Athenaeum, 1842/2. félév
1842-07-24 / 10. szám
-------------A HATODIK ÉVE MB»—----------------------------Másmlik félév. Pest, vasárnap , Julius’24. 1842. 10. szám. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap jelenik meg fél fél ív. Ára helyben kihordással félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 kr ep. "Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft postán. — A' szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében , földszint jobbra. A' paraszt holes * *). Három mérföldnyire La Roche-Mauprattól, Fromental felé, bizonyosan ön is látott az erdő’ közepén egy magányosan álló régi tornyot, melly híressé lett egy fogoly’ szomorú halála által, kit a’ hóhér, jó kedvében lévén, jónak talált minden törvénykezés nélkül felakasztani, csupán azért, hogy az által urának, egy régi Maupratnak, tetszését megnyerhesse. Azon időben, mellyről most szólok, már el volt hagyatva Gezeau-torony, és összeomlással fenyegetőzött; egyébiránt országos tulajdon volt, ’s az illető tisztviselőség, inkább feledékenység, mint jótékonyság’ következtében , menedékül engedé azt át egy szegény öregnek, ki igen eredeti vala, egészen egyedül élt, ’s kit a’jó Patience név alatt az egész tartomány ismert. — Dajkáin’ nagyanyjától hallám őt emlittetni, ki bűvösnek hitte az öreg különezőt, jegyzem meg, a’beszélőt félbeszakasztva. — ügy van; miután azonban e’ tárgyat említettük meg, szükséges , hogy kimeritőleg mondjam el, milly ember volt tulajdonkép Patience , mert előadásom’ folytában többször leend még alkalmam róla szólanom, ’s egyébiránt a’ körülmények úgy akarák, hogy tökéletesen megismerkedtem vele. Patience paraszt bölcsész vala. Az ég magas elmetehetségben részesíté őt, de a’ nevelés hiányzott nála, és különös végzésénél fogva agya tökéletesen föllázadt még azon kevés tanulmány ellen, mellyben részesülhetett volna. Iskolába adaték a’ ***i karmelitákhoz; ő azonban, a’ helyett hogy tanult ’s ügyességét kimutatta volna, nagyobb kedvvel járt el az iskola mellett, mint társainak akármellyike. Kitünőleg szemlélődő természettel birt, ’s e’ mellett szelíd és közönyös vala , egyszersmind azonban büszke, ’s vad kicsapongásig tisztelője a’függetlenségnek; vallásos, de minden szertartási szabálynak ellensége; ezenkül kissé czivakodó, rendkívül bizalmatlan ’s minden képmutatás iránt szigorú és kérlelhetlen. A’ zárdai szertartások nem nyerek meg helybenhagyását , ’s nem sokára száműzék őt az iskolából, mivel néhányszor egész őszinteséggel mondá ki nézeteit a’ szerzetesek előtt. Ezen idő óta mindig nagy ellensége volt mindennek, mi szerzetes nevet viselt, és határzottan a’briantesi lelkész mellett nyilatkozott, kit jansenistának vádolt a’ vidék. Azonban, valamint a’ szerzetesek nem oktathatták Patiencet, úgy a’ lelkész sem boldogulhatott vele. A’ fiatal paraszt, ámbár óriási testi erővel,’s minden tudomány iránt nagy kíváncsisággal birt, mégis ellenállhatlanul iszonyodott minden testi és lelki munkálkodástól. Természeti bölcsészet’ elveit követé, mikre a’ czáfoló válasz nagy munkájába került a’ lelkésznek. Nem kell az embernek dolgozni, igy okoskodék Patience, ha pénzre nincs szüksége, ’s nincs az embernek pénzre szüksége, midőn szükségei mérsékeltek. Saját példája hatályosan erősité szavait :ő a’ szenvedélyek gerjedező korában is szigorúan erkölcsös vala , csupán vizet ivott, kocsmába soha nem ment, tánczolni nem tudott, ’s mindig ügyetlen és félénk vólt az asszonyok körül, kiknél kilencz jelleme, kemény vonásai ’s kissé gúnyolódó szelleme miatt nem is nagy böcsületben állott. Akár boszut akart állani megvetés által a’ megtagadásokon , akár pedig bölcseséggel kívánta magát a’nélkülözések miatt vigasztalni, annyi bizonyos, hogy valamint egykor Diogenes , úgy ő is örömet lelt abban , ha mások’ mulékony örömeit becsmérelheté, ’s ha néha megjelent is a’ falusi ünnepélyeken, csupán azért téve azt, hogy kérlelhetlen józan elméjének néhány kemény ötletét szórhassa a’ mulatozók közé. Gyakran olly keserűn nyilatkozott türelmetlen erköltsössége, hogy a’ tisztátlan lelkiösmeretü egyénekben szomorúságot ’s rettegést ébresztenek szavai. Ez által dühös ellenségeket szerze magának, ’s ezen otromba gyülölség párosulva a’ rettegés’ azon nemével, mit sajátszerü különczsége okozott, bűvössé kiáltá őt ki az egész vidéken. Koszul fejezém ki magamat, midőn mondám, hogy Patience nem birt tanultsággal. Megismerni vágyván a’ természet’ nagyszerű titkait, első röppenésre mindjárt az eget akará elérni szelleme, ’s mindjárt az első leczkék után annyira elrémité ’s megzavará tanitványának vakmerősége a’jansenista lelkészt, ’s annyit kelle megnyugtatására ’s féken tartására, és annyit válaszolni vakmerő kérdéseire ’s büszke ellenvetésire, hogy nem is maradt ideje és alkalma vele a’ bőtöket megismertethetni; miután pedig tiz év alatt az oktatást és tanulást gyakran félbenszakasztá, ’s majd ismét kedve, szeszélye ’s szüksége szerint megnjitása *) Töredék Sand György’ (Dudevant assz.) illy czimű regényéből: Ma uprat, melly , Nagy Ignácztól fordítva, nem sokára meg fog jelenni a’Kisfaludytársaság által Hartleben I. A. könyvárus’ költségén kiadandó külföldi regénytárban. id