Aradi Közlöny, 1923. február (38. évfolyam, 23-45. szám)
1923-02-01 / 23. szám
1923 február 1. ARADI KÖZLÖNY. magyar fegyverkezésekről szó sincsen, amit az antant katonai ellenőrző bizottsága is megállapított. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány békeszerető és van is hatalma arra, hogy békés politikájának érvényt szerezzen. Apponyi a népszövetségből. (Teljes egyenlőség minden államnak.) Budapestről táviratozzak, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén gróf Apponyi Albert a nemzetek szövetségbeli egyezség-okmányai módosításáról szóló külügyminiszteri javaslatnál felszólalt. Kijelentette, hogy vissza óhajt térni az üggyel kapcsolatosan a nemzetek szövetségébe való belépésnek tegnap letárgyalt javaslatára. Elvben is, gyakorlatban is hisz a nemzetek szövetsége intézményének hatályosságában, ha nem is ugyan a jelenben, hanem a jövőben. Sok igazság van abban, hogy a nemzetek szövetsége, amint azt létrehozták, a háború után nem fiel, meg az ideálnak, mert nem más, mint az antanthatalmak szövetségének más alakban való fenntartása és mód arra, hogy a győztesállamhatalmak továbbra is rátukmálhassák a maguk határozatait a legyőzöttekre. A nemzetek szövetsége azonban bár a háborús mentalitásból való keletkezés hibáját hordozza magában, mégis hiszi, hogy fejleszthető és javítható. Ehhez azonban az kell, hogy a teljes egyenlőség biztosíttassék minden államnak. Amíg kétféle nemzetközi jog létezik: az egyik a győzteseknek, a másik pedig a legyőzötteknek, nincs és nem is lehet béke, a háború tovább folyik, ha a vérontás időlegesen fel is van függesztve. Magyarországnak a népszövetségbe való belépés olyan előnyöket jelent, amelyek elől elzárkózni nem szabad, például a tizennegyedik szakasz, amely a szövetség minden tagját felhatalmazza, hogy a békét veszélyeztető bármely körülményt a szövetség tudomására hozzon és követelje a tanács összehívását, hogy elsimíthatók legyenek a viszálykodások. A tizenharmadik szakasz pedig egyenesen megtiltja, hogy a nemzetek szövetségének bármely tagja a szövetség egy másik tagjával szemben támadólag lépjen fel és ellenséges cselekedetet vigyen véghez, mielőtt indító okait a szövetség tudomására nem hozta és amíg abékítő eljárás meg nem történt. Az 1920. évi októberi események idején a szomszéd államok ellenséges magatartást tanúsítottak Magyarországgal szemben és akkor a nemzetek szövetsége azért nem interveniált, mert magyarázata szeint csak saját tagjait védi meg. Kritikusunk a meleg elragadtatás hangján emlékezett meg Cara Negriről, aki a vasárnapi román irodalmi délutánon csodás táncával bámulatba ejtette és kiforrott, tökéletes művészetével meglepte a Kultúrpalota előkelő és fejlett izlésű közönségét. Mihulin Miklós tankerületi főigazgatóhoz fordultam, hogy megmondja, ki ez a csodatáncos, honnan jött és hogy került ide? A válasz meglepő volt. — Egy kis tanítónő valamelyik aradmegyei faluban. A budapesti Operaház ballerinája volt, nemrégiben került haza. Egy gazdasági iskolában tanít, talán tehenet is fej és krumpliföldön kapál — tanítja a gyerekeket a gazdálkodásra. Miért nincs Aradon ? — Nem .Aradon, — Bucurestiben kellene lennie. De én, sajnos, — folytatta a főigazgató — nem sokat tudok körülményeiről, talán a tanfelügyelőségen többet tudnak. Szerencsém volt Véletlenül megtudtam, hol lakik Aradon. Lázár Médy aradi úrleány, aki a művésznő táncát oly tökéletes precizitással kísérte zongorán és aki maga is tanítónő Aradon, hívta meg vendégül Cara Negrit. A táncművésznő nemcsak a pódium látcsövei távolában, hanem a magánéletben is behízelgően szimpatikus jelenség. Lekötelező szívélyességgel fogad és bájos közvetlenséggel adja elő művészi fejlődésének történetét. A budapesti Operaház növendéke volt, majd egyik vezető ballett táncosa. Tavalyelőtt a bécsi opera, tavaly a berlini opera tagja volt. Innen kellett a nyáron, családi körülmények miatt, hazajönnie. Itthon elhelyezkedést keresett — összeköttetései azonban nem voltak, felhasználta óvónői, tanítónői és gazdasági tanárnői okleveleit és ezek segélyével folyamodott állásért. Előbb Chisindiára nevezték ki tanítónőnek, majd, mert ott éppen üresedés volt, Locodorra (Székudvarra) helyezték az ottani gazdasági iskolához. — Na és, — kérdem, — tehenet is kell fejni abban az iskolában? — Óh, dehogy! Vannak ugyan teheneink és annyi baj van velük. — És a táncművésznő most oly komoly naivitással panaszkodott a tehenekre, amik olyan rosszul tejelnek mostanában. Finom fehér kezével nem feji a teheneket és nem kapál a krumpliföldön, de a gazdasági tanárnőnek értenie kell azért az ilyen dolgokhoz, mert belevág a tudományába, amiről oklevele van és bizony a kis nebulókat meg kell tanítani reá. — Hogy mi a kívánságom? Szeretnék Aradra kerülni, vagy más városba. Szeretem a táncot, a zenét, és odakint alig gyakorolhatom magam ebben. De tudja mit szeretnék sürgősebben? Szeretném ha lovam, kocsim lehetne és kocsin mehetnék a gazdaságba. Hatvan hold földünk van, amin dolgozunk és bizony fárasztó és megerőltető a sok gyaloglás. Nagyon szerény igényű ez a művésznő. Művésznőben ennyi szerénységet nem láttam még. Akik vasárnap délután a Kultúrpalotában élvezték elbájoló művészetét, azokat kérdezem, szabad-e ily csoda tehetségnek ennyire szerénynek lennie? Nincs más igénye sürgősebb, mint egy fogat, amivel a tanyára menjen. Az Aradi Közlöny egyszer már megemlékezett Cara Negriről. Chisinelli (kisjenői) tudósítónk írt egy estélyen történt szerepléséről, amikor klasszikus művészete hatalmas tetszést aratott, de csak vasárnap láthattuk, hogy világvárosi nívón álló tehetség. A tanfelügyelőt is meglátogattam. Moldován József alaposan képzett tanférfiú és hozzáértéssel értékeli a kis tanítónő hatalmas művészetét. — Tudom jól, — mondotta, — nem abba a kis faluba való. Sajnos azonban, évközben nagyon nehéz lesz behelyezni Aradra. Talán nem figyelhették meg, ebben az évben kerültek az iskolába az első háborús szülöttek. Alig 17—20 növendéke van az első osztályoknak, ahová rendes körülmények között 40—50 tanuló járt. Egy pár évig most kevés lesz a diák és a tanerők létszáma túlsúlyba kerül. Hacsak lemondás, áthelyezés, nyugdíjazás vagy más módon üresedés nem lesz, évközben nehéz módot találni arra, hogy aradi iskolához helyezzük a művésznőt. De érintkezésbe lépek a timisoarai vagy az oradea-marei kollégáimmal, talán ők könnyebben tudják városi álláshoz juttatni. Láttam az okmányait, kitűnő minősítései vannak. , Mihulin főigazgató tréfásan,de igen találóan jellemezte azt az óriási szakadékot, ami a ragyogó tehetségű művésznő és mai foglalkozása között van. Valahonnan elindul egy csillag, Budapesten, Bécsben, Berlinben erősbödik , fénye, nyugati metropolisban tündököl és most talán esténkint pislákoló petróleumlámpa fénye mellett szurtos kis földmivestanulók írásbeli dolgozatait javítgatja . . . Kócsyjenő. O S CD ■ O B C5 IS C3 ■«C3 E C3 g C5 B Ot Operából a falusi iskolába. (Berlini táncfenomén — gazdasági tanítónő. — Beszélgetés Cara Negrivel. — A háborús generáció első iskolaéve. — Felére csappant a diáklétszám.) Nincs kegyelem. (Kivégzik a lengyel elnök gyilkosát.) Varsóból jelentik: A lengyel köztársasági elnök nem élt a megkegyelmezés jogával és helybenhagyta Narutowicz elnök gyilkosának, Niewiedomsky festőművész halálos ítéletét. A kegyelem mellőzése következtében a gyikost agyok fogják lőni.. Már minden előkészület megtörtént, de a kivégzés időpontját még nem állapították meg. Niewiedomsky teljesen nyugodt, állandóan ír, de végrendeletet még nem készített. Családja tagjai közül senkit sem akar látni. Sosnkowsky tá 8 bornok, hadügyminiszter nem hajlandó az ítélet végrehajtására katonaságot kivezényelni. A miniszter azzal indokolja elhatározását, hogya katonaság csak olyan ítéletek végrehajtásánál szerepelhet, amelyeket statáriális úton hoznak, de nem közönséges bírósági tárgyaláson hozott ítéleteknél.":-Krakkóból táviratozzák', hogyNarutovicz Gábor államfő gyilkosának Niewhadomskynak a kegyelmi kérvényét elutasították ésátszállították a citadellába, ahol ki fogják végezni. C3BOBC3ClOaC3BCDBC3BC3aO Vak ember utazása. (Négy hétig Bucurestből Aradra.) Ma délután fél háromkor egy toprongyos külsejű kétségbeesett arca, az éhezéstől majdnem halott sápadt ember tántorgott be az aradi Dácia-kávéházba. Abban, hogy a kávérházba jött, első pillanatra volt valami szembetűnő. Közel ment a falhoz és kitapogatta magának az utat a legközelebbi kávéházi asztalhoz. Aki jobban megfigyelte, láthatta rögtön,, hogy vak. Leült az egyik asztalhoz és így szólt a főpincérhez: — Nem rendelhetek semmit,nincs pénzem, csak arra akartam megkérni, engedje meg, hogy a kályha mellett töltsék néhány percet és megmelegítsem meggémberedett tagjaimat. A szerencsétlen ember körül csakhamar egy kisebb csoport verődött össze. Kiderült, hogy Kozma Virgilnek hívják, a fogarasmegyei Vádon született, román anyanyelvű polgár, aki,.., cluj! (kolozsvári) vakok intézetében hét esztendeig kitanulta a kefekötő és kosárfonó mesterséget. Aztán saját kérésére elengedték a vakok intézetéből, hazament Vádra, hogy folytassa mesterségét, amellyel nem tudott magának elegendő megélhetést biztosítani. A szerencsétlen Kozma alig néhány fejjel a kezében bejárta egész Romániát, a csernovitzi vakok intézetétől kezdve egészen a timisoarai(temesvári) vakok intézetéig és mindenütt visszautasították, így került lerongyolva, éhesen és egy fillér nélkül Aradra. A környező kávéházi vendégek közül néhányan nyomban exponálták magukat érte és a jelenlevő Gritta Ovidiu rendőrprefektus nobilis módon vette kezébe a sorsát, az ugyancsak a kávéházban tartózkodó Schiopu rendőrtiszttel együtt. A vak befekötőt, aki Bucurestiből Aradig négy hétig utazott, a rendőrség utazási osztályáravitték, és most már ahatóság gondoskodik arról, hogy vagy állást kapjon Aradon, vagy akadálytalanul térhessen haza Fogaras megyébe.