Anthropologiai Közlemények, 11. (1967)

1967 / 3-4. füzet - Eredeti közlemények - Wenger Sándor: Adatok az avarkor népességének antropológiájához

koponyák és csökken e jelzőcsoport gyakorisága a Kecel I. (35%), Alattyán- Tulát (29%), Jánosh­ida (20%) és Adorján (18%) temetők anyagán. A felsőarc-jelző összehasonlítása során megfigyelhető, hogy a széles , igen széles felsőarcú férfi koponyák részaránya az előszállásiakhoz hasonlóan (20%), az üllői II. (20%), a keceli I. (17%), a tiszavárkonyi (15%), a homok­­mégyi (12%), az üllői I. (9%) leleteknél a legkisebb (az áporkai és váchar­­tyáni anyagon nem fordult elő); viszonylag nagyobb az adorjáni (31%), az alattyáni (37%) és a jánoshidai (44%) koponyák esetében. Szembetűnő a Duna—Tisza-közi férfi koponyák közepes felsőarc-jelzőcsoportjainak az elő­szállásiakhoz (50%) hasonló nagy gyakorisága: keceli I. 71%, homokmégyi 61%, adorjáni 56%, üllői I. 55%, tiszavárkonyi 54%, alattyáni 51%, vác­­hartyáni 50%, üllői II. 45%, áporkai és jánoshidai 33 — 33%. A keskeny— igen keskeny felsőarcú koponyák részaránya legnagyobb az áporkai (67%) és váchartyáni (50%) leleteknél, a többi temetőknél Előszálláshoz (30%) hasonlóan kevesebb: Üllő I. és Üllő II. 36%, 35%, Tiszavárkony 31%, Homok­mégy H. 27%, Jánosh­ida 22%, Kecel I. 21%, Adorján 13% és Alattyán- Tulát 12%. Az előszállási és az egyes Duna—Tisza-közi temetők férfi koponyáinak a főbb jelzőcsoportok megoszlása szerint történt összehasonlító vizsgálatá­nak eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előszállási férfi leletek viszony­lag az Üllő I. és az Üllő II. temetők anyagával mutatnak hasonlóságot. A női szériákon végzett összehasonlítás eredményeként megállapíthat­juk, hogy a főbb méretek középértékei szerint az előszállási leletek viszony­lag az üllői II. és az adorjáni temetők anyagához állnak közelebb, mivel mind az előszállási, mind az üllői II. és az adorjáni koponyák a mérsékelt hosszú­ság mellett mérsékelten magasak, a járomívük mérsékelten széles, arcuk, felső arcuk mérsékelten magas. Eltérés csupán egy értéknél, azaz a koponya­szélesség középértékénél mutatkozik. Míg ugyanis az előszállási női koponyák keskenyek, addig az üllői II. és az adorjániak mérsékelten szélesek. A többi Duna—Tisza-közi temetők női koponyái viszont két, illetve három értékben is mutatnak eltérést az általunk vizsgált temető anyagától. Míg az előszállási női koponyák a mérsékelt hosszúságuk mellett keskenyek és járomívük mérsékelten széles, addig a váchartyáni koponyák a középértékek szerint mérsékelten hosszúak, mérsékelten szélesek, járomívük pedig széles. A keceli I. és homokmégyi leletek a koponya hossza és szélessége méreteinek közép­értékei alapján különböznek az előszállásiaktól, mivel mindkét temető női koponyái hosszú, illetve mérsékelten széles értékeket mutatnak. Az áporkai, jánoshidai, üllői I., alattyáni és tiszavárkonyi női koponyák, az előszállásiak­tól eltérően, hosszúak, mérsékelten szélesek és járomívük széles. A főbb jelzők összehasonlításának eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előszállási női koponyák viszonylag az üllői II. leletekhez állnak közelebb, de ugyanakkor a keceli I., a homokmégyi és a jánoshidai szériák­kal való kapcsolat is figyelmet érdemel. A jelzőcsoportok zömében (meso­­kran—orthokran—tapeinokr­an—metriometop — mesen—hypsikonch—diamer­­rhin) az Üllő II. temető anyagával, illetve a keceli I. és a homokmégyi (meso­­kran—orthokran—tapeinokran—metriometop—mesen—hypsikonch), vala­mint a jánoshidai (orthokran—tapeinokran—metriometop — mesen—hypsi­konch— chamaerrhin) avarkori leletekkel mutatnak hasonlóságot. A testmagasság összehasonlítása során megállapíthatjuk, hogy az elő­­szállásiak a Duna—Tisza-közi leletek egyikével sem egyeztethetők össze.

Next