Athenaeum, 1842/2. félév

1842-07-24 / 10. szám

-------------A HATODIK ÉV­E MB»—----------------------------­Másmlik félév. Pest, vasárnap , Julius’24. 1842. 10. szám. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap jelenik meg fél fél ív. Ára helyben kihordás­sal félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 kr ep. "Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft postán. — A' szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmente­s leveleket fogad el — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében , földszint jobbra. A' paraszt holes * *). Három mérföldnyire La Roche-Mauprattól, Fromental felé, bizonyosan ön is látott az erdő’ közepén egy magányosan álló régi tornyot, melly híressé lett egy fogoly’ szomorú halála által, kit a’ hóhér, jó kedvében lévén, jónak talált minden törvénykezés nélkül felakasztani, csupán azért, hogy az által urának, egy régi Maupratnak, tet­szését megnyerhesse. Azon időben, mellyről most szólok, már el volt hagyatva Gezeau-torony, és összeomlással fenyegetőzött; egyébiránt országos tulajdon volt, ’s az illető tisztviselőség, inkább feledékenység, mint jótékonyság’ következtében , menedékül en­­gedé azt át egy szegény öregnek, ki igen erede­ti vala, egészen egyedül élt, ’s kit a’jó Patien­ce név alatt az egész tartomány ismert. — Dajkáin’ nagyanyjától hallám­ őt emlittet­­ni, ki bűvösnek hitte az öreg különezőt, jegyzem meg, a’beszélőt félbeszakasztva. — ügy van; miután azonban e’ tárgyat em­lítettük meg, szükséges , hogy kimeritőleg mond­jam el, milly ember volt tulajdonkép Patience , mert előadásom’ folytában többször leend még al­kalmam róla szólanom, ’s egyébiránt a’ körülmé­nyek úgy akarák, hogy tökéletesen megismerked­tem vele. Patience paraszt bölcsész vala. Az ég ma­gas elmetehetségben részesíté őt, de a’ nevelés hiányzott nála, és különös végzésénél fogva agya tökéletesen föllázadt még azon kevés tanulmány ellen, mellyben részesülhetett volna. Iskolába a­­daték a’ ***i karmelitákhoz; ő azonban, a’ he­lyett hogy tanult ’s ügyességét kimutatta volna, nagyobb kedvvel járt el az iskola mellett, mint társainak akármellyike. Kitünőleg szemlélődő ter­mészettel birt, ’s e’ mellett szelíd és közönyös va­la , egyszersmind azonban büszke, ’s vad kicsa­pongásig tisztelője a’függetlenségnek; vallásos, de minden szertartási szabálynak ellensége; ezen­­kül kissé czivakodó, rendkívül bizalmatlan ’s min­den képmutatás iránt szigorú és kérlelhetlen. A’ zárdai szertartások nem nyerek meg helybenha­gyását , ’s nem sokára száműzék őt az iskolából, mivel néhányszor egész őszinteséggel mondá ki nézeteit a’ szerzetesek előtt. Ezen idő óta mindig nagy ellensége volt mindennek, mi szerzetes ne­vet viselt, és határzottan a’briantesi lelkész mel­lett nyilatkozott, kit jansenistának vádolt a’ vidék. Azonban, valamint a’ szerzetesek nem oktathatták Patiencet, úgy a’ lelkész sem boldogulhatott ve­le. A’ fiatal paraszt, ámbár óriási testi erővel,’s minden tudomány iránt nagy kíváncsisággal birt, mégis ellenállhatlanul iszonyodott minden testi és lelki munkálkodástól. Természeti bölcsészet’ el­veit követé, mikre a’ czáfoló válasz nagy munká­jába került a’ lelkésznek. Nem kell az embernek dolgozni, igy okoskodék Patience, ha pénzre nincs szüksége, ’s nincs az embernek pénzre szüksé­ge, midőn szükségei mérsékeltek. Saját példája hatályosan erősité szavait :ő a’ szenvedélyek ger­­jedező korában is szigorúan erkölcsös vala , csu­pán vizet ivott, kocsmába soha nem ment, tán­­czolni nem tudott, ’s mindig ügyetlen és félénk vólt az asszonyok körül, kiknél k­ilencz jelleme, kemény vonásai ’s kissé gúnyolódó szelleme miatt nem is nagy böcsületben állott. Akár boszut akart állani megvetés által a’ megtagadásokon , akár pe­dig bölcseséggel kívánta magát a’nélkülözések mi­att vigasztalni, annyi bizonyos, hogy valamint egykor Diogenes , úgy ő is örömet lelt abban , ha mások’ mulékony örömeit becsm­érelheté, ’s ha né­ha megjelent is a’ falusi ünnepélyeken, csupán azért téve azt, hogy kérlelhetlen józan elméjének néhány kemény ötletét szórhassa a’ mulatozók kö­zé. Gyakran olly keserűn nyilatkozott türelmet­len erköltsössége, hogy a’ tisztátlan lelkiösmere­­tü egyénekben szomorúságot ’s rettegést ébresz­tenek szavai. Ez által dühös ellenségeket szerze magának, ’s ezen otromba gyülölség párosulva a’ rettegés’ azon nemével, mit sajátszerü különcz­­sége okozott, bűvössé kiáltá őt ki az egész vi­déken. Koszul fejezém ki magamat, midőn mondám, hogy Patience nem birt tanultsággal. Megismerni vágyván a’ természet’ nagyszerű titkait, első röp­­penésre mindjárt az eget akará elérni szelleme, ’s mindjárt az első leczkék után annyira elrémité ’s megzavará tanitványának vakmerősége a’jansenis­­ta lelkészt, ’s annyit kelle megnyugtatására ’s fé­ken tartására, és annyit válaszolni vakmerő kér­déseire ’s büszke ellenvetésire, hogy nem is ma­radt ideje és alkalma vele a’ bőtöket megismertet­hetni; miután pedig tiz év alatt az oktatást és ta­nulást gyakran félbenszakasztá, ’s majd ismét kedve, szeszélye ’s szüksége szerint megnjitá­sa­ *) Töredék Sand György’ (Dudevant assz.) illy czimű regényéből: Ma up­rat, melly , Nagy Ignácztól fordítva, nem sokára meg fog jelenni a’Kisfaludy­­társaság által Hartleben I. A. könyvárus’ költsé­gén kiadandó külföldi regénytárban. id

Next