Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január ATOMERŐMŰ 3. oldal Nem félnek a megmérettetéstől (Folytatás az 1. oldalról.) — Az alkotói pályázati rendszert a 90-es évek elején azért hozta létre az akkori vezetés, hogy az alkotó jellegű tevékenységet a műszakiak és a közgazdászok körében egy külön elismerési lehetőséggel honorálja. Azóta évente kerül meghirdetésre, ahogyan ez a Kollektív Szerződésben is szerepel. — Évente hány pályázatot és újítást nyújtanak be, és milyen témák a gyakoribbak? — Az utolsó négy évben benyújtott pályázatok száma a következőképpen alakult: 95- ben 33, 96-ban 17, 97-ben 20, 98-ban pedig 18 pályázat érkezett be. Ezzel szemben az újítások így alakultak: 95-ben 22, 96-ban 18, 97-ben 27, 98-ban pedig 29 darab érkezett. Az újítások és pályázatok témái gyakorlatilag lefedik a cég egész tevékenységét, ugyanakkor bizonyos tendenciák is felismerhetőek. 1995-ben nagyon erős volt az informatika, valamint a szoftver fejlesztés, bizonyos folyamatoknak a számítástechnikai menedzselése, információ feldolgozás. Az elmúlt évben és 1996-ban meghatározó szerep jutott a karbantartási munkák során jelentkező problémák kezelésének, de állandó résztvevői a pályázóknak azok a szakértők, akik biztonsági és reaktorfizikai elemzésekkel foglalkoznak. — Van olyan terület, melyet látványosan elkerülnek, illetve jó lenne ha foglalkoznának azzal a területtel? — Nehéz erre válaszolnom, mert mint műszaki ember, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy csak a saját szakmámat látom. Meglátásom szerint az erőmű műszaki tevékenysége jól tükrözi a pályázatok témáit, viszont gyengébb a megjelenése a közgazdasági vonalnak. És ha már rákérdeztél, hogy mi hiányzik, akkor a humán terület problémáit vagyok kénytelen említeni. — A pályázatok és újítások hasznosítása milyen mértékben valósul meg a cégnél? — Egyszerűbb az újításokról beszélni, mert ott olyan rendszer van, mellyel követjük a megvalósulási folyamatot, másrészt pedig az alkotói pályázatok egy része is becsatolódik az újítási procedúrába. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hasznosítási arány kb. 70%-os. Az 1998-as év Műszaki Alkotói Pályázat díjazottjai a következők: I. díjasok: Égi Tamás, Botka Beáta, Müller József, Nagy László, Hackl József. II. díjasok: Kovácsik László, Angyal Béla, Simon Ferenc, Dénes László, Szabó László, Tóth János, Nagy László, Tóthné Laki Éva. III. díjasok: Tetlák Sándor, Pós István, Patai Szabó Sándor, Weisz Pál, Géri Károly, Farkas Gábor, Németh Ottó, Bunkóczi András, Hadnagy Lajos. Gratulálunk! Az 1998-as díjazottak Radioaktív hulladék elhelyezés . (Folytatás az L oldalról.) A villamosenergia atomerőművekkel történő előállítása elkerülhetetlenül radioaktív hulladék keletkezésével jár. A Paksi Atomerőmű üzemeltetése során képződő kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok fő forrásai az aktív rendszerekből eltávolított szennyezett alkatrészek, szűrők, egyéni védőfelszerelések, stb. A négy blokkon keletkező szilárd radioaktív hulladék mennyisége a feldolgozást követően kb. 100 m 3/év. A folyékony radioaktív hulladék fő forrásai a víztisztítók maradékai (bepárlási maradék és elhasznált ioncserélő gyanta) és az elhasznált dekontamináló oldatok. Ezeket a hulladékokat - melyek éves keletkezési mennyisége 200-250 m3 - a jelen tervek szerint cementtel keverve szilárdítják meg hordókban. Az erőmű tervezett 30 éves üzemideje alatt - az eddigi hulladékképződési ütemet figyelembe véve - kb. 17.000- 20.000 m kis és közepes aktivitású feldolgozott hulladék elhelyezésével kell számolni. Az erőmű majdani lebontásánál körülbelül ugyanennyi radioaktív hulladék adódik. Korszerű hulladékfeldolgozási technológiák jövőbeni alkalmazásával a végleges elhelyezésre kerülő hulladék mennyisége a fenti értékeknél jóval kisebb is lehet. A kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése kipróbált technológiákon alapul. Jelenleg több mint 100 radioaktívhulladék-tároló működik a világon és több, mint 40 van előkészítés (telephelykutatás, engedélyezés, építés, stb.) fázisában. Ha a tárolók helyszínének kiválasztása, építése és üzemeltetése megfelelő, valamint ha a radioaktív hulladék radioizotóp tartalmát hatékonyan ellenőrzik és korlátozzák, akkor a biztonság kielégítően szavatolható hosszú időszakon keresztül. Ez olyan összetett védelem alkalmazásával érhető el, amelynek elemei a mesterséges és természetes gátak, továbbá az üzemviteli és hatósági ellenőrzések. Magyarországon a jelenleg rendelkezésre álló, illetve kialakítható tárolási kapacitás a Püspökszilágyon működő felszín közeli létesítményben az egyéb, nem atomerőművi eredetű radioaktív hulladékok elhelyezését sok éven keresztül biztosítani tudja, ám a paksi atomerőműből származó kis és közepes aktivitású hulladék számára egy új tárolóra van szükség. A korábbi sikertelen telephely-kiválasztási kísérletet követően 1992-ben az Országos Atomenergia Bizottság kezdeményezte egy országos projekt létrehozását a paksi atomerőmű nem nagy aktivitású hulladékai végleges elhelyezésének megoldására. Az a döntés született, hogy az alapvető célkitűzés elérésének legmegfelelőbb eszköze egy tárcaközi projekt létrehozása, amelyben minden érintett minisztérium és intézmény részt vesz. Világosan megfogalmazódott, hogy az ország villamosenergia-termelésének mintegy felét biztosító Paksi Atomerőműben keletkező radioaktív hulladék végleges elhelyezésének biztonságos, társadalmilag elfogadható megvalósítása nemzeti érdek, melyet az ország határain belül, az előnyöket élvező, azaz a jelen generációnak kell megoldania. Ezek az elvek az 1996- ban elfogadott új Atomtörvényben is rögzítésre kerültek. A projekt alapelveit és célkitűzéseit összefoglaló stratégiai terv rögzítette, hogy a hulladéktároló biztonsági követelményeinek meghatározásakor a potenciális veszélyt jelentő emberi sugárterhelés korlátozásából kell kiindulni. Az általános biztonsági kritériumokból a hulladékformára és a mesterséges korlátokra vonatkozó részletes követelmények származtathatóak és ugyanezt meg kell tenni a telephelyi jellemzők vonatkozásában is. Fontos elvként szerepelt, hogy a telephely kiválasztás, illetve az elhelyezési technológia megválasztása területén alternatívákat kell vizsgálni. Továbbá a kutatás, illetve a létesítés területén élő lakosság befogadó nyilatkozatát az engedélyezési fázisokhoz be kell szerezni. Csak ott érdemes részletes telephely jellemzésbe kezdeni, ahol megfelelő mértékű lakossági befogadókészség van. Az így megfogalmazott alapelvekre építve a hulladék-elhelyezésre szóba jöhető megoldások közül a felszíni betonmedencés, illetve a felszín alatt - max. 300 m mélységben - kialakított vágatokban,silókban történő elhelyezés egyaránt vizsgált változat volt, és mindkét esetben a hulladékok visszanyerhetőségét biztosító elhelyezési technológiát vettek figyelembe. A telephely kiválasztási folyamat 1993 szeptemberében indult az egész országot érintő felméréssel. A telephelykutatásnál a fokozatos megközelítés módszerét alkalmazták, ahol is a kutatást szakaszonként végzik el, ily módon a költségesebb vizsgálatokat egyre kisebb területre korlátozzák. A földtani alkalmasság mellett fontos szempont volt az, hogy egyrészt a hulladéktárolótól politikai, gazdasági és földtani megfontolásokból védeni kellett egy sor objektumot, másrészt hogy a hulladéktároló maga is védelemre szorul számos műszaki és földtani veszélyforrástól. A kétfajta védelmet kizáró szűréssel lehetett megvalósítani. Az 1:500.000 méretarányú szakirodalmi vizsgálat után a Mezőföldön és attól D-re eső dombvidéken elvégzett 1:100.000 méretarányú szakirodalmi kutatás következett. Az utóbbi vizsgálatokkal kijelölt több mint 300 ígéretes földtani objektum számát erősen leszűkítette az érintett önkormányzatok, illetve a helyi lakosság állásfoglalása. 1995 szeptember végére minden fontos előkészítési munka befejeződött és a tudományos kutatások, az előzetes biztonsági és gazdaságossági számítások birtokában, valamint a települések véleményének ismeretében dönteni lehetett a fúrásos kutatás elindításáról. A projekt Irányító Testület döntése értelmében az előzetes fúrásos felderítő kutatások két löszös területen (Diósberény, Udvari) a felszíni elhelyezés lehetőségét kutatva, illetve egy gránitos területen (Üveghuta), felszín alatti bányászati módszerrel kialakítható tároló lehetséges telephelyén kezdődtek meg. 1996 végéig a helyszíni fúrások, valamint a telephely-specifikus biztonsági értékelésének alapján meghatározták a szóba jöhető telephelyek pontosabb helyét és paramétereit. 1997 elején az Országos Atomenergia Bizottság Üveghuta további vizsgálatát javasolta, míg Udvari térségét tartalékként jelölte meg, s egyúttal indítványozta a földtani vizsgálatokkal párhuzamosan az előzetes környezetvédelmi hatástanulmány elkészítését. Ezzel lezárult a projekt első szakasza és egyben elkezdődött a második szakasz első fázisa, a telephely kijelölés. Erről, illetve a második fázis (alkalmassági vizsgálat) módszertanáról és eredményeiről Balla Zoltán beszámolója adott részletes információkat. A földtudományi vizsgálatokon túl a lakossági kapcsolatépítés is kiemelten fontos területe a projektnek, melynek három célcsoportja a közvélemény, speciális csoportok (kormányzati szervek, média, környezetvédők, atomerőmű-ellenes aktivisták) és a tároló létesítésére megfelelőnek talált területek lakossága. A széleskörű tájékoztatáson túl kiemelt feladat volt a potenciális befogadó települések motiválása a hosszú távú együttműködés kialakítására és fenntartására. A helyszíni vizsgálatok folyamán folytatódott a lakossági tájékoztatási program. Az érintett helyi települések mellett a szomszédos falvakat is informálták. A sajtót és a tudós társadalmat szintén ellátták információkkal, körültekintően megválasztott módokon (sajtókonferencia, tudományos rendezvények stb.). . A kutatási terület kijelölését követően a környezetben élő települések megalapították a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulást (TETT), amely testület megalakulása óta rendszeresen nyomon követi a kutatási munkákat és erről tájékoztatja a lakosságot. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény szerint a radioaktív hulladéktároló engedélyezése a létesítés környezetében lévő települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elősegíti a környékbeli települések lakosságának rendszeres információval való ellátását. Ennek érdekében támogatást nyújthat lakossági ellenőrző és információs szövetségek létrehozásához és tevékenységéhez. Ezt a törvény adta lehetőséget már a telephely kutatás fázisában is érvényesíteni igyekszik a projekt vezetése. A projekt eddigi döntési csomópontjaihoz kapcsolódóan biztonsági elemzések készültek mindkét elhelyezési változatra (felszíni és felszín alatti). Meghatározták a főbb szempontokat az emberi tevékenységekre, a természeti folyamatokra, valamint a hulladék és a tároló folyamatára vonatkozóan. Modellezések és számítások történtek. Néhány fizikai károsodást okozó eseményt (pl. az emberi behatolást) ebben a fázisban még nem vettek figyelembe. Ezeket a biztonsági értékelés egy későbbi fázisában fogják elemezni. A projekt következő fázisában olyan kísérleteket és vizsgálatokat fognak elvégezni, melyek segítségével számszerűsíthető a tároló kialakításának módja, annak pontos elhelyezése, geometriája, továbbá az alkalmazandó műszaki gátak mérete. A projekt első szakaszában a felelős végrehajtó a Paksi Atomerőmű Rt. volt, míg az irányítást egy, az érintett minisztériumok és intézmények képviselőiből álló testület végezte, melynek munkáját egy hat tagú szakértő bizottság segítette. A projekt koordinálási feladatait az Országos Atomenergia Hivatal látta el. 1998. június 2-től a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság gondoskodik kormány felhatalmazás alapján a radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásáról. A szakmai munkát továbbra is szakértői bizottság értékeli. A projekt részfeladatainak elvégzésében több tucat hazai akadémiai kutató intézet, egyetem, szakintézmény és mérnöki iroda közreműködött. A TETT felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia egy ad-hoc bizottsága is figyelemmel kíséri a kutatási tevékenységet. Az érintett parlamenti bizottságok, megyei közgyűlések és egyéb döntéshozó szervek rendszeresen tájékoztatást kaptak a projekt alakulásáról. A projekt finanszírozása kezdetben központi támogatás (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) és a Paksi Atomerőmű Rt. forrásainak felhasználásával történt. Az Atomenergiáról szóló új törvény értelmében a hulladék termelője felelős a költségekért a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett pénzeszközök révén. 1998. január 1-től ezen alapból történik a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésével kapcsolatos tevékenységek - így az előkészítő munkák és vizsgálatok - finanszírozása. A telephelykutatás eddigi összköltsége kb. 1,5 milliárd forintot tett ki, melyből a földtudományi vizsgálatok és értékelések mintegy 1,1 milliárd forintba kerültek. Az előzetes gazdasági elemzés szerint a bányászati módszerekkel Üveghután kialakítandó tároló beruházási költsége mintegy 12-15 milliárd forint, mai áron számolva. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) 1998. szeptember 30-i zárójelentésében rögzítette, hogy az üveghutai telephely alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. Javasolja a kutatás harmadik fázisának megindítását. A beruházás megkezdéséig szükséges feladatok elvégzésére - a részletes telephely értékelés, a hatósági engedélyezés - az Országos Atomenergia Bizottság jóváhagyása és az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása után kerülhet sor. Az ütemterv szerinti előrehaladást feltételezve a tároló 2003 körül kezdheti meg működését. Átadták a Gábor Dénes-díjakat A NOVOFER Alapítvány a Műszaki-szellemi Alkotásért Kuratóriuma ez év júniusában felhívással fordult a gazdasági tevékenységeket folytató társaságok, szervezetek, a kutatással, oktatással foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki egyesületek és érdekvédelmi szervezetek felé, hogy az évente átadásra kerülő Gábor Dénes díjra terjesszék fel azokat az ismert, kreatív, innovatív szellemű szakembereket, akik az alapítvány alapító okiratában foglaltakkal összhangban, személyes tevékenységükkel közvetlenül segítik az innovatív munkát, - kiemelkedő műszaki-szellemi tevékenységet folytatnak, -jelentős szellemi alkotást hoztak létre, - a környezet védelme területén kimagasló eredményt értek el, - példamutató munkájukkal környezetükben élesztik az alkotó szellemet, - megteremtették az alkotómunka infrastrukturális feltételeit. az 1998. évi beérkezett 68 érvényes pályázat közül kellett Garay Tóth János vezetésével a kuratórium bíráló bizottságának eldöntenie az idei kitüntetettek személyét. Idén már tizedik éve, hogy a kimagasló szellemi alkotásokat létrehozó és az új ismereteket a gyakorlatba átültető szakemberek fokozott erkölcsi megbecsülése érdekében az alapítvány kitünteti azon, nyilvános pályázat útján felterjesztett és a kuratórium döntése alapján kiválasztott kiválóságokat, akik találmányaikkal, a létrehozott műszaki-szellemi alkotások bevezetésével, a gyártás és gyártmányfejlesztés, illetve a széles értelemben vett innováció infrastrukturális hátterének megteremtésével, a modern külföldi technológiák honosításával, a felnövő generáció kreatív gondolkodásának fejlesztésével, a szakmai ismeretek magas színvonalú átadásával maguk is tevékenyen hozzájárulnak a gazdaság sikeresebbé tételéhez. Az elmúlt években a kitüntetésre felterjesztett közel ezer szakember közül 59 fő vehette át ünnepélyes keretek között, 1993 óta az illetékes tárcák és érdekvédelmi szervezetek felsőszintű vezetőinek, valamint a sajtó, a rádió és a televízió képviselőinek jelenlétében a névadó tudós hologramképével díszített bronz plakettet, a belföldi Gábor Dénes díjat. A Budapest Kongresszusi Központban december 15-én dr. Chikán Attila gazdasági miniszter és Pálinkás József államtitkár adták át a kuratórium döntése alapján kiválasztott szakembereknek az 1998. évi Gábor Dénes díjakat. Dr. Chikán Attila köszöntőjében kiemelte:Fejlődésünk biztosítéka, jövőnk záloga a kiművelt emberfők sokasága, alkotásvágyuk felkeltése, a szükségletek kielégítését szolgáló újdonságok és technológiák széleskörű alkalmazásának ösztönzése. De nem feledkezhetünk meg eközben az alkotó emberről, kinek eredményeit a társadalom minden egyes tagja nap mint nap, megszokott módon hasznosítja. Az Európai Unióhoz történő sikeres csatlakozásunknak is előfeltétele a töretlen hitű, tettrekész és kvalifikált szakemberek tömegének szorgos, kitartó munkája. A legkiemelkedőbb teljesítmények erkölcsi elismerése és példaként állítása a társadalomnak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is. Ezért is gratulálok az Alapítvány hagyományteremtő tevékenységéhez, a Gábor Dénes díj tizedik alkalommal való kiadásához, mellyel méltó módon ismerik el az alkotó ember teljesítményét.” Bojár Gábor fizikus, a Graphisoft Rt. alapítója elnök-vezérigazgatója, az építészet és az építőipar számára két integrált objektum-orientált háromdimenziós tervező szoftver fejlesztésében és világméretű elterjesztésében, az információtechnológiai ipar fejlődését segítő Graphisoft Park létrehozásában, a hazai szoftveripar nemzetközi rangjának emelésében, a magyar szellemi termékek exportjának növelésében kifejtett meghatározó és eredményes tevékenységéért. — Havass Miklós matematikus, a SZÁMALK Rt. és az MTESZ elnöke, az informatikai kutatásban elért eredményeiért, az informatikai kultúra és oktatási hátterének megalapozása, a SZÁMALK bázisán az ország egyik informatikai oktatóközpontjának létrehozása, a hazai és nemzetközi műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztése, a tudományszervezés terén tartósan és eredményesen folytatott magasszintű szervezési, vezetési és irányítási tevékenységéért, — Dr. Hertelendi Ede fizikus, az MTA Atommagkutató Intézetének osztályvezetője, a felszín alatti vizek védelme, a környezet radioaktív szennyezettségének vizsgálata, a stabil és radioaktív környezeti izotópok méréstechnikájának fejlesztése, a béta-sugárzó izotópok aktivitáskoncentrációjának meghatározása, a nemzetközi szinten elismert pontosságú alacsony hátterű radiokarbon mérőrendszer illetve az ország egyik legkorszerűbb könnyűelem izotóp-analitikai és nemesgáz laboratóriuma létrehozása és az erre alapozott monitoring rendszer kialakítása terén elért eredményeiért, — Dr. Kürti Sándor vegyészmérnök, a KÜRT Computer Rt. vezérigazgatója, a világon elismert és egyedülálló adatmentési technológia kidolgozásában, a fejlesztési eredmény hasznosítására alkalmas szervezet létrehozásában és működtetésében, a magyar szellemi termékek nemzetközi elterjesztésében és a magyar szakemberek tekintélyének növelésében vállalt meghatározó szerepéért, alkotói, vezetői tevékenységéért. — Dr. Marossy Kálmán vegyészmérnök, a BorsodChem Rt. tudományos főmunkatársa, a méréstechnikai találmányok kidolgozása és hasznosításának elősegítése, a műanyagok fizikájának kutatása, a polimer keverékek szerkezetének relaxációs módszerekkel történő vizsgálata és a termékek fejlesztése terén elért eredményeiért, a jövő nemzedék oktatásában vállalt szerepéért, — Dr. Schmidt János agrármérnök, a PANNON Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a különböző eredetű takarmányféleségek fehérje és zsírtartalmának jobb kihasználása, az állatok takarmányhasznosításának javítása, a környezetszennyező hulladékok hasznosítása, a zöldtakarmányok biológiai tartósítószereinek előállítása, az EU előírásaival konform fehérjeértékelési rendszer kidolgozása terén elért eredményeiért, továbbá ezen témakörökben kifejtett magas színvonalú felsőoktatási tevékenységéért, — Dr. Tisza Miklós gépészmérnök, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a képlékeny hidegalakítás, az anyagtudomány és mechanikai technológia terén kifejtett kimagasló kutatási-fejlesztési tevékenységéért, az innovációs technológia transzfert elősegítő szervezőmunkájáért, a különböző nemzetközi kutatási projektek irányításában vállalt meghatározó szerepéért, a graduális és posztgraduális képzésben, a mérnökgenerációk nevelésében végzett kiselkedő és példamutató munkájáért.