Alexander Bernát szerk.: Athenaeum 1916. Új folyam 2. kötet (Budapest, 1916)
2. szám - Kornis Gyula: A háborús filozófia (Főtitkári jelentés)
98 Gyula. Kornis nest nem kérdeztetnek, legyenek a politikusnak mintegy titkos tanácsosai. Platón arra a követelményére építette eszményi államát, hogy filozófusok legyenek a királyok vagy a királyok filozófusok. Kant szerint veszedelmes volna, ha a filozófusok uralkodnának, mert a hatalom leírása kikerülhetetlenül megrontja az ész szabad ítéletét. Hogy azonban a királyok és a királyi (azaz önmagukat az egyenlőség törvényei által kormányzó) népek a filozófusok osztályát ne nyomják és ne némítsák el, hanem szabadon engedjék szólni, az mindkét félre nézve nélkülözhetetlen; mivel pedig ez az osztály természeténél fogva képtelen a csoportosulásra és a klubszervezésre, a propaganda vádját illetőleg nem lehet gyanús. Az emberiség fejlődését és az erre irányuló erkölcsi törekvést szükségképen előmozdítja az emberi tevékenység céljainak megismerése. Elsősorban — úgymond Kant — a filozófusok feladata ezt az ismeretet elérni és terjeszteni. Azért, működésük nem lehet jelentéktelen az emberiség fejlődésére nézve. Hallgattassanak meg tehát a háború és béke kérdésében is, mely mint a nemzeközi jog kérdése, nem egyéb, mint az emberi társadalom értelmi és erkölcsi fejlődésének problémája. A másfél esztendő óta tartó világpusztulásban, az európai kultúra Götterdämmerungja közepett fölvetődik a kérdés, vájjon mennyiben hallatták szavukat a filozófusok, miképen foglaltak állást ezzel a szörnyű katasztrófával szemben, micsoda új problémákat vetettek föl, vagy hogyan feleltek most a régiekre? s várjon ha a politikusok Kant kívánalma szerint «hallgatólagosan» megkérdezik őket, általában milyen irányelveket kapnak tőlük? Más szóval: milyen volt ennek a másfél esztendőnek háborús filozófiája? A filozófia mindenkor az embernek a világgal és az élettel, a tényekkel és az értékekkel szemben való öntudatos és elveken alapuló állásfoglalása volt; ennek egyik, teoretikus oldala az emberi tudás organizációja, a másik, gyakorlati oldala pedig az életnek a tudás alapján való formálása, az emberi tevékenység értékes céljainak kitűzése. A háború, mint az emberi értékek nagy destruktora, a legmélyebben belenyúl az egyén