Ars Hungarica, 1978 (6. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Hegyi Lóránd: Korniss Dezső második alkotói korszaka. 1933-1937
Ars Hungarica 1978/2 Hegyi Lóránd KORNISS DEZSŐ MÁSODIK ALKOTÓI KORSZAKA. 1933-1937 Ahhoz, hogy az 1933-tól kezdődő "első szentendrei periódus" (1) sajátosságait feltárhassuk, vissza kell térni az 1930-as esztendőhöz, az "érzelmek szabadsága" élményhez, Bartók zenéjének felfedezéséhez s néhány irodalmi jelenséghez. Az "érzelmek szabadsága" kifejezés Vas Istvántól származik. (2) 1930 nyarára tehető ez a közösen átélt nagy élmény, mely a fiatal festők (Korniss, Hegedűs) és a fiatal költők (Vas, Zelk) életében, gondolkodásában és művészetfelfogásában fontos változásokat idézett elő. (3) AZ „ÉRZELMEK SZABADSÁGA" "... ennek a korszakunknak mozgató és összetartó energiája nem az akarat volt, és nem a tudat, nem politikai szándék, nem is művészi törekvés, hanem a felszabadult érzelem. Hiszen az "érzelmek lázadása", mely szembefordított minket Kassákkal, és amelynek következtében ilyen kóbor bandákba verődtünk, éppen ezt készítette elő, az érzelmek felszabadulását, és az addig homályos jogukért tudatot feszítő érzelmek az így elnyert szabadságban nyújtózni kezdtek és erőre kapni..." - írja Vas István. (4) Másutt "túlcsorduló érzelmekről" ír, "forró és feledtető összekarolásokról". Nagyon fontos az érzelmeknek, illetve az érzékiségnek ez a hatalmas, friss, sémákat öszszeroppantó betörése a fiatal művészek és költők világába. Anélkül, hogy túlértékelnénk ezt az alig három hónapig tartó korszakot, fel kell figyelnünk arra a mély és jelentős hatásra, melyet ez az élmény gyakorolt a fiatalokra. Korniss Dezső "első szentendrei korszaka" néhány mozzanatának csíráit is itt kell keresnünk, nevezetesen a festői érzékiség, a dekorativitás képszervező elemmé válásának csíráit. Természetesen az "érzelmek szabadsága" elsősorban élmény volt, életélmény, s csak később ragadhatók meg ennek képi struktúrává szervezett objektivációi. Ugyancsak Vas írja a kis társaság szemléletét és hangulatát kifejező sorokat: " még a művészet kérdéseiből sem az foglalkoztatott bennünket, ami tavasszal: hogyan lehetne azt a formavilágot, amit Kassák importált, a mi alkatunkhoz, feltételeinkhez és szükségleteinkhez átszabni - már a modernség is főleg annyiban érdekelt — és ezzel árultuk el csak igazán és gyökeresen Kassák felfogását és tanítását —, amennyiben az érzelmek korlátlanságának és mindenhatóságának kifejezésére alkalmasnak láttuk." (5)