Anthropologiai Közlemények, 11. (1967)
1967 / 3-4. füzet - Eredeti közlemények - Wenger Sándor: Adatok az avarkor népességének antropológiájához
magasságuk mellett keskenyek, a váchartyániak viszont a mérsékelt szélességük mellett alacsonyak. Az előszállási és a Duna—Tisza-közi férfi szériák járomíve — az alattyán-tulati kivételével — mérsékelten széles. Ez utóbbinak átlagosan széles a járomíve. Az arcmagasság esetében viszont a jánoshidai és a váchartyáni leletek különülnek el az előszállási és az egyes Duna— Tisza-közi temetők leleteitől, ugyanis míg az utóbbiak koponyáinak arcjellege mérsékelten magas, addig a jánoshidaiaknál és a váchartyániaknál alacsony érték figyelhető meg. A felső arc viszont az előszállásiakhoz hasonlóan valamennyi férfi koponyán azonos, azaz mérsékelten magas. A főbb jelzők és a testmagasság összehasonlításának eredményeként megállapítható, hogy az előszállási férfi koponyák viszonylag az üllői I. és az adorjáni leletekhez állnak közelebb, de ugyanakkor Üllő II-vel és az alatytyán-tulátiakkal való hasonlóság is figyelmet érdemel. A jelzőcsoportok (mesokran —orthokran methiometop—leptoprosop - mesen) és a közepes termet alapján az előszállási széria az üllői I. és az adorjáni, illetve az üllői II. és az alattyántuláti (mesokran — orthokran—methiometop — mesen—közepes termet) avarkori leletekkel mutat hasonlóságot. A főbb jelzőcsoportok részarányának megoszlását elemezve megállapíthatjuk, hogy míg a dolicho-, ill. hyperdolichokran jelleg részaránya valamennyi Duna—Tisza-közi temető férfi koponyáinál igen csekély: Tiszavárkony 24%, Adorján 19%, Kecel I. 17%, Üllő I. 16%, Üllő II. 15%, Jánoshida 12%, Alattyán-Tulát 10%, Homokmégy H. 3% (az áporkai és váchartyáni leleteknél nem fordult elő), addig az előszállásiaknál a fentiekhez viszonyítva a legnagyobb (29%). A mesokrania kraniológiai csoport legjelentősebb a váchartyáni (67%) és az előszállási (58%) leleteknél, őket követik az üllői I. (49%), a homokmégyi (47%), az üllői II. (42%), az áporkai (40%), az alatytyáni (38%), az adorjáni (38%), a jánoshidai (35%) és a keceli I. (29%) koponyák és legkevesebb részarányú mesokran jellegű koponya a tiszavárkonyi anyagon volt megfigyelhető (19%). Ami pedig a brachy—hyperbrachykran férfi koponyák részarányát illeti, megállapíthatjuk, hogy amíg az általunk vizsgált temető anyagánál a legkevesebb (12%), addig a Duna— Tisza-közi férfi koponyák zöme brachy—hyperbrachykran jellegű: áporkai 60%, tiszavárkonyi 57%, keceli I. 54%, jánoshidai 53%, alattyáni 52%, homokmégyi 50%, üllői II. és adorjáni 43%, üllői I. 35%, váchartyáni 33%. A férfi koponyák arcjelzőinek elemzése során megfigyelhető, hogy a széles , igen széles arcú koponyák részaránya az előszállásiakhoz hasonlóan (28%), igen csekély a homokmégyi (16%), az üllői I. (18%), a tiszavárkonyi (18%), az áporkai (25%), a keceli I. (30%), az alattyáni (31%), az üllői II. (34%) temetők anyagánál (a váchartyáni leleteknél nem fordult elő), az adorjániaknál és a jánoshidaiaknál viszonylag jelentősebb (47%, ill. 40%). A legnagyobb részarányt a közepes arcú koponyák esetében az alattyáni (43%), a jánoshidai (40%), a homokmégyi és a tiszaderzsi (37 — 37%), valamint a keceli I. és az adorjáni (35 — 35%) leletek mutatnak, viszonylag kevesebb a részarány az üllői I. (26%), az áporkai (25%), az üllői II. (22%), a váchartyáni (20%) férfi koponyáknál, míg az előszállási anyagon közepes arcú férfi koponya nem volt megfigyelhető. Ami pedig a keskeny , igen keskeny arcjelzőt illeti, az előszállási leletekhez hasonlóan (72%), igen jelentős a részarány a váchartyáni (80%) anyagon, őket követik az üllői I. (56%), az áporkai (50%), a homokmégyi (47%), a tiszavárkonyi (45%), az üllői II. (44%) 210