Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-03-01 / 1. szám

Ünnepi munkáskyfűtés Január 10-én este, a mű­velődési ház nagytermét a beruházáson dolgozók képvi­selői töltötték meg. Az el­nökségiben Rigóczky István elviére, a városi pártbizott­ság első titkára és a beruhá­­zás párt-, gazdasági és tár­sadalmi vezetői foglaltak he­lyet. Csizmadia Endre, a szak­­szervezeti intéző bizottság titkára megnyitó szavai után Szabó Benjamin, az atom­­erőmű-i beruházás kormány­­biztosa értékelte az 1979-ben végzett építési és szerelési munkát, majd felvázolta az 1980-as év fő feladatait. Kihangsúlyozta Kádár Já­nos elvtárs, az MSZMP KB első titkára december 19-én tett látogatásának tapaszta­latait. Kérte, hogy a mun­kásgyűlés résztvevői is to­vábbítsák minden dolgozó és vezető felé a Központi Bi­zottság és Kádár elvtárs üd­vözletét és elismerését az el­múlt év kiemelkedő eredmé­nyeiért.­­Ugyanakkor tolmácsolta Kádár elvtárs ígéretét, hogy a lefelső párt­ és állami vezetés továbbra is nagy fi­­gyelmet fordít a helyszíni munkákra és a szükséges se­­gítséget megadja feladataink végzéséhez. A konkrét értékelés során az 1979-es év tapasztalatait a kö­vetkezőképpen összegez­te: „Együttes erővel, összefo­gással, a felmerült problé­mák részletes elemzésén ke­­resztül sikerült javítani a műszaki előkészítési mun­­kán, az organizáción, és en­­nek alapján időről időre a felső vezetés által kiadott célkitűzéseket egyre ponto­sabban, hétre, hónapra, dol­gozóra, brigádra beosztottan tudtuk meghatározni úgy, hogy az egymás melletti munkavégzés feltételei is ja­vultak. A minisztériumok, vállalatok fokozatosan, je­lentős mértékben növelték a helyszíni kivitelezői létszá­­mot. Javult a szükséges szakmai összetétel. Tehát eljutottunk odáig, hogy — volt napra, emberre bontott célkitűzés, — volt szakértő munkás, kéz, aki azokat végrehajtsa, — és a munkások zöménél egyenként és kollektíván volt egy közös akarat, egy felelősségvállalás. Ez az akarat kellett ahhoz például, hogy — szinte egyöntetűen el­­vállalják a folyamatos éj­jel - nappali munkavégzést, — télen, 10—15 fokos hi­degben, sokszor a hó alól ki­kaparva a betonacélt, he­­gesszenek, betonozzanak, vizsgálják a hegesztést és végezzék mindazon munkát, amelyek szükségesek... ...Az elvégzett munka után lassan eljutottunk oda is, hogy volt egy-egy részfel­­adat-teljesítés, aminek kö­zösen lehetett örülni Sokat lehetne ilyent felso­rolni, példának csak egyet­­kettőt Ilyen volt: — amikor április 15-én felállítottuk a reaktortéri csarnok első oszlopát, — amikor felemeltük a daru hídját,­­ amikor rendkívül feszí­tett és ember-ember hátán végzett munka után elké­szült a vizesakna, illetve megépítettük a bekötő vá­gányt. És végül is a dolgozók na­gyon becsületes, odaadó munkája nyomán eljutottunk odáig, hogy az eredeti célki­tűzéstől alig lemaradva, augusztus 31. helyett szep­­tember 15-én a 250 Mp-os darut üzembe helyeztük és ezzel az 1979-re megjelölt feladatok közül szinte a leg­nagyobbat teljesítettük.” Szabó elvtárs elmondta, hogy a műszaki előkészítés, a szervezettség és egység ja­vulása ellenére, néhány cél­kitűzés meghaladta erőnket. Tehát nincs okunk arra, hogy teljes körűen ünnepel­jünk, hogy kényelmesebb tempóra kapcsoljunk. Azonban szégyenre sincs ok. „Különösen ki kell emelni a pozitív irányú tendenciák közül — a szakmailag képzett, lelkes, kemény paksi mun­káskollektívákat, — a Pakson kialakult egy­séget, a csapatmunkát; azt, hogy néhány 10 m’-nyi te­rületen 4—5 vállalat tud egyre eredményesebben, egy­más mellett, egymással ös­­­szehangolva munkát végezni. — Erre egyik legjobb pél­­da a reaktorakn­a építése volt decemberben.” Az 1980. évi célkitűzéseket a következők szerint fogal­mazta meg.: „— Az 1. sz. reaktorblokk­nál nem nagy volumenű, de nagyon összetett szerkezeti munkát kell elvégezni zömé­ben az I. negyedévben. Töb­bek között meg kell építeni a + 18,90-es födémet és a reaktoraknát. Emellett rend­kívül jelentős a szakipari, burkolati és más befejező munkák mihamarabbi és a szereléssel összehangolt el­végzése. — A 2. sz. reaktorblokk­nál a reaktorcsarnok szerke­zetét kb. olyan mértékig kell megépíteni 1980-ban, mint amilyen mértékben az meg­épült 1979-ben, az 1-es blokknál. — A 3—4. reaktorb­­lokk­­nél jelentős mennyiségű épí­tészeti munkát kell elvégez­ni, a 3. az., blokknál a szer­kezetet fel kell építeni a +4,50 m-es szintig. A szerelőiparral szemben vállalatokként és egészében most kb. olyan­ követelményt támasztunk, hogy a létszá­­mot szinte egy negyedév alatt meg kell háromszoroz­­ni.” Szabó elvtárs elmondta, hogy a kormányszintű hatá­rozat szerint, a reaktorban és a hozzátartozó főberen­dezésekben 1980. közepén meg kell tartani az első nyo­máspróbát. Júliusban az első turbinát meg kell indítani, idegen gőzről. Bejelentette, hogy a tech­nológiai szerelésiben az év­­ kiemelkedő sikereként a reaktorhoz tartozó főkering­ tető vezetékek hegesztése — sok előre nem látott nehéz­ség leküzdése árán — meg­kezdődött. Ünnepi beszédét ezekkel fejezte be: „Befejezésül azt szeretném kérni minden itt jelenlévő dolgozótól, vezetőtől és önö­kön keresztül az egész paksi munkáskollektívától, hogy 1980-b­an méltóan — hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulójához, — pártunk XII. kongres­­­szusához, — ahhoz az odafigyelés­­hez, amit tapasztalhatunk a legfelső párt. és állami ve­zetés részéről növeljük a küzdeni akarást, teremtsük meg a feltételeit a rendkívüli nagy volumenű munkák megfelelő minőségű elvégzéséhez, erősítsük az eddig kialakult együttműkö­dési szellemet, javítsuk a csapatmunkát, növeljük és szélesítsük a lelkesedést és mindezek figyelembevételé­vel végezzük el mindazon feladatokat, amelyeket a felső párt- és állami vezetés elénk tűzött, illetve ami egyáltalán emberileg elvé­gezhető.” Az ünnepi beszéd után Szabó Benjámin elvtárs az 1979. évben kiemelkedő mun­­­kát végzett dolgozóknak ki­tüntetéseket és elismeréseket adott át. A „Munka Érdemrend” bronz fokozata kitüntetést kapták: Baráth János és Papp János, a 22. sz. ÁÉV dolgozói; Szabó József, a VEGYÉPSZER — Faragó László, a Dunántúli Vállala­tok Közös Főépítésvezetősé­­­ge; Illés János, a GYGV dol­gozója. „Kálváló Munkáért” minisz­teri kitüntetésiben részesül­tek: Kravjánszki Imre, Szend­­rei Ferenc és Vadász Ferenc, a 22. ÁÉV; Schádl József, a Dunántúl; Petrovics Béla, a GYGV; Újvári Endre és Illyés László, az ERBE; Sze­­rovay Antal, az ERŐTERV; Szudár József, a Siófoki KV; Bella Imre, az ÉGV dolgozója és Szlama Ottó honvéd fiatal. A „Paksa atomerőmű épí­tésében végzett kiváló mun­káért” elismerésben része­sültek : Mihályi János, Szabó Sán­dor vb.­szer. és Dombi Im­re, a 22. sz. ÁÉV; Kajári János, a VEGYÉPSZER; Bá­lint Zoltán, a­­ Dunántúl; Bol­­dog György, a GYGV; Szeli Jenő, az ERBE; Weisz Zol­tán őrnagy, Becsei István, a­­ Dél-Alföld; Cséplő Mihály, a VERTESZ; V. V. Bakun szovjet szakértő, Árvai Jó­zsef, az ORSZAK; Kákonyi István, a Ganz-MÁVAG; Krémer Ferenc, a TÁÉV; és Staszczyk Kazimierz, a Bu­­dastat dolgozója. A „Paksi atomerőmű épí­téséért” elismerésben része­­sültek: Ihos János, a 22. ÁÉV; Kiss András, az ERBE; Ken­de György, az ERŐTERV; Nagy Imre, a Siófoki KV; Szűcs Zoltán, az ÉGV; Zám­­bori Ferenc, a Déli-Alföld; Kiss Ferenc, az IPARTERV; Polrteleki István, a TÁÉV; Józsa Miklós, a MÉLYÉP­­TERV; Kónya László, az FTV; Kovács István, az ERŐKAR; és Kurcz Edward, a Budastal dolgozója. Az est hátralévő részében a paksi Mun­káskórus és a fúvószenekar színvonalas műsorával nyújtott nagysze­rű élményt az ünnepség résztvevőinek. Az ünnepi munkásgyűlés jól szolgálta az alkotó, cse­lekvő emberek munkájának megbecsülését, az építkezé­sen kialakult kollektív szel­lem erősítését. (Szabó József) INTERJÚ Gyakran kerül a figyelem középpontjába az építőipari vállalatok munkájának befe­jező szakasza: a szakipar. In­terjúnkat Kaszap Lajossal, az ORSZAK kirendeltség­vezetőjével készítettük. — Melyek a vállalat fon­tosabb feladatai? — Az Országos Szakipari Vállalat paksi kirendeltsége, hagyományos festő-mázoló munkát és speciális bevona­tokat készít az atomerőmű­ben és a hozzá kapcsolódó létesítményekben. A hagyo­mányos festő-mázoló munka keretén belül készítik azon helyiségek festését, mázolá­sát, melyeknél nem kell szá­molni radioaktív sugárzással az üzemeltetés során. A vá­rosban szállóépületeken, az iskola és egyéb szolgáltató létesítményeken dolgozunk. Az atomerőmű építkezésén mint alvállalkozók veszünk részt. Létszámunk mintegy 400 fő, ebből 150 fő KISZ- tag. Az 1980-as esztendő ha­talmas feladatokat ró ránk is. Úgynevezett feszített prog­ram szerint kell dolgoznunk. — Adottak-e a munkavég­zéshez a megfelelő feltéte­lek? — Igen, de emellett azt az egy dolgot megemlíteném, hogy technológiai oldalról nézve ismereti hiányaink vannak. Építészetileg tudjuk, hogy a főépület melyik he­lyiségében kell bevonatokat készítenünk. De azt már nem tudjuk, hogy oda milyen technológiai berendezés ke­rül, és az hol lesz elhelyez­ve abban az adott helyiség­ben. — Ez miért probléma önöknek? — Képzelje el, hogy több rétegben elkészítjük a helyi­ség bevonatolását, tisztán át­adjuk, majd az odakerülő technológiai berendezések rögzítő és tartó állványainak a falra erősítése miatt, a szerelők kénytelenek a fal­bevonat egy részét tönkre­tenni. Ezek kijavítását is ne­künk kell elvégezni. Ha tudnánk, hogy mi és hová fog kerülni abban a helyi­ségben, akkor azt a helyet kihagynánk és a berendezés elhelyezése után a kihagyott falfelületeket vonnánk be a speciális bevonattal. Igaz, így sem végeznénk el rövi­­debb idő alatt a munkát, de legalább kevesebb anyagot használnánk el. — Sokat beszélnek manap­ság a speciális bevonatról. Miért is nevezzük ezt speciá­lisnak? — Nos, ezek a bevonatok az atomerőmű azon helyisé­geiben készülnek, ahol a sza­bályszerű üzemeltetés köz­ben is számolni kell radio­aktív sugárzással. Az üzemeltetés során a mennyezetre, oldalfalra, pad­lóra lerakódó szennyeződé­seket, vegyszeres mosással távolítják el. A mosófolyadék meleg, esetenként forró, te­hát a bevonatnak a radioak­tív sugárzáson kívül a me­leg, vegyszeres folyadékkal szemben is ellenállónak kell lennie. A bevonatnak még a korrózió elleni védelem funkcióját is el kell látnia. — Bonyolult összetételű ez a speciális anyag? — Hogy mennyire bonyo­lult, azt csak a gyártó cég­nél tudnák megmondani. Amit mi tudunk róla, az a következő: oldószermentes, két komponensű, epoxi mű­gyanta alapú anyagokból épül fel. Az anyagot gépi technológiával hordjuk fel a felületre. Ezek speciális két komponensű szórógépek, amelyekkel a mi vállalatunk dolgozik elsőnek az ország­ban. Nagyon drága gépek ezek. A két komponensű anyagok alkotóelemeit keve­rési arány szerint adagolják, sűrűségük csökkentése érde­kében fűthetőek még az anyagszállító tömlőkben is. — Bármennyire is korsze­rű anyag, a felhordás köz­ben egészséget károsító ha­tása lehet. Hogyan védekez­nek ez ellen? — Speciális egyéni védő­eszközöket kell használniuk a géppel dolgozó embereink­nek. Ez egy fejre húzható védőálarc, ami védi a dol­gozó szemét, száját, arcát, a levegőbe keveredett festék­anyagtól. Egy tömlőn keresz­tül pedig tiszta, friss leve­gőt juttatnak az álarc alá. Természetesen tisztában van vele minden egyes dolgo­zónk, hogy az építési terü­let, speciális jellegéből kifo­lyólag, megköveteli a fe­gyelmezett munkavégzést és a munkavédelmi előírások maradéktalan betartását. — Jelenleg milyen felada­ton dolgoznak? — A vállalatnak az 1980- as év első negyedében, 6 mil­lió 400 ezer Ft értékben kell bevonatolási munkát végez­nie. Ez felületre kivetítve: 4000 négyzetméter betonfelü­let és 6400 négyzetméter vas­felület. Ezek az adatok — gondolom — önmagukért be­szélnek ... — Köszönjük a beszélge­tést és további jó és sikeres munkát kívánunk az OR­SZAK atomerőművet építő összes dolgozójának. GÉHL DEZSŐ ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI pártélet hírei Az 1979. novemberétől 1960. február elejéig terje­­dő időszak jelentős volt a magyar kommunisták, így a beruházás kommunistái éle­tében is. Lezártuk az MSZMP XI. kongresszusa óta eltelt öt évet, beszámoltunk a vég­zett munkáról, s megvitattuk a XII. kongresszus irányel­veit, megkezdtük a kong­­reszusira való felkészülést. Az­­ alapszervezetek, válla­lati pártvezetőségek, és a pártbizottság beszámolt ar­­ról­, hogy mit hajtott végre a kongresszusi és a saját ha­­tároza­tokból. Megállapítást­ nyert a párt­­fórumokon, hogy megoldot­tuk az atomerőmű építésé­ben jelentkező feladatainkat. A pártszervek képviselték a beruházáson a párt politiká­ját, annak megvalósítói vol­tak. A beruházás vezető erejé­vé nőnek, irányító, segítő, el­lenőrző munkájukkal hozzá­­járultak az elért eredmé­nyekhez. Ugyan­akkor érzik felelős­ségüket azokon a területe­ken, ahol nem kerültek a fel­adatok végrehajtásra. Egy beruházás mindig sok problémát­ hord1 magásban, nehezebb a marxista-aleni­­nista eszmék terjesztése, a dolgozók politikai összefogá­sa, mint egy telepített üzem­­ben, mégis megállapíthat­­juk, hogy jelentős eredmé­nyeket értünk el. Rendsze­ressé váltak a pártoktatások, a társadalmi szervekkel együtt beindítottuk a tömeg­­polittikai oktatásokat, s na­gyon sok dolgozót beiskoláz­­tunk a Ma esti egyetemre, illetve ML-középis­kolába. A társadalmi szervek ve­zetésével és a gazdasági veze­téssel együtt eredményesen mozgósítottuk a kollektívá­kat a szocialista munka­ver­senyben való részvételre, az erőmű építésében a nagyobb követelmények vállalására. A beruházás kommunistái megvitatták a XII. kong­resszus dokumentumait. Azokkal alapvetően egyet­értenek. Ugyanakkor bátran elmondták véleményüket a tapasztalt problémákról. Úgy vélik, hogy a határo­zatok megvalósításában több következetességet kell tanúsítani minden szinten. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, de ki kell kérni a véleményüket. Tovább kell erősíteni a marxista—leninista eszmék terjesztését, ifjúságunkat fel kell készíteni a szocialista haza építésére. Az elmúlt öt év a beruhá­zás pártszerveinek életében is jelentős változást hozott. Az 1974-ben alakult kislét­­számú alapszervezet helyett ma a területen 19 pártalap­­szervezet működik, melyhez 600 kommunista tartozik. A párt­alapszervezetek a pártbizottság vezetésével ké­pesek arra, hogy megvalósít­sák a kongresszus elfogadás­ra­ kerülő határozatait a be­ruházáson. Valamennyi pártszervezet megválasztotta új vezetősé­gét. Az alaps­zervezetek és vállalati pártvezetőségek élé­re a következő elvtársakat választották meg titkárnak: ERBE-IMW: Körösi Miklós, 26. ÁÉV: Fruzsina István, TÁÉV: Piszár László, VE.­GYÉPSZER: Morvai Antal, Dunántúli Építők: Keszi La­jos, Délalföldi Építők: Hajdú Sándor, Siófoki KV: Siklósi József, Április 4. GM: Fodor Péter, VERTESZ: Szabó Pé­ter, 22. ÁÉV pártvezetőség: Szabó József, 22. ÁÉV igaz­gatás: Molnár András, 22. ÁÉV „A” műszak: k­ft.: Dévai Lajos, 22. ÁÉV „B” műszak: Trencsényi István, 22. ÁÉV KI­SZ-építőb­rig­ád: Dombi Imre, PAV pártvezetőség: Gyarmati László, PAV igaz­gatás: dr. Ti­gyi István, PAV üzemvitel I..: Dömötör Imre, PAV üzemvitel II.: Juszt András, PAV karbantartás: Pipa Károly, GYGV pártve­zetőség­: Lencsés István, GYGV printerkor: Cseh Mi­­hály, GYGV szekunderkor: Péntek Ernő. A beruházás kommunistái 1960. február 2-án tartott pártértekezletükön 37­­ tagú pártbizottságot választottak. Ennek tagjai: Petrovics Béla (GYGV), Szigeti József (GYGV), Halmos Sándor (GYGV), Kasza Menyhértné (GYGV), Szabó József (22. ÁÉV), Éliás Gyuláné (22. (ÁÉV), Bartucz Győző (22. ÁÉV), Pacskó András (22. ÁÉV), Vaszkó Péter (22. ÁÉV), Csősz József (22. ÁÉV), Csapó Mária (22. ÁÉV), Snajder Pál (26. ÁÉV), Vincze Sándor (26. ÁÉV), Balogh Sándor (TÁÉV), Var­­ga László (VEGYÉPSZER), Bimbó Attila (VEGYÉP­­SZER), Pásztor Béla (VE­­GYIÉPSZER), Gyarmati Lász­ló (PAV), Péter János (PAV), Pipa Károly (PAV), Nyáriné, Hell Margit (PAV), Bajsz József (PAV), Kósáné, Bosnyákovits Gyöngyi (PAV), Domonkos József (PAV), La­kos Kálmán (PAV), Nagy Pál László (PAV), Csúcs Miklós (Dél-Alföld), Rákossi Ferenc (Dunántúl), Keller András (Siófoki KV), Ba­­logh Béla (VERTESZ), Fakó János (Április 4.­), Hegedűs György (Pártbizottság), Csiz­madia Endre (Szakszervezeti IB), Varga Tibor (ERBE), Fonyó Lajos (KISZ-biz.), Kiss Endre (ERBE), Hornyák István (ERBE). A pártbizottság titkára Hegedűs György lett, a vég­rehajtó bizottság tagjai: He­­gedűs György, Szigeti Jó­zsef, Szabó József, Éliás Gyu­­lóné, Varga László, Bajsz József, Domonkos Jó­zsef, Csizmadia Endre, Varga Ti­bor. BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK, PÁRTÉRTEKEZLET, VÁLASZTÁSOK A BERUHÁZÁS PÁRTSZERVEINÉL

Next