Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
A magyar antropológia története – History of the Hungarian anthropology - KOCSIS-SAVANYA G.: Ki kicsoda a magyar fogászati paleopatológiában – Who is who in the Hungarian dental paleopathology
Hillebrand Jenő (1884. 06. 10. Sopron - 1950. 03. 06. Budapest) V.Sz.: A Pázmány Péter Egyetemen kémia-természetrajz szakot végzett, 1902-1904 között részt vett Török Aurél előadásain, 1908-ban bölcsészdoktori fokozatot szerzett. 1910-től az Embertani Intézetben Török tanársegédje, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban a később Régészeti Osztály vezetője. 1910-től a Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának, 1924-től a Nemzetközi Anthropologiai Kongresszus állandó bizottságának is tagja. 1913-ban habilitált, 1915-től egyetemi tanár volt, 1940-ben címzetes egyetemi tanár lett. Főleg az őskőkort kutatta, legjelentősebb a Balla- és a Szeletabarlangban talált leletek leírása. Róla elnevezett barlang (Kőlyuk II.) Lillafüred közelében a Hillebrand Jenő-barlang. Pp. (II).: Újabb adatok az ember fogainak alaktanához. Stephaneum, Budapest. (1908): 4100 koponya és 2000 állkapocs fogazati leírását végezte el. Kocsis-Savanya, G. (2008): Hillebrand Jenő: Újabb adatok az ember fogainak alaktanához című monográfiája megjelenésének centenáriuma. Fogorvosi Szemle, 101: 211-217. Huszár György (Hirsch György 1932-ig, 1911. 10. 01. Budapest - 2002. 04. 01. Budapest) V.Sz.: 1929-ben a budapesti Madách Imre Főgimnáziumban érettségizett. 1935-ben szerzett a Szegedi Ferenc József Tudományegyetemen orvosi diplomát. Egy évig az Anatómiai Intézetben dolgozott Kiss Ferenc gyakornokaként. 1937-1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Sztomatológiai Klinikáján Máthé Dénes mellett volt gyakornok. 1938-ban fog- és szájbetegségek szakorvosa lett. 1945-1950 között Balogh tanársegédeként dolgozott (BOTE Sztomatológiai Klinika), 1953-1955 között Fogorvtudományi Kar Fogpótlástani Tanszékének adjunktusa, 1955-1977 között egyetemi docens, 1968-1977 között a Propedeotikai és Anyagtani Részleg vezetője volt. 1978-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki „A fogkopás vizsgálatának újabb módszerei és ezek alapján végzett összehasonlító értékelések eredményei” c. értekezése alapján. A kora középkori magyarság fogazatát és fogbetegségeit vizsgálta. 1947-től társszerkesztő a Fogorvosi Szemlénél, 1966-1988 között pedig a folyóirat felelős szerkesztője volt. Érdeklődési körei: paleosztomatológia, fogászati embertan, gerosztomatológia, orvostörténet, protetika. Feldolgozta a magyarországi fogászat, szájsebészet képzési és intézményrendszeri történetét, bibliográfiáját. Pp. (II): Fogpótlástan (együtt Molnár, Schranz szerzőkkel, 1950), A fogpótlástan technológiája (Földvárival, 1959), orvostörténeti műve „A magyar fogászat története a XIX. században”, amely alapján 1960-ban kandidátus lett, Magyar Fogászat Története (1965). Farkas, L.Gy., Dezső, Gy. (1994): A magyar antropológia története a kezdetektől napjainkig. Szeged, pp. 56. Kóbor, A. (2002): Elhunyt Dr. Huszár György címzetes egyetemi tanár. Fogorvosi Szemle, 95: 91. Kóbor, A. (2011): Megemlékezés Huszár György (1911-2002) és Berényi Béla (1911-2005) születésének századik évfordulóján. Fogorvosi Szemle, 104: 123-128. Kocsis-Savanya, G. (2003): Huszár György és Schranz Dénes fogászati paleopatológiai munkássága. Fogorvosi Szemle, 96: 121-123. 71