Atlétika, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

XXIX.ÉVF. 1.SZÁM A MAGYAR ATLÉTIKAI SZÖVETSÉG LAPJA 1985. JANUÁR Ami a hosszútávfutás mögött van... Cikkünkben arra a mind gyakrabban felvetődő né­hány kérdésre keresünk választ, hogy mi a magyará­zata annak az egyre fokozódó érdeklődésnek, amely a hosszú ideig tartó, nagy fizikai igénybevételt jelentő tevékenységek, így a futás iránt is meg­nyilvánul? Milyen kutatási eredmények és gyakorla­ti megfigyelések igazolják pl. a maratoni futás széles körű elterjedését? Van-e összefüggés az ed­zői megfigyelések, tapasztalatok, illetve a labora­tóriumokban kimutatott eredmények között? Az állóképességi tevékenységek egyik legizgalma­sabb példája éppen a maratoni futás. Az első "mo­dern" maratonit az athéni olimpián rendezték 1896- ban. Egy évvel később került sor a bostoni távfutó versenyre. Egyértelműen bebizonyítható, hogy a leg­első sporttudományos vizsgálatot a hosszútávfutás területén Williams és Arnold végezte el még 1899- ben. Ez alapját képezte az összes további, hosszú­távfutással kapcsolatos mérésnek, mind több írás kezdett foglalkozni a hosszútávú tevékenységek élettani hátterével, írásunkban megpróbáljuk átte­kinteni - elsődlegesen a maratoni futással össze­függésben - az anyagcsere, a légzési működés, a keringési rendszer és az izomrendszer válaszait. Végül megfogalmazunk néhány olyan futással kapcso­latos "stratégiát" is, amelyek igazolt élettani megfigyeléseken alapulnak. 1. A hosszútávfutás és az anyagcserefolyamatok kapcsolata A sikeres hosszútávfutó teljesítményhez macin szintű aerob kapacitás, valamint gazdaságos oxi­gén-kihasználási képességre van szükség. Az aerob kapacitás lényegében azt a munkamennyiséget jelöli, amit a rendelkezésre álló oxigénnel tejsavfelhal­­mozódás nélkül el lehet végezni. A maratoni futás­sal kapcsolatos legelső vizsgálatot az anyagcsere­kutatás területén egy valóban kiváló maratonistá­­val, Clarence DeMarral végezték. Ő hét Boston ma­ratonit nyert... 1926-ban, majd 1927-ben külön vizsgálatok alkalmával derült fény arra, hogy az átlagos maratoni tempóval futva a futószalagon DeMar 3,5 liter/perces oxigénfelvételt ért el. Másképp kifejezve, ez 57 mil/testsúly kg/perc, ez alatt átlagosan 91 liter levegőt ventillált per­cenként. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az adat

Next