Aradi Friss Ujság, 1923. október (6. évfolyam, 219-245. szám)

1923-10-01 / 219. szám

2_________________________________________ ARADI FRISS ÚJSÁG_________________________ 1923. október 1. hogy az esküvőt Aradon tartsák meg és az esketési szertartáson helyette aradi rokona je­lenjék meg. Az ügyvéd a napokban eljárt Kolló András ügyében és valószínűleg kedvezően el tudja intézni az ügyet, mert a tör­vények megengedik, hogy ilyen esetekben helyettes vezesse a márkát az anyakönyvvezető elé. Így megtörténik az esküvő Aradon, amikor a vőlegény Amerikában van. Az esküvő után az asszony azonnal elutazik Cincinatiba. Bűnügyi eljárás egy aradi hentesmester ellen. Karhatalommal lefoglalt két hordó zsír. Érdekes ügyben indított nyomozást néhány nap előtt az aradi rendőrség egy általánosan ismert hentesmester, Simandán György ellen. A hentes ellen ugyanis feljelentést tettek, hogy a sertészsírt vízzel keveri s nagy hordókban így értékesíti. A rendőrség megindította a nyomozást az ügyben és szombaton megtudták a hatóság emberei, hogy két nagy hordó zsír vár elszállításra Simandán György há­zának udvarán. Szombaton este megjelent egy rendőri bi­zottság Simandán házánál, hogy a két hordót lefoglalja. A hentesmester azonban nem akarta a hatóság előtt felnyitni házának kapuját. Erre Andreescu rendőrigazgató utasítására a kaput feltörték, a két hordót lefoglalták és reggelig őriz­tették. Tegnap reggel a zsírral telt hordókat beszállították a rendőrségre, meg fogják azokat vizsgálni és a vizsgálat ered­ményétől függ, vajjon megfelel-e a valóságnak a feljelentés vagy sem. Aradi tenoristából­­ budapesti tőzsdebizományos. László Andor a sokszoros milliomos. A múlt évben az aradi színház­látogató közönségnek kedvence volt László Andor tenorista, akit Budapestről szerződtetett Róna Dezső, és akinek el kellett távoz­nia azért, mert nem kapott tartóz­kodási engedélyt Románia terüle­tére. László Andor nem járt ros­­­szul azáltal, hogy visszament a magyar fővárosba. Aradiak, akik most jöttek vissza Budapestről be­szélik, hogy ez aradiak volt ked­venc színésze egy év alatt nagy karriert futott be és sokszoros milliomos lett. László Bandi ma egyik legnépszerűbb és legjobban kereső színésze Budapestnek, aki jelenleg a Blaha Lujza színházban játszik, és havi jövedelmét 3—4 millió magyar koronára becsülik. Sokkal többet keres azonban László Andor a tőzsdén. A teno­­trista ugyanis tőzsdebizományosi irodát nyitott egy ismert budapesti t­őzsdebizományossal társaságban és nagyszerűen menő irodájuk van a Nádor­ utcában. Az egyik aradi új­ságíró, aki tegnapelőtt jött Buda­pestről beszélt, hogy Lászlóék fé­nyes üzleteket csinálnak. Nemrégi­ben egy Rolls Roys automobilt vet­tek 94 millió magyar koronáért és négy hét múlva az automobilért 200 millió koronát ígértek nekik, azonban ők csak 250 millióért akarták a gépkocsit, amely egyike a legszebb budapesti automobilok­nak­­ eladni. Rövidesen azt az összeget is meg fogják kapni, mert az autóbehozatali tilalom folytán a gépkocsik árában óriási hausse van. Hogy mennyire jól megy a dolga László Bandinak, — meséli egy színész, aki ugyancsak most jött a magyar fővárosból arra nézve jellemző, hogy pár hét előtt egy­szerre huszonnégy selyeminget vá­sárolt Brachfeldnél. A 24 ing 7 millió koronába került, ami olyan fényűzés, amit még a rengeteget kereső tőzsdézők közül is csak kevesen engedhetnek meg maguk­nak. Az aradi publikum bizonyára szimpátiával veszi tudomásul a kedvelt bonvivannak legendás s­zerencséjét. Aradi nagykereskedő szerencséje és balszerencséje a budapesti tőzsdén. 30 milliót nyert, majd 35 milliót veszített.­­ A füstbe ment párisi utazás. Egy fiatal, a társaságokba állan­dó szerepet játszó aradi nagyke­reskedő szerencséjéről és pechjé­­ről beszélnek sokat a társaságok­ban. A nagykereskedő ezelőtt egy hónappal a feleségét nyaralni vitte egy külföldi fürdőhelyre. Az as­­­szonykát ellátta pénzel és amikor visszafelé vette az útját 100.000 magyar koronával érkezett Buda­ pestre, ahol mindössze két napot akart eltölteni. A magyar főváros­ban összetalálkozott egyik ismerő­sével, egy tőzsdebizományossal, aki több jó tippet ajánlott neki és hosszú történeteket beszélt arról, hogy mennyit keresnek ügyfelei. — Nincs pénzem — mondta az aradi kereskedő — mire a tőzsde­­bizományos felajánlotta, hogy fede­zet nélkül vesz a számára papiro­sokat. A mi emberünk engedett a rábeszélésnek és több kötés Geor­giát, Magyar hitelt és leszámitoló­­bankot vásároltatott. A tőzsdésnek igaza volt, óriási hausse indult meg és az első héten 5 millió ko­rona nyeresége volt az aradi keres­kedőnek. Erre vérszemet kapott, újabb megbízást adott más papi­rosokra is, a hausse folytatódott és második héten csaknem 30 millió magyar korona nyereségre tett szert a szerencsés ifjú. Amikor ez a horribilis nyeresége megvolt, lebonyolította üzleteit, a nyereségen dollárt vásárolt és egy körutazási jegyet váltott az olasz tengerpartra, a francia Riviérára és Párisba. Úgy számított, hogy 400 dollárba kerül ez a két hétig tartó gyönyörű utazás és még mindig egy pár száz dollárt fog Aradra vinni. Minden elő volt készítve az uta­zásra, amikor hirtelen megbetege­dett történetünk hőse. Influenza támadta meg és ágyba kényszerí­­­tette. Három vagy négy napig fe­küdt betegen a szállodában, amikor újból felkereste barátja, a tőzsde­bizományos. Újabb rábeszélések hatása alatt a kereskedő ismét be­­bocsátkozott és dollárjaiért újból értékpapírokat vásárolt. Úgy gon­dolta, hogy amíg felgyógyul, azalatt is kereshet száz vagy kétszáz dol­lárt. A számítás nem vált be. A hausse tendenciát erős baisse váltotta fel és a papírok lényegesen estek. Még mindig szép nyereséggel szabadul­hatott volna, ha eladja a papiroso­kat, azonban környezete biztatgatta, hogy­ a baisse csak átmeneti és ki­várni a javulást. A szakértőknek nem lett igazuk. Mindennap lejebb és lejebb mentek a papírok és két hát után az aradi kereskedőnek akarva nem akarva le kellett bonyolítania ös­­­szes kötéseit. A végelszámolásnál kiderült, hogy nemcsak 30 millió nyereséget adta le, de még ezenfe­lül közel 5 millió magyar koronát veszített. Ezt ez összeget már Aradról utalta át, ahová ezelőtt néhány nappal érkezett meg. Ara­don újból ceruzát vett a kezébe és megállapította, hogy végered­ményben még­sem járt nagyon rosszul. Fejedelmi módon élt egy hónapig Budapesten ruhát cipőket fehérneműt vásárolt és mindez 30 000 lejbe került. Csak akkor vesz erőt rajta a bos­­­szankodás, ha az elmaradt párisi utazásra gondol, melyet már a ke­zében tartott és amelytől megfosz­totta a rosszkor jött betegség. Marinka a táncosnő, Jean Gilbert zenéje. Végre egy operette, amelynek tényleg lehet a zenéjéről írni. Az újabban bemutatott operetteknek tudniilik, többé-kevésbé letárgyal­ták már a zenéjét, akkor, amikor eredetileg forgalomba kerültek és így ezekről a — hogy úgy mond­om — fontpomikról nem sok mon­danivaló volt. Gilbert zenéje ere­deti és invenciózus operette mu­zsika, könnyed és szellemes ami kilenc tizedrészben a darab sike­rének az okozójává vált. A tegnap bemutatott operettére föltétlenül a régi márkák — Kálmán Lehár, stb. — fö­l­helyezi Gilbertet. A második rég nem tapasztalt előnye a darabnak a jó librettó. Különö­sebbet ugyan nem le­het róla föl­jegyezni de annyit mindenesetre, hogy van legalább meséje. Ope­rettétől egyelőre többet nem is lehet kívánni és ha még megem­lítjük, hogy ebben a mesében, a közönség ízlésére való tekintettel kellemesen váltakozott, a szenti­mentális a víggal, a finom pikan­téria a drámaiasággal, elmond­hatjuk, hogy a „Marinka a táncosnő“ semmi kívánni valót nem hagy hátra. A színház az operettéhez méltó kifogástalan szereposztásban és játékban hozta színre a dara­bot. Horváth Miéiről már sokat ír­tunk, ma tehát csak annyit, hogy jobb és elegánsabb primadonnát kívánni sem lehet, ugyanez vonat­kozik a partnerére Tompára is, aki­től jobb alakítást még nem is lát­tunk. Balogh Böske és Sebestyén tegnap ismét alapos próbára tették a közönség nevető­­izmait, lelkes jókedvű játékukkal és táncaikkal. Győző ismét szaporította nagy­szerű karrikatúrái számát, míg az egyetlen prózai szerepet Mészáros komolyan oldotta meg. A harmadik felvonás sikere részben Selmeczyné, másrészt Derecskeyé akinek nagy­szerű grotesz maszkjáról föltétlen külön meg kell emlékeznünk. A rendezésért Tompát kell dicsérni, a zenekar kifogástalan működése pedig Csányi érdeme. A bemuta­tót telt ház kacagta és tapsolta végig. f. k. Paál Albert képeiről. A kultúrpalota kistermében ma ma délelőtt nyílt meg egy képkiál­­lítás. Ha a belépő első impressziója után részletesen nézzük a képeket, meg kell állapítanunk, hogy Paál jó festő. Nem a szó aradi vagy erdélyi értelmében és viszonylatá­ban, mert tehetsége rég túl­nőtt már ezeken a kereteken, hanem egyébként is. Az a stáció, ahova Paál festői értékben ezzel a tárlat­tal elérkezett, egy komoly és erős tehettség bizonyítéka. Témakeresés­ben és festőmodorában is tökéle­tes természetfestő. A képei között sok, sőt talán a legtöbb első lá­tásra nem döbbenti meg a szem­lélőt. Nem híve a rikító, éles szín­ II. rész hétfőn kedden és az iránit

Next