Aradi Közlöny, 1923. június (38. évfolyam, 117-140. szám)

1923-06-08 / 122. szám

Arad, XXXVHL évf. 122. szám 1923. junius 8. Péntek. * Ara­d lei. * Szerkesztőség Arad, Acsev-pakrta. Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand 22. (József főherceg-6t.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim! Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre ••• .»« ••• 433 Lei. Fél évre ..................... 216 Lei. Negyed évre 108 Lei. Havonta M ••• «4» 86 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. .SSai OBoa O a OBO PLOSOiOi OSO I­ OBOa OBOBOSQI Fegyelmezetlenség Robis János dr. aradi főpolgár­mester, — mint ma megírtuk­ — alacsonyabbra maximálta a piaci árakat. A tavaszból nyárba csa­pó idő, amikor az anyaföld dúsan ontja magából a legegészségesebb emberi táplálékokat és különösen zöldségekben, zöld főzelékekben van nagy bőség, s ez a bőség teszi olcsóbbá az idénycikkek árait Eddigi tapasztalataink azonban arra késztetnek, hogy egy figyel­meztetéssel forduljunk a fogyasz­tó közönséghez. Mert maximálták már sokszor az árakat de ez két­oldalú fegyver: nemcsak az el­árusítókra, hanem a bevásárlókra is kötelező. A nagyközönségnek egy része és pedig a kisebb része, amely telt zsebével uralkodik a mai nehéz gyomorviszonyok fe­lett, ez a közönség nem sokat tö­rődik a maximálással és minden árat megad, amit kérnek, sőt igen gyakran az is megtörtént, hogy a könnyen szerzett , vagyonnal rendelkező tulicitálta­­ a vagyoni­­lag szerényebb bevásárlót, aki a hivatalosan megszabott árakhoz ragaszkodott. Amíg tehát a kö­zönség részéről szegik meg azt az árszabályzatot, amit éppen a kö­zönség érdekeinek védelmében hoztak, ne kívánjon addig senki, sem tökéletes eredményt Az új maximális árak igen sok cikknek szabták meg lényegesen olcsóbb árát. Az új árak felelnek meg a mai viszonyoknak és az el­adók az alacsonyabb árak mellett is bőséges hasznot szereznek. De eddig a közönség volt az, amely az ármaximálásokat lehetetlenné tette és ezért az új maximális árak betartásánál nemcsak az elárusí­­tókat,­ hanem a vásárlókat is el­lenőrizte a közönség. Azelőtt a városi elöljáróság megbízottai el­lenőrizték a maximális árak be­tartását és éppen a közönség nem­törődömsége miatt kevés ered­ménnyel. Legújabban azonban a rendőrség vette kezébe a piac el­lenőrzését, külön piaci rendőrség ügyel fel a piaci rendre és a maxi­mális árak betartására. A közön­ségnek­ nem­csak joga, hanem sa­ját érdekében álló kötelessége most már az, hogy azonnal je­lentse a legközelebb álló rendőri közegnek azt, ha valaki megszeg­ni akarja a maximális árakat.­­ Nemcsak az eladót, de a vevőt is fel kell jelenteni, arra épp úgy vo­natkoznak a büntető rendelkezé­sek, mint az eladóra, mert a fo­gyasztóközönségnek nagyobb el­lensége az a vásárló, aki minden árat, még a hivatalosan megsza­bottnál magasabb jogtalan árat is megadja az élelmiszerért, mert ezek a vásárlók szoktatják rá a?­"állt a sötét nézőtéren s a kivilágí­tott színpadra mutatott, amelyen valamelyik ismert szalondíszlet állott — Nézze — mondta nagy bol­dogsággal. Néztem, néztem, amennyire csak tőlem telt, amíg végre kény­telen voltam neki bevallani, hogy nem tudom, mit kell néznem. — Hát a csillárt, — mondta nagy megbotránkozással — most hoztam Olaszországból. Fölmentem a színpadra. Kö­zelről a csillár tényleg nagyon szép volt, csak nem volt színpad­ra való, mert •» nézőtérről nem mutatott semmit. — Mit gondol, mibe került? — kérdezte a gróf, aki megöskült, látva, hogy mégis tetszik a csil­lár. — ötszáz lírába, — mondot­tam, elhatározván, hogy valami nagyot mondok. — ’ötezer lírába, maga szeren­csétlen, hiszen igazi antik. Még az ötezer, láttáért is ajándék, elárusítókat arra, hogy magasabb árakat merjenek kérni és ezek a vásárlók azok­, akik a piacot Maj­­donképen drágítják.­­ A piaci rendőri készültség kü­lönös figyelemmel lesz ezekre az árdrágító fogyasztókra és még csak a közönség fegyelmezettsége szükséges ahhoz, hogy a piac ol­csóbb legyen. Az amerikai fogyasz­tó közönség meg tudta tenni azt, hogy, egy időre beszüntetett min­den cukorvásárost és cukorfo­gyasztást. Ez a cukorbojkott egy hét­ alatt mélyen leszállította a cu­korárakat. Az aradi közönségnek nem kell bojkottálni a piacot,­­ele­gendő az is, hogyha betartja, és másokkal is betartatja a maxi­mális árakat. Ezzel meg tudja te­remteni minden fogyasztó álmát, az olcsóságot a piacon. Fordulat várható a jóvátétel ügyében. — Poincaré hajlandó tárgyalni.­­ I’t követel Franciaország. ~ Londonból táviratozzak. Poli­tikai körökben meglepetést keltett, hogy lord Curzon gyengébb ter­mészetű betegsége miatt a felső­házban nem tesz kormány­nyilat­kozatot a jóvátételi kérdésről. Eb­ből azt következtették, hogy Ber­lin bizalmas útón közölte már az antanthatalmakkal újabb jóvátételi javaslatát vagy pedig Pakis, Lon­­don és Brüsszel érintkezése és az antantkormányok tárgyalásai olyan váratlan fordulatot eredmé­nyeztek, hogy az angol kormány emiatt nagyjelentőségű nyilatkoza­tát néhány nappal elhalasztja. Dip­lomáciai körök az utóbbi okot tart­ják valószínűbbnek, minthogy Po­incaré az új német javaslatot az eddigieknél kedvezőbben ítéli meg és a francia kormány hajlandó az új német ajánlatról a Bonar Law­féle tervezet keretében­­40—50 arany milliárdnyi alapon érdemlege­sen tárgyalni. Ezzel Anglia és Bel­gium annyit "értek el, hogy Fran­ciaországgal együttesen vitassák meg az egész antantot egyaránt ( ••'feklő francia jóvátétel! politikát. Párisból táviratoztak: A1 Temps hét pontban foglalja össze a francia jóvátételi követeléseket, amelyek a következők: 1­ .3 Ruhr- vidéki passzív ellenállás megszűn­téig semmiféle német javaslat el­­nem fogadható; 3. ha Franciaor­szágnak elengedik az amerikai­­és angol adósságokat, akkor m­egelég­szik a 26 milliárd aranymárkás jó­vátétellel; 4. ellenkező esetben any­nyival több jóvátételt követel, mint amennyivel tartozik Franciaország Amerikának és Angliának; 5. Franí­ciaország nem járul hozzá a né­ *,A­groiu* ?Részletek Beöthy László napló­jából.) Bátor volt és kemény, de néha­­éles és támadó. A leggőgösebb és a legjobb szívű emberek egyike volt. Imádta a szépet, de csak ak­kor, ha finom, választékos és elő­kelő formában jelentkezett. Ben­venuto Cellini egy tányérjáért el­utazott Szicíliába és Rodint lenéz­te. Akkoriban egész Budapest csak úgy hívta őt: a gróf. Minthogy a színházak tájékán senki­­ sem hív­ta őt intendánsnak, vagy Kegle­­vics Istvánnak, az egész város ő volt: a gróf. Tragikus halála lezár­ta életének sok tévedését, ame­lyekkel sohase másnak, mindig csak magának ártott. Szenvedélyesen szerette a szín­házat. Szenvedélyesen — és re­ménytelenül. Egy délelőtt fölüzent igazgatói Irodámba, hogy jöjjek le a Nemze­ti Színház nézőterére, mutatni ujjvar­­.-fjLuTiflL Lesiettem, a gróf ott — Na már, kegyelmes uram, — mondottam erre­­én — ennek a mi mesterségünknek az i3 titka, hogy a közönség ötezer lírásnak higyje azt a csillárt, amely ne­künk ötszázba került. De ha öt­ezer lírát adunk egy csillárért, a­melyet a közönség csak ötszáz lí­rára­ becsül, akkor már meg is va­gyunk bukva. Olyan vehemenciával jött fe­lém, hogy azt hittem, el akar gá­zolni. Fújt egyet, aztán csendesen azt mondta: — Igaza lehet. Csakhogy én ezt már sohasem fogom megtanulni. Az írásaim közt kutatva, egy érdekes okmány került mostaná­ban a kezembe. A Rákosi Jenő Endre és Johain-jának Szerep­­osztási tervezete ez, amelyen a nyomtatott Belzet szó át van húz­va s a gróf verésc­íjü betűivel rá­írva: Nem hivatalos. Alatta szó­szerinti szö-vegbesi a következő: „A szereposztást nem hagyom jóvá, Johanna személy.': nője nincs megnevezve. Ba P£íMs igazgató ur Johanna szerepét a szállongó h­írek 11 ok megfelelően óhajtaná be­tölteni, előre­­ figyelmeztetettt, hogy a szerenosztást nem fogom jóváhagyni.“ Ennek­ a furcsa­ ukáznak a ma­gyarázata az, hogy a gróf akkori­ban valami apróság miatt harag­ban volt­­Márkus Emíliával. Én er­ről a haragról tudván, üresen hagy­tam a nevet, hogy majd ha elkezd­tük a próbákat, szükség törvényt bont, nem lesz más, aki játssza, utólag mégis Márkus Emíliával fogom játszatni a szerepet. A gróf hadüzenete után azonban nem le­hetett többé diplomatizálni. Fog­tam tehát én is a tollat s az ő so­rai alá odakanyargóttam a ma­gamért, írván:­ „Nem hivatalos. Nem tudom, hogy a szállongó híreknek mi fe­lel meg, de a Nemzeti Színház érdekeinek egyedül az felel meg, ha a szerepet Márkus Emilia ját­­sza el.“ Egy óra múlva visszakaptam az aktát a kátirattal.

Next