Atlétika, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
XXIX.ÉVF. 1.SZÁM A MAGYAR ATLÉTIKAI SZÖVETSÉG LAPJA 1985. JANUÁR Ami a hosszútávfutás mögött van... Cikkünkben arra a mind gyakrabban felvetődő néhány kérdésre keresünk választ, hogy mi a magyarázata annak az egyre fokozódó érdeklődésnek, amely a hosszú ideig tartó, nagy fizikai igénybevételt jelentő tevékenységek, így a futás iránt is megnyilvánul? Milyen kutatási eredmények és gyakorlati megfigyelések igazolják pl. a maratoni futás széles körű elterjedését? Van-e összefüggés az edzői megfigyelések, tapasztalatok, illetve a laboratóriumokban kimutatott eredmények között? Az állóképességi tevékenységek egyik legizgalmasabb példája éppen a maratoni futás. Az első "modern" maratonit az athéni olimpián rendezték 1896- ban. Egy évvel később került sor a bostoni távfutó versenyre. Egyértelműen bebizonyítható, hogy a legelső sporttudományos vizsgálatot a hosszútávfutás területén Williams és Arnold végezte el még 1899- ben. Ez alapját képezte az összes további, hosszútávfutással kapcsolatos mérésnek, mind több írás kezdett foglalkozni a hosszútávú tevékenységek élettani hátterével, írásunkban megpróbáljuk áttekinteni - elsődlegesen a maratoni futással összefüggésben - az anyagcsere, a légzési működés, a keringési rendszer és az izomrendszer válaszait. Végül megfogalmazunk néhány olyan futással kapcsolatos "stratégiát" is, amelyek igazolt élettani megfigyeléseken alapulnak. 1. A hosszútávfutás és az anyagcserefolyamatok kapcsolata A sikeres hosszútávfutó teljesítményhez macin szintű aerob kapacitás, valamint gazdaságos oxigén-kihasználási képességre van szükség. Az aerob kapacitás lényegében azt a munkamennyiséget jelöli, amit a rendelkezésre álló oxigénnel tejsavfelhalmozódás nélkül el lehet végezni. A maratoni futással kapcsolatos legelső vizsgálatot az anyagcserekutatás területén egy valóban kiváló maratonistával, Clarence DeMarral végezték. Ő hét Boston maratonit nyert... 1926-ban, majd 1927-ben külön vizsgálatok alkalmával derült fény arra, hogy az átlagos maratoni tempóval futva a futószalagon DeMar 3,5 liter/perces oxigénfelvételt ért el. Másképp kifejezve, ez 57 mil/testsúly kg/perc, ez alatt átlagosan 91 liter levegőt ventillált percenként. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az adat