan hozzátette: — Mr. Elkins közlését sem­mi sem erősíti meg. JERUZSÁLEM, Izrael. Innen származó jelentések azonban — amelyeket szinte haladék nélkül kénytelenek voltak az arab rádióállomá­sok is megerősíteni — hitele­­sítetté­e a BBC jeruzsálemi munkatársának jelentését: az izraeli fegyveres erők, szin­te órákon belül megnyerték a háborút. — Ez volt a világtörténe­lem legrövidebb háborúja — mondotta egy izraeli hírma­gyarázó és a nyugati sajtó — és az arab sajtó is — egyet­értett a kijelentéssel. ■A most lezajlott közelikele­ti villámháború két legendát szinte pillanato­­i alatt szét­rombolt.. Az egyik legenda a “meg­bonthatatlan arab egységről” szólt. Kiderült, hogy a “meg­bonthatatlan arab egység” a legelső adott pillanatban fel­bomlik. Az arab t. .ágok egy­másután kapituláltak. Hus­sein “őfelsége”, Jordan ural­kodója, Nasser hirtelenül tá­madt szövetségese, akit az egyiptomi elnök egyáltalában nem indokolatlanul nevezett korábban “utcalánynak”, könnyekkel szemében kérte a fegyverszünet azonnali életbe léptetését, mivel “Jor­dan óriási veszteségeket szen­vedett.” A “megbonthatatlan arab egység” legendáját tehát szét­­foszlott. A másik legenda volt az “erős és ütőképes egységes arab haderő legendája. A közelkeleti háborúban kiderült, hogy nemcsak “erős és üt­őképes” arab haderő nincs, hanem voltaképpen “arab hadsereg” egyáltalá­ban nem létezik. Ezzel tehát szétfoszlott az arab országok közelkeleti im­­perialisztikus álma is, ame­lyet “az egységes és erős, ütő­képes arab hadseregre” ala­poztak. Moszkva az amerikai — hippyk érdekében MOSZKVA — A UPI nevű amerikai hírügynökség itteni irodája közölte. A szovjet kommunista párt hivatalos napilapja, a “Prav­da”, hosszú cikket közölt new yorki levelezője, Yuri Zhu­kov, tollából az amerikai hip­­pykről. (A hippyk alapvető elvei: a munka határozott nyűg, csak akkor kell — időszako­san — dolgozni, ha valakinek múlhatatlanul szüksége van a pénzre. A hippyk jelszava egyetlen szó: szeretet. Min­degyikük rendszeres mariju­ana élvező és rendszeresen szedi az LSD nevű halluciná­­ciós orvosságot “megvilágoso­dás és tisztánlátás” céljából. Maga a “hippy” szó az ő ér­telmezésünkben olyan sze­mélyt jelent, aki “igazán is­meri a világot és a körülötte levő jelenségeket.” — Szerk.) Zhukov ezeket írja cikké­ben: — Az amerikai hippyk ro A FÖLDGÖMB KÖRÜL... WASHINGTON — Az ame­­rkai honvédelmi minisztéri­m magasrangú tisztjei úgy tudj­ák hogy Amerika néhány héten belül megszünteti Észak-Vietnam bombázását. A Pentagon diplomatái tudni vélik, hogy Johnson elnök vé­­gül­ is meg akar bizonyosodni affelől, hogy a bombázások megszüntetése esetén, Hanoi valóban hajlandó-e béketár­­gyalásokra. A fenti hírt azon­ban az adminisztráció hiva­talosan nem erősítette meg. PANAMA — Panamai po­litikai vezető személyiségek egyre nyíltabban hangoztat­ják: tekintettel arra, hogy a közelkeleti válság megindu­lásakor Nasser, egyiptomi el­nök lezárta az Aqaba Öblöt, Panamának is joga van ah­hoz, hogy adott esetben lezár­ja a Panama Csatornát. PHNOM PENH, Cambodia — Norodom Sihanouk herceg, A Cambodia állam vezetője, til­­tl­takozott az ellen, hogy ame­rikai fegyveres egységek időn­kint behatolnak Cambo­dia területére, ahol állítóla­gosan rejtőzködő északvietna­mi katonák után kutatnak. Si­hanouk azt állítja, hogy Cam­­bodiában egyáltalában nem rejtőzködnek északvietnami katonák. BONN — A keresztényde­mokraták és a szocialistái­ koalíciójának falán már je­lentkeznek az első repedések. Gerhard Schröder, honvédel­mi miniszter és Franz Josef Strauss, pénz­ügyminiszter kereszténydemokraták­ kifo­gásolják, hogy Kurt Georg Kiesinger kancellár elfoga­dott egy olyan levelet Willi Stoph, keletnémet miniszter­­elnöktől, amelyben Stoph sze­mélyes megbeszélésre hívja őt. A­ szocialisták azonban ar­ra szeretnék rábírni a nyugat­német kancellárt, hog­y vála­­szoljon Stoph üzenetére, sőt, még Kelet-Németország bizo­­nyos fokú elismerését sem el­leneznék. PEKING — Kommunista Kína kormánya, amely rend­kívül elégedetlen a hong kon­­gi zavargások eredménytelen­ségével, ingerült kérdőívet küldött az ottani kommunis­ta vezetőknek. A hong kongi kommunistáknak — többek között — a következő kérdé­sekre kell válaszolniuk: Mi késztette arra a meggyőző­désre, hogy Hong Kongban a második Macaot” ismételhet meg? Mi az oka, annak, hogy a lakosság támogatási készsé­gét túlértékelte? Ön szerint, mi a legközelebbi teendő Hong Kongban a jelenlegi kö­rülmények között? WASHINGTON —A NASA szakembereinek véleménye: Az Apollo program még jelen­tős kudarcokat fog szenved­ni addig, amíg 1969-ben az első amerikai asztronaut lan­dolhat a Holdon. konszenves emberek, mert meg akarják változtatni azt a szörnyű világot, amelyben az amerikai polgárok most él­nek. A hippyk nemcsak ellen­zik a jelenlegi amerikai élet­formát — meg is akarják azt változtatni.

Next