Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
hatósági intézkedések a leghasznosabbak, amelyek a lakosságot közelebb hozzák azon életmódhoz, amely mellett a betegségterjedés feltételei megszűnnek és azon intézmények kifejlesztése leghasznosabb, amelyek a szokások és életviszonyok átalakulásához szükségesek. Hogy újra a typhus példájánál maradjunk, a kisebb városokban és falvakban a szennyanyagok eltakarításának és a vízellátásnak javítására az olcsó és célszerű berendezések gyakorlati megismerése, vízművek létesítésére irányuló szövetkezetek elősegítése és kölcsönnel való támogatása, az angol tanácsadó és erélyes lakásfelügyelet voltak a leghathatósabb intézkedések. Tehát a fertőző betegségek szempontjából is arra az álláspontra jutunk, hogy eltekintve az exotikus járványoktól s néhány betegségtől, amelynél a tudomány könnyen alkalmazható és biztos védőeszközt adott kezünkbe (amilyen a himlő), a legnagyobb jelentőségű az általános egészségügyi viszonyok javulása, az egészségkultúra terjedése. Hosszú és folytonos munkával kell az orvosoknak és orvosi segédszemélyzetnek az egyes esetekben a beteget és környezetét rávezetni, mit csináljanak nemcsak a gyógyulás, hanem a betegség megelőzésére nézve. A községeknek, egyesületeknek kell felállítani az intézményeket, amelyek a betegek kezeléséhez, a betegség megelőzéséhez szükségesek. Az egyes családoknak meg kell szerezni a maguk számára azokat az életviszonyokat, megtanulni az új szokásokat, amelyeket tanácsolnak nekik és amelyeknek példáját látják. Ezt az egészében csak alulról, az egész lakosság közreműködésével elvégezhető munkát a magasabb hatóságoknak kell vezetni, akadályait elhárítani s az egész ország vagy a nagyobb részek számára szükséges intézményeket létesíteni. A fertőző betegségek egyik részletét képezik az általános egészségügyi viszonyoknak s gyökereik ugyanoda nyúlnak vissza, mint a többi betegség és baj gyökerei. S az egészségügyi viszonyok javulása elsősorban a fertőző betegségek csökkenésén látszik meg. A közelmúltban elsősorban az állam fokozottabb anyagi hozzájárulásával akartak a közegészségügy fejlődésének gyorsabb ütemet adni. A közegészségügy államosítása, azaz a terheknek a községektől az állam által való átvétele, a kórházépítési programút keresztülvitele, a hatósági orvosok megfelelőbb dotációja lettek volna a reform legfontosabb tényezői. Mindez nagyon sok pénzt kíván s keresztülvitelükre nem lehet számítani. Előző fejtegetéseink alapján még sem érezzük magunkat teljesen tehetetlennek. Az egészségügyi kultúrának, mint minden kultúrának lényege a jobban szervezett és szakszerű munka s ebben haladni lehet az anyagi eszközök nagyarányú fejlődése nélkül is. A meglevő egészségügyi szervezetbe és intézményeinkbe kell több szakszerűséget és intenzívebb munkát belevinni. Ennek feltétele a vezetőállásban levő személyek gondosabb megválogatása. Elsősorban gondolnunk kell a vidéki kórházakra és a hatósági orvosokra. A kórházak hatása sokkal tovább terjed, mint ápolt betegeikre. Nincsen semmi, ami oly ellenőrzést és ösztönzést gyakorolna a gyakorlatban álló orvosra és annyira emelné az orvosok általános képzettségét, mint a közelükben működő kórház, amelyben a beteg biztos diagnózist