Átalvető, 2008 (65-68. szám)

2008-06-01 / 66. szám

24 Tisztelgés EKOSZ - EMTE Életre ítélve Rácz Sándor köszöntése 75. születésnapján Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1958. március 17-én, 25. születés­napján ítélik életfogytiglani börtönbüntetésre “a népi demokrati­kus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése” mi­att. Életfogytiglani büntetés, amelyet hét évnyi börtön után har­minc évig tartó kommunista rabsággá, majd közel húsz éve tartó mellőzöttséggé változtatnak a történelem alakítói. Életre ítélve, ez Rácz Sándor életútjának tömör foglalata. A Don-kanyarban hősi halált halt édesapja után a hadiárvák nehéz sorsát éli Izsákon, amin anyai nagyanyjának végtelen sze­­retete enyhít. Lehet, hogy őneki jutott a legtöbb belőle a 76 uno­ka közül. Hét éves korában marhapásztor a falu zsidó földbirtokosá­nál, tizenöt évesen kenyérkereső egy budapesti gyárban, tizenhét évesen pedig szerszámkészítő szakmunkás. Huszonhárom évesen, 1956. november 16-án a Nagy-buda­pesti Központi Munkástanács elnöke, és egy hónapon át gyakor­latilag Magyarország első számú vezetője, mindaddig, amíg a szovjet harckocsikkal az Országházba szállított Kádár János tőr­be nem csalja és le nem tartóztatja. Életfogytiglani ítélet. Börtön­évek Bíbó István, Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, Mécs Imre, Regéczy Nagy László, Nyugati László, Faddi Ottmár egyéni­ség-formáló társaságában. Harminc évesen a kommunizmusba “szabadul”. Gyári mun­kás lesz, de sohasem kommunista. Negyvenedik életévében tit­kosszolgálati merénylet áldozata. Életben marad, életre szóló gerincsérüléssel. Negyven évesen, 1973. október 23-án a zsúfolásig megtelt Mátyás templomban Faddi Ottmár esketi. Felesége, Damásdi Anikó édesapjának életét is oroszok és kommunisták oltják ki 1944. őszén, de nem a Don-kanyarban, hanem Magyarországon, és nem katonaként, hanem magyar polgárként. Ötven éves, amikor a rendszerváltást előkészítő titkos tár­gyalásokba alapítóként bevonják. Az évek múltán TIB /Törté­nelmi Igazságtétel Bizottság/ néven ismertté váló szervezetben egyedül ő rendelkezik vétójoggal. Közben ugyancsak a nyilvá­nosság elől elzártan szabadegyetemi előadássorozatot tart buda­pesti, szegedi, pécsi és miskolci egyetemi hallgatóknak. Temati­kája mindig ugyanaz: a magyarság ügye. Ötvenöt éves, életereje teljében van, amikor három hónapos amerikai útra hívják meg. Útlevelet úgy szerez, ahogyan a Fi­desznek kellett volna elfogadó szavazásra bírnia a külhoni ma­gyarok magyar állampolgárságát ellenző, ám a lisszaboni szer­ződés ratifikálását minden áron erőltető szocialistákat. Igazi po­litikai kompromisszumot erőltet ki: az ugyancsak Amerikába készülő, akkoriban megkerülhetetlenül fontos állami tisztséget betöltő Szűrös Mátyás mindaddig nem jut amerikai vízum birto­kába, amíg két ávós Rácz Sándor lakására nem hozza élete első útlevelét. Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke mél­tató levelet ír neki, és sajnálkozását fejezi ki, hogy nem találkoz­hat a magyar forradalom hősével. Ám fogadja őt Zbigniew Brzezinsky nemzetbiztonsági főtanácsadó. Rácz Sándor ott kez­di a beszélgetést, ahol minden magyar államférfinak kezdenie kellett volna, különösen a rendszerváltásnak hazudott időszak elején: kéri a kommunizmus idején magyarellenes érdekből fel­halmozott államadósság eltörlését, vagy száz évre történő átüte­mezését. Az államadósság átütemezésére vonatkozó kérése és a Freedom House-beli meghallgatás, bizonyára döntően befolyá­solta Rácz Sándor későbbi politikai pályáját. A Freedom House tárgyalótermében rendezett meghallgatáson hosszú asztalnál ül­tek az urak, akiknek színe elé vezették. És elhangzott az első kér­dés: Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról? Rácz Sándor: Az én népem nem antiszemita! És ezzel véget is ért a több órásra tervezett meghallgatás! Ám minderről az emigráció mit sem tud. Önfeledten ünnep­ük. Mindszenty József hercegprímás látogatása óta semmi sem hozta a magyarokat ennyire lázba, mint Rácz Sándor érkezése: Wass Albert útra kel, hogy előadását meghallgassa, Tollas Tibor verset ír hozzá, és felkérik Márai Sándor búcsúztatására. Itthon határozott fellépésével eléri, hogy Nagy Imre minisz­terelnök és vértanútársainak újratemetését ne a temető valamely útkereszteződésében, hanem a nemzet legfőbb terén, a millió embert is befogadó Hősök terén rendezzék meg. Mint az újrate­metés egyik szónoka, meglepi a műsor összeállítóit: előzetes egyeztetés nélkül, maga mellé szólít két fiatal énekest, és beszé­de kellős közepén felcsendül Magyarország közel fél évszázada nem hallott, régi himnusza: Boldogasszony Anyánk... Százezrek szemébe könny szökik. Ám másnap már nem erre, és nem Rácz Sándorra emlékezik a sokaság, hanem egy fiatalemberre, Orbán Viktorra, aki akkor és ott harsányan a médiákba kiáltotta azt, amit Rácz Sándorék már harminchárom évvel korábban, és éle­tük kockáztatásával tettek meg: Ruszkik haza! Esztendő múltán, 1990-ben köztársasági elnökválasztásra készül az ország. Rácz Sándor, a Magyar Október Párt jelöltje. A Fidesz, amelynek első kongresszusa a párt első tiszteletbeli tag­jává választotta Rácz Sándort, ugyancsak fontolgatja jelölését. A Fidesz második kongresszusán egy küldött javasolj­a Rácz Sán­dor jelölését. Ám Orbán Viktor mikrofonhoz lép, és ellene szól. Újabb küldött javasolja jelölését. És Orbán Viktor újból ellene szól. Ötször hangzik el a javaslat: támogassa a Fidesz Rácz Sán­dor köztársasági elnökjelöltségét. És Orbán Viktor ötször lép a mikrofonhoz, és lebeszéli a kongresszust! Vajon kinek a kérésé­re, és miért tette ezt? A Freedom House visszaköszön? Az ország vezetésére való alkalmasságát már huszonhárom évesen is bizonyított, érett politikus, aki egy életen keresztül szembeszegült a kommunistákkal, és mindvégig ellenük tett, meg kell tapasztalja, hogy a világ urai másként határoztak: a kommunizmus megdöntéséhez kell, de azt követően nincs többé szükség Rácz Sándorra! Alig túl az ötvenötön visszavonul ősei világába, az Alföldre, Izsákra. Visszaszerzi a család birtokának egy részét, és gazdál­kodáshoz lát. Szánt, vet, tehenet fej jószágot tart. Éli ősei életét. Bocit segít a világra, csikót nevel, traktort vezet, és a kecskeméti piacon árulja a kétkezi munkájával megtermelt javakat. Tizenöt év telik el így. Amikor a rendszerváltás kisiklása már szemmel látható, ami­kor végveszélybe kerül a magyar föld, újból szólítják őt. Előbb a Magyar Földvédő Mozgalom elnökévé választják. Hetven éves, amikor a világ legnagyobb magyar civil szer­vezete, amelyet a “rendszerváltó” politikai osztály gondolkodás nélkül feláldoz a globalizmus oltárán, a Magyarok Világszövet­sége tiszteletbeli elnökévé választja őt. Ezzel kezdetét veszi Rácz Sándor politikai életútjának második szakasza. Újból köztársasági elnökválasztás következik. A pártok ál­tal időközben kisajátított folyamatból kirekesztik az ország pol­gárait. A Magyarok Világszövetsége informálisan jelöli Rácz Sándort, aki országgyűlési képviselői jelölést is kap. Ám a pár­tok hermetikusan zárnak. Még a Fidesz által úgymond közvéleményszondázási szándékkal megrendezett, színlelt szimpátiaszavazásra sem engedik be a nevét. Felkerül azonban egy Fidesz-közeli hírportál szimpátiaszavazásának jelöltjei közé. A szavazók ítélete egyértelmű: Rácz Sándor fölényesen végez az első helyen. Egyedül több szavazatot kap, mint az őt kö­vető három jelölt együttvéve, közöttük Sólyom László és Szili Átalvető

Next