Athenaeum, 1837/2. félév

1837-12-07 / 46. szám

a 17 na si^3am Tudományok,’ és szépművészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHERER, VÖRÖSMARTY, szerkesztőtárs: RAJZA. Második félév. Pest- december’ S. 1831. 46. szám. Vartalum: Néphit, ’s népbabonák’ poesise, I. (Tóth Lőrincz), 721. sz. — A’ föld’ népességének moz­gása (Nagy Károly) , 726. sz. — Elhagyott anya (Vörösmarty), 731. sz. — Magyar játékszíni krónika (S. F.), 732. sz. A* valódi nemzeti költésnek csak a* nemzet* kebeleken lehet és­­kell szárnyára kelnie * Az idegen tűznél gyújtott fény a* nemzet­nek csak homály közül sugárzik. Miölcsey» Néphit, ’s népbabonák­ poesise. I. Minden népnek, nyugzaton úgy mint ke­leten, ’s úgy a’ műveltsége’ magasb, mint alacsonyaib­ fokán, megvannak saját babo­nái, csodálatos, titokteljes hagyományai, ’s természetfölötti jó- vagy kártékony,lényei, rémei ’s ijedelmei, mellyek a’ nép’ ki nem fejlett részét némi ájtatos borzadással töltik el, mellynek bizonyos költői természete van; a’ nép’ költőinek pedig igen érdekes anya­got nyújtanak képző erejök’ lebegtetésére; sőt a’ történet’ és régiségek’ búvárainak is tanúság­teljes adatokat nyújthatnak a’ nép’ régi vallása, szokásai’ ’s története’ nyomo­zásában. Az illy babonás hitet, sejtést, réme­ket a’ szülők gyermekeiknek, a’ dajkák nö­vendékeiknek, gondosan adják át, ’s ekként századokon, ezredeken­­át, bizonyos időkkel, miilyen például az éjfél, karácson’ és Szil­veszter’ éjszakája , ’s bizonyos helyekkel, mint p. o. temetők, várromok, keresztutak, némi szent borzalmak járnak együtt. A’ kép­zelő erő , a’ hallott ’s gyermeki lélekbe mé­lyen benyomult édes titkos mesék’ emléke­zete által felingerűlve, korlátlanul munkál­kodik, alakokat teremt, lényeket idéz elő, mellyek valóban nincsenek; ’s meggyőzi a’ hideg józan észt még gyakran ott is, hol az már a’ világosúltság’ felsőbb fokára ju­tott. Tagadh­atlan, hogy a’műveit, és a’sö­tét babonákon teljesen túlemelkedett embert is, kiben a’ képző erő’ hatalma más tehet­ségek fölött uralkodó, titkos borzadás lepi meg, ha p. o. holdvilágos éjjel egy temető’ keresztjei közt tébolyog, vagy egy várrom’ mohos dőledékein ül. A’ múltnak szelleme ’s ebben élő regéknek és titkoknak egész se­rege lengi körül ’s a’ felgyúlt képzelőerő lé­nyeket teremt, alakokat idéz elő, ’s kiszáll a’ természetből. A’ népek’ illy őrjöngő hite részint a’ ré­gi, sok istent imádó, ’s a’természet’minden részét láthatatlan lényekkel megnépesítő val­lásból van átvéve, részint a’ természeti tü­nemények’ nem értése­ ’s nem magyarázha­­tásából, részint végre a’ keresztény hitnek az előbbi vallásokkal összeolvadásából szár­mazott. Ha ugyanis a’ nép, régi természet­­imádásához szokottan, keresztény hitre tér­te után is a’ némelly helyek iránt bele rög- 46

Next