Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ Hal helyett hálót A politikai előzményeket már ismerjük, amiről nem mondok többet, mint 1989. december 22. Bukarest, Te­mesvár. Az áldozatokat köve­telő események hallatán ag­gódva és együttérzően figyelte Romániát a világ. Egy drámai helyzetbe jutott országon sie­tett segíteni mindenki. Mi is, mi mélységesen érző magya­rok. Városunkban több szer­vezet gyűjtést hirdetett. So­kan, némelyikőnk szorult helyzete ellenére, önzetlen, segítő szándékkal vittük ado­mányunk. És bár itt van a jó szándék, de mivé lesz ott túl? Nos, az adományok­ról és azok „sorsáról” beszélgettem Kőváry László református lel­késszel. - A gyűjtés nem most kezdődött - mondja Kővári Lász­ló - így vidéki vi­szonylatban a paksi református eklézsia volt, aki már az ősszel az erdélyieknek szál­lított. Konzerveket, tar­tós fogyasztási cikke­ket juttattunk el több családhoz közvetlen. Ebből az alkalomból közel 12 000 forint értékű adomány jött össze. A második szállítmányunk 90 kg rizs volt, amely szintén névre szólóan (30 családnak) ment. Karácsony előtt a temesvári gyerekek részére közös gyűj­tést szerveztünk a katolikus és az evangélikus felekezettel. A közel 10000 forint értékű ka­rácsonyi édességeket a Költ­ségvetési Üzem járműve szál­lította le egy temesvári lel­készhez. Szomorú és elgondolkodta­tó volt a hír. Temesváron tud­niillik két gyülekezet van. Az egyiknél árasztva, a másiknál még csak mutatóba sincs ado­mány. Mi az utóbbi közösség­nek vittük a karácsonyi ado­mányokat. Itt, a gyerekek több mint fele, életében nem látott szaloncukrot!­­ Újabb kapcsolat alakult ki egy szamosújvári ökumenikus felekezettel. Részükre egy célirányos adakozást szeretnénk indíta­ni. E helyzetben mi is úgy va­gyunk, hogy az éhes halász­nak nem halat, hanem hálót akarunk adni. Azzal, hogy ők elmondják, hogy mire van szükségük, ha vetőmagra, ha ruhára, ha élelmiszerre, ha könyvre, ...akkor azt küldünk. Mert szeretnénk, hogy az adományaink valós igényeket, szükségleteket elégítsenek ki, ha már áldozunk.­­ Reméljük, hogy egy nehéz helyzetből már ennyi segít­séggel is meg lehet tenni az el­ső lépéseket. Köszönöm a beszélgetést! g. sz. p. Kován László, a gyűjtés főszervezője FEKETE KARÁCSONY Az 1989 karácsonyát - ha esett a hó, ha nem - a világon minden jóérzésű ember a romá­niai események miatt hosszú időn keresztül fekete karácsonyként fogja emlegetni. Több ezer ártatlan ember - többségük fia­talkorú, tizenéves - piros vére festette az utak és terek szürke aszfaltját. A világon milliók mozdultak meg a román nép megsegítésére. Bizonyságot téve, hogy a népek közvéleménye csak a rezsimet ítéli el! A román népet NEM! Reménytelennek lát­szott, hogy a Conducator hatalma megdől­jön. A szabadság utáni vágy minden félelmet legyőzött! Fiatalok ezrei - fegyvertelenül - puskacsövekkel szembenézve, mellükön ru­hájukat széttépve, odaálltak a katonák elé! A fegyverek eldördültek, halomra lőve sok ezer fiatalt! A sorok megritkultak, de a nép nem hátrált! A tv-n keresztül az egész világ tanúja volt a véres eseményeknek, a hősies román nép bátor helytállásának. Európa összes országából megindultak a segélyszállítmányok. Emberek ezrei életük kockáztatásával vit­ték az életmentő gyógyszeres küldeménye­ket, élelmet és minden fontos, nélkülözhetet­len dolgokat, amire szüksége van a bajba ju­tott népnek. A megszólaltatott emberek szinte vala­mennyien egyféleképpen nyilatkoztak - ami­kor megkérdezték tőlük, hogy miért vállal­koztak a nem éppen veszélytelen útra? Azért tettük, mert úgy éreztük, hogy tenni kell vala­mit a több évtizede megsanyargatott, elnyo­mott román népért! Önzetlen segítő cseleke­dettel némileg pótolni(?!) a több évtizedes, közömbösnek tűnő, passzív magatartásun­kat! A román forradalommal lezárult a második világháború utáni korszak! Bízunk benne, hogy így igaz! M. J. Sportunk kedvencei (3.) Mintha csak kísértene az előző szám alanya. Ő sem szószátyár, és „a tatamin isten ments’ a vele való találkozástól” - fohászkodnak emígyen az ellenfelei mostanában. Ki is ő? Lehet, hogy sportvilágunk születő csillaga? Egy biztos, ő már a honosított japán módszer „eredménye”, aki­ről Radnóti László a tv sportripor­tere is valami ilyesmit vélhetett: A hallgatag amazon­ ­ 1975-ben láttam meg a napvi­lágot - mondja a paksi születésű Bán Zsuzsanna, az ASE csel­gáncs-szakosztály ifjú versenyző­nője. A Bezerédj Általános Isko­la harmadik osztályos tanulója voltam, amikor „testközelbe” ke­rültem a dzsúdóval. Uhrin Tünde kezei alatt kezdtem meg a sport­­pályafutásom. Az edzések kezdetben a (mos­tani) Deák Ferenc Általános Is­kola tornatermében voltak. 1985- től, a dzsúdó-testnevelés beveze­tésével már a kísérletnek kivá­lasztott iskolánk volt az edzések színhelye. Új környezet, új edző, így ala­kult (jól) a sorsom, miután Vági Miklós lett a mesterem. Tőle na­gyon sokat tanultam úgy emberi magatartást, mint sportági isme­retet. Később, hatodik osztályos koromtól már Berecz Pál a tréne­rem, de két évvel később, 1988 szeptemberétől Hangyási László lett az edzőm. - A versenyzői múltadról és az eredményeidről mit tudhatunk meg? - A kezdet 1986., Sződliget. Ez egy országos rangsorverseny volt, ahol 52 kilogrammos súly­csoportban a második helyen vé­geztem. Nagyon jó indíttatás volt ez, s rendkívül nagy önbizalmat adott a későbbiekre. Aztán jöttek a többi verse­nyek, az „aprócska” sikerek, amelynek jutalmaként ’88-ban kimehettem Kufsteinbe (Auszt­ria), legelső nemzetközi verse­nyemre. Ez egy nemzetközi ju­niorverseny volt, ahol sajnos kiestem. Bár az elszalasztott si­kert kárpótolta a versenyt követő edzőtábor, amely ugyanott volt. - Zsuzsa tulajdonképp még ebben az évben ifjúsági korú ver­senyző - „segít” a beszélgetésben Hangyási László. - Tavaly (’89) novemberben korcsoportjában az első, a juniorok között a har­madik helyen végzett a nemzeti bajnokságon. Zsuzsa miután korcsoportjában minden hazai versenyt megnyert, így a tavalyi országos ifjúsági ranglista első helyezettje lett. Erre az évre aranyjelvényes minősítése van, de ez nem jelent mentséget, ne­tán kivételt az edzésmunkát ille­tően. - Zsuzsa, ha teljesülne a „me­sés" három kívánság, neked mi lenne az? - Első, hogy sikerrel fejezzem be a középiskolai tanulmányaim, jelenleg ugyanis a Vak Bottyán Gimnázium elsőéves tanulója vagyok. A második, hogy sikerüljön a felvételim a Pécsi Tanárképző Főiskola testnevelés-idegen nyelv szakára, ahová most a nő­vérem jár. A siker érdekében an­gol nyelvet is tanulok, de bizo­nyára sokat jelent majd nővérem segítsége is. A harmadik, hogy az idei ma­gyarországi IBV-n szeretnék el­jutni a döntőig.­­ Bár az első és a második idő­ben oly messze van, hogy addig „maguktól” megoldódnak a gon­dok. A harmadik viszont oly közel, amely csak szilárd és következetes önmagad - részben edződ - által valósul meg. De ezek mind a te va­lós kívánságaid, melyeket kívá­nom, hogy teljesüljenek! Köszönöm a beszélgetést! G. SZABÓ PÁL Zsuzsa a helyzet ura Új szolgáltatás Felhívjuk dolgozóink figyel­mét arra, hogy megnyílt a Kis­hegyi úti új piactéri központ­ban az OTP kirendeltsége. Szolgáltatásai széleskörűek: átutalási betétügyintézés, gép­kocsi-befizetés, áruvásárlási­, személyi kölcsön folyósítása, értékpapírok árusítása és még számos, a Takarékpénztár jel­legébe illő ügyletek. Az ügyfeleket az alábbi idő­pontokban fogadják: Hétfő 9-12-ig, 12.30- 17.30-ig. Kedd-csütörtök 8-12-ig, 12.30-15.30-ig. Péntek 8-11.30-ig. Telefon: 10-839. Képaláírás helyett Paksról, Csámpa felé haladva, a 115-ös km-tábla után, a csalitban meghúzódó különös lerakat immár egy fél éve izgatja fantáziámat. Több, építőanyaggal megrakott teherautó, lerakott állványanyag és ki tudja még mi minden töri meg az út mellé telepített kisfenyőerdő idilljét. Gondos kezek kerítést is húztak az értékek köré. Hogy a tájkép nyugodt maradjon, a természet jóságos gazzal benőtte a szerintem többmilliós értékű „raktárat". Vajon melyik építőipari cég engedheti meg manapság, hogy berendezései, anyagai kihasználatlanul rozsdásodjanak az erdőben? Tudom. Nincs munkájuk Pakson. De vajon máshol sem? Á­rgus szemekkel figyeljük országunk nagyjainak magyarázkodását a pangó gazdaságról, az áremelések szükségességéről, a kibontakozás lehetőségéről. Kevés hittel! A fenti képen látott jelenség valószínű nem egyedülálló a magyar gazdaságban. Ha újra fölkerülnek e gépekre a rendszámtáblák, és ki merik tenni a cég­táblát, talán elkezdhetünk bizakodni. Addig pedig szép lassan rozsdásodunk mi is! - Topor -­Fotó: Majoros 3 Az MVMT kérésére közzétesszü­k A Magyar Villamos Művek Tröszt PÁLYÁZATOT HIRDET a Dunamenti Hőerőmű Vállalat (Százhalombatta) igazgatói munkakörének betöltésére A vállalat „K” kategóriába sorolt tröszti vállalat. A munkakör betöltésének tervezett időpontja április 1. A kinevezés vezérigazgatói címhasználattal meghatározott időtartamra szól, alkalmasság esetén korlátozás nélkül megújít­ható. A munkáltatói jogkört a tröszt vezérigazgatója gyakorolja. A bérezés megállapodás szerint történik. A vállalat fő tevékenysége: villamos- és hőenergia-termelés a tröszti tervben meghatározottak szerint. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: - szakirányú egyetemi végzettség, - legalább ötéves vezetői gyakorlat, - erkölcsi feddhetetlenség, - legfeljebb 50 éves kor. A pályázat tartalmazza a pályázó, - iskolai végzettségét, szakképzettségét, esetleg nyelvismere­tét tanúsító okiratok másolatait, - jelenlegi munkahelyének nevét és címét, beosztását, jöve­delmét, - részletes önéletrajzát, - eddigi munkaköreit és tevékenységének leírását, - erkölcsi bizonyítványát, - vezetői tevékenységével kapcsolatos felfogását, elképzelé­seit a vállalat eredményes működése érdekében. Kérjük, hogy a pályázatot a Magyar Villamos Művek Tröszt személyzeti és oktatási főosztályára (Budapest, I. Vám u. 5-7. 1011) március 5-ig nyújtsák be. A beérkező pályázatokat bizal­masan kezeljük, azt a vezérigazgató által kijelölt bizottság bírálja el, előreláthatólag március 16-ig. A döntésről a pályázók levélben kapnak értesítést. A bizottság a pályázatok elbírálásánál a másoddiplomát (mér­nök-közgazdász, gazdasági mérnök) valamint az idegennyelv-is­­meretet külön is értékeli. A pályázattal kapcsolatban további részletes felvilágosítást ad Kovács István személyzeti igazgató (telefon: 115-5456).

Next