Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1980-03-01 / 1. szám
Ünnepi munkáskyfűtés Január 10-én este, a művelődési ház nagytermét a beruházáson dolgozók képviselői töltötték meg. Az elnökségiben Rigóczky István elviére, a városi pártbizottság első titkára és a beruházás párt-, gazdasági és társadalmi vezetői foglaltak helyet. Csizmadia Endre, a szakszervezeti intéző bizottság titkára megnyitó szavai után Szabó Benjamin, az atomerőmű-i beruházás kormánybiztosa értékelte az 1979-ben végzett építési és szerelési munkát, majd felvázolta az 1980-as év fő feladatait. Kihangsúlyozta Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára december 19-én tett látogatásának tapasztalatait. Kérte, hogy a munkásgyűlés résztvevői is továbbítsák minden dolgozó és vezető felé a Központi Bizottság és Kádár elvtárs üdvözletét és elismerését az elmúlt év kiemelkedő eredményeiért.Ugyanakkor tolmácsolta Kádár elvtárs ígéretét, hogy a lefelső párt és állami vezetés továbbra is nagy figyelmet fordít a helyszíni munkákra és a szükséges segítséget megadja feladataink végzéséhez. A konkrét értékelés során az 1979-es év tapasztalatait a következőképpen összegezte: „Együttes erővel, összefogással, a felmerült problémák részletes elemzésén keresztül sikerült javítani a műszaki előkészítési munkán, az organizáción, és ennek alapján időről időre a felső vezetés által kiadott célkitűzéseket egyre pontosabban, hétre, hónapra, dolgozóra, brigádra beosztottan tudtuk meghatározni úgy, hogy az egymás melletti munkavégzés feltételei is javultak. A minisztériumok, vállalatok fokozatosan, jelentős mértékben növelték a helyszíni kivitelezői létszámot. Javult a szükséges szakmai összetétel. Tehát eljutottunk odáig, hogy — volt napra, emberre bontott célkitűzés, — volt szakértő munkás, kéz, aki azokat végrehajtsa, — és a munkások zöménél egyenként és kollektíván volt egy közös akarat, egy felelősségvállalás. Ez az akarat kellett ahhoz például, hogy — szinte egyöntetűen elvállalják a folyamatos éjjel - nappali munkavégzést, — télen, 10—15 fokos hidegben, sokszor a hó alól kikaparva a betonacélt, hegesszenek, betonozzanak, vizsgálják a hegesztést és végezzék mindazon munkát, amelyek szükségesek... ...Az elvégzett munka után lassan eljutottunk oda is, hogy volt egy-egy részfeladat-teljesítés, aminek közösen lehetett örülni Sokat lehetne ilyent felsorolni, példának csak egyetkettőt Ilyen volt: — amikor április 15-én felállítottuk a reaktortéri csarnok első oszlopát, — amikor felemeltük a daru hídját, amikor rendkívül feszített és ember-ember hátán végzett munka után elkészült a vizesakna, illetve megépítettük a bekötő vágányt. És végül is a dolgozók nagyon becsületes, odaadó munkája nyomán eljutottunk odáig, hogy az eredeti célkitűzéstől alig lemaradva, augusztus 31. helyett szeptember 15-én a 250 Mp-os darut üzembe helyeztük és ezzel az 1979-re megjelölt feladatok közül szinte a legnagyobbat teljesítettük.” Szabó elvtárs elmondta, hogy a műszaki előkészítés, a szervezettség és egység javulása ellenére, néhány célkitűzés meghaladta erőnket. Tehát nincs okunk arra, hogy teljes körűen ünnepeljünk, hogy kényelmesebb tempóra kapcsoljunk. Azonban szégyenre sincs ok. „Különösen ki kell emelni a pozitív irányú tendenciák közül — a szakmailag képzett, lelkes, kemény paksi munkáskollektívákat, — a Pakson kialakult egységet, a csapatmunkát; azt, hogy néhány 10 m’-nyi területen 4—5 vállalat tud egyre eredményesebben, egymás mellett, egymással összehangolva munkát végezni. — Erre egyik legjobb példa a reaktorakna építése volt decemberben.” Az 1980. évi célkitűzéseket a következők szerint fogalmazta meg.: „— Az 1. sz. reaktorblokknál nem nagy volumenű, de nagyon összetett szerkezeti munkát kell elvégezni zömében az I. negyedévben. Többek között meg kell építeni a + 18,90-es födémet és a reaktoraknát. Emellett rendkívül jelentős a szakipari, burkolati és más befejező munkák mihamarabbi és a szereléssel összehangolt elvégzése. — A 2. sz. reaktorblokknál a reaktorcsarnok szerkezetét kb. olyan mértékig kell megépíteni 1980-ban, mint amilyen mértékben az megépült 1979-ben, az 1-es blokknál. — A 3—4. reaktorblokknél jelentős mennyiségű építészeti munkát kell elvégezni, a 3. az., blokknál a szerkezetet fel kell építeni a +4,50 m-es szintig. A szerelőiparral szemben vállalatokként és egészében most kb. olyan követelményt támasztunk, hogy a létszámot szinte egy negyedév alatt meg kell háromszorozni.” Szabó elvtárs elmondta, hogy a kormányszintű határozat szerint, a reaktorban és a hozzátartozó főberendezésekben 1980. közepén meg kell tartani az első nyomáspróbát. Júliusban az első turbinát meg kell indítani, idegen gőzről. Bejelentette, hogy a technológiai szerelésiben az év kiemelkedő sikereként a reaktorhoz tartozó főkering tető vezetékek hegesztése — sok előre nem látott nehézség leküzdése árán — megkezdődött. Ünnepi beszédét ezekkel fejezte be: „Befejezésül azt szeretném kérni minden itt jelenlévő dolgozótól, vezetőtől és önökön keresztül az egész paksi munkáskollektívától, hogy 1980-ban méltóan — hazánk felszabadulásának 35. évfordulójához, — pártunk XII. kongresszusához, — ahhoz az odafigyeléshez, amit tapasztalhatunk a legfelső párt. és állami vezetés részéről növeljük a küzdeni akarást, teremtsük meg a feltételeit a rendkívüli nagy volumenű munkák megfelelő minőségű elvégzéséhez, erősítsük az eddig kialakult együttműködési szellemet, javítsuk a csapatmunkát, növeljük és szélesítsük a lelkesedést és mindezek figyelembevételével végezzük el mindazon feladatokat, amelyeket a felső párt- és állami vezetés elénk tűzött, illetve ami egyáltalán emberileg elvégezhető.” Az ünnepi beszéd után Szabó Benjámin elvtárs az 1979. évben kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak kitüntetéseket és elismeréseket adott át. A „Munka Érdemrend” bronz fokozata kitüntetést kapták: Baráth János és Papp János, a 22. sz. ÁÉV dolgozói; Szabó József, a VEGYÉPSZER — Faragó László, a Dunántúli Vállalatok Közös Főépítésvezetősége; Illés János, a GYGV dolgozója. „Kálváló Munkáért” miniszteri kitüntetésiben részesültek: Kravjánszki Imre, Szendrei Ferenc és Vadász Ferenc, a 22. ÁÉV; Schádl József, a Dunántúl; Petrovics Béla, a GYGV; Újvári Endre és Illyés László, az ERBE; Szerovay Antal, az ERŐTERV; Szudár József, a Siófoki KV; Bella Imre, az ÉGV dolgozója és Szlama Ottó honvéd fiatal. A „Paksa atomerőmű építésében végzett kiváló munkáért” elismerésben részesültek : Mihályi János, Szabó Sándor vb.szer. és Dombi Imre, a 22. sz. ÁÉV; Kajári János, a VEGYÉPSZER; Bálint Zoltán, a Dunántúl; Boldog György, a GYGV; Szeli Jenő, az ERBE; Weisz Zoltán őrnagy, Becsei István, a Dél-Alföld; Cséplő Mihály, a VERTESZ; V. V. Bakun szovjet szakértő, Árvai József, az ORSZAK; Kákonyi István, a Ganz-MÁVAG; Krémer Ferenc, a TÁÉV; és Staszczyk Kazimierz, a Budastat dolgozója. A „Paksi atomerőmű építéséért” elismerésben részesültek: Ihos János, a 22. ÁÉV; Kiss András, az ERBE; Kende György, az ERŐTERV; Nagy Imre, a Siófoki KV; Szűcs Zoltán, az ÉGV; Zámbori Ferenc, a Déli-Alföld; Kiss Ferenc, az IPARTERV; Polrteleki István, a TÁÉV; Józsa Miklós, a MÉLYÉPTERV; Kónya László, az FTV; Kovács István, az ERŐKAR; és Kurcz Edward, a Budastal dolgozója. Az est hátralévő részében a paksi Munkáskórus és a fúvószenekar színvonalas műsorával nyújtott nagyszerű élményt az ünnepség résztvevőinek. Az ünnepi munkásgyűlés jól szolgálta az alkotó, cselekvő emberek munkájának megbecsülését, az építkezésen kialakult kollektív szellem erősítését. (Szabó József) INTERJÚ Gyakran kerül a figyelem középpontjába az építőipari vállalatok munkájának befejező szakasza: a szakipar. Interjúnkat Kaszap Lajossal, az ORSZAK kirendeltségvezetőjével készítettük. — Melyek a vállalat fontosabb feladatai? — Az Országos Szakipari Vállalat paksi kirendeltsége, hagyományos festő-mázoló munkát és speciális bevonatokat készít az atomerőműben és a hozzá kapcsolódó létesítményekben. A hagyományos festő-mázoló munka keretén belül készítik azon helyiségek festését, mázolását, melyeknél nem kell számolni radioaktív sugárzással az üzemeltetés során. A városban szállóépületeken, az iskola és egyéb szolgáltató létesítményeken dolgozunk. Az atomerőmű építkezésén mint alvállalkozók veszünk részt. Létszámunk mintegy 400 fő, ebből 150 fő KISZ- tag. Az 1980-as esztendő hatalmas feladatokat ró ránk is. Úgynevezett feszített program szerint kell dolgoznunk. — Adottak-e a munkavégzéshez a megfelelő feltételek? — Igen, de emellett azt az egy dolgot megemlíteném, hogy technológiai oldalról nézve ismereti hiányaink vannak. Építészetileg tudjuk, hogy a főépület melyik helyiségében kell bevonatokat készítenünk. De azt már nem tudjuk, hogy oda milyen technológiai berendezés kerül, és az hol lesz elhelyezve abban az adott helyiségben. — Ez miért probléma önöknek? — Képzelje el, hogy több rétegben elkészítjük a helyiség bevonatolását, tisztán átadjuk, majd az odakerülő technológiai berendezések rögzítő és tartó állványainak a falra erősítése miatt, a szerelők kénytelenek a falbevonat egy részét tönkretenni. Ezek kijavítását is nekünk kell elvégezni. Ha tudnánk, hogy mi és hová fog kerülni abban a helyiségben, akkor azt a helyet kihagynánk és a berendezés elhelyezése után a kihagyott falfelületeket vonnánk be a speciális bevonattal. Igaz, így sem végeznénk el rövidebb idő alatt a munkát, de legalább kevesebb anyagot használnánk el. — Sokat beszélnek manapság a speciális bevonatról. Miért is nevezzük ezt speciálisnak? — Nos, ezek a bevonatok az atomerőmű azon helyiségeiben készülnek, ahol a szabályszerű üzemeltetés közben is számolni kell radioaktív sugárzással. Az üzemeltetés során a mennyezetre, oldalfalra, padlóra lerakódó szennyeződéseket, vegyszeres mosással távolítják el. A mosófolyadék meleg, esetenként forró, tehát a bevonatnak a radioaktív sugárzáson kívül a meleg, vegyszeres folyadékkal szemben is ellenállónak kell lennie. A bevonatnak még a korrózió elleni védelem funkcióját is el kell látnia. — Bonyolult összetételű ez a speciális anyag? — Hogy mennyire bonyolult, azt csak a gyártó cégnél tudnák megmondani. Amit mi tudunk róla, az a következő: oldószermentes, két komponensű, epoxi műgyanta alapú anyagokból épül fel. Az anyagot gépi technológiával hordjuk fel a felületre. Ezek speciális két komponensű szórógépek, amelyekkel a mi vállalatunk dolgozik elsőnek az országban. Nagyon drága gépek ezek. A két komponensű anyagok alkotóelemeit keverési arány szerint adagolják, sűrűségük csökkentése érdekében fűthetőek még az anyagszállító tömlőkben is. — Bármennyire is korszerű anyag, a felhordás közben egészséget károsító hatása lehet. Hogyan védekeznek ez ellen? — Speciális egyéni védőeszközöket kell használniuk a géppel dolgozó embereinknek. Ez egy fejre húzható védőálarc, ami védi a dolgozó szemét, száját, arcát, a levegőbe keveredett festékanyagtól. Egy tömlőn keresztül pedig tiszta, friss levegőt juttatnak az álarc alá. Természetesen tisztában van vele minden egyes dolgozónk, hogy az építési terület, speciális jellegéből kifolyólag, megköveteli a fegyelmezett munkavégzést és a munkavédelmi előírások maradéktalan betartását. — Jelenleg milyen feladaton dolgoznak? — A vállalatnak az 1980- as év első negyedében, 6 millió 400 ezer Ft értékben kell bevonatolási munkát végeznie. Ez felületre kivetítve: 4000 négyzetméter betonfelület és 6400 négyzetméter vasfelület. Ezek az adatok — gondolom — önmagukért beszélnek ... — Köszönjük a beszélgetést és további jó és sikeres munkát kívánunk az ORSZAK atomerőművet építő összes dolgozójának. GÉHL DEZSŐ ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI pártélet hírei Az 1979. novemberétől 1960. február elejéig terjedő időszak jelentős volt a magyar kommunisták, így a beruházás kommunistái életében is. Lezártuk az MSZMP XI. kongresszusa óta eltelt öt évet, beszámoltunk a végzett munkáról, s megvitattuk a XII. kongresszus irányelveit, megkezdtük a kongreszusira való felkészülést. Az alapszervezetek, vállalati pártvezetőségek, és a pártbizottság beszámolt arról, hogy mit hajtott végre a kongresszusi és a saját határozatokból. Megállapítást nyert a pártfórumokon, hogy megoldottuk az atomerőmű építésében jelentkező feladatainkat. A pártszervek képviselték a beruházáson a párt politikáját, annak megvalósítói voltak. A beruházás vezető erejévé nőnek, irányító, segítő, ellenőrző munkájukkal hozzájárultak az elért eredményekhez. Ugyanakkor érzik felelősségüket azokon a területeken, ahol nem kerültek a feladatok végrehajtásra. Egy beruházás mindig sok problémát hord1 magásban, nehezebb a marxista-aleninista eszmék terjesztése, a dolgozók politikai összefogása, mint egy telepített üzemben, mégis megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el. Rendszeressé váltak a pártoktatások, a társadalmi szervekkel együtt beindítottuk a tömegpolittikai oktatásokat, s nagyon sok dolgozót beiskoláztunk a Ma esti egyetemre, illetve ML-középiskolába. A társadalmi szervek vezetésével és a gazdasági vezetéssel együtt eredményesen mozgósítottuk a kollektívákat a szocialista munkaversenyben való részvételre, az erőmű építésében a nagyobb követelmények vállalására. A beruházás kommunistái megvitatták a XII. kongresszus dokumentumait. Azokkal alapvetően egyetértenek. Ugyanakkor bátran elmondták véleményüket a tapasztalt problémákról. Úgy vélik, hogy a határozatok megvalósításában több következetességet kell tanúsítani minden szinten. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, de ki kell kérni a véleményüket. Tovább kell erősíteni a marxista—leninista eszmék terjesztését, ifjúságunkat fel kell készíteni a szocialista haza építésére. Az elmúlt öt év a beruházás pártszerveinek életében is jelentős változást hozott. Az 1974-ben alakult kislétszámú alapszervezet helyett ma a területen 19 pártalapszervezet működik, melyhez 600 kommunista tartozik. A pártalapszervezetek a pártbizottság vezetésével képesek arra, hogy megvalósítsák a kongresszus elfogadásra kerülő határozatait a beruházáson. Valamennyi pártszervezet megválasztotta új vezetőségét. Az alapszervezetek és vállalati pártvezetőségek élére a következő elvtársakat választották meg titkárnak: ERBE-IMW: Körösi Miklós, 26. ÁÉV: Fruzsina István, TÁÉV: Piszár László, VE.GYÉPSZER: Morvai Antal, Dunántúli Építők: Keszi Lajos, Délalföldi Építők: Hajdú Sándor, Siófoki KV: Siklósi József, Április 4. GM: Fodor Péter, VERTESZ: Szabó Péter, 22. ÁÉV pártvezetőség: Szabó József, 22. ÁÉV igazgatás: Molnár András, 22. ÁÉV „A” műszak: kft.: Dévai Lajos, 22. ÁÉV „B” műszak: Trencsényi István, 22. ÁÉV KISZ-építőbrigád: Dombi Imre, PAV pártvezetőség: Gyarmati László, PAV igazgatás: dr. Tigyi István, PAV üzemvitel I..: Dömötör Imre, PAV üzemvitel II.: Juszt András, PAV karbantartás: Pipa Károly, GYGV pártvezetőség: Lencsés István, GYGV printerkor: Cseh Mihály, GYGV szekunderkor: Péntek Ernő. A beruházás kommunistái 1960. február 2-án tartott pártértekezletükön 37 tagú pártbizottságot választottak. Ennek tagjai: Petrovics Béla (GYGV), Szigeti József (GYGV), Halmos Sándor (GYGV), Kasza Menyhértné (GYGV), Szabó József (22. ÁÉV), Éliás Gyuláné (22. (ÁÉV), Bartucz Győző (22. ÁÉV), Pacskó András (22. ÁÉV), Vaszkó Péter (22. ÁÉV), Csősz József (22. ÁÉV), Csapó Mária (22. ÁÉV), Snajder Pál (26. ÁÉV), Vincze Sándor (26. ÁÉV), Balogh Sándor (TÁÉV), Varga László (VEGYÉPSZER), Bimbó Attila (VEGYÉPSZER), Pásztor Béla (VEGYIÉPSZER), Gyarmati László (PAV), Péter János (PAV), Pipa Károly (PAV), Nyáriné, Hell Margit (PAV), Bajsz József (PAV), Kósáné, Bosnyákovits Gyöngyi (PAV), Domonkos József (PAV), Lakos Kálmán (PAV), Nagy Pál László (PAV), Csúcs Miklós (Dél-Alföld), Rákossi Ferenc (Dunántúl), Keller András (Siófoki KV), Balogh Béla (VERTESZ), Fakó János (Április 4.), Hegedűs György (Pártbizottság), Csizmadia Endre (Szakszervezeti IB), Varga Tibor (ERBE), Fonyó Lajos (KISZ-biz.), Kiss Endre (ERBE), Hornyák István (ERBE). A pártbizottság titkára Hegedűs György lett, a végrehajtó bizottság tagjai: Hegedűs György, Szigeti József, Szabó József, Éliás Gyulóné, Varga László, Bajsz József, Domonkos József, Csizmadia Endre, Varga Tibor. BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK, PÁRTÉRTEKEZLET, VÁLASZTÁSOK A BERUHÁZÁS PÁRTSZERVEINÉL