Athenaeum, 1960 (16. évfolyam, 3. szám)
1960-03-01 / 3. szám
Törvényeink biztosítják a jogegyenlőséget Mielőtt Alkotmányunk által biztosított jogegyenlőséggel foglalkozom, néhány pillantást kell vetnem nyugati határainkon túlra. Ott is ünnepelnek a nők, de ez az ünnep a harc jegyében zajlik le. Harcolnak a kizsákmányolás, a megkülönböztetés ellen, folytatják a félévszázados harcot a jogegyenlőségért, az egyenlő munkáért, egyenlő bérért. A mi ünnepünk más, a mi szabadságunk megteremtette a jogegyenlőséget a gazdasági, a politikai és a kulturális élet valamennyi területén. A mi társadalmunkban a nő szabad, egyenlő jogokat élvez a férfiakkal, alkotó munkát végez. Az érvényben levő rendelet értelmében minden 18 évet betöltött magyar állampolgárnak választójoga van, s egyben választható. Ezzel szemben a múltban jellemző volt a nők jogi helyzetére a választójogi törvény. Csak annak a nőnek volt választójoga, aki elmúlt 30 éves, 10 éve magyar állampolgár volt, 6 éve egyhelyben lakott és legalább 6 elemit végzett. De nézzük meg a helyzetet a tanulás terén. Magyarországon a nők először az 1895-i „királyi elhatározás” alapján iratkozhattak be egyetemre. 1927-ben azonban még ezt a lehetőséget is megvonták tőlük, és a jogi és államtudományi karra, valamint a műszaki egyetem mérnöki karára nőt nem vettek fel. Ma minden szakon tanulnak a nők és meg kell mondani, igen komoly számban. És ez a szám évről évre növekszik, mind többen tanulnak, elégítik ki tudásszámjukat. Nemcsak az iskolákban, hanem népgazdaságunk minden területén évről évre növekszik a nők száma. Ma már több mint 32 ezer diplomás nő van hazánkban. Rövid statisztikával kívánok rámutatni az eddigi eredményekre. Pedagógusok országgyűlési képviselők Helyi tanácsi vezetők Orvosok Bírók Államigazgatási vezetők Mérnökök Vállalati igazgatók Ügyvédek 59,3%-a nő 17,7%-a nő 16,3%-a nő 15 %-a nő 11 %-a nő 8,3%-a nő 5,9%-a nő 5,2%-a nő 5 %-a nő A nők egyenjogúsága a munka területén természetesen csak formális lenne, ha nem lenne tekintettel a nő és férfi között fennálló biológiai különbségekre, arra, hogy a nőre, mint anyára, egy sor külön feladat hárul. Bármilyen ellentmondásként hangzik tehát, a nők egyenjogúságát csak különjogok biztosításával lehet megvalósítani. Anyának lenni megbecsülést jelent nálunk. Azt jelenti, hogy az asszony megkapja az államtól, a társadalomtól mindazt a támogatást, amely lehetővé teszi, hogy gyermekét jó körülmények között nevelje fel. Törvények védik jogait, rendeletek ügyelnek egészségére, testi épségére. Törvényeink gondoskodnak arról, hogy nőket egészségükre ártalmas vagy nehéz fizikai erőkifejtést igénylő munkakörben foglalkoztatni nem szabad. A terhes és szoptató anyákra még körültekintőbb rendszabályok vannak életben. Ezek után néhány szóval foglalkoznom kell azokkal az intézkedésekkel, melyek törvényeinkben visszatükröződnek, s melyek mind-mind a nők helyes jogállását biztosítják. A rendelkezés kimondja, hogy nő munkára való felvételét megtagadni nem szabad azért, mert terhes. Biztosítja a szülési szabadságot, mely összesen 12 hét, de rendellenes szülés esetén négy héttel meghosszabbítható. Abban az esetben, ha a terhes nő a szülésig nyugodt munkakörben dolgozik és a járó szabadságot szülés után veszi ki, azt maradéktalanul ki kell adni. Ugyanakkor az anyagi támogatás sem marad el, mert a szülő nő terhességi,gyermekágyi és anyasági segélyt kap. A szabadság letelte után törvényeink biztosítják a szoptatási időt is, mely a munkaidőbe beszámít, s arra átlagbért kap. Ha így megoldani nem tudja, úgy fizetés nélküli szabadság jár. Ha a gyermek megbetegszik, s még egy évnél fiatalabb, akkor az anyát betegállományba vehetik, erre az időre táppénzt kap. Ha a gyermek idősebb, de a 10. évét még nem töltötte be és otthoni ápolásra szorul, az anya fizetés nélküli szabadságot kérhet. Sorolhatnám még elég sokáig a törvények és rendeletek idevonatkozó szakaszait, azonban nem az a célom. Inkább az, hogy e néhány sorral tömören világítsak rá azokra a tényekre, melyek a nők megbecsülését szolgálják. Az itt felsoroltak felelevenítik bizonyára az idősebbek előtt a felszabadulás előtti időket. Mennyi megalázás és nyomor várt egy szülő anyára. A tőkésnek terhes anyára nem volt szüksége, azt nem foglalkoztatta. Büszkén elmondhatjuk, hogy a mi társadalmunkban élni tudnak a nők a joggal és szabadsággal. Mind szélesebb rétegben töltik be hivatásukat és biztos pillérei, egyenlő harcosai a szocializmus építésének. N. P. Gondolatok az évforduló alkalmából ■ A nőmozgalom céljainak megvalósítását , a nők felszabadulását és teljes egyenlőségük kivívását, küzdelmek, áldozatok árán, az elmúlt fél évszázad meghozta. A munkásmozgalom kiváló nőalakjainak fáradhatatlan munkája, szíve, hite — mivel szíves-lélekkel átérezték azt, hogy az emberi haladásért folytatott küzdelmük nem lesz hiábavaló —■, kell, hogy példát mutasson nekünk és serkentsen munkánkban arra, hogy ez az 50. évforduló kezdete a teljes békéért folytatott és folytatandó győzelmes küzdelem új szakaszának. Összetartásban rejlik az erő. Munkánk, feladatunk átérzése kell, hogy tovább fűtsön, lendítsen előre, mert felszabadulásunk után az egyenlőség birtokában előttünk a legszebb távlatok nyíltak meg. Kötelességünknek kell, hogy érezzük, hogy legjobb tudásunkkal, képességünkkel szorgalmasan munkálkodjunk úgy a termelésben, tanításban, példaadásban, mint olyan közvélemény kialakításában, amely elítéli és lehetetlenné teszi a gondatlanságot, felületességet, a pazarlást, a munkafegyelem megsértését. A Nemzetközi Nőnapra tett vállalásainkkal és ezek elért eredményeivel beigazoltuk, hogy tudjuk mi a feladatunk. Az asszonyok, anyák élete, munkája, sorsa közös, tehát nekünk példát kell adnunk arra, hogy miképpen lehet az anyák magasztos élményeiből erőt, életörömet, boldogságot meríteni és a gyermekek iránti kifogyhatatlan szeretetből magunk részére fáradhatatlanságot biztosítani. Gorkij, az „Anya” című mű írója munkájával bebizonyította, hogy milyen nagy jelentősége és eredménye van az anyák, asszonyok tetteinek, terveinek és harcainak. Ezért tartsuk szívünket, elménket nyitva az út előtt, amivel úgy magunk, családunk, gyermekeink, mint új társadalmunk fejlődését visszük előre. Segítsük, buzdítsuk egymást, egy úton haladva az általános és teljes leszerelésért folytatott harcban, a Szovjetuniónak az ENSZ közgyűlésén tett javaslata alapján. A háborús veszély miatt való rettegést váltsa fel végleg a jövőbe vetett biztonságérzés, aminek birtokában mi nők, akik elsősorban hivatottak vagyunk kezünk, fejünk munkájával, szívünk melegével, szeretetünk lángolásával építeni jövőnket, belső parancsként öntudatosan fogjuk erőfeszítéseinket fokozni eredményes munkánk minőségéért, mennyiségéért és a béke megvédéséért. Büki Jánosné