Autó-Motor, 1985. július-december (38. évfolyam 13-24. szám)
1985-09-01 / 17. szám
ADORJÁN A FINÁLÉBAN Folytatás a 47. oldalról fogásba. A verseny nem túl biztatóan indult. A vizes pályán Bódi már a rajtkanyarban elesett, Hajdú, aki egyébként még a „legvizesebb” volt versenyzőink között, szintén egy „hasassal” fejezte be a futamot. A verseny során végig a kelleténél kicsit megilletődöttebben versenyző Tihanyi először Castagnával, Kuznyecovval és Maierral találkozott, és egy pontot gyűjtött. A negyedik futamban szállt először a ringbe Adorján. A gyorsan száradó, de ekkor még síkos pályán, Müller mellé állítva várta a „kapunyitást”. Müller egy árnyalattal előbb szabadult a kapu alól, de Adorján a rajtkanyar-kijövőben belülről olyan erőszakos és átütő offenzívába kezdett, amire Müller nem talált ellenlépést. A következő futamban Tihanyi aratott győzelmet, többek között Dryml felett. Adorján következő színrelépésekor nagy mumusával, Kuznyecovval találkozott, és a szovjet versenyző mögött két pontot keresett. Ezután egy elméletileg könnyű futam várta. Maier ebben a futamban lerajtolta ellenfeleit, és Adorján a csehszlovák Vandiek palánkravezető motorozásától és heves rugdalózásától kicsit megroggyanva egyetlen ponttal fejezte be a futamot, és ezzel az utolsóra, a huszadikra halasztotta továbbjutásának szinte csak nyeréssel elérhető lehetőségét. Az utolsó futamban a mezőny talán legjobb motorjával, az olasz GM-mel az először-a döntőbe jutottolasz címéért versenyző, a mezőny legjobbjával, Armando Castagnával, a csehszlovák Drymllel és a nyilván Adorjánnak „dolgozó” Hajdú Zoltánnal kellett megmérkőznie. Az igazat megvallva, Adorján az ausztrál útja során jó barátságot kötött Castagnával, akinek ekkor már egyetlen pont is elegendő lett volna a továbbjutáshoz. Számítottunk arra, hogy Castagna segíteni fogja barátját. A futam előtti gumicseréje viszont nem erre utalt, de maga a futam sem. Castagna tántoríthatatlanul az élre tört, és ekkor a nyakán loholó Adorján szinte már csak abban bízhatott, hogy Castagna hibázik. Szerencsére nem kellett sokáig várnia. Már az első kör célkanyarjában az olasz versenyző motorja egy gödrön elpattant, és a korrigálás közben kisodródó motor mellől a belső íven Adorján elvitte a három pontot. Castagna, a verseny második helyezettje a depóba érve sírva fakadt. „Az első olasz vagyok, aki döntős lett, és Európa-bajnok lehettem volna, ha Adorján nem veszi el tőlem a győzelmet” — szipogta. Adorján Zoltán a megszerzett harmadik helyével az angliai bradfordi döntőbe került, és ezzel ő az első magyar versenyző a salaksport fennállása óta, aki az egyéni fináléba jutott. A sors pikantériája: igaz, hogy párosban, de éppen edzőjének, Perényi Pálnak sikerült Radácsi Jánossal 1972-ben a svédországi Borasban döntőbe jutnia ahol akkor a magyar páros a 7. helyet szerezte meg. SURÁNYI PÉTER Két nagyágyú: elöl Kuznyecov, mögötte Müller — a befutóra fordítva érkeztek A dobogón: fent Müller, eggyel lejjebb Castagna, a bal szélen pedig Adorján A nagy páros: Adorján Zoltán és Perényi Pál A magyar szektorú szurkolók a turista-útlevelüket áldozták fel a háromnapos sportútra, de az örömük mutatja: megérte!