Aradi Közlöny, 1939. november (54. évfolyam, 249-273. szám)

1939-11-01 / 249. szám

ARADI KÖZLÖNY nyu katonai akcióktól, amíg­ Anglia elfogadja, vagy elutasítja ezt a javaslatot. Ha Anglia válasza elutasító lesz, akkor Németország egész légi haderejét Anglia ellen veti harcba. Molotov beszéde London. A Press Associated moszkvai je­lentése szerint valószínűnek tartják, hogy Mo­­lotov szovjet külügyi népbiztos mai beszédé­ben a német—orosz viszonnyal fog foglalkozni. Németország messzemenő tevékenységet vár Szovjetoroszországtól. Lehetséges, hogy a szovjet európai politikai érdekei következtében nem vállal t újabb kötelezettséget, de nem lehe­tetlen az sem, hogy Moszkva nagyobb segítsé­get nyújt Németországnak. Az új szovjet követ tegnap megérkezett Szó­fiába. A követet három titkár kísérte a bolgár fővárosba. Az orosz-török-olasz viszony London- A Times a következőket írja: A török külügyminiszter a napokban visszatér Moszkvába, hogy újból felvegye a tárgyalások fonalát. Több mint valószínű, hogy ezek a tár­gyalások eredménnyel fognak befejeződni. A tárgyalások kilátásainak megítélésénél nem szabad azt a tényt figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszországot és Törökországot eddig is őszinte barátság kötötte össze és a hivatalos szovjet sajtó kijelentette, hogy az angol—török —francia kölcsönös segélynyújtási egyezmény nem sérti Szovjetoroszország érdekeit.­­A közeljövő egyik legfontosabb kérdése azonban Törökország és Olaszország egymás­hoz való viszonya. Itt is minden remény meg van annak a feltételezésére, hogy a két állam megtalálja az utat, mely közel hozza őket egy­­máshoz. A helyzet jelenleg úgy alakult, hogy Olaszország vezető szerephez juthat a Balká­non és ezt a pozícióját megszilárdíthatja, ha Törökországgal szövetségi szerződést köt. A Balkán hegemónia tekintetében Olaszország érdekei találkoznak Törökország érdekeivel. A két ország együttműködése biztosítani tudja a Balkán békéjét és megszüntetheti azt a ve­szélyt, hogy a Balkán is a jelenlegi háborúba belesodródhat. ' 1 '‘v:' — Mindaddig — írja a Times — amíg­­a Balkán népek szoros összetartást tanúsítanak és semlegességüket megvédik, addig Anglia biz­tosítja ezeket az államokat támogatásáról. Angol repülőgépek felderítő útja németországi repülőterek felett A pilóták sok fényképet készítettek London. A légügyi minisztér­ium ma éjjel a következő jelentést adta ki: A királyi légierő egységei ma éjszaka felderítő repüléseket végeztek az északnémetországi repülő­terek felett. A fennálló nehézségek elenére az angol földek­ tök sok értékes megfigyelést tettek és sok fényképfelvételt készítettek. 1939. NOVEMBER 1. SETT MA JELENTKEZHET A BUDAPESTI SPORTVONATha Útlevél nélkül nossági igazolvánnyal Aradról indul november 8-án Budapestről visszaindul nov. 14-én Az utazás ára Lei 1.800 személyenként oda-vissza, számozott 3-ik­ osztályú vagonokban. Jelentkezés: EUROPA-ROMANIA menetjegy iroda SÁNDOR könyvkereskedésben szemben a megyei prefektusával. Hadijelentések a frontokról A francia nagyvezérkar hivatalos jelentés© a következő: Az éjjel és ma reggel nyugalom volt az egész arcvonalon. A német véderő főparancsnokság hivatalos jelentése így hangzik: A Mosel és a Pfalz-erdő között lévő szakaszon pyenge tüzérségi tevé­kenység és felderítő tevékenység volt Az arc­­vonal többi részén nem történt esemény. Négy ellenséges repülőgépet lelőttünk. Az angol légügyi minisztérium az éjszaka ezt a jelentést tette közzé: Az angol légi haderő néhány raja felderítő repülést végzett Északné­­metország felett. Az angol felderítők értékes megfigyeléseket tettek és sok fénykép-felvételt csináltak. Mi volt az „Athenia“-n? London. (Rador.) Nagybritannia washing­toni nagykövete az Athenia elsüllyesztésével kapcsolatban jegyzéket intézett az amerikai lotta, hogy sohasem beszélt Gusztáv A­nder­­sonnal és sohasem állította, hogy a hajón ■ágyuk volnának. Kivándorlás Lubinba Berlin. Itt megerősítik azokat a külföldi híreket, melyek szerint a német birodalomból a német zsidó­kat már eddig is nagy tömegekben telepítették át a német csapatok által megszállt lengyel területre. Olyan zsidókról van szó, akik nem szerezték meg a német állampolgárságot és vagy lengyel állampolgárok, vagy semmiféle állampolgársággal nem rendelkeznek. Eze­ket a zsidókat Lublin körül telepítik le. Ide szállítják a birodalomhoz csatolt lengyel részekről is a zsidó­ságot ami arra vall, hogy külön települési helyeket akarnak kiszakítani a német hatóságok. Erre vonatko­zóan azonban Berlinben hivatalos jellegű kijelentés ed­dig nem hangzott el. A Németországból és Ausztriá­ból kitelepített zsidók száma meghaladta az ötezret. Elhalasztják a bolgár választásokat ? A fénykép írta: GABRIEL DURIEU Szent Eustache szigetének déli partját szem­mel tudtam tartani a névtelen, parányi korallszi­­getről, ahová sikerült menekülnöm. Egy fatörzs, amelynek belseje elrohadt, volt a mentsváram. Csó­nakkal Szent Eustache szigetéről még senki sem menekült, mert a fegyházat körülvevő várfal négy sarkán elhelyezett őrtornyokban éjjel-nappal két, két őr volt, akik felváltva, állandóan figyelték a sziget partvidékét. Nem is követtem el azt az őrültséget, hogy megkíséreltem volna a padon ki­kötött csónakok valamelyikében menekülni. Ami­kor a kis kikötő új hullámtörő gátjának építkezé­sénél dolgoztam, ahol kevésbé éles volt az ellen­őrzés, alkalmas pillanatban egy ott heverő, üre­ges fatörzset lecsúsztattam a tengerbe és a vízbe lógó, félig korhadt ágaiba fogódzva, sodortattam magam az apály idején visszahúzódó hullám­­ok állás a tenger felé. Már előbb felszedtem egy hosz­szú szalmaszálat, amelyet a számban tartottam és ezen át szívtam be a levegőt, míg magam lát­hatatlan voltam a fatörzs alatt, a vízben. A ten­ger áramlása a fegyházszigettel szemben levő kis korallszigetre sodort és itt banánnal és bo­gyókkal tengettem az életemet már több nap óta-Egy délután üres csónakot sodort a dagály kis szigetem partjára. Miután meggyőződtem ar­ról, hogy a fegyház motorcsónakja nem firkál a közelben, kihúztam a bokrok közé a csónakot és közelebbről szemügyre vettem. A csónak fenekén fakult színű, rózsaszínű szalaggal átkötött kis csomag feküdt. Feloldottam a zsinórt: a csomag­ban levelek voltak­ és egy fénykép. A levelek forró szerelemről regéltek, a fénykép bájos, csodásan szép fiatal lány arcképe volt. Amint a ragyogóan kormányihoz. Az Athenia rakománya között nem volt sem aranyrúd, sem más érték, sem ágyuk, muníció vagy robbanóanyag — állapít­ja meg a jegyzék. A hajó nem úszóaknával való összeütközés következtében sülyedt el sem pedig angol búvárhajó nem sü­lyesztette el, sem pedig angol hadihajók nem bombázták, sem pedig belső robbanás nem idézte elő elsü­­lyedését, hanem az angol kormány birtokában levő bizonyítékok alapján megállapítható, hogy idegen tengeralattjáró torpedózta meg. Az Athenia nem volt felfegyverkezve és a haditen­gerészetnek szándékában sem állott, hogy az Atheniát kereskedelmi cirkálóvá alakítsa át és így indokolatlan az az állítás is, hogy az At­heniát el kellett sülyeszteni, miután az utasok partraszállításának befejezésével offenzív cé­lokra akarták volna felhasználni­ Az Athenia kapitánya Gopland parancsnok eskü alatt vas­szép arc­át megláttam, megdobbant a szívem. A szenvedések nem ölték ki a lelkemből a természe­temnek azt az alapvonását, hogy női bájnak so­hase tudtam ellenállni. Halálosan beleszerettem. „A nő“ volt eddigi életem végzete. Azért ke­rültem Szent Eustache szigetére, mert egy fiatal lány védelmében túlságosan fejbekólintottam Marseille-ben egy matrózt. A szemtanuk, az ő pajtásaik, ellenem vallottak és maga az a szegény garázda fiú, aki­­ talán megmondta volna az iga­zat, holtan feküdt a halottaskamrában. Emberölés miatt két évre ítéltek el, azért kerültem Szent Eustache szigetére, ahova a rövidebb időre elize­teket deportálják. Nyugtalan vérem nem bírta el a fegyház kegyetlen szigorát ... és most itt vol­tam önkéntes száműzetésben az elhagyott koráll szigeten, amelyhez közel csak egyetlen sziget volt: a fegyház szigete. Minden más lakható földterü­letet csak a Szent Eustache szigetén át lehetett volna elérni. Amint ezt a csodaszép, fiatal lányarcot néz­tem, egyre néztem, ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy a nőt, akit a kép ábrázol, szemtől,szembe lássam. Alaposan szemügyre vettem a csónakot­ A fenekén sárga földet találtam és abban egy kis, női láb lenyomatát. A kőbánya munkásaitól tud­tam, hogy a fegyházszigeten tól elterülő „Jó Re­ménység“ szigetéről hozzák a sárga földet, amit a kövekkel együtt a part feltöltéséhez szállítanak át. Arra a következtetésre jutottam el, hogy az elmúlt éjszaka rémes orkánja zátonyra sodort egy hajót, valahol Szent Eustache szigetén túl- Ez a nő valószínüleg csak a hozzá intézett szerelmes, leveleket vette magához a menekülés pánikjában és így csak ez a kis csomag került ki a hajótörés­ből. A sárga föld pedig azt mutatta, hogy a fegy­házszigeten túl elterülő „Jó Reménység“ szigetére sodorta az ár a csónakot­Szófia. Bulgáriában megtették az előkészületeket az országgyűlési választásokra, de nem bizonyos, hogy ezeket megtartják. Különböző részről ugyanis olyan kívánságok merültek fel, hogy tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre, halasszák el a választásokat A csónak oldalára volt festve „Marianne“ név, tehát az elsüllyedt hajó a „Marianne“ volt. Mindig a gyors elhatározás embere voltam. A levélcsomagot és a benne levő fényképet elhe­lyeztem a fatörzs, felső oldalán levő üregbe, ahol nyugodt tenger mellett nem érik a hullámok és már kipróbált módszeremmel beúsztattam a fatör­zset a tengerbe. Egyelőre rajta lovagoltam. Az apály hatalmas erővel ragadta meg a fatörzset és a két sziget közti erős áramlások lassan oda­sodorták Szent Eustache szigetének partjára. A part közelében természtesen újra a víz alá buk­tam és alul fogódzkodtam meg a fatörzs ágaiba. Az őrök ezúttal sem gyanakodtak a lassan usz­­káló fatörzsre és egy óvásan percben kiugrottam a partra. őrült vállalkozás volt, de tudtam, hogy a csodaszép ismeretlent a „Jó Reménység“ szigeté­ről csak úgy menthetem meg, ha innen jutok ott oda, mert egyfolytában még korábbi úszóbajnoki gyakorlatom ellenére sem tudtam volna a nagy távolságot átúszni. * Amint egy vastag fa mellett meghúzódva vártam, hogy teljesen besötétedjék, a fegyház mo­torcsónakjának közeledő kattogó zaját hallottam. Csakhamar kikötött a közelemben és Cartier had­nagy több katona kíséretében kisegítette a partra a csónakban ülőket. Egy öreg nő és három férfi volt a csónakban. Mind halálosan elcsigázottak­nak látszottak. Cartier az épületből elébe jövő Vimereux kapitánynak jelentette: — A „Jó Reménység“ szigetén a „Marianne*' hajótöröttei’ közül ezeket találtam meg és idehoza tam­, kapitány úr parancsa szerint. Bevezették őket a fegyház kórházába, rájuk fért egy kis ápolás. Amikor a „Jó Reménység“ és a „Marianne” hajó nevét hallottam, önkénytelenül előbbre lép

Next