Aradi Közlöny, 1932. május (47. évfolyam, 100-121. szám)

1932-05-01 / 100. szám

2 ARADI KÖZLÖNY VASÁRNAP, MÁJUS 1. A sanghai-i bombamerénylet végzetes eseményeket robbanthat ki Az angol sajtó véleménye — A merényletnek ötven sebesültje és egy halottja van — Izgalom Japánban — A Népszövetség rendkívüli közgyűlése — A merénylet miatt Japán nem változtat magatartásán T(Mából jelentik: Japán egész lakosságát a legnagyobb izgalomban tartja az a bomba­merénylet, amelyet tegnap, a japán császár születésnapja alkalmával rendezett ünnepélyen Sanghajban elkövettek. A merénylet után — mint megírtuk — elfogtak egy Juhokitu nevű koreait, aki mosolygott, amikor megkérdezték, hogy ő követte-e el a merényletet. Rajta kívü­l több orosz alattvalót is letartóztattak. Az első vizsgálat alkalmával egy Hibbard nevű ameri­kai is letartóztatásba került, azonban az am­e­­rikai konzul erélyes intervenciójára az ameri­kait elengedték. Hosszas vallatás után Juhokitu bevallotta, hogy a merényletet tényleg ő kö­vette el, arra nézve azonban, hogy ki volt a felbujtó, megtagadta a vallomástételt. Az események következtében lemondott Murai főkonzul, aki a lábán és fején sebesült meg súlyosan, de lemondott a sanghai-i csend­­őrség főparancsnoka is, akit hadbíróság elé állítanak, mert elmulasztotta az óvintézkedé­sek megtételét. Az eddigi megállapítások sze­rint a bombamerényletnek ötven sebesültje van, köztük két amrik­ai nő, egy francia kisleány, két francia férfi és három európai diák. Hige­­nicsu japán konzul testét harminckét seb bo­ntja, míg egyik lábát amputálni kellett. Síro­keiva tábornok alsó állkapcsa leszakadt és ösz­­szes fogai kiestek. Ujeda tábornok és Sigeiacu japán követ a halállal vívódnak. A bombamerénylet egyetlen halott áldo­zata a legújabb jelentések­ szerint Kavabata, a sanghai-i japán egyesület elnöke. Az orvos.dk szerint Sigemicsu főkonzul kivételével a sebe­sültek állapota aránylag kielégítő. A kínai kormány ma részvétét fejezte ki a merénylet­tel kapcsolatosam a japán követségen. Sige­­mics­u japán követ, ellenére súlyos állapotának, ma betegágyából táviratot küldött a japán kor­mánynak, amelyben részletesen referál a me­rénylet lefolyásáról s sajnálkozását fejezi ki, hogy nem folytathatja a béketárgyalásokat, amelyek­nek befejezése igen fontos lenne. Ja­pánban aránylag nyugodtan tárgyalják a lapok a merényletet s az esettel, kapcsolatos kom­mentárok sem túlzottan erősek. Londonból jelentik: A japán külügy-, hadügy- és tengerészeti miniszterek elhatá­­ro­zák, hogy a bombamerénylet következté­ben szerencsétlenül járt magasrangú tisztvi­selőik állását egyelőre nem töltik, be. Az Echange Telegraph tudósítóji díjak jelentése szerint az elfogott merénylő összeköttetésben állott azzal az összeesküvő társasággal, amely január 8-án Tokióban a mu­kádó ellen is me­­lerényletet kísérelt meg. Genf­ből jelentik: A Népszövetség a sang­hai­i merénylettel kapcsolatban ma rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen az elnök indítványt tett egy vegyesbizottság kiküldésére, amely­ben elsősorban az érdekelt hatalmak vennének részt. A bizottság szótöbbséggel dönt az érde­kelt felek által vállalt kötelezettségek végre­hajtását illetőleg. A határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúlag fogadta el csupán a I EXQUISITE PENSIO | Budapest, IV., Piarista-ucea 6. Telefon: Aut. 885—39. Elsőrangú családi otthon. Utcai szobák, gyönyörű kilátással a Gallért hegyre. A Dunakorzó mellett Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz. ÁRON ÉS MOLNÁR Szabadalmi iroda új helyiségei: Budapest, VIII. Rökk Szilárd-utca 2. (Corvin áruház mellett,.) japán megbízott tartózkodott a szavazástól. Az ülést ezután elnapolták. Tokióból jelentik: A japán skürigy-,­­ hadügy- és tengerészetügyi miniszterek elha­tározták, hogy a kínai fegyverszüneti tárgya­lásokat elkülönítik a Hongkow parkban elkö­vetett merénylet ügyétől. Elhatározták to­vábbá, hogy Japán nem változtat magatartá­sán a fegyverszüneti kérdésben, hanem ellen­kezőleg, tőle telhetően siettetni fogja azo­k be­fejezését. Az angol sajtó a sanghai-i merényletet­ a szarajevói merénylettel hasonlítja össze s azt írják, hogy a robbanás végzetes eseményeket pattanthat ki, mint ahogy annak idején’ a szarajevói merénylet a világháború rémét sza­badított’'’ a világra. Új Staflejes bélyegeket hozd­ forgalomba a román posta Amikor Szeged romokban si­ört Visszaemlékezés az árvízkatasztrófára — Egy régi újságíró jegyzeteiből — Írta: BOLGÁR LAJOS A múlt aranyködén át harminc év előtti újságírói emlékek kontúrjai bontakoznak ki előttem. Harminc év... A fiatalon elhunyt Ma­kai Emil borongó lelkű költő gyöngysorai csil­lognak felém három évtized alig áttekinthető felhőzetéből: „Vágyteli életem legelején Egy szomorú fiú tűnik elém“. Serkedő bajusza, ambíciótól fűtött kezdő újságíró voltam, amikor 1902. május elsején néhai Békefi Antal főszerkesztőnek — Békefi László édesapjának — meghívására elfoglal­tam , helyemet a Szegedi Napló redakciójában, amelynek régi íróasztalainál a szegedi árvíz­katasztrófa idején Mikszáth Kálmán és később Gárdonyi Géza is örökéletű remekműveiket al­kották. Szeged... Napfényben csillogó kupolák tömege, a stílusos paloták­ között hömpölygő elegáns sokaság s az irodalmi levegő valóság­gal mámorossá tettek minden fiatal toll­forga­tót, különösen azokat, akiket kis városoktól röpített oda a művelődés erős szárnyain való haladás örök vágya. A régi szerkesztőségben dolgoztak Tót­mörkény István, Móra Ferenc, Molnár Jenő, Szigethy Vilmos, Balla Jenő és más elismert írók. Az éjszakai munka után a Tisza- és a Kass-kávéház törzsasztalainál sötét színekkel­­festették le Szeged pusztulásának siralmas ké­peit, de a leírásba természetesen belevegyült a derű fehér ezüstje is. A legtöbb és legérdeke­sebb emléket néhai Újlaki Antal kiváló szer­kesztő elevenítette fel, akinek tömött bajusza­i 161 áradathoz hasonlóan hömpölyögtek elő a korfestő szavak.­­ .. Tudvalevőleg korlátlan rendelkezési joggal ruházta fel a király gróf Tisza Lajos szegedi kormánybiztost, aki nagy energiával takarta megvalósítani Jotem József szállóigévé vált jelmondatát: „Szeged szebb lesz, mint volt“. — Gróf Tisza Lajos a mérnökök és víz­­szabályozók egész hadseregét hívta meg kor­mánybiztosi udvarába és azoknak a tervei, de a saját ízlése és elgondolása szerint építtette újjá a most száztízezer lakost számláló met­ropolist. A Tisza-szabályozást Vásárhelyi Pál mérnök óriási méretű tervei alapján valósítot­ták meg és az akkor épített, elpusztíthatatlan körtöltések mentették meg most Szegedet. (A város hálából bronz­szoborral örökítette meg Vásárhelyi emlékét.) Az árvízi kormánybiz­tosság teljesen — néhol több méter magasság­ban is — feltöltötte az elöntött területeket és úgyszólván máról-holnapra varázsolta elő a pompás palotákat. A nyugati országok szakem­berei, műépítészei is megcsodálták a főteret, a fehértörzsű, óriási platánfa­allékat , amelyek alatt szép szobrok hirdetik az alkotó művé­szet nagyságát.* A katasztrófa színhelyére sereglettek a legnagyobb világlapok munkatársai, akik kö­­­zött­ szerepelt a boldogult Barna Dóri, az Európaszerte ismert nagy riporter is. Barna Dóri — akinek négy unokaöccse jelenleg Ara­don a kereskedői pályán működik — a legko­­molyabb újságírói tevékenysége mellett jó zsurnalisztikai tréfákat is produkált. Totó pá­risi és bécsi lapnak munkatársa is volt. Barna az árvíz alkalmával egyfolytában három hó­­napig működött Szegeden, ahol még hosszú ideig emlegették az alábbi trükkjét: Barnának a riportszerzésben legfélelmete­sebb versenytársa volt Hutter Ferenc, az ak­kori bécsi Tagespost munkatársa, aki többször megelőzte („lemarasztalta a) legügyesebb kol­légáit is. Barna Dórinak nagy fáradsággal és anyagi áldozattal sikerült megtudni, hogy tel­jesen elkészült az újjáépítés műszaki és pénz­ügyi terve s azt természetesen legelőször ő akarta nyilvánosságra hozni, hogy újabb si­kert arathasson. Meghallotta, hogy Hutter is tud valamit a tervek befejezéséről és­ ezért el­határozta, hogy a bécsi riportert vígjátéki öt­­, Jettel egy napra eltávolítja Szegedről M­ózga­Az aradi postafőnökséghez ma délelőtt kétezer darab bélyeget tartalmazó küldemény érkezett, 12.000 lej értékben. A bélyegeket Alexandru cel Bun, Moldova 500 évvel ezelőtt élt uralkodójának ötszázados jubileumi ünnep­sége alkalmától bocsájt­otta ki a román posta. Az aradi postafőnökség azt a rendeletet kap­ta, hogy ezeket az új levélbélyegeket május elsejei hatállyal hozza forgalomba, mint rendes franco-bélyegeket Az új levélbélyegek 6 lej értékűek. Ugyanúgy, mint a legutóbb kibocsáj­­tott, Károly király arcképével ellátott bélyeg­­ek. Színük sötét terrakotta és kliséjük telje­sen megegyezik az eddig is használatban volt levélbélyegekével, annyi különbséggel csupán, hogy II. Károly király képe helyett, Alexandru cel Bun vajda korhű öltözetben, koronával a fején látható a képkeretben. A bélyegek egy­előre bizonytalan határidő leteltéig marad­nak érvényben. lommal adta tudtára Hutternak, hogy Cson­­grádnál a Tisza kilépett medréből és a várost elpusztítással fenyegeti, tehát érdemes Cson­­grádra elutazni. A bécsi újságíró „beugrott“, elutazott és amíg ő Csongrádon lázasan kuta­tott az „árvíz“ után, addig Barna a legnagyobb biztonsággal szerezte meg az újjáépítési ösz­­szes terveket, mert hiszen egy napra lerázta Huttert,­aki hasonló ugratásaival már sok kel­lemetlenséget okozott neki. A bécsi zsurnaliszta késő éjszaka fáradtan tért vissza Szegedre és haragosan kereste Barnát. — A lakásán van — mondták a kávéház­ban a többi újságírók. Hutter azonnal elsietett Barnához, de az már az esti vonattal Bécsbe utazott, magával vivén a nagy szenzációt jelentő újjáépítési ter­veket. A lakásán csak a szolgája maradt, aki­től Hutter fogcsikorgatva kérdezte: — Hol van Barna úr? ■— Bécsbe utazott. — Bé... é... csbe?! Hát miért? — Azt mondta kérőm, hogy a csongrádi csatavesztésről szóló haditudósítást kell neki az­ osztrákoknak fölvinni.* ... Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, amely­nek partján széles keretek között most álmo­san és polgári hidegséggel terül el a szép vá­ros. Pompázó virágágyak között évtizedek óta áll Tisza Lajos egykori kormánybiztos szobra, Fadrusz János hires alkotása. A grófi főalakot körülvevő mellékalakok: — acélizmu, verejté­kező, félmeztelenül talicskázó kubikosok. A mű­emlék előtt még az elmaradt alsótanyai gaz­dák is meg-megállnak és hunyorgatva disku­­rálnak. — Mit szól keg ebben Sóstelki gazdájam? A nyolcvanéves Sóstelki Kádár Mátyás hosszasan mustrálja a szoborcsoportozatot, aztán nyugodtan feleli: — Háiszen láthatod Pista, hogy mi ez! — Ne mondja má ke, hogy micsoda? — Azt akarja ábrázolni, hogy a paraszt­­ dolgozik és az úr pedig nézi.

Next