Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1875
. 1. Gymnasiuniink történetéhez. Az aszódi ev. algymnasium, történetét tekintve, ez iskolai évben látszólag kevés adatot mutathat föl, de csendes haladása annál biztosabb s eredményteljesebb volt. A tavalyi Petőfiinnepély sokakat vonzott szerény intézeteink körébe, igy történt, hogy olyanok is, kik talán máskülönben az intézet állapotáról, körülményeiről legkevesebb tudomást sem szereztek volna maguknak, most alkalmuk nyílt mindent közelről megfigyelni; s hogy gymnasiumunk különösen az akkor itt gyűlésező esperesség osztatlan tetszését megnyerni szerencsés volt, annak nagy horderejű szellemi nyeresége meg fogja hozni anyagi kamatait is. E reményre jogosít föl bennünket nagyérdemű főesperesünk nagytiszteletü Sárkány Sámuel urnak 1876. évi január 6-án kibocsátott lelkes körlevele is, melylyel az esperesség összes egyházait az aszódi ev. algymnasium segélyezésére hívja fel s buzdítja. A legfontosabb adat, melyet most gymnasiumunk történetéhez csatolhatunk, az, hogy az aszódi ev. algymnasium ma már nem pusztán helyi érdekű jelentéktelen intézet, hanem egy nagyobb terjedelmű vidék nélkülözhetlen iskolája. Ezt bizonyítja tanulói számának rendkívül gyors növekedése is, hisz e szám három év alatt 77-ről 114-re emelkedett! Jelen iskolai évünk csendes haladásában emlékezetes pontot képez május 26-ikának, mint a Petőfi-ösztöndíj megalapításának évfordulója, a midőn az iskolai bizottmány, a l*