Autó-Motor, 1985. július-december (38. évfolyam 13-24. szám)

1985-09-01 / 17. szám

ADORJÁN A FINÁLÉBAN Folytatás a 47. oldalról fogásba. A verseny nem túl biztatóan indult. A vizes pályán Bódi már a rajtkanyarban elesett, Hajdú, aki egyébként még a „legvizesebb” volt versenyzőink között, szintén egy „ha­sassal” fejezte be a futamot. A ver­seny során végig a kelleténél kicsit megilletődöttebben versenyző Tihanyi először Castagnával, Kuznyecovval és Maierral találkozott, és egy pontot gyűjtött. A negyedik futamban szállt először a ringbe Adorján. A gyorsan száradó, de ekkor még síkos pályán, Müller mellé állítva várta a „kapunyi­tást”. Müller egy árnyalattal előbb szabadult a kapu alól, de Adorján a rajtkanyar-kijövőben belülről olyan erőszakos és átütő offenzívába kezdett, amire Müller nem talált ellenlépést. A következő futam­ban Tihanyi ara­tott győzelmet, többek között Dryml felett. Adorján következő színrelépé­sekor nagy mumusával, Kuznyecov­val találkozott, és a szovjet verseny­ző mögött két pontot keresett. Ezután egy elméletileg könnyű futam várta. Maier ebben a futamban lerajtolta ellenfeleit, és Adorján a csehszlovák Vandi­ek palánkravezető motorozásá­tól és heves rugdalózásától kicsit meg­roggyanva egyetlen ponttal fejezte be a futamot, és ezzel az utolsóra, a hu­szadikra halasztotta továbbjutásának szinte csak nyeréssel elérhető lehető­ségét. Az utolsó futamban a mezőny talán legjobb motorjával, az olasz GM-mel az először-a­ döntőbe­ jutott­­olasz címéért versenyző, a mezőny legjobbjával, Armando Castagnával, a csehszlovák Drymllel és a nyilván Adorjánnak „dolgozó” Hajdú Zoltán­nal kellett megmérkőznie. Az igazat megvallva, Adorján az ausztrál útja során jó barátságot kötött Castagná­val, akinek ekkor már egyetlen pont is elegendő lett volna a továbbjutás­hoz. Számítottunk arra, hogy Castagna segíteni fogja barátját. A futam előtti gumicseréje viszont nem erre utalt, de maga a futam sem. Castagna tán­­toríthatatlanul az élre tört, és ekkor a nyakán loholó Adorján szinte már csak abban bízhatott, hogy Castagna hibázik. Szerencsére nem kellett so­káig várnia. Már az első kör célka­nyarjában az olasz versenyző motorja egy gödrön elpattant, és a korrigálás közben kisodródó motor mellől a bel­ső íven Adorján elvitte a három pon­tot. Castagna, a verseny második he­lyezettje a depóba érve sírva fakadt. „Az első olasz vagyok, aki döntős lett, és Európa-bajnok lehettem volna, ha Adorján nem veszi el tőlem a győzel­met” — szipogta. Adorján Zoltán a megszerzett har­madik helyével az angliai bradfordi döntőbe került, és ezzel ő az első ma­gyar versenyző a salaksport fennállá­sa óta, aki az egyéni fináléba jutott. A sors pikantériája: igaz, hogy pá­rosban, de éppen edzőjének, Perényi Pálnak sikerült Radácsi Jánossal 1972-ben a svédországi Borasban dön­tőbe jutnia ahol akkor a magyar pá­ros a 7. helyet szerezte meg. SURÁNYI PÉTER Két nagyágyú: elöl Kuznyecov, mögötte Müller — a befu­tóra fordítva érkeztek A dobogón: fent Müller, eggyel lejjebb Castagna, a bal szé­len pedig Adorján A nagy páros: Adorján Zoltán és Perényi Pál A magyar szektor­ú szurkolók a turista-útlevelüket áldoz­ták fel a háromnapos sportútra, de az örömük mutatja: megérte!

Next