Az Én Ujságom, 1942-1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1942-10-03 / 1. szám

Túrós gombóc, sült krumpli A szarvasi szabómester szorgalmas feleségé­nek állandóan nagy gondja volt. Mit főzzön ebben a drága világban, hogy sokba se kerüljön, jó is legyen és a tíz gyerekkel együtt jól is lakjanak. Különösen a hatesztendős Dani érdeklődött mindig élénken: — Mi lesz az ebéd? Mi lesz a vacsora? Szerda volt. A piacon túrót vett édesanyja. Megörült Dani gyerek. Vígabban indult iskolába; tudta, hogy déli harangszóra pompás ebéd várja. Túrós galuska, talán túrós laska; az is lehet, hogy túrós derelye. Akármelyik nagyon jó. Diáknak való. Az iskolában is többször gondolt a friss túróra. Egyszer a nevét se hallotta, mikor a tanító úr tőle kérdezte, hogy ha öt dióból hármat meg­eszik, hány marad? S szomszédja lökte oldalba, hogy álljon fel és feleljen. Délben aztán otthon az a meglepetés várta Danit, hogy túrósgombóc volt az ebéd. Túrós­gombóc, a túróstészták királya! Erre gondolni se mert Dani, mert egyszer hallotta édesanyjától, hogy ennyi embernek rengeteg gombócot kellene csinálni. Ritkán van hozzá kedve és ideje. Hatalmas tál került köménymagos leves után az asztalra. Tetősen teli túrósgombóccal. A szabómester boldogan nézett végig tíz gyermekén, mikor mosolygó arcukat figyelte. A tíz egészséges gyerek mosolya a ritka eledelnek, a túrósgombócnak szólott. Minden gyerek tányérjába az édes­anya rakta ki a gombócokat. Dani kisgyerek volt. Azért neki is jutott hat gombóc. Mikor megette, a maradékból még hetediket is kapott ráadásnak. Szó, ami szó: Dani bekapta azt is, mint kutya a legyet. Ebéd után áhítatosan imádkozott a család, majd illedelmesen megköszönték a gyerekek az ebédet. Aztán kimentek az udvarra, a hatalmas eperfa alá, játszani egy kicsit. Délután megint iskolába indultak, mert akkor még délelőtt és délután is jártak a gyerekek az iskolába. Este aztán újra jól esett a korai vacsora. Sült krumpli került az asztalra. Pirosra sült krumpli. Persze, vaj nélkül, zsír nélkül. Csak só­val. Szegényesen. De volt belőle bőven. Minden gyerek annyit ehetett, amennyit akart. Evett is mind a tíz gyerek, mint a farkas. Dani is nyelte egyik krumplit a másik után. Akkor hagyta abba, mikor már szuszogni is alig tudott. .Nevetve szólt rá édesapja: — No, Dani! Talán szorít a nadrág? Jó volt-e­. Jóllaktál-e? — Nagyon jó volt. Nagyon jóllaktam. De az még jobb lett volna, ha délben a túrósgombóccal is így jóllakhattam volna. Ezen aztán nagyot mulattak. Dani édesapja is kacagott. Azt mondta: — Több jutna a túrósgombócból is, ha az is a kertben teremne! Dani komolyan hagyta rá: — Kár, hogy nem ott terem! Gyökössy Endre Mackó Muki lánynézőben Mackó Muki mit gondolt magában? Unta magát tágas barlangjában! Ráébredt, hogy házasodni kéne,­­— S mivel ő még déli legény, — mért ne?’ Ki is csípte magát takarosra! Ábrázatát málna-szappan mosta, Mundérjára szeder-kölnit cseppent,— Ezek után ki állhatna ellent?! Lapúlevél-bokavédő lábán, — Behódolhat ki-ki ennek láttán! A mancsán is lapúlevél-keztyű, — De gyönyörű gavallér lett ez, tyhű! A kalapja vesszőből van fonva, — Szakajtóhoz hasonlít a forma, No, de fontos, hogy remekül illik, — Csak a rigók nevetik ki mindig. Mackó Muki útnak indul végre, Mackó Cukihoz megy az alvégre. Cuki úrhölgy híres medve-szépség, — Szépségéhez nem fér semmi kétség! A fülében szeder-függő, páros! Az ilyesmi rendkívül hatásos! A nyakában piros málna-gyöngy sor’ Muki szíve ennek láttán fölforr! Cuki mancsán méz illata árad, — Muki szippant belőle egy párat S megkéri az édes, mézes mancsot! Hozhatják a málnaszörpös kancsót S koccintanak a szép mátkapárra! A lakzi is meglesz nemsokára! K. Tóth Lenke

Next