Királyi főgimnázium, Arad, 1874
vételeket „hypothesis“-eknek nevezzük. Hogy ezeknek a tudományos tapasztalás terén nagy hasznuk van, elegendő D. Stewart szavait idéznünk : „Ha vizsgáljuk az emberiség történelmét, vagy ha vizsgáljuk az anyagi világ tüneményeit és nem deríthetjük ki, hogyan jött létre valamely esemény , sokszor fontos már az is, ha megmondhatjuk, hogyan jöhetett létre természetes okok által. Ennek megmondása nemcsak szellemünket elégíti ki valamennyire, hanem egyszersmind megszorítja és meggátolja azon indolens bölcsészetet, mely mindjárt csodát lát minden olyan tüneményben, melyet nem tud megmagyarázni akár a termszeti, akár az erkölcsi világban.“ (Müller Miksa Nyelv, fölolv.) De a hypothesiaeknek tényeken alapulóknak kell lenniök és nem szabad azokat képzeletszülte gondolatok folytán felállítani. Ez a mai tudományos fölfogás követelménye. Hogy miként fogták azt fel a régiek, illetőleg a görögök, eléggé ki fog tűnni a következőkből. A tágas értelemben vett természettudományok egyik nagyjelentőségű ága a physika, a szoros értelemben vett természettan. Tér- és időbeli viszonyait vizsgálja a szervetlen világ tüneményeinek, azokat leírja és magyarázni iparkodik. A legrégibb természettudományi ismeretek közé tartozik, mert már a régiek mythologiájában és világnézetében vannak nyomai. A régi kor jelentős physikai nézeteivel akarjuk az olvasót megismertetni, hogy láthassa e tudományt még egészen csecsemő korában, s, hogy így helyesebb következtetést vonhasson azon nagyszerű előhaladásra, melyet a physikai tudomány az emberi nem kitartása, értelme és tudványa folytán a mai napig tett. Midőn a régi kor kezdetleges physikájáról szólunk, az alatt csak a görögök által fejtegetett elveket érthetjük, mert valamint a régi bölcsészet, úgy a régi physika is — mondhatni — lényegében görög volt. Ami kelet többi népének hasonirányú törekvéseit illeti, az többé vagy kevésbé az ősi képzelődés stádiumában maradt, mivel mindenütt hiányzott a gondolkozás szabadsága és nemessége, mely a mythos puszta szolgaságából, a gondolkozás és tapasztalás gyermekies stádiumából nem tudott kibontakozni. A modern természettudomány két főpontban áll ellentétben a régivel : a görögök a természetet és annak tüneményeit theológiai szempontból vizsgálták, mi az egész görög természettanon keresztülvonul; míg a modern természettudomány egy, mindenütt szükségkép uralkodó törvényszerűséget lát, és a tapasztalatot fogadja el ismereteinek forrásául. A görögök a természeti eseményeket az emberi nemre nézve végleg megállapítottaknak állíták, ellenben a modern természettudomány az eseményekben rejlő törvényszerűségekben keresi azok szülő okát.