Athenaeum, 1949 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1949-01-01 / 1-2. szám

ÉLJEN AZ ATHENAEUM! A jól végzett munka szívbeli örömével tekintünk üzemi házunk bejáratára, ahol január elseje óta ott díszült a munka ragyogó, ötágú csillaga. Ez a fényes csillag hosszú-hosszú esztendőkön keresz­tül az egyszerű, becsületes emberek reménysége volt s amikor úgy látszott, hogy nagyon messze van tőlünk, lényegé­ben bennünk világított, jelen volt velünk. Sárral és vérrel összekuszált, de rettent­hetetlen lelkületű szovjet harcosok hozták el nekünk végérvényesen a csillagot négy esztendővel ezelőtt.S amikor összedöntött, rommá lőtt házaink falán először láttuk meg a primitív nyomtatványokon, még nem gondoltuk, hogy cselekedeteink jel­képévé avathatjuk. Ma, négy esztendő után elmondhatjuk a munka ötágú csillagáról, hogy a miénk is­­ győztünk ! Hogy tettünk valamit, amiért ezt a díszt magunkénak mondhat­juk, hogy többé nem állunk árván, magá­nyosan a földön, mint az elmúlt sivár évtizedekben, vagy akár száz esztendővel ezelőtt, amikor nagy költőnk szinte ön­marcangoló kínnal kénytelen látni. ,,A Kárpátoktól le az Aldunáig, egy bősz üvöltés, egy vad zivatar — szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar.“ Szabadságot kaptunk négy évvel ez­előtt egy olyan hadseregtől, amely a világ eddigi legnagyobb szabadságharcát vívta meg győzelmesen. Akkora volt ez a győzelem, hogy tellett belőle Európa népei közül azoknak, akik végre élni akartak vele. Mi közéjük tartoztunk. Mi, magyar dolgozók, bebizonyítottuk, hogy helyünk van ezen a földön, hogy minden szépje, becsese ezeknek a rögöknek értünk van, a mi elvitathatatlan tulajdonunk: közkincs. De mi ezután is megjárjuk az építés nehéz idejét. Elöljáróink vannak minde­nütt : a kommunisták, akik a semmiből varázsolták elő a fényt, az otthon mele­gét, a gépek szédületes dübörgését, az anyagot, az árut . . . Ma reájuk gondo­lunk, a vezetőinkre és a névtelenekre itt az üzemünkben, azokra, akik először ismerték fel a teremtőmunkát, ezt a szent kötelezettséget, amely osztályrészévé vált korunknak, amely létünk egyedüli tartalma lehet. Forró kommunista üdvözlet a szocia­lizmus felé haladó ország minden dol­gozójának és benne az Athenaeum­­nyomda minden dolgozójának ! Köszön­jük nekik a tudást, odaadást, amelyet pazar bőségben nyújtanak át népünk­nek az újjáépítési munka minden órájá­ban, percében. Köszönjük a további áldozatokat, mert ismerjük elvtársainkat, ezután sem fognak meghátrálni. Az út széles és világos és csak egy irány van rajta — további előre ! Ennek a kis lapnak minden sora ngy esztendeje házunk és dolgozóink életét, eseményeit és eredményeit tárja elénk. Most, amikor az ötödik évfolyamot írjuk dolgozóink lapjának címoldalára, van-e szebb újesztendei ajándék és dicsőség részünkre, mint a munkának ez a fényes jutalma ? Van-e nagyobb eseménye az üzemi újság írójának ? Nincsen. Ma minden dolgozónk érzi, hogy része van egy nagy győzelemben, ma még közelebb érezzük magunkhoz kenyéradó gazdán­kat, a magyar népet ! Elvtársak ! Ünne­peljünk ! Az ,,Athenaeum“ szerkesztősége CL munka diadala Irta: Kovács L­ás Mikor e sorok napvilágot látnak, az Athenaeum-nyomda már büszkén viseli az „Élüzem“ címet. Büszkék vagyunk arra, hogy abban a nemes versenyben, amit az egész dolgozó nép folytat felemelkedéséért, mi is az első vonalban küzdünk. Küzdünk azért, hogy a többszáz év óta rabszolgasorsban, nyomorban tartott magyar dolgozóknak egy szabad és gaz­dag hazát építsünk. Abban a versenyben, amely a jobbért, szebbért folyik szerte az országban, ahol élenjáró Pártunknak legkitűnőbb har­cosai állnak az első vonalban, mi is bol­dog örömmel menetelünk. Dicsőség, hogy a sok jó közt most minket ért a megtiszteltetés, hogy az öt­ágú csillagot, mint jelét kiváló teljesít­ményünknek, házunkra kifüggeszthetjük. Köszöntöm az Athenaeum összes dol­gozóit azért a kiváló teljesítményért, ame­lyet egyesült erővel, odaadással végeztek a szocialista állam építéséért. Köszöntöm az élmunkás és kiváló munkástársakat, akik példamutatásukkal, szorgalmukkal bizonyítják, hogy a munka szent küzdelem. Ez az akarat hatotta át az elvtársakat, ló, az ü. b. elnöke kifutótól vállalatvezetőig, hogy az „Él­üzem“ büszke címét kiérdemeljék. Köszönet érte. Elvtársak ! Ott ragyog az ötágú csillag a bejáratnál, hirdeti a világ összes dol­gozóinak egy célért való harcolását, a dolgozók öntudatra ébredését, a szabad­ság hajnalát és ennek a ránk eső rész­nek általatok elvégzett eredményét. Ne felejtsétek el: ki- és bejövetkor egy pillanatra megállni és elgondolkozni azon, hogy csak a munka az, ami örömet és megbecsülést teremt. Ne felejtsétek el­ újra és újra fogadal­mat tenni, hogy ezt a kitüntető csillagot nem hagyjátok egy hónap múlva levenni. Még nagyobb akarással, szorgalommal meg akarjuk tartani. És mi újra elsők akarunk lenni, ott akarunk maradni az első vonalban, hogy kivegyük részünket a szocialista társa­dalom építéséből. Elvtársaim, az „Élüzem“ jelző kötelez mindenkit arra, hogy példát mutassunk, hogy még többet, jobbat, olcsóbban ter­meljünk, hogy a versenyben a jók között még jobbak legyünk, mindnyájunkért és benne magunkért. Munkára fel!... a következő­ hónapért. Élüzem vagyunk! Bátran mondhatom, hogy az Athe­­naeum-nyormda összes dolgozói büszkék arra, hogy élüzem lettünk. De abban, hogy ezt a kitüntetést megkaptuk, nagy részük van a nőknek is, hiszen az üzem­nek körülbelül negyven százaléka nő. Vannak üzemi részek, ahol a nők nélkül nem tudták volna ezt az eredményt el­érni, hogy élüzem lehessünk. A nők ma már annyira öntudatosak, hogy meg­értik, mit jelent a több- és jobb termelés, tudják, hogy csak a többtermelésen ke­resztül emelkedik még jobban az élet­­színvonalunk. Hogy szemünkben a nő­munkások erre az öntudatra ébredtek, azt fáradhatatlan elvtársainknak köszön­hetjük, akik minden alkalmat felhasznál­nak arra, hogy felvilágosítsák azokat a dolgozókat, akiket eddig a fekete reakció befolyásolt. De most,Mindszenty leleple­zésével az ő szemük is kinyílt, tisztán látják, hogy félre voltak vezetve. Meg vannak győződve arról, hogy nem a papot, hanem a szélsőjobboldali poli­tikust tartóztatták le Mindszenty szemé­lyében. Biztos vagyok abban, hogy aki eddig sok mindent másképpen látott, az most igaz meggyőződéssel nekilát a közös munkának, a kollektív gondolattól már nem fog idegenkedni, sőt itt-ott már kezdeményezésről is lehet hallani. Elvtársnők ! Asszonytársaim ! Minden nőnek tudnia kell, hogy a munkája milyen fontos­ a szocializmus építésében ; az öntudat, a fegyelem és az akarat csodát művelhet és így a szocializmust sokkal hamarább érhetjük el, mint azt magunk elé tűztük. A Magyar Dolgozók Pártja üzemi veze­tősége gondoskodik arról, hogy üzemünk­ben még nagyobb lendülettel folyjon az oktatás és ne legyen egyetlen olyan dol­gozónk sem, aki ne tudná, mi a marxi­lenini ideológia, és ne az adna neki se­gítséget munkájának jobb elvégzéséhez. Mert csak ezen keresztül lehetünk öntudatosan dolgozó­ nők. Azért kell igyekeznünk, hogy meggyőzzük még ingadozókat, akik még nem tud­­­ják, hogy miért kell többet és job­bat termelni. Még a legkonokabb is hajlani fog felénk, csak az a bizonyos makacsság gátolja abban, hogy be­ismerje tévedését, pedig neki is érdeke, hogy az életszínvonal emelkedjen. Azon igyekezzünk, hogy mi nők, még fokozot­tabban vegyük ki a munkából részünket. Példaképül vegyük szovjetunióbeli elvtársnőinket, akik előtt semmi sem lehetetlen. Ha ebben a szellemben dolgozunk és magunkévá tesszük a marxi és lenini ideológiát, úgy megtartjuk az élüzem kitüntetést, amely hosszabb ideig díszíti majd üzemünk homlokzatát, amire mind­nyájan nagyon büszkék leszünk. Herczegné

Next