Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
érteni kívánja, s a késő jövőben is hálás lesz szerzőnek az a történetíró, aki e háborúnak történelmét megírni kívánja. Nagyon érdekessé teszi e köteteket, hogy szerző folyton folyvást utal a különféle államok napi sajtójára, érdemük szerint megrója a gyűlöletet terjesztő sajtóorgánumokat. A munka ennélfogva elsősorban érdekelni fogja a pacifistákat, akik benne humánus és igazán hazafias törekvéseik igazolását találják s egyszersmind biztatást arra, hogy nemes törekvéseik továbbfolytatásában ne csüggedjenek, mert csakis ezektől függ a bomladozó kulturvilág helyreállítása. Mert ebből a munkából látjuk meg valóban, mennyire igaza volt d’Estournelles de Constantnak, midőn egy évvel a háború kitörése előtt mondotta : «Jön a pillanat, midőn választanunk kell egyrészt forradalom, anarchia, s másrészt rend, jólét és haladás között, más szóval : az európai világháború, vagy Európa szövetséges államai között. Francé Raoul : Der Weg zur Kultur. Zellenbücherei, 1920. Francé Raoul, korunk egyik legkiválóbb növényfiziológusa, aki tüneményes pályájára innen, Magyarországból indult ki, a frank Dinkelsbühl példáján állítja föl a kultúra törvényét. Évszázadok óta harcok, megpróbáltatások színhelye ez a württembergi határhoz közel fekvő kicsiny városka, amely azonban ennek ellenére is meleg, meghitt otthont biztosít lakóinak. A mai rettenetes világégésben, amikor a létért való küzdelem a «kölcsönös segítség» törvényét már-már megsemmisítette, irigylésreméltó harmóniát találunk Dinkelsbühl ódon falai között. Francé e rejtély okait keresi és meg is világítja. A városka a maga egészében szerves fejlődés eredménye, s e szerves fejlődés csak a praktikusat, a funkcióképeset tűri meg, csak az az állapot marad meg tartósan, amely megfelel az optimumnak. Minden társadalmi rend csak kísérlet az optimum elérésére; az optimumot csak az állati társadalmak, a sejtállamok érték el, amelyek évezredek hosszú sora óta ugyanazon társadalmi berendezkedés mellett maradtak meg, mert ez felel meg szükségleteiknek a legjobban. Minden szervezetet a maga törvényei kormányoznak, erőszakos beavatkozás csak megsemmisítheti a szervezetet. Amikor a westfáliai béke elhintette a vallási villongás csíráit, «Dinkelsbühl organizmusa» megbénult. Az emberi szervezet kultúrája szabályos életműködésében rejlik. A kultúránál keresi a lét optimumát. Franco tizenegy életlehetőséget különböztet meg, amelyekben az egész kultura kimerül és ezek : a vallás vagy a világtörvényekkel való harmónia, a filozófia, e törvény megismerése, a tudomány, a technika, mint a lét megkönnyítője, a művészet és nyelv, a fölfedezések, a szociális élet, a nevelés, törvényhozás, államművészet és hygiene. Ebből a tizenegy irányból törekszik az emberiség az optimum felé. Macchiavelli, Richelieu, Metternich és Bismarck mint államférfiak, Comte, Marx mint társadalomszervezők, Luther, Mohamed, Pestalozzi mint nevelők, Pascal, Dante, Swedenborg, Assisi Szent Ferenc mint a vallás úttörői, Pasteur, Ehrlich, Virchow mint az orvostudomány héroszai, Gutenberg és Edison a technikusok, Bacon, Newton, Galilei, Lamarck, Darwin, Liebig, Einstein mint búvárok, Spinoza, Descartes, Kant, Hegel, Mach, James mint bölcsészek vonulnak a halhatatlanság útján az örök itélőszék