Athenaeum, 1960 (16. évfolyam, 3. szám)

1960-03-01 / 3. szám

Törvényeink biztosítják a jogegyenlőséget Mielőtt Alkotmányunk által biztosított jogegyenlőséggel foglalkozom, néhány pillantást kell vetnem nyugati határain­kon túlra. Ott is ünnepelnek a nők, de ez az ünnep a harc jegyében zajlik le. Har­colnak a kizsákmányolás, a megkülön­böztetés ellen, folytatják a félévszázados harcot a jogegyenlőségért, az egyenlő munkáért, egyenlő bérért. A mi ünnepünk más, a mi szabadságunk megteremtette a jogegyenlőséget a gaz­dasági, a politikai és a kulturális élet valamennyi területén. A mi társadal­munkban a nő szabad, egyenlő jogokat élvez a férfiakkal, alkotó munkát végez. Az érvényben levő rendelet értelmében minden 18 évet betöltött magyar állam­polgárnak választójoga van, s egyben választható. Ezzel szemben a múltban jellemző volt a nők jogi helyzetére a választójogi törvény. Csak annak a nő­nek volt választójoga, aki elmúlt 30 éves, 10 éve magyar állampolgár volt, 6 éve egyhelyben lakott és legalább 6 elemit végzett. De nézzük meg a helyzetet a tanulás terén. Magyarországon a nők először az 1895-i „királyi elhatározás” alapján irat­kozhattak be egyetemre. 1927-ben azon­ban még ezt a lehetőséget is megvonták tőlük, és a jogi és államtudományi karra, valamint a műszaki egyetem mérnöki karára nőt nem vettek fel. Ma minden szakon tanulnak a nők és meg kell mon­dani, igen komoly számban. És ez a szám évről évre növekszik, mind többen tanulnak, elégítik ki tudásszámjukat. Nemcsak az iskolákban, hanem nép­gazdaságunk minden területén évről évre növekszik a nők száma. Ma már több mint 32 ezer diplomás nő van ha­zánkban. Rövid statisztikával kívánok rámutatni az eddigi eredményekre. Pedagógusok országgyűlési képviselők Helyi tanácsi vezetők Orvosok Bírók Államigazgatási vezetők Mérnökök Vállalati igazgatók Ügyvédek 59,3%-a nő 17,7%-a nő 16,3%-a nő 15 %-a nő 11 %-a nő 8,3%-a nő 5,9%-a nő 5,2%-a nő 5 %-a nő A nők egyenjogúsága a munka terü­letén természetesen csak formális lenne, ha nem lenne tekintettel a nő és férfi kö­zött fennálló biológiai különbségekre, arra, hogy a nőre, mint anyára, egy sor külön feladat hárul. Bármilyen ellent­mondásként hangzik tehát, a nők egyen­jogúságát csak különjogok biztosításá­val lehet megvalósítani. Anyának lenni megbecsülést jelent nálunk. Azt jelenti, hogy az asszony meg­kapja az államtól, a társadalomtól mind­azt a támogatást, amely lehetővé teszi, hogy gyermekét jó körülmények között nevelje fel. Törvények védik jogait, ren­deletek ügyelnek egészségére, testi ép­ségére. Törvényeink gondoskodnak arról, hogy nőket egészségükre ártalmas vagy nehéz fizikai erőkifejtést igénylő munkakörben foglalkoztatni nem szabad. A terhes és szoptató anyákra még körültekintőbb rendszabályok vannak életben. Ezek után néhány szóval foglalkoznom kell azokkal az intézkedésekkel, melyek törvényeinkben visszatükröződnek, s me­lyek mind-mind a nők helyes jogállását biztosítják. A rendelkezés kimondja, hogy nő munkára való felvételét megtagadni nem szabad azért, mert terhes. Biztosítja a szülési szabadságot, mely összesen 12 hét, de rendellenes szülés esetén négy héttel meghosszabbítható. Abban az esetben, ha a terhes nő a szülésig nyugodt munkakör­ben dolgozik és a járó szabadságot szülés után veszi ki, azt maradéktalanul ki kell adni. Ugyanakkor az anyagi támogatás sem marad el, mert a szülő nő terhessé­gi,­­gyermekágyi és anyasági segélyt kap. A szabadság letelte után törvényeink biztosítják a szoptatási időt is, mely a munkaidőbe beszámít, s arra átlagbért kap. Ha így megoldani nem tudja, úgy fizetés nélküli szabadság jár. Ha a gyer­mek megbetegszik, s még egy évnél fia­talabb, akkor az anyát betegállományba vehetik, erre az időre táppénzt kap. Ha a gyermek idősebb, de a 10. évét még nem töltötte be és otthoni ápolásra szorul, az anya fizetés nélküli szabadságot kérhet. Sorolhatnám­ még elég sokáig a törvé­nyek és rendeletek idevonatkozó szaka­szait, azonban nem az a célom. Inkább az, hogy e néhány sorral tömören vilá­gítsak rá azokra a tényekre, melyek a nők megbecsülését szolgálják. Az itt felsoroltak felelevenítik bizo­nyára az idősebbek előtt a felszabadulás előtti időket. Mennyi megalázás és nyo­mor várt egy szülő anyára. A tőkésnek terhes anyára nem volt szüksége, azt nem foglalkoztatta. Büszkén elmondhatjuk, hogy a mi tár­sadalmunkban élni tudnak a nők a jog­gal és szabadsággal. Mind szélesebb ré­tegben töltik be hivatásukat és biztos pillérei, egyenlő harcosai a szocializmus építésének. N. P. Gondolatok az évforduló alkalmából ■­­ A nőmozgalom céljainak megvalósí­tását , a nők felszabadulását és teljes egyenlőségük kivívását, küzdelmek, ál­dozatok árán, az elmúlt fél évszázad meghozta. A munkásmozgalom kiváló nőalakjai­nak fáradhatatlan munkája, szíve, hite — mivel szíves-lélekkel átérezték azt, hogy az emberi haladásért folytatott küzdelmük nem lesz hiábavaló —■, kell, hogy példát mutasson nekünk és serkent­sen munkánkban arra, hogy ez az 50. évforduló kezdete a teljes békéért folytatott és folytatandó győ­zelmes küzdelem új szakaszának. Összetartásban rejlik az erő. Munkánk, feladatunk átérzése kell, hogy tovább fűtsön, lendítsen előre, mert felszaba­dulásunk után az egyenlőség birtokában előttünk a legszebb távlatok nyíltak meg. Kötelességünknek kell, hogy érezzük, hogy legjobb tudásunkkal, képességünk­kel szorgalmasan munkálkodjunk úgy a termelésben, tanításban, példaadásban, mint olyan közvélemény kialakításában, amely elítéli és lehetetlenné teszi a gon­datlanságot, felületességet, a pazarlást, a munkafegyelem megsértését. A Nemzet­közi Nőnapra tett vállalásainkkal és ezek elért eredményeivel beigazoltuk, hogy tudjuk mi a feladatunk. Az asszonyok, anyák élete, munkája, sorsa közös, tehát nekünk példát kell adnunk arra, hogy miképpen lehet az anyák magasztos élményeiből erőt, élet­örömet, boldogságot meríteni és a gyer­mekek iránti kifogyhatatlan szeretetből magunk részére fáradhatatlanságot biz­tosítani. Gorkij, az „Anya” című mű írója munkájával bebizonyította, hogy milyen nagy jelentősége és eredmé­nye van az anyák, asszonyok tetteinek, terveinek és harcainak. Ezért tartsuk szívünket, elménket nyitva az út előtt, amivel úgy magunk, családunk, gyermekeink, mint új társa­dalmunk fejlődését visszük előre. Segítsük, buzdítsuk egymást, egy úton haladva az általános és teljes leszerelésért folytatott harcban, a Szovjetuniónak az ENSZ közgyűlésén tett javaslata alapján. A háborús veszély miatt való rettegést váltsa fel végleg a jövőbe vetett bizton­ságérzés, aminek birtokában mi nők, akik elsősorban hivatottak vagyunk ke­zünk, fejünk munkájával, szívünk mele­gével, szeretetünk lángolásával építeni jövőnket, belső parancsként öntudato­san fogjuk erőfeszítéseinket fokozni ered­ményes munkánk minőségéért, mennyisé­géért és a béke megvédéséért. Büki Jánosné

Next