Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1982-02-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Munkáslakás-építés A letelepedés sarkalatos kérdése, hogy van-e lakás, vagy nincs. A lakáshiány nem paksi sajátosság, hanem országos jelenség. Mit lehet tenni? Erről a sokakat érdeklő kérdésről beszélgettünk Varga Imrével, a paksi Városi Tanács elnökhelyettesével. • Hogyan próbálnak javítani a jelenlegi helyzeten? — Többek között azzal is, hogy a városi tanács az atomerőmű-építkezés területén tevékenykedő több építő-, szerelő-, üzemeltető vállalattal összefogott, és elindítottuk a munkáslakásépítő akciót. — A tanács milyen szerepet tölt be ebben az akcióban? — A városi tanácsra igen sokoldalú feladatok hárulnak az építkezés elindításától kezdve egészen az átadásig. Mielőtt azonban erről részletesebben beszélnénk, célszerű tisztázni a munkáslakás akció lényegét. Ez egy értékesítési forma, amely magába foglalja a bérlő, valamint a hitelező fizetési kötelezettségeit, a kedvezményeket és jogokat. Elsősorban és túlnyomó többségében fizikai állományú dolgozók lakáshelyzetén kívánunk javítani ezáltal. Mielőtt az akciót elindítottuk a Beruházás Szakszervezeti Intéző Bizottságával széles körű felmérést végeztünk a vállalatoknál az igényekre vonatkozóan. Az 1977. évi felmérésünk alapján 500 lakásra volt igénylő, ez a szám különböző okok következtében jelenleg 200-ra módosult. Most térnék vissza a kérdés megválaszolására. A tanács biztosítja az építkezéshez szükséges olcsó, közművesített területet, természetesen figyelmbe véve a városkép kialakításához — településszerkezethez — kapcsolódó egyéb szempontokat is. Biztosítjuk továbbá a beépítési terv elkészítését. Ezen kívül koordináljuk a kivitelező vállalatok munkáját, és ellenőrizzük a meghatározott határidők betartását. — Milyen az együttműködés a tanács és az akicóban résztvevő vállalatok között, és jelenleg hol tartanak az építkezéssel? — Az építkezés előmozdítása, támogatása terén mutatkozó kezdeti kisebb akadályok megszüntetése óta az együttműködés zavartalan és egyértelműen jónak mondható. A költségvetésben szereplő úgynevezett terület-előkészítési költségekhez a tanács 100 ezer forinttal, a vállalatok 50 ezer forinttal járultak hozzá, mely hozzájárulások a lakások kedvezőbb árában is jelentkeztek. Az összefogásnak köszönhető, hogy időben elkezdődhettek a talajelőkészítési, tereprendezési, közművesítési munkálatok. A fenti kedvező körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy 1981. szeptemberéig 90 munkáslakás átvétele megtörtént és a boldog tulajdonosok októbertől már be is költözhettek. 1982. januárjában pedig 55 lakást adtunk át, melyek két szobásak. Ez év június végéig további 42 lakás felépítése várható, és a tulajdonosaik minden bizonnyal ősszel már lakni fogják. — Köszönjük a tájékoztatást. SÁNDOR FERENC Varga Imre, a városi tanács elnökhelyettese Nem áru a becsület Reggel 6 óra körül a kapu előtti tolakodást lassan mindenki olyan megszokott dolognak veszi, mint a buszra való felszállással járó közelharcot. Az ember alkalmazkodóképessége páratlan, ezért aztán az is természetessé válik számára, ami egyébként nem lenne az, de mivel gyakran ismétlődő dolgokról van szó, hát megszokja.Szokássá válik szidni a rendészetet, például, mert sok a lopás, mintha ez csakis a rendészeti tevékenység hiányosságaiból fakadna. A rend, a társadalmi tulajdon és személyi tulajdon védelmét nem lehet reszortfeladatként tekinteni. Ez közös ügy. Akik távolsági buszon többször utaztak valószínűleg találkoztak olyan vezetővel is — tisztelet a másmilyennek — aki a visszajáró apróval próbál ügyeskedni a maga hasznára. Ugye nem szól az ember azért az egy-két forintért. De ugyanez a szemérmesség vesz erőt rajtunk, ha környezetünkben valaki nem becsületes úton gyarapítja vagyonát. Főleg a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett illegális akciók felett hunyunk szemet. Pedig az az időben elhangzó néhány jóindulatú figyelmeztető szó hány könnyelműségre hajlamos társunkat mentene meg attól, hogy vásárra vigye a becsületét. Mert ugye a dolgok normális menete szerint ha valaki betartja a törvényeket, szabályokat, — mivel alkalmazkodásban nagyon fejlettek vagyunk — előbb-utóbb annyira megszokja azokat, hogy viselkedésének természetes részévé válnak. Sajnos a dolog másik oldala, amikor a szabálytalanságok válnak szokássá, életstílussá. És a tévútra jutás milyen egyszerű és apró könnyelműségekkel kezdődik? Például valaki megbeszéli a főnökeivel, hogy hazavihet valamilyen kisgépet néhány napra, az otthoni munkákhoz. Viszont meg akarja spórolni a papírmunkával járó részét a dolognak — mert az idő az pénz — és kicsempészi kapujegy nélkül az amúgy legálisan hazavihető gépet. Már meg is történt az első félrelépés! Ilyen és ehhez hasonló apróságokkal indulnak el sokan az úgynevezett lejtőn, és ahogy mondani szokás, azon már nincs megállás. 1981-ben 96 alkalommal koboztak el szeszt a kapunál, de hányszor sikerült behozni? Az elkobzott italokat vagy rögtön a szabálysértő előtt megsemmisítették (kiöntötték), vagy később bizottság előtt történt ugyanez. De felhozhatnánk példának, hogy tavaly 136 esetben koboztak el szerszámot, és egyéb anyagot, melyeket szabálytalanul (illegálisan) akartak kivinni. Ezen anyagok és szerszámok összértéke 500 000 Ft-ra rúgott, és érdekességképpen: 1/3-a csupán formai dolgok be nem tartása miatt került elkobzásra. A vállalatokat minden esetben értesítik dolgozójuk sötét üzelmeiről, de egy adott értékhatáron túl a rendőrség is azonnal közbelép. A következmények súlyosabb esetben bírósági ítéletek, enyhébb változataiban: fegyelmi eljárások, prémium-, mozgóbér elvonások, figyelmeztetések. Mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy mi a tiszta ügy és mi nem az. Ha valakinek valamilyen kérdésben kételyei támadnának, forduljon felvilágosításért az arra illetékesekhez. És ne szemérmeskedjünk akkor sem, ha szemünk láttára történik — vagy tudomásunkra jut — valamilyen rendellenesség, mert a kis turpisságok leleplezésével segíthetünk a nagyobb bajok elkerülésében. — ma Közlemény! Véradás lesz az atomerőműben 1982. március 11 -én, csütörtökön a 102-es épület földszintjén 8 órától 15 óráig. Kérjük a dohányos véradókat, hogy a vérvételig aznap ne gyújtsanak rá. Felhívás! Az ERBE orvosi rendelőben működő kihelyezett gyógyszertár nyitva tartási ideje: 07.00 órától 12.00-ig. 12.30 órától 16.00-ig. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű-beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Benizs Sándor. Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: III/OHV/306/T Megjelenik évente nyolcszor. Részei a Szekszárdi Nyomdában: 5000 82.436 Felelős vezető: Széll István. 3 JHe.se Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hőcserélő. Ez a hőcserélő nagynyomású volt, ezért az utána jövő kisnyomású vezetékek védelmére kipufogó edényeket kellett tervezni. Az edények hosszúkásak voltak, rajtuk három biztonsági szelep, el is nevezték őket „malacok"-nak. Igaz, hogy az átlag malacoknak négy lába van, az atomerőműben azonban olyan furcsaságok is voltak már, amelyekhez képest a háromlábú malac igazán közönségesnek számít. Ez a biológiai csoda persze nem volt ingyen. Egy-egy „sonkája" például kb. egymillió forint. (Na ugye milyen jó, hogy csak három lába van!) Történt pedig, hogy a malacólat egy kicsit szűkre tervezték, nem beszélve az olajfáról, amelyen legföljebb egy tengerimalacot lehetett volna könnyen bevinni. Úgyhogy, mikor a tartályok a helyszínre érkeztek, kiderült, hogy nem is férnek be a nekik tervezett helyiségbe. A tervező a régi nótát fújta: „Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, hátha. . . hátha. . . na mégegyszer: hátha. . ." — de hiába daloltunk. A malac még csak befért volna, hanem a „sonka” (vagyis az egyik biztonsági szelep) már az istennek se. Hosszas utánszámolás kezdődött (ilyenkor ugyanis addig kell az ellenőrző számítást végezni, míg be nem bizonyítjuk, hogy az, amit nem lehet beszerelni, tulajdonképpen nem is szükséges) és láss csodát: kiderült, hogy a harmadik biztonsági szelep tényleg nem kell! Igaz, hogy már megvettük, de majd jó lesz a 3. blokkhoz. (A nénikém, aki fiókvezető helyettes a kömlődi takarékszövetkezetben, ennyi pénzre, és erre az időre egymillió forint kamatot fizetne, és akkor még a tánti cége is jól járna, de ez más kérdés.) Végül is kétlábú malacot építettünk be három hónap alatt, tervezői művezetéssel, ami abban merült ki, hogy itt vágd szét, oda kösd, engedd el, most tedd rá, hej hegeszd meg, nyomd alá, összeszereltük, kipróbáltuk, orrán-száján folyt a víz, egyszóval nem működött. Többen megijedtek, hogy elcsúszik az ütemterv. Mások, gumit, rágót, vagy bármit javasoltak, amit ha beszerelünk hátha működik. Megint mások azt mondták. Hát persze, hogy nem működik, ők már hatvannyolcban megmondták, hogy nem fog működni. Akkor még nem tudták, hogy mi, de lám nekik lett igazuk, mert tényleg nem működik. Ekkor az a döntés született (érdekes, hogy a cikis döntéseket soha nem hozzák, azok úgy születnek) szóval az a döntés született, hogy a szelepeket csövestől, csőtartóstól, malacostól egy másik helyiségbe kell kivinni. Ez persze legalább olyan nehéz, mint bevinni volt, de most már megvan a módszer, kifelé fordítva kell csinálni, mint befelé (ahol eddig hegesztettünk, ott vágni kell, ahol leültünk, ott felállni és ahol imádkoztunk, hogy beférjen, ott most káromkodunk, mert nem fér ki). Ez az egész mese alig került öt-hat millióba. Aki nem hiszi járjon utána. . . KISZ-programok A KISZ Paks Városi-Járási Bizottsága, „Hatfordulós Sportjáték” címmel sportversenyt hirdetett alapszervezetek, ifjúsági klubok és brigádok, valamint egyéb közösségek 4 fős csapatai részére. Az I. forduló február 6-án kezdődött, II. 20-án sport szellemi vetélkedővel folytatódott, a továbbiakban pedig március—június között a hónap közepén túrából, KRESZ- versenyből, főzőversenyből és víziversenyekből tevődik össze. Mód van arra is, hogy csak egy-egy versenyen vegyenek részt az érdeklődők. A részletes versenykiírást az alapszervezeti titkároknál lehet megismerni. * Az 1982. évi Forradalmi Ifjúsági Napok keretében március 19-én a KISZ Paks Városi-Járási Bizottsága „Évfordulók" címmel vetélkedőt, március 3-án pedig „FIN-kupa” sportversenyt rendez. A KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága március 20-án megrendezi a „régi KISZ-vezetők találkozóját" és a KISZ-vezetők bálját. A KISZ Tolna megyei Bizottsága március 21-én Ifjúsági Napot rendez, ahol mozgósítás szerint vehetünk részt. * A KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága és a csehszlovákiai Dukovanyban épülő atomerőmű SZISZ-szervezete által kötött együttműködési megállapodás értelmében 1982. január 18. és március 28. között 1 hetes turnusokban 40 fő üdülhet Jalavecen. Az első turnusok résztvevői jól érezték magukat, kihasználták a sok hó adta téli sportolási lehetőségeket. Csehszlovák barátainkat a nyáron látjuk vendégül a Balatonnál. Értékeljük az elmúlt időszakot Megpezsdült, megélénkült az életünk a februári napokban, hetekben. Az atomerőmű építésén dolgozó katonák számvetést végeznek. Egységünknél már jól bevált hagyománya van a szocialista versenymozgalomnak, mint az eredmények elérését, növelését szolgáló módszernek. A most záruló időszakban is katonafiataljaink többsége vállalást tett a mozgalomban való részvételre, magasabb célok elérésére. Az eredmények megítélésének időszakában vagyunk. A kibontakozó kép bíztató. Különösen, ami az építkezésen való részvétellel kapcsolatos vállalások teljesítését illeti. Munkabrigádjaink elhatározták — és eleget is tettek kötelezettségüknek —, hogy a kitűzött határidőre történő átadáshoz aktívan hozzá fognak járulni. Teljesítményeik, mint azt munkairányítóik is számos formában kinyilvánítják, megfelelnek a várakozásoknak. A versenymozgalom most záruló szakaszának eredményei is arra bíztatnak és köteleznek valamennyiünket, hogy így, ezen az úton haladjunk továbbra is. Vecsei Márton őrmester Madártávlatból Fotó: Deák Hunor