Athenaeum, 1949 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1949-01-01 / 1-2. szám
ÉLJEN AZ ATHENAEUM! A jól végzett munka szívbeli örömével tekintünk üzemi házunk bejáratára, ahol január elseje óta ott díszült a munka ragyogó, ötágú csillaga. Ez a fényes csillag hosszú-hosszú esztendőkön keresztül az egyszerű, becsületes emberek reménysége volt s amikor úgy látszott, hogy nagyon messze van tőlünk, lényegében bennünk világított, jelen volt velünk. Sárral és vérrel összekuszált, de rettenthetetlen lelkületű szovjet harcosok hozták el nekünk végérvényesen a csillagot négy esztendővel ezelőtt.S amikor összedöntött, rommá lőtt házaink falán először láttuk meg a primitív nyomtatványokon, még nem gondoltuk, hogy cselekedeteink jelképévé avathatjuk. Ma, négy esztendő után elmondhatjuk a munka ötágú csillagáról, hogy a miénk is győztünk ! Hogy tettünk valamit, amiért ezt a díszt magunkénak mondhatjuk, hogy többé nem állunk árván, magányosan a földön, mint az elmúlt sivár évtizedekben, vagy akár száz esztendővel ezelőtt, amikor nagy költőnk szinte önmarcangoló kínnal kénytelen látni. ,,A Kárpátoktól le az Aldunáig, egy bősz üvöltés, egy vad zivatar — szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar.“ Szabadságot kaptunk négy évvel ezelőtt egy olyan hadseregtől, amely a világ eddigi legnagyobb szabadságharcát vívta meg győzelmesen. Akkora volt ez a győzelem, hogy tellett belőle Európa népei közül azoknak, akik végre élni akartak vele. Mi közéjük tartoztunk. Mi, magyar dolgozók, bebizonyítottuk, hogy helyünk van ezen a földön, hogy minden szépje, becsese ezeknek a rögöknek értünk van, a mi elvitathatatlan tulajdonunk: közkincs. De mi ezután is megjárjuk az építés nehéz idejét. Elöljáróink vannak mindenütt : a kommunisták, akik a semmiből varázsolták elő a fényt, az otthon melegét, a gépek szédületes dübörgését, az anyagot, az árut . . . Ma reájuk gondolunk, a vezetőinkre és a névtelenekre itt az üzemünkben, azokra, akik először ismerték fel a teremtőmunkát, ezt a szent kötelezettséget, amely osztályrészévé vált korunknak, amely létünk egyedüli tartalma lehet. Forró kommunista üdvözlet a szocializmus felé haladó ország minden dolgozójának és benne az Athenaeumnyomda minden dolgozójának ! Köszönjük nekik a tudást, odaadást, amelyet pazar bőségben nyújtanak át népünknek az újjáépítési munka minden órájában, percében. Köszönjük a további áldozatokat, mert ismerjük elvtársainkat, ezután sem fognak meghátrálni. Az út széles és világos és csak egy irány van rajta — további előre ! Ennek a kis lapnak minden sora ngy esztendeje házunk és dolgozóink életét, eseményeit és eredményeit tárja elénk. Most, amikor az ötödik évfolyamot írjuk dolgozóink lapjának címoldalára, van-e szebb újesztendei ajándék és dicsőség részünkre, mint a munkának ez a fényes jutalma ? Van-e nagyobb eseménye az üzemi újság írójának ? Nincsen. Ma minden dolgozónk érzi, hogy része van egy nagy győzelemben, ma még közelebb érezzük magunkhoz kenyéradó gazdánkat, a magyar népet ! Elvtársak ! Ünnepeljünk ! Az ,,Athenaeum“ szerkesztősége CL munka diadala Irta: Kovács Lás Mikor e sorok napvilágot látnak, az Athenaeum-nyomda már büszkén viseli az „Élüzem“ címet. Büszkék vagyunk arra, hogy abban a nemes versenyben, amit az egész dolgozó nép folytat felemelkedéséért, mi is az első vonalban küzdünk. Küzdünk azért, hogy a többszáz év óta rabszolgasorsban, nyomorban tartott magyar dolgozóknak egy szabad és gazdag hazát építsünk. Abban a versenyben, amely a jobbért, szebbért folyik szerte az országban, ahol élenjáró Pártunknak legkitűnőbb harcosai állnak az első vonalban, mi is boldog örömmel menetelünk. Dicsőség, hogy a sok jó közt most minket ért a megtiszteltetés, hogy az ötágú csillagot, mint jelét kiváló teljesítményünknek, házunkra kifüggeszthetjük. Köszöntöm az Athenaeum összes dolgozóit azért a kiváló teljesítményért, amelyet egyesült erővel, odaadással végeztek a szocialista állam építéséért. Köszöntöm az élmunkás és kiváló munkástársakat, akik példamutatásukkal, szorgalmukkal bizonyítják, hogy a munka szent küzdelem. Ez az akarat hatotta át az elvtársakat, ló, az ü. b. elnöke kifutótól vállalatvezetőig, hogy az „Élüzem“ büszke címét kiérdemeljék. Köszönet érte. Elvtársak ! Ott ragyog az ötágú csillag a bejáratnál, hirdeti a világ összes dolgozóinak egy célért való harcolását, a dolgozók öntudatra ébredését, a szabadság hajnalát és ennek a ránk eső résznek általatok elvégzett eredményét. Ne felejtsétek el: ki- és bejövetkor egy pillanatra megállni és elgondolkozni azon, hogy csak a munka az, ami örömet és megbecsülést teremt. Ne felejtsétek el újra és újra fogadalmat tenni, hogy ezt a kitüntető csillagot nem hagyjátok egy hónap múlva levenni. Még nagyobb akarással, szorgalommal meg akarjuk tartani. És mi újra elsők akarunk lenni, ott akarunk maradni az első vonalban, hogy kivegyük részünket a szocialista társadalom építéséből. Elvtársaim, az „Élüzem“ jelző kötelez mindenkit arra, hogy példát mutassunk, hogy még többet, jobbat, olcsóbban termeljünk, hogy a versenyben a jók között még jobbak legyünk, mindnyájunkért és benne magunkért. Munkára fel!... a következő hónapért. Élüzem vagyunk! Bátran mondhatom, hogy az Athenaeum-nyormda összes dolgozói büszkék arra, hogy élüzem lettünk. De abban, hogy ezt a kitüntetést megkaptuk, nagy részük van a nőknek is, hiszen az üzemnek körülbelül negyven százaléka nő. Vannak üzemi részek, ahol a nők nélkül nem tudták volna ezt az eredményt elérni, hogy élüzem lehessünk. A nők ma már annyira öntudatosak, hogy megértik, mit jelent a több- és jobb termelés, tudják, hogy csak a többtermelésen keresztül emelkedik még jobban az életszínvonalunk. Hogy szemünkben a nőmunkások erre az öntudatra ébredtek, azt fáradhatatlan elvtársainknak köszönhetjük, akik minden alkalmat felhasználnak arra, hogy felvilágosítsák azokat a dolgozókat, akiket eddig a fekete reakció befolyásolt. De most,Mindszenty leleplezésével az ő szemük is kinyílt, tisztán látják, hogy félre voltak vezetve. Meg vannak győződve arról, hogy nem a papot, hanem a szélsőjobboldali politikust tartóztatták le Mindszenty személyében. Biztos vagyok abban, hogy aki eddig sok mindent másképpen látott, az most igaz meggyőződéssel nekilát a közös munkának, a kollektív gondolattól már nem fog idegenkedni, sőt itt-ott már kezdeményezésről is lehet hallani. Elvtársnők ! Asszonytársaim ! Minden nőnek tudnia kell, hogy a munkája milyen fontos a szocializmus építésében ; az öntudat, a fegyelem és az akarat csodát művelhet és így a szocializmust sokkal hamarább érhetjük el, mint azt magunk elé tűztük. A Magyar Dolgozók Pártja üzemi vezetősége gondoskodik arról, hogy üzemünkben még nagyobb lendülettel folyjon az oktatás és ne legyen egyetlen olyan dolgozónk sem, aki ne tudná, mi a marxilenini ideológia, és ne az adna neki segítséget munkájának jobb elvégzéséhez. Mert csak ezen keresztül lehetünk öntudatosan dolgozó nők. Azért kell igyekeznünk, hogy meggyőzzük még ingadozókat, akik még nem tudják, hogy miért kell többet és jobbat termelni. Még a legkonokabb is hajlani fog felénk, csak az a bizonyos makacsság gátolja abban, hogy beismerje tévedését, pedig neki is érdeke, hogy az életszínvonal emelkedjen. Azon igyekezzünk, hogy mi nők, még fokozottabban vegyük ki a munkából részünket. Példaképül vegyük szovjetunióbeli elvtársnőinket, akik előtt semmi sem lehetetlen. Ha ebben a szellemben dolgozunk és magunkévá tesszük a marxi és lenini ideológiát, úgy megtartjuk az élüzem kitüntetést, amely hosszabb ideig díszíti majd üzemünk homlokzatát, amire mindnyájan nagyon büszkék leszünk. Herczegné