Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
A fertőző betegségek és az egészségügyi szervezet. Azon elvek számára, amelyek alapján a fertőző betegségek elleni intézkedéseink állanak, a világháború mintegy teherpróbát képviselt. Az előző nagy háborúkban a betegségek sokszorta annyi áldozatot követeltek, mint a fegyverek s a mögöttes országrészek lakosságait sem lehetett megkímélni. A francia-porosz háborúban a typhus és vérhas kétszer annyi katonát elpusztított, mint amennyien elestek s a háborút követő himlőjárványnak csak Németországban 180.000 áldozata volt. A világháborúnak mindjárt elején a csapatok között fellépett a vérhas, kolera, később a hastyphus és kiütéses typhus. Ezek egyes helyeken, oly időszakokban, amikor a védőintézkedéseket foganatosítani nem lehetett, nagyobb kiterjedést nyertek, de mihelyt a normális viszonyok beálltak, az esetek száma csökkent s komoly veszteséget sem a hdseregnél, sem a mögöttes országban nem okoztak. Amíg elveink helyessége a háborúban újabb beigazolódást nyert s amíg azon veszélyes járványok ellen, amelynek nincsen nálunk állandó talaja (kolera, kiütéses typhus), védekezésünket szinte mathematikai bizonyossággal vezetjük, addig a nálunk állandóan otthonos járványok visszaszorításában lassan haladunk. A védekezés elvei ezeknél is legtöbbször ismeretesek, hatékonyságuk ki van próbálva, azonban a védőintézkedéseket nincsen módunkban keresztülvinni. Hogy egy példát említsek, tudjuk, hogy a hastyphus és vérhas távoltartására, amely két betegség kisebb városainkat és falvainkat nagyon sújtja, az ivóvízzel való ellátást és a szennyanyagok eltávolítási módját kellene javítani. Hatósági beavatkozással azonban ezeket a kérdéseket nem lehet gyökeresen és célravezetően rendezni. Ez a példa fényt vet arra, mint érünk el egyes esetekben szinte teljes eredményt s miért vagyunk máshol majdnem tehetetlenek. A kívülről behurcolt járványok (mint a kolera) terjedési feltételei nem gyökereznek oly mélyen a lakosság szokásaiban, életföltételeiben, mint az állandóan elterjedt betegségek föltételei s a veszélyre való tekintettel nem riadunk vissza, hogy az életviszonyokba erőszakosan belenyúljunk és nem riadhatunk vissza a költségektől. A katonaságnál és a hadsereg igazgatása alatt álló területen szinte korlát nélkül keresztül lehetett vinni mindazt, ami a betegség terjedésének feltételeit megszüntette. Ezzel szemben az állandóan köztünk levő betegségek feltételei a lakosság szokásaiban, életmódjában gyökereznek, amelyeket hatósági beavatkozással nem lehet mélyrehatóan megváltoztatni. Bármily jól tudjuk, mit kellene tennünk, erőszakkal az nem valósítható meg. Ezen betegségeknél azok a