Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
14. oldal Múzeumszigettervek, ásatások és kiállítás Pakson Az Erzsébet Szálló kapcsán már köztudottá vált: a Tourinform irodával és a nyugdíjasklubbal együtt költözik a képtár is. Hogy hová? Nos, a terv készen áll, mely alapján egy ún. múzeumszigetet alakítanának ki a Deák-ház és a jelenlegi múzeumépület által határolt területen. Egy 2002-es tanulmányterv szerint három új épületet emelnének: a múzeumudvarban lebontásra ítélt két garázs és az elköltöztetendő Pákolitz-ház helyére felhúzott háromszintes épületben helyeznék el a képtárat. Dr. Blazsek Balázstól, Paks jegyzőjétől megtudtuk azonban, hogy egyelőre nem ide költözik a képtár, hanem a volt konzervgyár területére, ahol 15,6 millió forintos beruházás eredményeként egy ezer négyzetméteres csarnoképületben helyezik el a gyűjteményt. A hivatalvezető ehhez hozzátette: mindez nem jelenti azt, hogy sikeres pályázat esetén - „zöldmezős” beruházásként - nem kerülhet sor a múzeumsziget megteremtésére. A másik ház a mostani beteggondozó mögött állna: az L-alakú épületben kapnának helyet az irodák. A harmadik épület pedig a múzeum előtti - jelenleg parkolóként használt - területen lenne, hiszen az anno hozzátartozott az utca képéhez. A múzeum jelenlegi épülete csak közösségi célokat szolgálna, míg a megszépülő Deákház és a beteggondozó a kiállításoknak adna helyet. Ezen épületre, illetve a mellette álló beteggondozóra elkészült az érvényes építési terv, s amint azt Hum Ferenctől, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetőjétől megtudtuk: a város pályázik a munkálatok elkezdéséhez. Közel 90%-os állami részvétel esetén a munkákat meg tudnák kezdeni. Ha az elképzelések megvalósulnak, párját ritkítóan impozáns kulturális sziget jönne létre az óváros szívében. Dr. Blazsek Balázs elmondta azt is, hogy a PA Rt. és a város által kötött megállapodás szerint az Erzsébet Szállót jövő év végéig kell kiüríteni, akkor kezdődhet meg a felújítás. Egyre inkább igazi látványossággá növi ki magát a Sánchegyen lévő Lussonium romkertje is. Épül-szépül a terület: idén a római időkből származó erődítményei kaputornyait keresték (a délieket már korábban restaurálták több helyiséggel együtt). A Visy Zsolt professzor által irányított ásatások azonban - vélhetően a Rákóczi-szabadságharc idején emelt Bottyán-féle palánkvár munkálatai miatt - nem jártak sikerrel. Megtalálták ugyanakkor a római erődökre jellemző, várat körülvevő árkot, s ez - valamint a birodalom hadmérnöki technikájának ismerése - alapján rekonstruálható az eredeti állapot. Elképzelhető, hogy az É-i tornyokat, valamint az ottani falakat életnagyságban építik fel. A parkosítással is szépen haladnak: padokat, ivókutat és eligazító táblákat helyeztek ki, de a látogatók találnak egy egész Pannóniát ábrázoló térképet is. Eredményes nyarat zártak a gyapai ásatásoknál is. A 2003-ban napvilágra hozott Árpád-kori templomtól É-ra egy, a templommal megegyező nagyságú, ám gótikus stílusú bővítményt tártak fel. K. Németh András szerint e helyet csak temetkezésre használták, nem nyitották egybe a régi, 1200-as években épített résszel. A nyomok alapján az is sejthető, hogy a tehetősebb emberek számára volt elérhető az ide temetkezés lehetősége. Valószínű, hogy az új épületrészt a Paksi család emelte a 15. században. Vagyoni helyzetüket jól jelzi az a több tucatnyi zöldmázas kályhacsempe-töredék, mely csempét legfeljebb Budán tudtak tulajdonosaik beszerezni. A sírokban összesen 63 csontvázat találtak. Velük felszínre került számos értékes lelet: érme, csontból faragott nyelű kés, gyűrű, párta és pártaöv. A feltárás mind a Sánchegyen, mind Gyapán folytatódik. Végül egy kiállításról. Február 28-ig - Tárnai Anita első tárlatrendezésével - megtekinthető a „Hadak útján” című időszaki kiállítás. Az értékes dokumentumokból (fotókból, adatokból, ruhákból és fegyverekből) álló gyűjtemény nagyrészt Tálosi Zoltán tulajdona, melyet a Tolna Megyei Honvéd Hagyományőrző Egyesület kiegészített. A II. világháború Tolna megyei történéseit feldolgozó tárlat fotói illusztrációk, a múzeum folyosóján megtekinthető dokumentumok azonban szorosan kötődnek megyénkhez és Pakshoz egyaránt. -Vöröss Endre- Simon Péter (1945-2005) 1977. augusztus 1-től dolgozott a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságnál, kezdetben turbinaüzem-vezetőként, később üzemviteli főosztályvezető megbízást látott el, majd hat éven keresztül üzemviteli igazgatói munkakörben irányította az üzemviteli tevékenységeket. Az atomerőmű születésének minden fázisában tevékenyen részt vállalt a létesítéstől az üzemeltetésig. Szakmai hozzáértése elismeréseként 1983-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki, 1988- ban Állami Díjat adományoztak neki. 1985-90 között országgyűlési képviselőként a nukleáris technika elfogadtatásának nehéz feladata hárult rá. 1992-ben kinevezték oktatási főosztályvezetőnek. Az ottani munkája eredményeként bevezették a SAT- alapú képzést, és a KGYK is ebben az időben kezdte meg működését. 2003-ban felkérték a Stratégiai Kontrolling szervezet vezetésére, ahol a vállalati stratégia kidolgozásán tevékenykedett. 2005-ben a vezérigazgató úr Céggyűrű-kitüntetésre terjesztette elő, melyet már nem vehetett át. „Mit életünkben teszünk, az örrökévalóságban visszhangzik. ” Aki ismerte kedves kollégánkat, átérzi, hogy mit fejez ki a fenti idézet. A vállalat iránti elkötelezettsége, hivatástudata megkérdőjelezhetetlen és példaértékű mindannyiunk számára. Munkájában megbízható, következetes, munkatársaival segítőkész volt. A szárnyai alatt nevelkedett fel több felső- és középvezető, akikkel önzetlenül osztotta meg gyakorlati tapasztalatainak eredményeit. Mint tudjuk, most a változások korát éljük, fontossá vált a stratégiai szemlélet, amely folyamatosan megújulni képes embert kíván. Ő ilyen ember volt. Pakson a dzsúdó megszervezésén fáradozott, nem kevés sikerrel, gondoljunk csak az olimpiai és a világbajnokainkra. Szabadidejében, ha kerti munkát végezett, vagy a kutyájával barangolt, a gondolatait akkor is lekötötték az atomerőmű jövőjével kapcsolatos víziók. Otthoni nyugalmát, kényelmét neje teljes körűen biztosította, de akkor érezte legjobban magát, ha felnőtt gyermekei, Kriszti és Péter is otthon voltak. Péter, emléked megőrizzük: családod, munkatársak és barátok. Isgum József (1947-2005) Hosszan tartó súlyos betegségben 2005. szeptember 15-én a szigetvári kórházban elhunyt Isgum József, a PA Rt. (KÁIG) nyugdíjas dolgozója. Isgum József 1986-ban nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatosi beosztásba. Rövid időn belül az egészségi állapota megromlott, 1994. március 12-vel rokkantnyugdíjba került. Az évek során négy súlyos műtéten esett át. Valamennyien bíztak, hogy az állapota jobbra fordul. Ez év szeptember 6-án újból kórházba került. Pár nap kezelés után bizakodott, hogy hamarosan hazamehet. 2005. szeptember 21-én a tolnai temetőben vettek végső búcsút Isgum Józseftől. Gyászolja őt szerető felesége: Gyöngyi, akivel 33 évig éltek boldog házasságban. Szerető gyermekei: Szilvia, Viktória és családjuk. Szerető unokái: Dorina, Zsolt és Márk. Testvérei: István, Lenke, Erzsébet, Mária, Ferenc és családjuk. Anyósa, apósa és keresztfia: Róbert, a KÁIG dolgozói és közvetlen volt munkatársai. Nyugodjál békében! MJ. Jankovics József (1962-2005) 2005. szeptember 7-én paksi otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt Jankovics József karbantartó lakatos, a PA Rt. Reaktor Karbantartó Osztály dolgozója. Régi dolgozója volt az erőműnek. Először a Neutron Kft., majd később az Atomix Kft.-nél dolgozott. 2003. november 24-vel teljesült a vágya, amikor felvételt nyert a Paksi Atomerőmű Rt.hez. Szorgalmas, igyekvő, jó szakembernek tartották kollégái. Tele volt tervvel. Munkahelyén rosszul lett. A váratlan betegség megrémisztette. Hiszen még soha sem volt beteg. A közös álmok szertefoszlottak. 2005. szeptember 14-én Pakson, a Fehérvári úti temetőben vettek végső búcsút Jankovics Józseftől. Gyászolja őt szerető felesége Edit, akivel 24 évig éltek együtt boldog házasságban, szerető gyermekei: Andrea és Márton, bánatos szülei, bátyja: Ferenc, anyósa, apósa, sógora: Béla és családja, rokonok, kollégái, a Reaktor Karbantartó Osztály dolgozói. Jóska, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! MJ. ATOMERŐMŰ 2005. október Spanyolországi kirándulás A PA Rt. szervezésében szeptember 22-től október 2-ig spanyolországi kiránduláson vett részt 42 fő az erőmű új autóbuszával. Csütörtök reggel indultunk. Az odavezető úton átmeneti szállásként az első állomás az Ausztria-Svájc határán fekvő Bregenz kisvárosa volt, a Bódeni-tó partján. Másnap megálltunk Schaffhausenben, és megtekintettük a csodálatos vízesést. Innen utunkat folytatva Genf városában sétálhattunk pár órát. Szombat reggel érkeztünk meg Spanyolországba, Pineda de Marba. Szállásunk közel a tengerparthoz, a Hotel Stella háromcsillagos szállodában volt. Ezen a hétvégén volt az idényzáró Fiesta a tengerparton. Vasárnap a társaság fele Barcelonában töltötte a napot, ahol hatalmas népünnepély volt. A belvárosi utcák lezárva, tele szabadtéri programokkal. A Kolumbusz-szoborhoz vezető sétányon pedig hatalmas bábok felvonulásába botlottunk. Délután a városháza előtti téren az emberekből álló gálacsoportok versenyét a spanyol tévé is közvetítette. Eközben csoportunk másik fele az idény utolsó bikaviadalát tekintette meg az arénában. Hétfőn autóbuszos kiránduláson vettünk rész Tosa de Mar csodálatos tengerparti várában. Kedden a marinelandi delfin- és papagáj-show következett. Szerdán barcelonai városnézés és Monserrat kolostorában tett séta volt soron, ahol a fekete madonnát is megérinthettük. A szép, napsütéses időben csodálatosak voltak a Monserrati hegyek. Csütörtökön este Barcelonában a zenére csodálatos fényekben, játszó szökőkutakban gyönyörködhettünk. Másnap a már hagyományos flamingóesten vettünk részt, néztük a spanyol táncosok műsorát, és közben szanghát kortyolgattunk. Szerencsére maradt időnk fürdésre is a kellemes, nagy hullámokban. A szállodánkban kitűnő volt az ellátás a svédasztalos reggeli és vacsora kimeríthetetlen választékával, így kellemes pihenéssel és persze sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.Wollner Pál- Először rendeztek nyílt napot az OAH-ban Meglepően nagy érdeklődés kísérte az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) először megrendezett nyílt napját, melynek keretében szeptember 17-én három alkalommal (14, 15 és 16 órai kezdettel) fogadták a látogatókat a hivatal budapesti központjában. A rendezvényt a kulturális örökség napja keretében szervezték meg, bemutatva az OAH tevékenységét, a magyar nukleáris baleset-elhárítási rendszert, valamint meglátogatták az érdeklődők a nukleárisbaleset-elhárítási központot (CERTA) is. Elsőként Rónaky József főigazgató köszöntötte a résztvevőket, akik zsúfolásig megtöltötték az előadótermet. Bevezetőjében röviden ismertette a hivatal főbb feladatait, majd olyan tudósokról beszélt, mint Szilárd Leó, Neumann János és Wigner Jenő, végezetül felhívta a figyelmet arra a kiállításra, amely a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. tevékenységét mutatja be, és a nyílt nap idején éppen az OAH-ban volt látható. Ezt követően Lux Iván főigazgató-helyettes, az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának vezetője tartott előadást jelezve, hogy a nukleáris energiatermelés nemzetközi szintű biztonsága felett számos szervezet őrködik, szigorú biztonsági intézkedések és hatósági előírások szabályozzák, így például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ), de említeni kell az uniós tagország nukleáris hatóságait is. Magyarország nukleáris biztonságát az atomtörvény keretében az OAH felügyeli. Hazánkban a paksi atomerőműben, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és a Központi Fizikai Kutatóintézetben működik reaktor, de számos más esetben, például kutatási és orvosi felhasználásban is használnak sugárzó anyagokat. Lux Iván kitért arra is, hogy többek között az OAH hatósági munkájához tartozik a 2003-as paksi üzemzavarban megsérült fűtőelemek eltávolítási munkájának engedélyezése. Mint mondta: éppen most jelent meg a sajtóban a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójának nyilatkozata, miszerint ennek elvégzését 2006 végére tervezi az erőmű. Macsuga Gábor főosztályvezető a nukleárisbaleset-elhárítási szervezet feladatáról tájékoztatta a jelenlévőket, megemlítve a vonatkozó jogszabályokat, nemzetközi egyezményeket, majd beszélt a különféle balesetelhárítási intézkedési tervekről, képzési programokról, és bemutatta az OAH baleset-elhárítási szervezetét. A látogatók számára talán legérdekesebb program a „Vészhelyzeti intézkedési, gyakorló és elemző központ”, a CERTA meglátogatása volt. Ez a minden kommunikációs eszközzel felszerelt létesítmény - amely az OAH alagsorában lett kialakítva - a hazai és külföldi nukleáris vagy radiológiai veszélyhelyzet esetén biztosítja az illetékes hatóság, vagyis az OAH kapcsolattartási lehetőségét úgy a magyarországi, mint a nemzetközi szervezetekkel, kormányzati hivatalokkal, katasztrófavédelmi egységekkel. A központban szükség esetén tizenöten teljesítenek szolgálatot. Mayer György-