Autó-Motor, 1967. január-június (20. évfolyam 1-12. szám)

1967-02-06 / 3. szám

A Legfelsőbb Bíróság döntötte el: KI VOLT A HIBÁS... Napsütéses augusztusi délelőttön terményt szállított a szövetkezet von­tatója. A szövetkezet gabonatáblái a 62. sz. útvonal két oldala mentén te­rülnek el. A központi épületekhez vezető földút keresztezi a 62-es utat. A kereszteződéstől mintegy 150 mé­ternyire közepes ívű, be nem látható útkanyar van. A vontatót H. A. vezette. Pótko­csija gabonás zsákokkal volt meg­rakva. Lassan haladt a szövetkezet központi épületei felé vezető úton. Mielőtt ráhajtott volna a főútvonalra, megállt. Lelkiismeretesen szétnézett, előbb balra, majd jobbra, meggyő­ződött arról, hogy az általa belátott útszakaszon nincs forgalom, és az­után kezdte meg az áthaladást a fő­útvonalon, egészen kis sebességgel. Ugyanekkor, az áthaladástól — az­az a földútnak a 62. sz. főútvonallal való keresztezési pontjától — mint­egy 150 méter távolságban levő ka­nyaron túl, mintegy 200 méterrel kö­zeledett a kanyarhoz motorkerékpár­ján, 70—80 km-es sebességgel P. F. Mielőtt elérte volna a kanyart, előzni kezdett egy, az úttest jobb oldalán 40—50 km/óra sebességgel haladó motorkerékpárt, s ezért áttért az út­test bal oldalára, s a bal oldalon ha­ladva közelített az általa be nem lát­ható útkanyarhoz. Mintegy 100 mé­terről vehette észre P. F. motorke­rékpáros az úttesten keresztül ha­ladó pótkocsis vontatót. Fékezett, de megállni már nem tudott, belerohant a vontató pótkocsijába. Súlyos fej­sérüléseibe a helyszínen belehalt. Ki a felelős ezért a balesetén? A trak­tor vezetője, vagy a szerencsétlenül járt motoros? Eleget tett-e a KRESZ előírásainak H. A. traktorvezető azzal, hogy mielőtt a mellékútról a főútra ráhaladt volna, meg­állt, körülnézett, forgalmat nem észlelt, s ezután megkezdte — igen lassan — az úttesten való áthaladást? Nem lett volna-e kötelessége jelzőőrt állítani a keresztező­déstől mintegy ISO méternyire levő be­láthatatlan útkanyarhoz, hogy az átha­ladás veszélytelenségét biztosítsa? Vagy a traktorvezető a kötelező gon­dossággal járt el, és P. F. motorkerék­páros hibáztatható kizárólag a balesetért, meg szabálytalanul, be nem látható út­kanyarban előzött, viszonylag nagy sebes­séggel? Az a motorkerékpáros ugyanis, akit P. F. megelőzött, szabályosan haladt viszonylag kis sebességgel, az úttest jobb oldalán, mintegy 130 méterről észlelte az úttesten áthaladó traktort, s időben, kellő távolságban meg tudott állni, s nem szen­vedett balesetet. Ez igaz — mondhatja valaki —, de a traktoros ennek a megelőzött és balese­tet nem szenvedett motorkerékpárosnak a terhére is közlekedési szabályszegést követett el, mert megállásra kényszerí­tette, holott a KRESZ 55. § (3) bekezdése értelmében az áthaladási elsőbbség bizto­sítására kötelezett jármű az elsőbbséggel rendelkező járművet haladásában nem za­varhatja, indokolatlan sebességcsökken­tésre nem kényszerítheti. .. . Feltéve, ha az elsőbbségadásra kö­telezett jármű vezetője látja, vagy a tőle elvárható gondosság mellett láthatja a fe­léje közeledő, áthaladási elsőbbséget él­vező járművet — mondhatják azok, akik a traktoros vétlenségét állítják. Az ilyen álláspont szerint a balesetért kizárólag P. F. motorkerékpáros okolható, aki fi­gyelmen kívül hagyta a KRESZ 60. 8 (1) bekezdésének a) pontját, amely szerint előzni a biztonságos közlekedésre vonat­kozó szabályok megtartása mellett és csak abban az esetben szabad, ha az előzni szándékozó vezető szabad kilátása bizto­sítva van. A KRESZ 60. 8 (S) bekezdése kifejezetten meg is tiltja az előzést be nem látható útkanyarban. Elhangzott ebben az ügyben olyan vé­lemény is, hogy mindketten hibásak, a traktoros is és a motoros is, mert a trak­toros nem adta meg az elsőbbséget a mo­torosnak, a motoros pedig azért, mert be nem látható kanyarban előzött. Ilyen ellentétes vélemények között került sor a bírósági eljárásra. Az ügyészség vádat emelt H. A. traktor­­vezető ellen, foglalkozás körében el­követett, halált okozó gondatlan ve­szélyeztetés miatt, mert az ügyészi vélemény szerint a traktoros okol­ható a balesetért. Járásbírósági, majd megyei bírósági — egymással ellen­tétes — határozatok után, törvényes­ségi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol a traktorbe­­vezetőt felmentették — bűncselek­mény hiányában. A legfelsőbb bírósági ítélet indok­lása szerint a KRESZ 55. § (3) be­kezdésében foglalt rendelkezést a jár­művezetőknek az adott útviszonyok, a konkrét látási viszonyok és az adott körülmények, lehetőségek határai kö­zött kell betartaniok. Ehhez képest H. A. traktorvezető az adott helyen, az adott körülmények között a 62. sz. főútvonalon való áthaladás meg­kezdése előtt köteles volt meggyő­ződni arról, hogy az általa belátható területen, az általa belátott útszaka­szon járműforgalom van-e, áthala­dása nem zavarja-e a főútvonalon közlekedő járművek forgalmát. Ennek a kötelezettségének eleget tett. Nem róható az ő terhére, hogy a főútvonalat keresztező földúttól 150 méternyire be nem látható útkanyar van, és az ebből az útkanyarból nagy sebességgel közeledő járművek eset­leg rövidebb idő alatt megtehetik a 150 méternyi távolságot, mint ameny­­nyi idő alatt a pótkocsis vontató be­fejezi az úttesten való áthaladást. A be nem látható útkanyarban köz­lekedő járművekre is vonatkozik ugyanis a KRESZ 57. § (2) bekezdé­sének az a rendelkezése, hogy a jár­művet csak az útviszonyoknak meg­felelő sebességgel szabad vezetni úgy, hogy a jármű sebessége ne igé­nyeljen nagyobb féktávolságot, mint amekkora a jármű vezetője által az adott útviszonyok mellett belátható útszakasz hossza. A Legfelsőbb Bíróság ítélete rá­mutat, hogy a szerencsétlenül járt motorkerékpáros nem tartotta be ezt az alapvetően fontos KRESZ-sza­­bályt, de ezen túlmenően megszegte a KRESZ 60. (5) bekezdésének b) pontjában írt azt a tilalmat is, mely szerint be nem látható útkanyarban tilos előzni. A motorkerékpárosnak ezek a sza­bályszegései okozták a balesetet, mert a szabálytalan előzés folytán az adott helyen szükséges előrefigyelést elmulasztotta és az úttesten kereszt­ben haladó vontatót kellő időben nem észlelte. Az általa megelőzött motoros példája bizonyítja, hogy a szabályosan közlekedő jármű el tudta kerülni a balesetet, dacára annak, hogy a traktoros vontatónak az út­testen való áthaladása általában hosszabb időt igényel, mint amennyi idő alatt a be nem látható útkanyar­­tól az útkereszteződésig terjedő mintegy 150 méteres utat egy köze­pes sebességgel haladó gépjármű megteszi. Mindezekre tekintettel mentette fel a Legfelsőbb Bíróság H. A. traktor­­vezetőt az ellene emelt vád alól, s megállapította, hogy kizárólag a tra­gikus halált halt motorkerékpárve­zető okolható a balesetért. Ebből az ügyből azonban nemcsak a mo­torkerékpárosok, hanem valamennyi gép­járművezető levonhatja azt a tanulságot, hogy mindig csak olyan sebességgel sza­bad haladni, amely mellett — váratlan körülmény felbukkanása esetén — a fék­­út nem nagyobb, mint a vezető által be­látható úttest hossza. Különösen vonat­kozik ez be nem látható útkanyarra, ahol gyakran előadódhatik hasonló körülmény, ezért a be nem látható útkanyar előtt önmagunk érdekében is mindig csökkent­sük a sebességünket úgy, hogy időben meg tudjunk állni, ha a kanyarból ki­haladva váratlan akadály kerül a jármű elé. Dr. Kovács Vendel 1. A motorkerékpáros haladási iránya — 2. A vontató haladási iránya — 3. A mo­torkerékpár ütközése a vontató oldalához — 4. A motorkerékpár farolási nyoma — 5. A motoros sapkája — 6. Itt feküdt a motoros a baleset után — 7. Itt állt meg a vontató a baleset után 2­8. A motor­­kerékpár ütközése a pótkocsi hátuljának 24

Next