Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

ATOMERŐMŰ 3 A CANDU-3 után most az EDF ajánlata Milyen erőművet építsünk? 2. Atomerőmű-létesítési ajánlatok II. Az ajánlott CP-900-as blokkok elrendezése Az 1974-es első „olajsokk" után Franciaország energiafüggetlenségének növelése érdekében az atomenergia fokozott alkalmazásának útját válasz­totta. E törekvés megvalósítása az ELECTRICITE DE FRANCE (EDF) - Francia Elektromos Művek nevéhez fűződik. Eredményként Franciaországban ma a villamosenergia-termelés közel 80%-át atom­erőművekben állítják elő. E tekintetben a világrang­lista első helyére kerültek. Az EDF hasonló szerepet tölt be Franciaország villamosenergia-iparában, mint a Magyar Villamos Művek T­röszt (MVMT) hazánkban. Az 1980-as évek kezdete óta az EDF Nyugat-Európa legnagyobb vil­­lamosenergia-szállítója. 1990-ben 46 milliárd kWh mennyiséget exportált. (Magyarország 1990. évi fo­gyasztása 37 milliárd kWh volt.) A francia nagyvállalat további fejlődésének lehe­tőségét Európa villamosiparának erősítésében való részvételében látja. 1989 eleje óta az EDF érdeklődést mutatott a Ma­gyar Villamos Művekkel való együttműködés iránt is. Az MVMT részéről ez az érdeklődés viszonzásra talált. A kialakuló együttműködés keretében 1990 el­ső felében az EDF és az MVMT közösen egy Elő­­megvalósíthatósági Tanulmányt készített, amiben két, egyenként 960 MW villamos teljesítményű CP-900 típusjelű nyomott könnyűvizes (PWR) reak­torokkal működő blokk felépítésének lehetőségét vizsgálták meg. A tanulmány készítésében a Paksi Atomerőmű Vállalat szakembereinek egy csoportja is részt vett. A javasolt erőmű közvetlen referenciája a várhatóan idén, 1992-ben üzembe lépő Hongkong közelében DAYA BAY-ben épülő két blokk. A blokkok terve tartalmazza mindazokat a módosítá­sokat, tökéletesítéseket, amit a 34 db Franciaország­ban működő hasonló típusú és teljesítményű egység több, mint 300 reaktorévnyi üzemi tapasztalata alap­ján dolgoztak ki. A javaslat paksi telephelyre a Paksi Atomerőmű bővítéseként, a már meglévő infrastruktúra kihasz­nálásának figyelembevételével készült. Az igen el­terjedt nyomott könnyűvizes technológiát, különö­sen a paksi erőmű kapcsán, alapjaiban széles körben ismertnek feltételezve, itt csak a blokk legjellem­zőbb műszaki megoldásaira térünk ki. Amint az a blokkok elrendezését mutató ábrán látható, a két blokkot közös használatú kisegítő léte­sítmények épületei kötik össze. Hasonló elrendezési elv jellemzi a mai paksi blokkjainkat is. Ennek az úgynevezett ikerblokkos megoldásnak takarékossági előnye nem igényel különösebb magyarázatot. A turbinaépületek elhelyezése olyan, hogy a turbinák tengelye a reaktorépületek irányába mutasson, így a turbináról esetleg leszakadó alkatrészek nem veszé­lyeztetik a reaktorépületeket. A reaktor és a hűtésére szolgáló nagynyomású fővízkör berendezései egy hengeres, felül elliptikus fedéllel lezárt utófeszített vasbeton konténmentben kerülnek elhelyezésre. Ez az épület egyrészt védelmet biztosít külső hatások ellen, másrészt egy esetleges súlyos üzemzavar ese­tén a radioaktív anyagok környezetbe jutásának utol­só hatékony gátjaként szolgál. Hermetikusságát belső felületén kialakított acélle­mez burkolat biztosítja. 5,2 bar üzemzavari nyomás­ra méretezték. Szükséges szilárdságát a vasbetonfal belsejét behálózó csatornákba fűzött feszítőkötelek segítségével megvalósított utófeszítés hozza létre. A reaktor hűtőrendszere 3 keringtető hurokból áll. Minden hurokhoz tartozik egy-egy függőleges „U” csöves gőzfejlesztő és egy-egy keringtető szi­vattyú. A hurkokban elzáró szerelvény nincs. A fő­vízkör üzemi nyomása 155 bar. Finanszírozás A reaktor hűtőköréhez közvet­lenül vagy közvetve csatlakozó üzemzavari hűtőrendszerek: - mindhárom hurok hidegágá­hoz csatlakozó egy-egy 28 m3-es hidroakkumulátor; - három, üzemzavari szerepet is betöltő pótvízszivattyúból és min­den hurok hidegágához kapcsoló­dó befecskendező vezetékből álló nagynyomású üzemzavari hűtő­­rendszer; - két független ágból és szi­vattyúból álló kisnyomású üzem­zavari hűtőrendszer; - a konténment üzemzavari hű­tő- és nyomáscsökkentő sprinkler rendszere, ami szintén két függet­len ágból és szivattyúból épül fel;­­ az üzemzavari tápvízrendszer, amely két villanymotor hajtású és egy egyfokozatú turbinával hajtott szivattyút tartalmaz. A reaktor szabályozó és védelmi feladatokat ellátó neutronelnyelő pálcakötegeit mozgató szerkezetek a reaktorfedélen helyezkednek el. A reaktoron belüli mérések csatornái - a paksi reaktoroktól eltérően - a tartály alján haladnak át. A reaktor urántöltetének súlya 72,4 tonna. Az üzemanyag-kazetták négyzet­­keresztmetszetűek, külső lemezburkolatuk nincs. Jellegzetessége a blokkoknak, hogy a friss üzem­anyag és a kiégett üzemanyag egyaránt a hermetikus konténmenten kívül elhelyezkedő ü­zemanyag-épü­­letben tárolható. Átrakások során meg kell nyitni egy, a konténment átrakó medencéjét és az üzem­anyag épület tárolómedencéjét összekötő vízszintes csatornát, amelyen át víz alatt történik az üzem­anyag-kazetták ki- és beszállítása. A szállításhoz a kazettákat vízszintes helyzetbe kell billenteni. A blokkok nukleáris főberendezéseinek szállítója, a hatalmas gyártási tapasztalattal rendelkező FRA­­MATOME cég. FRAMATOME gyártotta a Fran­ciaországban üzemelő atomerőművek többségének nukleáris berendezéseit is. A blokkokhoz egy-egy 1000 MW teljesítményű gőzturbina tartozik. A turbina egytengelyű, többfo­kozatú, amely egy kétáramú nagynyomású, és há­rom kisnyomású, szintén kétáramú házból áll. A kis­nyomású forgórész kovácsolt tárcsák összehegeszté­sével készül. Nagy-és kisnyomású házak között két cseppleválasztó túlhevítő helyezkedik el. A túlhev­­tés egyfokozatú. A turbina fordulatszáma 1500 ford./perc. A belépő telített friss gőz nyomása 62 bar. Az üzemi tápvízrendszerben két gőzturbina-haj­tású tápszivattyút alkalmaznak a francia erőművek­ben. A nekünk ajánlott blokkok tervében villanymo­tor hajtású tartalék tápszivattyú is szerepel. Villamosenergia-eladás A CP-900-as blokkokba a generátor után terhelés­kapcsolót építenek be, amely zárlati áramok megsza­kítására nem alkalmas, így csak a technológiai védel­mek megszólalásakor működhet. A villamos védelmek működése esetére a transz­formátortéren elhelyezett 400 kV-os megszakító szolgál. A generátor feszültsége 24 kV. A főtransz­formátor három darab (24/400 kV) egyfázisú egység­ből áll. Egy blokk két villamos biztonsági rendszerrel ren­delkezik, amelyekhez egy-egy dízelgenerátor tarto­zik. Kiegészítésképpen rendelkezésre áll egy mobil dízelgenerátor, amely bármelyik biztonsági rend­szerhez csatlakoztatható. A blokkokon alkalmazható lehetne a hasonló tí­pusú francia erőművek irányítástechnikai eszköz­­készlete, vagy a most épülő 1400 MW-os francia blokkokhoz terve­zett, igen korszerű irányítórendszer egyaránt. A korszerűségi szempontok szem előtt tartása az utóbbit része­sítené előnyben,­ de annak egyelő­re, tudomásunk szerint még nincs működő referenciája. A blokkok biztonságával kapcso­latban megemlítendő, hogy a be­épített üzemzavari rendszerek és védőgátak mellett igen figyelemre­méltó az az EDF birtokában lévő nagyszámú engedélyezési, üzemi, üzembiztonsági (300 reaktorévet meghaladó) tapasztalat, amelyet folyamatosan vissza­­csatolnak a tervezésbe, és az üzemeltetésbe. A tervezett blokkok üzeme során keletkező radioak­tív hulladékok és a kiégett üzemanyag végleges kezelé­si, tárolási kérdésére nehéz ma választ adni. Ennek a kérdésnek a megoldásában is messzeme­nően lehetne számítani a francia partner segítségére. A kiégett üzemanyag reprocesszálására (újra feldol­gozás) Franciaországban lenne elegendő kapacitás. A reprocesszálási maradék és a többi radioaktív hul­ladék végleges tárolása terén pedig a jövőben igen gaz­dag francia tapasztalat fog rendelkezésre állni, amire szintén lehetne támaszkodnunk. A műszaki ismertetés után essék szó egy ilyen erő­mű építése esetén a megvalósítás főbb feltételeiről, és az Elő-megvalósíthatósági Tanulmányban felvázolt le­hetséges módjáról. A beruházás megvalósíthatóságát EDF és MVMT - két hasonló tevékenységi körű válla­lat - mint vállalkozók vizsgálták. A közös javaslat sze­rint egy befektető társaság megalakítása lenne szüksé­ges, amely tulajdonosként összegyűjtené a finanszíro­záshoz szükséges tőkét és megépíttetné a tervezett új erőművet. Az erőmű üzemeltetése egy másik - magyar jog­rendszeren alapuló - társaság (üzemeltető vállalat) fel­adata lehetne, amelynek munkájában fontos szerepet vállalna EDF is, rendelkezésre bocsátva a francia szak­emberek minden tapasztalatát. Az erőmű biztonságát és jó teljesítményét a francia kiképzési eszközök, kutatóközpontok, laboratóriumok, speciális karbantartó eszközök, közös pótalkatrész-tar­talékok, biztonsági szolgáltatások és tartalék üzem­anyagkészletek garantálhatnák. A javasolt beruházáshoz szükséges pénzösszeget mintegy 9 éves időszakra kellene mozgósítani. A teljes befektetési összeg 25%-át a vállalkozó partnereknek ap­portként volna szükséges biztosítaniuk. Ez lenne a tár­saság alaptőkéje, melynek 5 l °/o-a magyar befektetők ke­zében lehetne. A szükséges tőke hiányzó részét kölcsö­nökből lehetne biztosítani, amihez a nemzetközi tőke­piac bevonása válna szükségessé. A hazai lehetősé­geink figyelembevételével realizálhatónak 65-70% kül­földi és 30-35% magyar befektetési arány látszott. Ez az arány kívánatossá tette, hogy a szükséges berendezések és szolgáltatások egy része megközelítőleg hasonló arányban a magyar ipartól származzon. EDF szakemberei, MVMT közreműködésével fel­mérték a magyar ipar részvételi lehetőségeit. A felmé­rés - amely a potenciális magyar vállalkozók többségé­nek meglátogatását is magába foglalta - azt mutatta, hogy a magyar ipar megkívánt 30-35%-os részvétele va­lószínűleg különösebb nehézség nélkül biztosítható volna, sőt lehetőség látszott akár 40% körüli érték eléré­sére is. EDF a vizsgálatoknak ebbe a szakaszába még nem vonta be szokásos fő szállítóit és vállalkozóit (FRAMA­TOME, GEC ALSTHOM, CAMPENON BERNARD stb.), így azok véleménye a felmérés eredményében nem szerepel. Mivel az esetek többségében ezeknek a nagy francia vállalatoknak kellene a magyar vállalatok bevonását a gyakorlatban megvalósítani, konkrét megrendelések révén, úgy a tanulmány további pontosítása esetén szükséges lenne képviselőik bevonása. A finanszírozás felvázolt egyik lehetséges változata szerint a létesítés­hez szükséges külföldi tőke jövedelmezőségének, vala­mint a külföldi kölcsönök törlesztésének biztosításá­hoz - óvatos becslések szerint - a két blokk teljes terme­lésének az 50%-át mintegy 25 éven át exportálni kellene a nyugat-európai villamosenergia-hálózathoz csatolt ál­lamok átlagos villamosenergia-árán. Az ehhez szükséges technikai feltételek megterem­tése - ami a nyugat-európai rendszerrel megfelelő telje­sítményű egyenáramú betétekkel megvalósított össze­köttetés kiépítését jelenti - része a műszaki és finanszí­rozási terveknek. (Az egyenáramú betétekről részletes ismertető olvasható Kovács András írásában, ami la­punk 1991. évi 2. számában jelent meg.) Ezenkívül szükségesek lennének hosszú lejáratú vil­lamos energia adásvételi szerződések is, amelyek bizto­sítanák a szükséges devizabevételeket. A már említett 25 éves időtartam egyben a tanul­mányban feltételezett gazdasági élettartam is. A terv számításba veszi egy évenként zárolt összeg (provízió) összegyűjtését, ami fedezné az erőmű műkö­désének végén a leszerelés költségeit. Ez azt jelenti, hogy ha 25 év után az erőmű végleges leállítására kerül­ne sor, úgy akkorra már biztosított lenne a befektetők részéről elvárt pozitív eredmény mellett a leszereléshez szükséges pénzösszeg rendelkezésre állása is. A valóságban azonban a javasolt erőmű képes ked­vező műszaki és gazdasági feltételekkel legalább 40 évig működni. Ez a beruházás kifizetődőségét a számította­kon túl bizonyára jelentősen megnövelné. Berendezésszállítás, szolgáltatások Képek és egyszerűsített ábrák, az ajánlotthoz hasonló, egy francia erőműről (Folytatjuk.) PAPP SÁNDOR

Next