Aradi Közlöny, 1926. február (41. évfolyam, 25-47. szám)

1926-02-02 / 25. szám

1926 február 2 ­­fi 7­0TI/T Reich Béla. Szertámok: Med­­veczky Lajos. Szakosztályi elnö­kök: Evezés: Weichelt Oszkár. Termisz: dr. Luppu György. Úszás: Hirschmann Károly. Téli sport és torna: Ferenczi István. Ügyészek: dr. Köves­ László és dr. Sarbu György. Orvosok: dr. Biksz, dr. Eckstein, dr. Pécsy, dr. Olariu. Számvizsgáló bizottság: Holló Frigyes, Reich Alfréd, Tán­­czos Arnold. Evezős sz. oszt. mű­vezetői: Azary András, Bakács Gyu­la, Weisz Endre. Választ­mány: báró Andrényi Lajos, Ba­kács Miksa, Bánhidy Sándor, Be­ne C. Emil, báró Bohus Zsigmond, ,Czeiler Emil, dr. Demian Simon, Erdős István, dr. Farkas Sándor, Fü­löpp Béla, Hannauer István,­ Hendl Ödön, Krausz Gábor, Lip­niczky Ferenc, Márkus István, Mihailescu őrnagy, Neuländer Endre, Novac Livius, Rosca Mi­hail, Stern József, Vostinar Zeno­­vác, Zabb István. Póttagok: Bog­dán Adrian, Ionitza Georg. A mű­szaki bizottság Szömörkényi Re­zső, Vass Barnabás mérnökökkel egészült ki. Alapító tagok lettek: Czeiler Jenő, dr. Luppu György, Fenyves Károly műépítész, Bán­hidy Sándor földbirtokos és báró Bohus Zsigmond. Tiszteletbeli ta­gok: Mures­an János városi fő­mérnök és dr. Luppu György. Kö­szönetet szavazott a közgyűlés mindazon bankok igazgatóinak, a­kik az egyesületnek kedvező köl­csönt folyósítottak és ama klub­tagoknak, kik a szükséges váltófe­dezeteke­t nyújtották.___________ Három magyar minisztert vádolnak a franciák­ A külföldi lapok a Bethlen-kormány távozását köve­telik. — Elkészült a budapesti ügyészség vádirata. — Zadravetz püspök súlyosan van kompromittálva a frankbotrányban. — Az okirathamisító országos fő­kapitány és társai. (Budapest, február 1.) A fran­cia és a magyar kormány között megegyezés jött létre, amely sze­rint a frankhamisítás bűnügyét elejétől végig újra lefolytatják. Az összes vádlottakat és gyanúsítot­takat újra kihallgatják a rendőr­ségen és vallomásaiknál a francia rendőrség, illetőleg a Banque de France kiküldöttei is jelen lesz­nek.­­A frankhamisítási per vádira­ta azonban teljesen elkészült, a­melyet az igazságügyminiszter is jóváhagyott minden változtatás nélkül. A­ vádiratból közel száz példányt nyomtattak, mert a per­­nek 26 vádlottja van és ezeknek több mint harminc védőjük. A fő­ügyész személyesen készítette el a rendőrséghez címzett átiratot, a­melyben a pótnyomozás elren­delését közli a főkapitánysággal és ez az átirat részletesen felso­rolja azokat a pontokat, amelyek­re vonatkozóan a nyomozást ki kell terjeszteni. A Neues Wiener Tageblatt párisi jelentése szerint újabb kétszáznegyven nevet kö­zöltek a budapesti rendőrséggel, a­kiket az üggyel kapcsolatosan ki kell hallgatni. Ezzel a h­írrel kap­csolatosan a párisi lapok azt is hangsúlyozzák, hogy három ma­gyar miniszter is bele vart keverve a hamisítás ügyébe. A francia hí­rek szerint emiatt Bethlen egész kormányának távoznia kell. 3 Wmdiscligraefz a főtette Az ügyészség ma kézbesítette ki az ügy vádlottamat a 77 olda­las vádiratot. A vádirat Windisch­­graetzet tettesként, Gerőt, Vi­­rághot, Parraghot, Hallát, Kisst, Ágostont, Velessyt, Scharffot, Hampelt, Spannringet, Nádassyt, Rábát, Haitsot és Kurtzo­t bűnse­­gédesekként a büntető törvény­­könyv 203. szakasza alapján pénz­hamisítás bűntettével vádolják, mert Windischgraetz az­ ő segít­ségükkel főleg 1925. nyarán, de 1923-ban és 1924-ben is mintegy 20—30.000 darab ezer bankote utá­nozott. Windischgraetz a hamisí­tás céljaira szükséges anyagokat, gépeket és eszközöket Gerő és Rába útján szereztette meg, s Gerő hosszas kísérletei után Gerő­­vel s az arra vállalkozó Virággal, Parraghal, Halfával, Ágostonnal, Hampellel és Spannringgel előbb a papirost szereztették be, majd az utánzatokat készítették el.­­A tavaly szeptemberben elkészült hamisítványokat forgalombahoza­­tal előkészítése céljából Zadravetz István tábori püspök lakására, majd a nemzeti szövetség Helyisé­geibe szállíttatta a herceg és ott a kiválasztott nyolcezer darabot Jankovich, Marsovszky, Olchváry Ödön, ifj. Andor, Schweiz által Szörtsey, Zadravetz, Ferdinándy, Winkler és Héder közreműködé­sével hozatta forgalomba s ezeket­­Hágába, Milanóba, Koppenhágába, i, Kádossy a bűnsegéd Stockholmba, Varsóba küldötték el. Gerő László Windischgraetz felhívására 1925 elején a papiros­anyag megszerzésére és gyártá­sának tanulmányozására Német­országba utazott, onnan kéveket és eszközöket szerzett, amelyeket a térképészeti intézetben állítta­tott fel, elkészítette a papíranya­got, a vízjegyeket, a fényképeket és a kliséket, amelyekkel a h­ami­­sítványokat kinyomatta. Ezután felsorolja a vádirat, hogy a térké­pészeti alkalmazottak miként vet­tek részt a hamisítás munkálatai­ban. Nádosy a bűntettet szándé­kosan mozdította elő és azt meg­könnyítette az által, hogy a hami­sításhoz előzetesen hozzájárult, a megbeszéléseken több izben részt­­vett és tűrte azt, hogy az ügyben résztvettek hivatkozzanak arra, hogy az országos főkapitány is tud az ügyről. A főkapitány ezzel erkölcsileg is megerősítette a bűn­ügy résztvevőit. Tevékenykedett a hamis bankjegyek forgalombaho­­zatala körül is. Zadravetz püspök is bűnrészes. A főkapitány hat egyénnek ha­mis útlevelet szerzett és mint köz­­hivatalnok megtévesztette a kül­ügyi hatóságokat is, amelyek az ő közbenjárására állítottak ki három hamis útlevelet. Jankovichnak sza­bálytalan után futárigazolványt­­ szerzett, végül pedig Baross Dá- I­bort, a Postatakarékpénztár ve- * A vádirat Nádosyt mint felbuj­tót és bűnrészest, Windischgrae­­tzet hatrendbeli, Rábát hatrendbe­­li, Andort, Winklert és Schwetzet egyrendbeli közokirathamisítás büntette, valamint bűnsegédi bűn­részesként vádolja. Nádosyt azért, mert egy ismeretlen nevű bűntár­sának segítségével hat hamis út­levelet készíttetett, azokra a ro­mán vízumokat és pecséteket rá­­hamisította. Olchváry Jenőt két­rendbeli, Baross Gábort egyrend­beli bűnpártolással vádolják. Vé­gül a vádirat Kovács Gáspárt és Mankovich Györgyöt hamis pénz csalárd használatával vádolja, mert a ham­is bankjegyeket tény­leg fel is használták. A főügyész azt is indítványozza, hogy frank­hamisítás ügyében letartóztatot­tak a főtárgyalás befejezéséig ma­radjanak fogságban. A hamisítók mint nagy hazafik. Olchváry Ödönnek a német ha­tóságoktól való kiadása érdekében lépéseket tettek és ha a hollandi bíróság előtt való eljárás is isme­retessé válik, akkor Jankovichék kiadatására vonatkozóan is in­tézkednek. A vádirat azt is han­goztatja, hogy Windischgraetz már 1923-ban több barátjával, — akiket nem akar megnevezni, — elhatározta a frankhamisítást, de nem magánérdekei, hanem haza­fias célok költségeinek fedezése céljából. Ezt az állítását nem bi­zonyította be, de ellenkezője sem bizonyosodott be. Ebben a te­kintetben a tényállás nem állapítható meg. A gyanút, hogy tettét anyagi zavarai miatt követte el, nem támogatja semmilyen bi­zonyítéka, mert a herceg még a sa­játjából is áldozott, a kiadásait csak a várandó haszonból akarta megtéríttetni. Az erre vonatkozó indo­kai azonban­­csak legfeljebb a büntetés mértékénél vehetők fi­gyelembe. A herceg elsősorban Nádosyt avatta bele a bűnügybe, aki a terveiéhez hozzájárult s aki­nek tudta, beleegyezése nélkül egyetlen lényeges lépés nem tör­ténhetett. Nádosy azt állítja, hogy a tervben való segítéssel hazája érdekeit vélte előmozdítani. Adat nem i­s merült fel, hogy Nádosyt önző anyagi érdekek vezették vol­na, mert anyagilag független volt. Gerő szintén a hazafias célt han­goztatja. A munkára úgy vállalko­zott, ha ahhoz a térképészeti in­tézet vezetősége is hozzájárul. Windischgraetz és Gerő ezért Hajtsot nyerték meg a hazafias célok és Nádosy nevének han­goztatásával, aki előbb még fel­sőbb helyet akart beleavatni az ügybe, de később saját felelőssé­gére és hatáskörében bocsáj­totta a hamisítók rendelkezésére az in­tézetet. Rába szintén hazafias fel­buzdulást emleget. Rába Kölnből szerezte be a gépeket és mint­egy kétszáz kiló papirost, amel­lyek eredete nem volt kideríthető. Hajts nyugalomba vonulásakor utó­dának Kurznak hozta tudomására az akciót, aki eleinte vonakodott, de Nádosy nevének hallatára a haza­fias cél érdekében beleegyezett. Nádosy a terhére rótt cselek­ményeket, alanyi bűnösségét be­ismeri és nem is védekezik, csak azt említi meg, hogy a haza érde­keit vélte előmozdítani. Ez való­nak fogadható el, de azért Nádosy ellen pénzhamisítás bűntettében való bűnrészesség miatt kellett vá­dat emelni. Zadravetz szerepe a hamisítás körül. A vádirat indokolása hangsú­lyozza azt is, hogy Zadravetznek feltétlenül kellett tudnia a hamisí­tás részleteiről, mert máskülön­ben nem szállíthatták volna a la­kására a Hamis bankjegyeket. Zadravetz azt állítja, hogy a bank­jegyeket valódiaknak tartotta és amikor megtudta, hogy hamisítvá­nyok, kérte azok eltávolítását. A püspök hangsúlyozta, hogy nem tudott arról, hogy hamisítványok vannak abban a ládában, amelye­ket ad a négy-öt ifjú hozatta laká­sára, kiket felesketett. Hammel és Rába azonban olyan értelmű val­lomást tettek, amely szerint Zad­ravetznek is tudnia kellett az ügy minden részletéről. Rába szerint a püspök a hamisítványok értéke­sítéséről tartott tanácskozásokon is részt vett. Bebizonyosodott a vádirat szerint az is, hogy Nádosy segítségével szereztek négyszáz milliós kölcsönt a Tűzhely bank­tól. Baross p­istata­karékpénztári igazgató, kijelentette, hogy tudott ugyan a kölcsönügyletről, de nem ismerte a célt. Mentségére mon­dotta el, hogy dr. Horváth és Bischer bankárok útján a bűncse­­zérigazgatóját rábírta, hogy 400 millió kölcsönt utaljon ki Manko­­vich számát, hogy a Manisovszky György által elzálogosított 150 darab hamis ezerfrankost kivált­hassa. Rába Dezső hercegi titkár is szándékosan mozdította elő a frankhamisítás ügyét azzal, hogy Kölnből papíranyagot szállított Budapestre, Tokajban kádakat ren­delt a papirospép számára és Bécs­ből szitát, dróthálót hozatott. A hamis bankjegyek forgalombaho­­z­a­talát elősegítette, mert Ferdi­­nándyt rávette, hogy ajánljon megbízható egyéneket és ezek némelyikét Zadravetz püspökhöz vezette eskütételre. Hajts tábor­nok a bűntettet szándékosan meg­könnyítette és előmozdította az­zal, hogy mint az intézet vezetője a saját felelősségére hozzájárult ahhoz, hogy Gerő munkálkodjon ebben az ügyben és az intézet mű­szereit vegye igénybe. Nyugdíjaz­tatása után pedig a tábornok utód­ját, Kurz ezredest bízta rá, hogy tűrje a bűncselekmény folytatá­sát. A vádirat ifj. Andor Endrét és Schwetzet, mint tetteseket. Ferdi­­nándyt, Hédert, Winklert, Zadra­­vetzet és Szörtseyt mint bűnsegé­deket vádolja. Andort azért, mert decemberben Milanóba utazott a Schwetztől átvett ezer d­arab Ha­misítvánnyal. Schweiz ellen a vád, hogy ezeket a hamisítványo­kat átadta. Ferdinándy ellen, mert Mankovichot közreműködőnek ajánlotta fel és a Zadravetznél tett eskü alapján a hamisítványo­kat osztályozta. Héder ellen a vád­, hogy Andort közreműködésre ajátí­totta. Winkler ellen a vád, hogy a forgalombahozatalra vállalkozott és társul szerezte meg Olchváry, Ödönt és Marsovsz­kytól, Manko­­vitstól a cél ismerete mellett titok­­tartási esküt vett ki, a hamisítvá­nyokat először az ő lakására vit­ték, maga is részt vett a tanácsko­zásokban és a munkálatokban. Az okmányhamisító országos főkapitány.

Next