Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1983-02-01 / 1. szám

2 MUNKATÁRSUNK, SEBESTYÉN MÁRIA FEB­RUÁR ELSŐ HETÉBEN JÁRT A PAKSI VO­LÁNNÁL, A SZERVIZNÉL, AZ IBUSZNÁL ÉS A FODRÁSZNÁL, AHOL ÉRDEKES DOLGO­KAT TUDOTT MEG, ILLETVE VOLT, AMIRE NEM KAPOTT VÁLASZT... Segítséget várnak Ötödik éve már, hogy átad­ták rendeltetésének a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet autójavító szervizét. Itt 32 fő végzi a lakosság számára egyre nélkülözhetetle­nebbé váló szolgáltatások so­rát. A korszerűen felszerelt szer­vizről megoszlik az autótulaj­donosok véleménye. Sajnos többen is panaszol­ták, hogy a szervizben alkatrész­hiányra hivatkozva csak hosszú határidővel tudják vállalni a gépkocsik javítását. Továbbá sokaknak jelent problémát az is, hogy járművüket csak mun­kaidejükben tudják javításra vinni. Ezekről a gondokról beszél­gettünk a szerviz vezetőivel. — Várható-e változás alkat­rész-ellátásban, valamint a nyit­va tartási idő módosításában? — Mint ismeretes Magyar­­országon a hazai alkatrészigé­nyek több mint 20%-át a part­ner külkereskedő vállalatok nem szállítják le. Egy részét vissza­igazolják, de a szállítás mégis elmarad. Az alkatrészhiány mi­att akadozik a javítás, és saj­nos nincs kilátás a helyzet ja­vulására — tájékoztatott Kern István főmérnök. — A nyitva tartás megváltoz­­tatásának nem látjuk biztosí­tottnak a feltételeit. Nem en­gedhetjük meg ráfizetéses szer­vizünk fenntartási költségeinek további növelésé­t. A szövetke­zet problémái előbb-utóbb a lakosság ellátásában­­ is érzékel­teti hatását — kapcsolódik a beszélgetésbe Szalai Lajos el­nök, majd így folytatja: — Dolgozóinknak nem tud­juk biztosítani azt a bérszínvo­nalat, amit az erőműben a töb­bi vállalat. Ennek következmé­nye sok jó szakember „elszi­várgása". Versenyben maradni, csak a szolgáltatásaink árának emelé­sével tudnánk. Ez egyértelműen a lakosság jogos felháborodá­sát vonná maga után. A kiutat abban látom, ha az erőmű vállalatai felvennék ve­lünk a kapcsolatot, és közös erőfeszítéssel sokoldalú koordi­­nálással több munka elvégzésé­re teremtenénk lehetőséget, amivel gyarapodnánk anyagi szempontból is, és javíthatnánk a lakossági szolgáltatásunkat is. Nyitott kérdés Bevallom, a nőknek azon csoportjába tartozom, akik nem szívesen mennek fodrászhoz. Hogy miért? Egyrészt, mert nem szeretem a pletykálkodó­­kat, a mások háta mögött kí­­gyót-békát kiabálókat, másrészt sajnálom azt a sok időt, amit várakozással tölt az ember. Legutóbbi alkalommal olyan sokan váltak a szépítkezés la­kótelepi szentélyében, hogy bi­zony visszahőköltem. A fod­rásznő rám nézett és azt mond­ta, hogy nyugodtan foglaljak helyet, előttem öten várnak festésre, dauerre. Rávettem magam a várako­zásra, így letelepedtem egy fo­telbe és végigolvastam az ös­­­szes újságot (elég régiek vol­tak). Már többször úgy véltem, hogy én következem, de min­dig egy újabb vendég került elém azon a címen, hogy előre be volt jelentve. Néhány óra után elfogyott a türelmem és egyben támadt egy jónak tűnő ötletem. Miért ne próbálkozhatnék meg a fér­fi oldalon? Nekem csak sima hajvágásra volt szükségem és a férfi fodrászat teljesen üres volt. Átmentem és elrebegtem ó hajomat, mire a fodrászlány végignézett tetőtől talpig, majd ellentmondást nem tűrő han­gon kijelentette: „Ez férfifod­rászat, itt női hajat nem vá­gunk." Érveimre nem i­s volt kí­váncsi és ő lezártnak tekintet­te a beszélgetést, mivel elfor­dulva tőlem újra belemerült egy izgalmas krimi mesélésé­­be. Álltam egy darabig, majd úgy döntöttem, Ihogy marad olyan a hajam, amilyen. Egyéb­ként azóta is megválaszolatlan maradt a kérdés: miért nem hajlandó a férfifodrász üres óráiban levágni a női hajat? Kis kiruccanás A rádióban, televízióban fo­lyóiratokban egyre több szó esik a szabadidő kultúrált eltöltésé­ről. Sokféle hétvégi program ál­lítható össze a múzeumlátoga­tástól kezdve a különböző sport­­rendezvényeken keresztül az utazásokig, kinek-kinek vérmér­séklete szerint. Hogy egy utazás mennyi él­ményt rejt magában, azt csak az tudhatja, aki maga is útra­kelt már. Az utazás végcéljának megválasztását segíti (vagy ne­hezíti) az IBUSZ, több száz programjavaslattal, amikből­ most kettőt ragadtunk ki példá­nak : Dunakanyar (Visegrád): Az utazók a Vár szállóban lesznek elhelyezve, ahol a hét­végeken­ áprilistól decemberig 3 éjszakát tölthetnek el. A meg­közelítést mindenkinek egyéni­leg kell megoldania, és az irányár teljes panzió esetén 890 forint. Hajdúszoboszló: Elhelyezés a Gambrinus szál­­lóban, ahol szintén péntektől­ hétfőig (3 éjszaka) tart egy tur­nus. Egyéni megközelítéssel és teljes panzióval az irányár 680 forint. Akinek ezek után kedve tá­madt egy kis kirándulásra, ke­resse fel a Táncsics M. út 2—4. szám alatt lévő utazási irodát, ahol részletes felvilágosítással és a programok nagy választé­kával állnak minden érdeklődő rendelkezésére. Paks városiasodik? Nem ment zökkenőmentesen a paks­i tömegközlekedés jan­u­­ári átszervezése. Megváltozott a menetrend, a járatok útvonala, és megválto­zott a tarifahatár. Az intézke­dések nem örvendenek túl nagy népszerűségnek, hiába érvelnek az illetékesek azzal, hogy a vá­rosi közlekedés alapjait most kell lerakni, és a későbbiekben a növekvő igények könnyebben kielégíthetők lesznek. Az első hetekben sok bizonytalanság jellemezte az utazást. De nem­rég az is előfordult, hogy a la­kótelepen felszálló utasok közül az új autóbusz-pályaudvarra érve többen odamentek a veze­tőhöz és újabb jegyet akartak váltani, mi­vel ott a tarifahatár. A vezető mosolygós ábrázatb­ól elég kétértelműen adott „felvi­lágosítást”: „hát adhatok még egy jegyet...” A félreértések elkerülése vé­gett, és az új rendszer megis­merése érdekében felkerestük Hunyadi Szabolcsot, a VOLÁN 11. sz. Vállalat paksi üzemének igazgatóját. — Az útvonal kijelölésének és az új menetrend összeállítá­sának milyen előzményei vol­tak? — Először i­s felmértük, hogy a város mely pontjai között a legnagyobb az utasok száma, majd behatároltuk, hogy ez a napnak mely időszakára esik. Azt is figyelembe kellett venni, hogy biztosítva legyenek a csatlakozások a távolsági jára­tokhoz, illetve a vonatokhoz.­­ Az apróbb és nagyobb bosszúságokat meg lehetett vol­na él­ezni­ jobb propagandával, pontosabb tájékoztatással. — A megállóhelyeken kifüg­gesztettük az új menetrendeket, de ezek csak addig töltik be szerepüket, szolgálják a lakos­ság informálását, míg barbár rongálok áldozataivá nem vál­nak. Ezen kívül kiadtunk tájé­koztató füzeteket is. — A lakótelepi B-szektort mi­­kor fogja érinteni a helyi járat útvonala? — Ha kialakulnak az építke­zés végső formái, és az utak is lehetővé teszik. — Megváltoztatják-e a jelen­legi menetrendet, ha esetleg sokan kifogásolják? — Évenként egyszer (de le­hetséges, hogy kétszer is­ ese­dékessé válik a menetrend fe­lülvizsgálata és módosítása at­tól függően, hogy milyen vál­tozások tapasztalhatóak az uta­sok létszámában, a város szer­­kezetének kialakításában. — Tulajdonképpen hogyan utazhatunk most Pakson? — Minden útvonalon egysé­­gesen 2 F­t-os jeggyel lehet utazni, nincs többé 4 F­t-os jegy. Ez azt jelenti, hogy például Kömlődre azért most is 4 Ft a jegy a lakótelepről, mivel az új buszpályaudvarig 2 Ft, és ott átszállva a komlódi járatra szin­tén 2 Ft. Ha valaki nem a csúcsidőben (munkakezdéskor és munka végeztével) akar a la­kótelepről a Marx térre, vagy onnan visszautazni, akkor ez csak átszállással lehetséges, és ez i­s 2x2 Ft, azaz 4 Ft. A csúcs­időben viszont ,M” jelzéssel közvetlen járatokat is­­ indítunk a lakótel­ep és a Marx tér kö­zött, melyen a Vteldíj 2 Fit. A KISZ-élet hívei — Elfogadta az atomerőmű­­építkezés KISZ-bizottsága az 1983. évi akcióprogramot és I. féléves üléstervét, ezzel lehe­tővé tette az irányítása alá tar­tozó szervezetek számára is az értékelés-tervezés feladatainak megkezdését. — A beruházáson működő KISZ-alapszervezetek részére egész évre szóló politikai, sport-, közművelődési és társa­dalmi vonatkozású témákban vetélkedőt hirdettek MAG (moz­gó ala­pszervezetek gruppja) címmel. A többfordulós, több szinten (városi, járási, megyei szinten) zajló rendezvények összetett győztesei és helye­zettjei értékes jutalmakat nyer­hetnek. Jelentkezni és bővebb felvilágosítást kérni a KISZ AE. ép. bizottságon lehet a 80—47 vagy 79—19 telefonszámon. Jelentkezési határidő: 1983. február 28. — Hagyományosnak mond­ható az az együttműködés, ami a paksi beruházás fiatal­jai és a csehszlovák duková­­nyi atomerőmű fiatal építői kö­zött kialakult. Ennek keretében a magyar fiatalok a téli idő­szakban töltenek el egy-egy he­­tet két sítáborban, míg szom­szédaink nyáron a Balatonon üdülhetnek. Felhívás! VÉRADÁS lesz az atom­erőmű-beruházás terü­letén a 102-es irodaé­pület földszinti termei­ben, 1983. március 10- én, 9 órától 16 óráig. Kérjük a dohányos vér­adókat, hogy a vérvétel előtt aznap ne gyújtsa­nak rá. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Véleménye van mindenkinek Nos, elvtársak, szólja­nak hozzá!” Ha kutatok emlékezetemben, az ilyen és ilyesféle felszólítást ártalm­ába­n hosszam tartó csend szokta követni, vagy tüstént je­lentkezik az „ügyeletes szöveg- Tábla­”, all­l nyomja magából a szavakat, és az egésznek per­sze a lényeghez se­m­mi k­öze sincs, i­őt, az is előfordul sok­szor, hogy ugyanazt a „sem­mit” egy hasonszőrű társa kis módosításokkal, kibővítve újra elmondja... Talán éppen ezen utóbbi változat az oka annak, hogy többen vannak, akik nem szí­vesen emelkednek szólásra? Lehet. Mindenesetre az volna jó, ha az emberek nem hall­gatnának, vagy nemcsak­ sző­kébb kör­ben, nemcsak otthon mondanák el véleményüket az­­ életüket érintő d­olgokról, ha­nem olyan fórumokon hallat­nák hangjukat, amelyeken azok hallhatják, él­ik az­­ elmondotta­kat figyelembe tudják venni a dolgozók körülményeit befolyá­soló döntéseiknél. A jó munkahelyi légkör ma­gában­­ hordja a­ munkahelyi d­e­m­okr­áci­a érvén­ye­sülé­s­én­ek minden lehetőségét.­­Egyelőre csupán a munkahelyi demok­rácia meglévő intéz­mény­re­nd­­­szerével dicsekedhetünk, vi­szont a ‘kielégítő­­ működéssel 'kapcsolatban ugyancsak sok tennivaló van még. Hogy az üres felszólaláso­kat, az időrabló szócséplése­­ket megszüntessük, szükség van a kendőzetlen nyíltságra, őszin­teségre és egy csomó tapintat­ra, amivel le tudjuk beszélni a felszólalásokról azt a munka­társunkat, aki nem képes tö­mören, érthetőn fogalmazni, és meg tudjuk nyerni ügyünknek azt, aki erre rátermett. Ehhez persze nélkülözhetet­len, hogy a népesebb fórumo­kon tárgyalt témák előzőleg időben és közérthető megfo­galmazásban kijussanak a dol­gozókhoz és csoportmegbeszé­léseken többségi alapon hoz­hassanak döntést. Tévedés, hogy csakis egy „nagyhangú” képviselheti a csoport érdekeit a legjobban, és egyébként is sokszor mes­­­szebb kell látni a helyi érde­keknél. Van, amikor öntevékenyen tesz észrevételt, vagy javasla­tot a dolgozó. Bizony ezek gyakran csak pusztába kiáltott szavakká válnak, pedig ha megfelelő odafigyeléssel hasz­nosítanák a hasznosíthatókat, vagy megválaszolnák azokat az ötleteket is, amelyek megvaló­sítására az adott időszakban nincs reális lehetőség, akkor könnyebben kialakulna az a bizalom, ami a vezető és a ve­zetése alatt álló kollektíva köl­csönös megbecsülésen alapuló alkotó együttműködéséhez szükséges. Sajnos ennek hiá­nya miatt még sok helyen szen­vednek hátrányt. A jó légkör, a demokrácia megteremtése nem megy egyik napról a má­sikra. Minden munkahelyen a he­lyi sajátosságokat figyelembe véve kell meghatározni a kü­lönböző fórumok jogait, a leg­megfelelőbb munkamegosztást a döntéseknél, ellenőrzéseknél, vagy a kezdeményezési, véle­ményezési, egyetértési felada­tok megoldásánál, figyelmesen elkerülve a tevékenységek pár­huzamosságát. Az emberekben rejlő aktivi­tás kibontakoztatása eleve ér­telmesebb erőfeszítés, mint az aktivitás elfojtása, hiszen a pezsgőbb politikai légkör a gazdasági feladatok megoldá­sát is jobban elősegíti. Remélhetőleg a „rossz emlé­kű" felszólalások miatti passzi­vitáson, a félénkségen, vagy a szereplési vágyon felül fog ke­rekedni minden esetben az egymás iránt érzett felelősség, a jobb és szebb dolgok meg­teremtésének fontossága. — ma Nagy dolog a nagydolog Az úgy volt, hogy már javá­ban folyt a főépület A132/1 he­­ly­isége építészeti kivitelezése, mikor az első problémák jelent­keztek. Hosszas töprengés után kiderült, hogy új filozófiára van szükség, mert a régebbi terve­zésű „közép-keleti guggolós­­kapaszkodós” típus nem kellő­en biztonságos. Itt már jelentős szerepet ját­szott a beruházó is. Többszöri nyugat-európai tanulmányút so­rán egyértelmű bizonyítást nyert, hogy nálunk az angol tí­pus célravezetőbb, így a hono­sítás után ennek megfelelően elkészült a végleges terv első változata. A kivitelezői szerződések alap­ján három vállalat tevékenyke­dett a mű létrehozásán. Az 1. sz. vállalat­ elkészítette a fal­és padlóburkolatot. A burkolat kétkomponensű edzett olasz csempe volt. Ezt követően több év szünet következett, s ezalatt a helyiségeit vasbeton raktárnak használták. A 2. sz. vállalat az objektum alsó, de szükségszerűen forma­­tervezett részét kivitelezte, míg a 3. sz. vállalat a felső, me­chanikus szintvezérlésű tartályt. A második 80%-os bejárás során fény derült némi hiányos­ságra, ugyanis a közbenső lefo­­lyócső teljes hosszában hiány­zott. Itt a bizottság tagjait kö­zött jelentős nézeteltérés kelet­kezett. A tervek eredeti készítő­je nem javasolta, hogy a hiány­pont csillagos legyen, s arra hi­vatkozott, hogy náluk ilyen ké­szültséggel már az első bera­káson is túl vannak. A magyar tervező elmondta, hogy ő a nyolcadik végleges tervén ezt a hibát már korrigál­ta. A műszaki ellenőr nem szólt semmit, ő azt hitte ez így jó. A két kivitelező egymásra muto­gatott, míg az üzemeltető kije­lentette, hogy ő így ezt csak zuhanyfülkének tudná használ­ni. Végül kiderült, hogy a szu­perkontrol jegyzőkönyv sem teljes, így aztán elkezdődött az üzembehelyezés. Nagy segítséget jelentet a kétnyelvű munkaprogram, külö­nösen a funkciópróbák végén. Volt elég papír. A kulisszák mögött azonban már javában dúlt a harc. A nagy kérdés: ki a jobb üzembe­helyező, és egyáltalán ki a szebb és az o­kosabb (?). A beruházó-üzemeltető mér­kőzés négy fordulós volt. Az el­ső menetet egyesek szerint azok a tetőzök nyerték, akik a ket­tesre tippeltek. Az­­ igazi küzdelem az erköl­csi-anyagi megbecsülés meg­szerzéséért folyt. Ennek megfe­lelően a (vélt) győztes megkap­ta az erkölcsi elismerést, bár az ellendrukkerek szerint ez a ka­rácsonyi Népszabadság oldala­iról nem világlott ki kristály­tisztán. A torna második helyezettje szomorúan, ámde bölcsen vis­­­szahúzódva magáénak tudhat­ta a tét második felét. Közben leint az üzembehelyezés a vé­géhez közeledett. Hangos ér­tekezletek után helyére került a deszka, a lánc. Külön az üzemeltető kérésé­re bevezették a vizet is. S miu­tán újra felrakták a sárga csempét, lefestették pirosra... ...Ekkor belehasított az éb­resztőóra csörgése a hajnal tö­mör csendjébe. Lustán nyújtóz­kodtam egyet, és közben azon töprengtem, hogy mit össze nem álmodik az ember? GÁL REZSŐ

Next