Autó-Motor, 1977. július-december (30. évfolyam 13-24. szám)

1977-11-06 / 21. szám

­ Mi tett vele ? PÁL BÉLA Nem a sikeres sportmúlt­jára büszke, de nem is szakmájának elismerésére, a most 42 éves Pál Béla, hanem a 12 éves Béluskájának a Vasas vízilabda­­kölyökcsapatában elért eredményére, továbbá az ugyancsak 12 éves, de néhány perccel fiatalabb Dóra lányá­nak sikereire a művészi tornában. Alig hihető, hogy ez az izmos-vaskos Pál Béla, aki nem egykönnyen ijed meg az árnyékától (erre még vissza­térünk) szivacspuhaságú lesz, ha a gyermekeiről beszél. Amikor legutóbb a szerkesztőségünkben járt, hogy em­lékezzünk a múltra, ezekkel a szavak­kal búcsúzott. ..De aztán ne feledkez­zenek meg a Béláról, meg a Dóráról! Mert ez a legfontosabb.” — A Felsőerdősor utcai polgári is­kolába jártam, amikor a közeli motor­javító műhely tulajdonosa, Gutschy Károly, aki nekem persze csak Gut­schy bácsi volt, beoltott benzinnel. Gutschy bácsi versenyző volt, és el­tűrte, hogy minden szabad időmet a műhelyében töltsem. Hát így kezdő­dött. Az iskola befejeztével szerelő­­ipari tanuló lettem a Taxinál, ahol később megalakult a motorsport-szak­osztály. Itt volt az én versenyzői böl­csőm. Az első „dadám” Reisz Janika, meg a Szőlősi Zsiga volt. De szép idők is voltak azok! Szinte pezsgett a mo­torsport. Versenyeztem a 100-as Cse­pellel, a CÉL-lal, a BSA-val, az AJS- szel, tagja lettem a Zalkának, amikor 1958-ban ismét bajnok lettem a 350-es Jawával. Tizenhét évig szolgáltam, mint taxisofőr, majd onnan a Hunga­­rocamionhoz kerültem, ez tíz évvel ezelőtt volt. Az utóbbi három eszten­dőben társ nélkül vezetek. (Ez pedig egész embert kíván, még akkor is, ha a gondjára bízott Scania jó autó, de egymagában majdhogynem kevés egy ember, mondjuk Budapest—Ku­­vait között, ez pedig testvérek között is 4800 km.) — Hogy történt-e velem valami ezeken a távoli utakon? Tulajdonkép­pen semmi nevezetes. Az, hogy kira­bolták a kocsi szerszámkészletét, ugye­bár az nem is olyan izgalmas. Még jó, hogy akkor aludtam, mert ki tudja, mi történt volna, ha felébredek. (Szegény útonállók, ők nem ismer­ték Pál Béla dinnyeméretű ökleit...) R. AUTÓ-MOTOR TALÁLKOZÓ A hazai autó- és motorsport egykori művelői, sporthírük és a sport barátai jelentkez­zenek postai levlapon az AM sportrovatnál (1906 Bu­dapest, postafiók 223), ha részt kívánnak venni a ter­vezett baráti találkozón. Több régi versenyző kérésé­re 1978. január 9-ére ter­vezzük a találkozót a Ma­gyar Újságírók Klubjában, ahol egy kávé mellett „le­fújhatják a port” a régmúlt emlékekről. Várjuk jelentke­zésüket. LANSZK DUNAVARSÁNYBAN Szép őszi vasárnap rendezték meg a motorcsónakosok ha­gyományos rekordkísérleti futamukat. A világrekordra va­dászó Fröhlich József születendő rekordja ezúttal az elekt­romos benzinpumpa áldozata lett. Új, 117,84 km órás or­szágos csúcsot állított fel viszont a 250-es siklóhajó kategó­riában Sarkadi Sándor, a Bajai Posztó versenyzője. A zar­­kás Börzsei Ottó, 350-es siklóhajójával emelte 152,86 km/ órára a hazai csúcsot. A sporthajósok új csúcstartója, dr. Kovács Ferenc, a Váci Vasutas versenyzője, 700 kcm-es ha­jójával 96 km/ó sebességet ért el. Ifj. Ticska János új rekordot „sü­vít”, amelynek nem sokáig örül­hetett, mert rö­viddel ezután Sar­kadi Sándor meg­döntötte AZ AJKAI ALUMÍNIUM SK rendezésében, szovjet „vendégszereplők” közreműködésével szenior meghívásos motocross versenyt tartottak. Az ajkai verseny a következő eredménnyel zárult- 250 kcm: 1. Németh Kornél, HSE — 2. Czuni L„ KSK Lacháza (mind KTM) — 3. Somogyi J., Ajkai Alu. (CZ) — 500 kcm: 1. Jurij Uzumszkij, SU — 2 Köké­­nyesi Gy„ ZM — 3. Paréj B„ Ajkai Alu. (mind CZ). 53

Next