Aradi Közlöny, 1927. február (42. évfolyam, 24-46. szám)

1927-02-01 / 24. szám

Txfvmr ni 1927 február 1 Békülékeny hangot penget Anglia. Anglia békét akar és mégis katonákat küld Kínába. * (Az Aradi Közlöny távirati tudósítása.) Londonból jelentik: Chamberlain tegnap nagy beszédet tartott Birminghamban és beszédé­ben a kínai kérdést is érintette. Kijelentette, hogy a kormány elhatározta, hogy a Sanghaj­ban élő angol alattvalók védelmére csapatokat küld és a csapatok összeállítása biztosíték arra nézve, hogy tényleg csupán védelemről van szó. — Nem szándékozunk tartani Sanghait, —* mondotta — ha biztosítékot kapunk arra néz­­ve, hogy nem ismétlődnek meg ott is a hang­kaui események. Remélem azonban, hogy nem lesz szükség a csapatok felhasználására. Hogyan készültek a „Szomorúságának énekesére" Aradok. Az aradi színház tagjai — a­ rendező és a szereplők — az Osip Dumov-darabról. (Arad, január 31.) Mélységesen megrázot, lelkükbe markoló drámai premier volt ma este az aradi színházban: a vilnaiak híres műsor­­darabja, a Szomorúságának énekese került színre. A bemutatóról színházi rovatban írunk, de, hogy milyen hatalmas művészi munkát végeztek az aradi társulat tagjai, arról szól­jon az alábbi riport, mely a főpróbáról, illetve még a bemutató előtt íródott: A vasajtó fáradtan, súlyosan csapódik be mögöttem s a bediszitetlen szinpad félhomá­lyából furcsa­ fájdalmu éneksorok nyúlnak fe­lém és szaggatódnak szét a zsinórpadlásról le­lógó szalon- és napsütötte parkhátterek bizarr tarkaságai között: „Joske játsz a hegedűn, Berle húzd vele, Hadd szálljon a holdig fel, kedves éneke . . . “ Magasan fent, ahonnan a havat hullatják a s­ajtóvadászatban Fedor gróf kastélya elé,, szűk ablakon kínlódik át a január végi vak vi­lágosság. Csak szavakat hallok, fájdalmas, bugyborékoló, különös izű szerelmek hazug­ságait, aztán a mozgó kontúrokból gyötrelme­­sen vonagló alakok sejtődnek, akik egymás­nak mennek, hörögnek,­­sírnak és szenvednek,­­ szenvednek, mint egy víziós álomban. A nosz­­talgiás rapszódiákon Győző Alfréd hangja kalauzol­­t. A zenekarból felszűrődő­ fény kö­zelségében egy­­fóliánsban lapoz s közbe-köz­­beugrik a bűvös körbe, félretol egy alakot,­­sörded, sóhajt, kínlódik s aztán a saját hang­­ján utána mondja: I — Így csináld fiam. ^ '■ A rendezés, Próba a színpadon. Súlyos értékű, világsi­ 1­kert ért darab: Osip Dymov „Szomorúságá­nak énekese“ — magyar fordításban. — Nehéz feladat — mondja Győző, aki rendezi a darabot. — Kétszer is lejátszották Aradon a vilnaiak, de azért bátran vágunk ne­ki, mert a szereposztás és a próbák eddigi eredményei minden reményre feljogosítanak. Majd meglátják a ma esti bemutatón, hogy mit tud egy színész, ha szereti a szerepét! Már pedig itt mindenki szereti, kérdezd csak meg tőlük. Engem, mint rendezőt egy feladat meg­oldása vezérelt leginkább: magyarul érzékel­tetni azt a nagyrészben ismeretlen világot, a­melyben az orosz városok ghettói szunnyad­nak. Egyetlen zsidó, vagy zsargon szó sincs, csak magyar. Egyébként Mendelt, a házasság­­közvetítőt személyesítem meg a darabban. Szerepemmel épen olyan szeretettel foglalko­zom, mint a rendezéssel, s valahogy úgy va­gyok a kettővel, hogy szinte az életemet, min­den-minden ambíciómat a sikerüktől teszem függővé. És hidd el, mindannyian úgy vagyunk vele, akik játszunk a darabban. De rosszul fe­jeztem ki magam, nem játszunk. Igazán élünk és igazán szenvedünk, mint azok, akikről a da­rab személyeit mintázta Dymov. A szereplők. — S­á­­­n­e, a szenvedő leány mártírumá­­ban minden vérbeli színésznő legáhítottabb szerepét tette meg — mondotta Kálmán S­á­r­i. — Igazán szégyenlem bevallani, hogy a szerep heteken át kínozott, éjjel-nappal ál­landóan gyúrtam, formáltam magamban, nem is tudok másra gondolni, mint arra, hogy egy alacsony padmalvú, különös illatú szobában három felvonást élek át egy véresen vonagló halálos szerelem tikkasztó káoszában. — A kis Rojzálé szivébe valami megdöb­bentően magasztos asszonyiságot sűrített a szerző — mondotta Pallay Manyi — tra­gikus szerelmek, drága-fájó szavak mögé kell feszítenem magam s amig a szivemben zokog­va tercelek Joske bolond dalának, amit mon­dok mégis csak bobó, kisleányosan csacska, meséből szívott ostobaság. — A kakasos asszony köztudatba átment szerepét illetőleg nekem kell aránylag a leg­súlyosabb feladatot megoldani mondotta Károly Klári. — Örök siránkozás, 82 esz­tendős kiharácsolt élet, nyomor és mégis na­­gyon-nagyon sok szív -r-‘ ez a szerepem s na­gyon boldog leszek, ha az előadáson mindazt a felgyülemlett érzést kijátszhatom magamból, am­i tanulás közben a szerepből felém döbbent. — Osip Dumov különös anyát adott Sim­­jáncsiknak, s mindazonáltal az özvegy, pénz-sóv­ér zsidóasszony a legőszintébb embertípus — mondotta Kiss Mariska. — Ilyen őszinte szereppel pedig csak szeretettel lehet, foglalkozni s ebben már benne van az, hogy­­ halálosan biztos vagyok a magam dolgában.­­ — Joske, a szomorú orosz .­­külvárosi-f­eherté félbolond hőse szerepének eljátszásai életem egyik legnagyszerűbb élménye lesz —­­ mondotta Jávor Alfréd. — Mondhatnék mást, minthogy úgy készülök rá, mint egy­­egy második, tragikusan komoly kereszte­lőre ? — Materiális szerelmest játszom — mon­dotta Mészáros Béla — és én vagyok az a Simjoncsik, akinek a szivében nyomban vi­rágoskertté szélesül a szerelem, mihelyt Jos­­ke Sám­enak adja a nyereményt. — Én a vízhordót, Joske apját személye­sítem­­ - mondotta Olasz. — Sok tragédia húzódik meg szerepemben s különösen a harma­dik felvonás összeroppanását igyekszem leg­mélyebb ambíciómmal felépíteni. — Nyomorult, de élni vágyó embert ját­­­szom — mondotta a kis Révész, — akinek a boldogsága egy összeroppant életen épül fel. És már sietnek vissza, a bűvös körbe, ahol most kezdődik a harmadik felvonás. Pró­bálnak ? Nem, most igazán játszanak — és igaza van Győzőnek — az a játék már nem is játék, de egy darab véres, fájdalmasan szomo­rú élet. (p. a.) M­iselbbségi front is faolasegélyek­ért Elvileg már meg­van az államsegély, de a végleges döntés csak néhány napon belül várható. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójá­nak távirata.) A kisebbségi iskolák államsegé­lye ügyében újabb változás állott be.­ A veresen miniszterelnök, akiinek Lapedatu pénzügymi­niszter előterjesztette a kérdést, hozzájárult ahhoz, hogy a kisebbségi iskolák államsegélyt kapjanak. Petrovics és Lapedati miniszterek­nek csütörtökön kellett volna az államsegély összegét megállapí­tatok, de a Skoda-bizotts­­g tárgyalásai lefoglalták a pénzügyminiszter idejét úgy, hogy a megállapodás elmaradt. Az összeg meghatározása után a kérdés a minisz­tertanács elé kerül, majd a végleges döntés után a miniszter a kisebbségek vezetőivel fog tárgyalni, az állat a segély felosztásáról A tárgyalásokat a magyarok és szászok együtt folytatják. Magyar részről Bethlen gróf és Wilier József dr. a szászok, illetve a svá­bok részéről Kräuter Ferenc dr. és Hedrich dr. vés® részt a tárgyalásokon, melyeknek külön az a jelentősége, hogy elsőízben terem­tett együttműködést a magyar, szász és sváb kisebbségek­ között. A szenátus keddiig szünetel. A jövő hétre kitűzték a középiskolai reformtervezetet. A kisebbségeknek az az álláspontja, hogy a ter­vezet nem sérti érdeke­iket annál is intectál, mert csak tan­tervezetről van.­ szó. Bu­curesti tudósítónk este érkezett tárca irata szerint a kisebbségi felekezeti iskolák államsegélye ügyében a tárgyalások az ere­deti tervtől eltérő­leg még nem értek véget, miután közbejött­ akadályok miatt a tanácsko­zások csak szombaton kezdődhettek Intenzí­vebben. Lapedatu és Petrovici miniszterek­z államsegély ügyében pénteken előzetes netváltást folytattak és előzőleg tárgyaltak Averescu miniszterelnökkel, aki elvi kijelentést tett a magyar felekezeti iskolák államsegélyé­nek elismerésére vonatkozólag. A pénzügymi­niszter egyébként e­gy bucuresti-i újságíró­ előtt kijelentette, hogy a felekezeti iskolák ál­­­lamsegélyének problémája néhány napon belül végleges megoldást nyer. Elkészült a pályázat az aradi autóbuszra. A műszaki bizottság végleges©»* megszövegezte a feltételeket. — Autóbusz, amelyből ötven év alatt villamos lesz. (Arad, január 31.) Ma este Arad város mű­-­­­szaki bizottsága ülést tartott dr. Angel István­­ polgármester elnöklete alatt. Az ülésen immár­­­ron véglegesen letárgyalták az autóbusz-villa-­­­mos forgalom lebonyolítására szóló pályázati f­­eltéte­teket, amelyek egy 25 oldalas füzetben , 79 pontban vannak összefoglalva. A lényeges :­ az, hogy 50 évre adják­­kii a koncessziót az­­ autóbuszforgalomra és ezalatt az idő alatt a­­ társaságnak fel kell a villamost építenie Arad­­ számára. Az első villamos-részletet már két­­ éven belül kell felépíteni: a vasútállomástól az­­ Avram Iancu-térig, majd három év múlva sor­­ kerül a gáji vámig terjedő vonalra, míg új-­j aradra csak öt évért belül kerül sor. A teher-­­ szállítás villamosítására hat év múlva ér rá­­ az ajánlattevő vállalat. A koncesszió birtokosa köteles három hót­­ napon belül részvénytársaságot alapítani, 30 millió lej alaptőkével. A részvénytársaság székhelyének Aradnak kell lennie és igazgató­ságában két, a város által kinevezett tag is helyet foglal. Az ajánlattevőnek 500.000 lej­­kauciót kell letennie, de ha a miniszteri appró­­bálás hat hónapon belül nem fut be, joga van azt visszavenni és általában visszalépni a kon­cessziótól. Ötven év múltán az egész berende­zés a város tulajdonába megy át. A város­­­nak húsz év múlva joga van megváltani a­­ közlekedést, azonban ezt két évvel előbb be­­ kell, hogy jelentse. Főbb vonásokban ezek a tervezet alap­vető pontjai. A tervezet különben a most ki­egészítendő permanens­ bizottság, majd a ta­nács február végén tartandó első érdemleges ülése elé kerül. Az ülés végén Angel István dr. megköszönte a m­űszaki bizottság tagjainak fáradozását, amelyet a város közlekedése ren­dezésének érdekében kifejtettek és annak a ■reményének adott kifejezést, hogy a terv rövi­desen valóra válik s hamarosan autóbusza, il­letve villamosa lesz Arad városának. [Sándor Ferencnél, Arad. megyeházzá! szemben,­­ KMHS&?*irx sifr.ajtTvwnr-"»'i '"WW»—wiwi»m . . . — Szabadon engedték a postacsalássá! vá­dolt detektívet. Radu Pascu vizsgálóbíró ma délelőtt szabadlábra helyezte Sipos Péter ál­­lam­rendőrségi detektívét, akit a pályaudvari postasikkasztás ügyében előzetes letartózta­tásba helyeztek. A vizsgálat során ugyanis be­­igazolást nyert, hogy Sipos mit sem tudott tár­sai bűnös üzelmeiről s a meghamisított pénzes­­utalvánnyal csak barátai kérésére, szívesség­ből jelent meg a postahivatalban, anélkül azon­ban, hogy sejtette is volna, hogy egy nagyobb arányú bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segédkezet.

Next