Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)

1924-04-27 / 91. szám

Arad, XXXXI. évf. 91. szám. Szerkesztőség Arad, Acsev-palota. Kiadóhivatal Bulv. Regele Ferdinand 4/2. (József főherceg-et.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Ant) Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal5. Arad lej. 1924. április 77. Vasárnap Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. $ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre ». ^ 600 Lej Fél évre _ 800 Lej. Negyed évre ^ ... 150 Lej Havonta ... 50 Lej Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik naponta réggé! Egyes szám ára 3 lej, vasár.ra 4 lej. Bucureştiben 30 baniv il több. hajtanak be. Ebből az alapból fognak építkezési kölcsönöket kapni azok a vállalatok, amelyek az előírt kötelezettségeiknek eleget tettek s kölcsönre van szükségük az építkezések befejezéséhez. Az itteni vállalatok ugy látszik akkor fognak megmozdulni, segítségért memorandumozni és deputációzni, amikor már késő tesz. Dr. Gross Ignác. Elkésünk! Évek óta mételyezi a lakásszükség az egészségetés erkölcsöket. Túlzsúfoltság, járványok és alkalomszülte együttélések. Megromlott teljesen az erkölcsi és társadalmi élet; mindenütt betegségek, bűnözések, amit tétlenül nem szabad állandó állapottá fejleszteni. A kivezető út — az építkezés. De ki építkezzék, amikor a termelésbe és kereskedésbe fektetett tőke hozadéka sokszorosan felülmúlja az ingatlanba fektetett tőkének még a minimális kamatokat sem megközelítő hasznát? Csak az, akit erre kényszeríteni lehet! A külföldi törvényhozások — különösen Csehszlovákia és Jugoszlávia — részben a tőkehozadékoknak az építkezésekbe való belekényszerítése, részben pedig építkezési célokra olcsó állami körcsönök nyújtása által, megindították évek előtt a segélyakciót, — hogy a lakások szaporításával ezek a rettenetes állapotok enyhíttessenek s végül megszűnjenek. Prágában, Belgrádban a lakáshiány már a múlt emlékei közé tartozik; igaz, hogy a kényszer mögött 20—30 évi törlesztésre az építkezési érték 75—90 százaléka erejéig ? százalékos (évi!) államkölcsön áll rendelkezésre adómentességgel és korlátlan rendelkezési szabadsággal. A mi törvényhozásunk is foglalkozott az építkezés problémájával s megoldásként megalkotta az 1921. évi julius 23-iki törvényt az építkezések előmozdításáról. (Deg la pentru încurajarea construcţiilor de eladizi), amelyben kötelezőleg előírja, hogy mindama, kereskedelmi és ötmillió alaptőkével rendelkező ipari vállalatok, amelyek bérhelyiségeket vesznek igénybe és saját székházaik és alkalmazottaik lakásául saját épületeik nincsenek, kötelesek az építkezést legkésőbb 1925-ben megkezdeni és 1927-ben befejezni. Még egyetlen érdekelt vállalat ■sem mozdult meg. A törvény kötelezi az érdekelteket, hogy 1921- től kezdődőleg a mérleg szerinti tiszta nyereség 25 százalékát évenként építkezés céljára tartalékolják. Melyik aradi vagy temesvári vállalat tette ezt meg? Egyik sem! Akik az építkezési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, 1925- től kezdődőleg a bérekkel egyenlő összegeket lesznek kötelesek évenként befizetni az országos építési alapba, az iparvállalatok pedig a nyereségük 50 százalékáig terjedhető összegeket, amelyeket közadók módjára állapítanak meg és az erdélyi sajtóban az utóbbi napokban cikkek jelentek meg, amelyeikben a cikkírók annak a felfogásnak adnak kifejezést, hogy az erdélyi magyarságnak, illetve a magyarságot reprezentáló Magyar Pártnak csatlakoznia kell valammilyeni román parlamenti párthoz. Érvül azt hozzák fel, hogy a magyarság jelenlegi parlamenti képviselete alig pár emberre szorítközik, távol áll a lakosság igazi számarányától, tehát elengedhetetlenül fontos és szükséges, hogy a magyarság egy már régebben működő és eredményes működést kifejtő román parlamenti csoporttal együttműködjék.. Szerintük, ha egy ilyen együttműködés realizálható lehetne, úgy a várt siker sem maradna el, a románság is bizonyos közeledést látna a magyarság részéről. Legfontosabb érvül azt hozzák fel, hogy a Magyar Párt mai szervezetében nem hű kifejezője a magyarságnak, nem komoly képviselője Erdély összmagyarságának. Az a tény, hogy egy ilyen gondolatot be akarnak dobni a köztudatba, mindjárt ki is váltja a kritikát. A kritika tömören összefoglalható ennyiben: egy ilyen ötlet felvetése abszurd, keresztülvitele lehetetlenség és az esetleges várható eredmény nagyon is kétséges. Maradjunk csak magyarok! Ez meg nem dönthető igazság, a magyar faj karaktere, ideológiája és egész világfelfogása ellentmond minden más elméletnek. Ezek nem jól bevált politikai frázisok, minden európéer politikusnak tisztában kell lennie azzal, hogy a „vér nem válik vízzé“ élve élő axioma. Erre legjobb példa a románság, amelyből 1867. óta a Tiszák, Bánffyak, Wekerlék és Apponyiak sem tudtak magyarokat nevelni. De meg sem próbálkoztak ezzel és csak kissé kell megerőltetnünk emlékező tehetségünket, mindjárt emlékezünk rá, hogy a magyar parlamentben volt román nemzeti párt sohasem működött együtt valamilyen magyar csoporttal, minden időkön át megmaradtak románoknak. Tehát most, a viszonyok változásával tőlünk sem lehet kívánni, vagy elvárni, hogy ha bevonulunk a román parlamentbe, — akár számarányunkhoz mérten többen, akár csak kevesen — ezt ne mint mai gyárak, hanem mint román elenzék, vagy kormánypárt egy alosztálya tegyük. Nekünk itt Erdélyben magyaroknak kell maradnunk, akár elismerik jogainkat, akár nem. A trianoni békeszerződés csak területi nagyobbodást juttatott Romániának, de ugyanakkor a nagyhatalmak által garantált pontokban elismertette Romániával a csatolt erdélyi területen élő magyar kisebbség létezésének tényét. Tehát nekünk parlamentben és parlamenten kívül csak rrta gyáraknak szabad lennünk. Ezt parancsolja minden érdekünk. Kritika a Magyar Pártról. Objektív vizsgálás után mi sem mondhatunk egyebet, minthogy a Magyar Párt mai szervezetében tényleg nem hűt kifejezője az erdélyi magyarságnak. Az erdélyi magyarság még mindig az osztályra tagozódás elvieinek alapján áll. A még megmaradt arisztokrácia valahogyan elzárkózik az aktivitástól, a munkásság a szocialista táborba tömörült, az enterlektüellek erős akarásisai. Kolozsvárt szeretnék az új centrumnak megtenni és innen várnak valami kezdeményezést, a polgárság talán az egyedüli támasza lenne a Magyar Pártnak, miig a parasztság néma és idegenkedéssel fogad minden új városi gondolatot, amit a faluba akarnak plántálni A Magyar Pártban nincsen meg az a szervező erő, hogy az új hazába szakadt magyarságot egy táborba tömörítse, hiányzanak hozzá a keretek, a szabad mozgási lehetőség. A mai meglevő Magyar Párt azonban még korántsem jelenti azt, hogy ne lehessen egy új, szélesen demokratikus alapokra fektetett, Erdély magyarságának felfogását híven visszatükröző Magyar Párt. Át kell szervezni, fel kell frissíteni ezt a pártot, elkell menni a polgárhoz, a munkáshoz, laternerhez, entellektüellhez és paraszthoz és meg kell vele értetni, hogy egy táborba kell tömörülnie. Az eddigi gyenge aktivitást egy erőteljes aktivitásnak kell felváltani. Mi nem bízhatunk másban, csak saját magunkban és ha megakarjuk mutatni létezésünket, úgy ezt komolyan, keményen kell tennünk. Bármelyik román parlamenti csoporthoz csatlakoznánk is, ez a csoport, idegen lenne előttünk és mi is előttük. A román parlamenti csoportok elsősorban is románok. Nem marad, tehát más út számunkra, mint továbbra is magyarnak maradni. Ehhez azonban szükséges, hogy megtanuljuk az állam nyelvét, hogy kezünkben legyen egy erős fegyver és hogy képviselőink minél nagyobb számban vonuljanak be a parlamentbe. Erős parlamenti pártot! Ha igaz az a sokszor és sokat hangoztatott frázis, hogy a kormánynak, illetve a románságnak csak haszna lehet egy erős, intelligens és osztatlan magyar kisebbségből, úgy igaznak kell lenni annak is, hogy előnye lenne egy erős, kritikaképes parlamenti csoportból is. Hiszen az a tény, hogy akcióképes magyar parlamenti csoport létezne, visszautasítana minden „Budapes felé kacsintgató“ vádat. Értse meg már egyszer mindenki: itt Erdélyben senki sem néz Budapest felé, mi dolgozni, alkotni, termelni és politizálni akarunk. Román állampolgároknak tartjuk magunkat, román államnak fizetünk adót, gyermekeink román hadseregben katonáskodnak, tehát Romániában is akarunk küzdeni politikai jogainkért, de magyaroknak maradva. Hiszen Goga Oktavián, akinek nagyvona Az erdélyi magyarság alja. (Vita a Magyar Pártról. — Beolvadás egy román pártba. — Mit csináltak a románok a magyar parlamentben? — Magyarok maradtunk! Lapunk mai száma 12 oldal.