Athenaeum, 1840/2. félév
1840-08-02 / 10. szám
TUDOMÁHIYOK’ ÉS SIEPIttY ESZETEK’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ : R. i-IX.i. ——HAQVÉDIK ÚY.—— Második félév. Pest. augustus* 2. 1840. 10. szánt. Tartalom ! Khapsoiliák. IV. Vége (Hunfalvi). — A’ kedves’ hűsége (Ujházy). — Ó és áj. Kor és nagyság (Erdélyi). — Mátkaáldozat. Vége (Kuthy Lajos). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. — Adakozások Kölcsey’ emlékére. III. közlés. R h a p s o ti i á le. { Vége. ) 5. .,A’ szép független lévén az erkölcsitől, ’s korlátait egyedül a’ szemléltetés szabván, nem látni, miért tartózkodjék egész birtokát használni. Ha néha az erkölcsiség’ fogalmával ütközésbe jő, nem övé a’ hiba, hogy az erkölcstelen is szép.“ — Az egész aestheticában, véleményem szerint, nincs nyomosabb, nincs az egyetemi művelődésre hatóbb feladás, mint a látszatos ellenkezést, az erkölcsi és szép között kiegyeztetni, mint megmutatni, hogy az erkölcstelen valóban nem szép, ’s megfordítva, hogy a’ szép mindig erkölcsi, ámbár a’ gondolkodás előtt külön külön mezőnek terméke. ’S ha valamiben, itt volna szükség tiszta tudománynyal dicsekhetni, ’s olly finom, a’ fogalmakat borotva gyanánt elmetsző gondolkodási, és írási tehetséggel bírni, hogy az előadás semmi kétséget sem hagyna. Mert érzéki csiklánd ellen harczol itt a’ hideg meggyőződés, ’s az értelem nem ritkán görbén tartja a’ mérleget, midőn az akarat restelve a’ várakozást, nyugtalanul sürgeti. Az emberi lélek, melly az eszméket, mint égi virágokat termi, bármim határozza is azt a’ philosophia, mindenesetre egy, ’s magával nem ellenkező. Különben esetes összehalmozása volna különféle tehetségnek, melly czél nélkül egymás ellen, vagy mellett, vagy épen függetlenül egymástól hatna, de összhangzó egészet nem alakítana. Az öntudat világosan mondja mindenkinek, hogy ő egyed, ki ezélfelé osztatlanul törekedhetik , különben nem volna eszes, ’s nem gondolkodhatnék. Már az eszmék mik tulajdonképen? nemde az emberi léleknek, melly magában egy, ’s ugyan az, eredeti nyilatkozásai, mellyek szükségesek, nem tanultak, hanem az emberrel születtek , szóval azok, mellyekröl a lélek lényegét gyanítjuk. Ugyde az eszmék a’ lélek’ nyilatkozásai lévén, habár különfélék is — mert több eszménk van, ha csak valaki a’ philosophiát ki nem akarná csucsosítani, ’s mindent egy eszméből, mint valamelly törzsökből — teszem az istenség’ eszméjéből — leszármaztatni, de nem lehetnek egymást megvívok, nem ellenkezők. Elölegesen (a priori) okoskodva tehát az erkölcsi, és szép mint két nyilatkozása a’ léleknek , más más ugyan, de nem ellenséges. Hát tapasztalásban lehet-e valami szép, mit az erkölcsi kénytelen volna megtagadni? A’ philosophia a’ lélek’ birtokát vizsgálja. 10