Autó-Motor, 1960. július-december (13. évfolyam 13-24. szám)
1960-07-01 / 13. szám
REND Ugye szép ez a kép.’ Aki járta már ezt az utat, tudja, hogy ilyenkor, a nyári időszakban, szombat délutánonként így haladnak az autók és a motorok a balatoni országúton. Egymásutánban, folyamatosan. Szép renidben. Ám ez csak addig szép, amíg tényleg rend van az úton. Rend, amit a költő, József Attila „gyönyörűképességünk"nek írt le. Rend, amit emberek teremtenek és emberek tartanak fenn. És emberek ronthatnak el. Mert milyen gyakran akad ebben a szép közlekedési rendben rendbontó. Sürgős az útja? Biztosan. Mindenkinek az. Kit a munkája, kit a kislány, kit csak egyszerűen a Balaton vár. Mielőbb. De akad, aki azt állítja: „Engem még annál is előbb..." És felborítja a rendet. Az utazást robogássá, a robogást rohanássá, a rohanást száguldássá fokozza, hogy... hogy végül 10 kIS perccel hamarább érkezzék meg, mint a másik. Tíz vagy tizenöt perccel. Kenn többel! Mert ezen az egész balatoni úton a legtöbb esetben legfeljebb ennyit lehet „behozni” a másikkal való versenyzés révén, a rend megbontása révén. És ez a 10—15 perc az életébe is kerülhet. Megéri? Mennyit irtunk már és írunk változatlanul erről! Járvány, élelmi csapás nem követel nálunk annyi áldozatot, mint mostanában a közlekedés. Mi persze főként csak a gépjárművezetőkkel tudunk beszélgetni. Pedig tudjuk, hogy mennyire és milyen gyakran hibásak egy-egy szerencsétlenségnél például a rosszul kanyarodó kerékpárosok, a kivilágítatlan lovaskocsik, a főútvonalra vigyázatlanul ráhajtó traktorosok is. És tisztában vagyunk azzal, milyen sok hiba van még a körül, hogy a kuszuti balesetek elleni propaganda elérkezzek ezekhez is, minden magyar állampolgárhoz, közlekedjék akár gyalog, akár■ bármilyen jármű vön. De megnyugvással közölhetjük: nagyon sok minden történt és történik éppen ezekben a ti® pókban az ilyen hibák kijavítása, a hamayosságok pótlása, a közlekedési fegyelemre nevelés érdekében. Az egész országra kiható hírverés indul meg az emberek felrázására, nagyjelentőségű határozatok születnek, megszűnt már a közöny, az értetlenség, amely sok hityitalban eddig még sajná-latosan kísérte a közlekedési balesetek megelőzésével kapcsolatos kívánságokat. A közlekedésben rendet kell és mindenkivel egyetértésben állíthatjuk — rendet is fogunk teremteni. Enélkül szépséghibás lenne az élet, amelynek szépségei között ez a biztonság is szerepel. A gépjárművezetők döntő többségükben már jónéhányszor bebizonyították, hogy személyes ügyüknek tartják a közlekedés rendjének megerősítését. Most is számítunk rájuk.