Athenaeum, 1838/2. félév

1838-09-27 / 26. szám

A'­ KI­S TUDOKÁIKYOH'ÉS SZEPMÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEIt, VÖRÖSMARTY, T urken­ti tón. RAJZA.­­T vlsomx. ír.­­—— ' második félév. Fed. September' 97. 1838. 90. szám. Vártál mint Hegel, a’ mint van. Szükséges felszólítás Hegelt követő h­onfiainkhoz intézett kérelemre ’s az erre tett nyilatkozásra (Szeremlei Gábor). — Mutatványok Jósika Miklós’ ,,A’ csehek Magyar­­országon“ czimü regényéből. Folytatás. — Ifjabb Furkács Tamás’ levelei apjához Monosbélbe (Furkács Tamás), Hegel, a­­mint van. Szükséges felszólalás Hegelt követő honfiakhoz intézett kérelemre, ’s az erre tett nyilatkozásra •). Minthogy Hegel’ügyében nyilatkozó*) **) ön vallomása szerint, nyilatkozását csak azért tévé, mivel a’ felszólítótól követőjének gya­­níttatott; innen, hogy a’kétkedő’megnyugta­tása attól ne jőjön, ki Hegel’ rendszerében maga sem nyughatik meg: illő, sőt szükség egy ollynak felszólalnia, kinek szerencséje ezen rendszerbeni megnyugvással dicseked­nie, annyival inkább, mivel a’ nyilatkozóval mindenben egy értelmen nem lehet, és mivel benne, mentés helyett egyszersmind vádlat­ra talált. Némelly homályos!) értelmű árnyéklat u­­tán , minő ez, hogy az előző ph­ilosopiai ho­mályból sokat hoz magával, így szól a’ tu­dós nyilatkozó: „Ezen utolsó lépcsője a’ He­gel’ fogalmi és eszmei fejtegetésének, hol a’ szoros és egymásból rejlő következetességet nem látom át, ez az, mit Hegel az általá­nos tételeknél csak ide láttatik vetni, nehogy a’ kijelentett vallás eszméje’ szerkezetéből kimaradjon. És épen ez az, miért a’ széles értelmű scholasticismus’ bélyegétől nem sza­badulhat meg. Az ebbe esés minden esetre nagy hiba. — A’ philosophiának már valaha szabadulni kellene attól, hogy mindig a’ ki­jelentett hit’ igazságait egyeztesse az ész­szel. — A’ legáltalánosabb eszmének a’ szel­lemi világtóli különválását, önállóságra eme­lését, a’ Hegel’ modorja szerint igen könnyű megmutatni.“ Hogy ez utolsó lépcsőn a’ szoros és egy­másból rejlő következetességet nem láthatá, oka, mivel nem akará látni azon szellemet, melly a’ hegeli rendszert élteti, elannyira, hogy szintúgy dől ez össze, ezen lelke nél­kül, mint szokott a’ test, az őt valóban ele­venítő lélek nélkül. Mi ez? — nem egyéb azon közvetlen VAN-nál, mellynek természetét a’kérdő meg­fejtésre tűzé ki, ’s mit a’ nyilatkozó ollytu- 26 *) A’ szerkesztőség e’ czikkelytől csak azért nem ta­gadta meg a’ felvételt, mert más helyt is kifeje­zett szándéka, a’ legújabb ph­itosophiai vitáknak a’ maga részéről is helyet engedni, ’s a' vég eliga­zodást — melly nemzetünknek a’ mysticismustóli idegenkedése mellett, távol nem lehet — ez által is megközelítse. Ennek szerzője magát szoros hegelistának vallja, vegye tehát közönségünk az új tant feltétlen apostolától. Szerk. **) L. Ath. 1838. I. 721, 709. szel.

Next