Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)

1915-05-30 / 151. szám

­­ Az élelem egyre drágul — Az Est tudósítójától. — Sem a kormány, sem a városi ható­ságok nem tudnak az egész háborús idő alatt sem egyetlen olyan intéz­kedéssel dicsekedni, amelyik csak egy komoly élelmicikk árát is megállí­totta volna. Még a maximális ármeg­szabás sem nevezhető sikernek, mert későn történt, — akkor, a­mikor már megfizethetetlenek voltak az árak — másrészt a kapzsi eladók vagy silá­nyabb minőséget adnak, vagy elkerü­lik a piacot. A kenyér. Végre valahára van. Persze olyan, a­milyen. A pékek szinte versengnek egymással, hogy melyik tud rosszabb kenyeret sütni, a­mióta a főváros kenyérellátása tel­jesen az ölükbe hullott. Az előírt keverés nem is olyan silány. Ötven százalék búza, ötven százalék tenge­riből igen jó kenyeret lehetne sütni, ha tisztességesen megdolgoznák a tésztát. Ma már sokan vannak, a­kik jól tudnak a tengeriliszttel bánni, de ezeket nem a pékek között kell keresni. A pékek, ha tudnának is, nem veszik a fáradságot hozzá, mert monopóliumuk lévén az eladás, a közönség teljesen rájuk van utalva. A főváros vegyészeti laboratóriu­mába egyre-másra küldözgetik — még magánemberek is — az úgyne­vezett stichpróba-kenyereket. Szána­lom ránézni az i­lyen eledelre. Ehetet­len, undorító, sokszor szaga is van. De míg a vegyelmezést lefolytatják, az eljárást megindítják, már réges­­régen megbetegedtek az emberek attól, a­mit a péknél meghagyott a vásárbiztos. Az új sütés pedig semmi­vel sem különb a réginél. A községi kenyérgyárral is hiába erőlködnek. A nagy revíziónak és az igazgató elcsapásának minden pozitív redménye ma csak annyi, hogy a községi kenyérgyár is felemelte négy fiillérrel a kenyér árát. Mint egész sajátságos eseményt feljegyezzük, hogy ugyanekkor egy másik fővárosi kenyérgyár prospektusokat küldött szét a viszonteladói között, melyben értesíti őket, hogy a kenyeret ezen­túl részükre két fillérrel olcsóbban adja. A közönséget ez a levél azonban nem érinti, a hasznot a közvetítő­­kereskedelem fölözi le. A hús. A háziasszonyok és a sza­kácsnők rémregéket mesélnek arról, hogy milyen hallatlan árakat követel a mészáros. Az bizonyos, hogy ma a kizo­tt élőmarha ára magasabb, mint egykor a kicsontozod húsé volt. Ha a piacok hivatalos árjegyzéseire rá­tekintünk, melyek inkább enyhítik, mint nagyítják az igazságot, fel kell bőszülni, mert látjuk, hogy a roppant élőárak felett siránkozó mészáros mekkorát nye a feldolgozáson. Vala­mikor egy korona volt az élőmarha ára s a leveshúst egy korona 60 fillérért adták. Ma az ilyen minőségű élő­marhát két korona 60, két korona 80 fillérjével árulják, a leveshúst pedig 5 kor. 80 fillérért. Egy kis számtani művelet és kitűnik, hogy míg azelőtt 60—80 fillér volt az élősúly és a ki­dolgozott hús kilója közti különbség, ma kerek három korona. Ennyivel ke­resnek többet a szegény mészárosok. Finomabb húsoknál nyilván még finomabb viaszon mutatkozik malmi­kor 8 korona a vesepecsenye, 6 ko­rona a sertéskaraj és 6 korona 40 fil­lér a szeletnek való borjúcomb. Ilyen viszonyok között igazán nincs szükség arra, hogy Bécset utánozzuk, a húshagyó napok behozatalával, mert mint e sorok írójának a törvény­­hatóság egy igen előkelő tagja mon­dotta : »ha így emelkedik a hús ára, automatikusan eljönnek a húshagyó napok.« A hentesáruk a főváros elárusító­helyein egyik napról a másikra olyan mértékben emelkednek (»knack­­vurstni« pénteken 30 fillér, szomba­ton reggel már 40 fillér), hogy ha ezt magáncég tenné, »uzsorásnak« neveznék. A hal. A háború elején, sőt még a télen is lehetett olcsó halat kapni. Okos ember hetenkint egyszer-két­­szer halat evett hús helyett és taka­rékoskodhatott mellette. Ma már a hal is megfizethetetlen és dacára, hogy a Dunán, Tiszán sikeres a halászat, egyre emelkednek az árak. Pedig a halászok nem élhetnek azzal a hadi­kifogással, hogy a katonaság viszi el a halat, meg hogy Bécsben jobban fizetik stb., mert a fronton nem kell hal, élőhalat mi sohse vittünk kül­földre. A bárkák tele vannak ficán­koló potykákkal és a halászkartel várja a jofeb konjunktúrát. A közön­ 8. oldal n itt lakik. A legnépszerűbb költő azon­­­­ban mégis csak Salom Rabinovicz, s a­ki Scholem Alechem álnév alatt . Írja hihetetlen kedveltségű humo­­­r reszkjeit és szatíráit. Scholem Ale­­­­chem az igazán elsőrangú szatirikus. Ma Svájcban él és lodzi hitsorsosai tartják el. A lodzi zsidó színházban végignéztem egyik politikai szatírá­jának előadását, a­mely szinte aristophanesi magaslaton áll. A darab címe ez volt: »Reisi néni és Páni bácsi«. Reisi néni alatt Oroszországot, Páni bácsi alatt Japánt kell érteni. A darab az orosz-japán háború idején készült és könyörtelen módon gú­nyolja Oroszországot. Az előadás után megvásároltam a szövegkönyvet és ebből másolom le Reisi néni — Oroszország — jellemzését: »Körmei feketék, keze mindig pisz­kos, a szíve olyan, mint a tatáré, min­denkit irigyel, mindenre éhes és min­dig szomjas. A legrosszabb pálinkát iszsza, de azt aztán teás csészékből vagy hordóból. Hisz a szellemekben, az álomban, a babonában, örökké álmos és unalmában folyton ásít. Ismer minden öreg jövendőmondó asszonyt, medaillont visel nyakán és Istent emlegeti...« Ezzel szemben Reisi néni urát, Páni bácsit — Japánt — így jellemzi a költő : »Kicsiny ember, kiváncsi szemek­­tel. Kapzsi. Feje vasból van, szája tűzből és azt szeretné, ha a kezei aranyból készültek volna«. A két házastárs mellett él David ro­­con, — Anglia— egy gazdag parvenü, elzüllött, szemtelen, okos, aki pöf­­feszkedő és határtalanul önző. A darab cselekménye a körül forog, hogy a Reisi nénitől erősen kínzott Pánit Dovid rokon addig ingerli, míg Páni bácsi elhatározza, hogy fel­­ázad a néni ellen, megtámadja és egyszer, kétszer, háromszor jól elveri. A veszekedés közben Dovid rokon beállít a házba, állítólag azzal a szán­­dékkal, hogy helyreállítja a békét, de mialatt az asszonyt vigasztalja, sohasem mulasztja el Páni bácsit to­vábbi veszekedésekre és püfölésekre leiingerelni ... A komédia végén persze békét köt a törpe bácsi és a negvert néni. A béke feltételei a kö­­vetkezők: 1. A néni békén hagyja a bácsit. 2. A néni megígéri, hogy a jövőben nem iszik többet. Csak ünnepnapo­kon. 3. Ezzel szemben gyakrabban mosakodik és igyekszik úgy visel­kedni, a­hogy tisztességes emberek szoktak. 4. Igyekezni fog a jövőben egy kicsit művelődni is. .. . Most következnék a béke alá­írásának szép aktusa. Reisi néni tintatartóba mártja tollát és író­asztal elé ül, hogy az aktát aláírja, — hogy ehhez erőt merítsen, egy egész üveg pálinkát megiszik és ekkor kiderül, hogy még a béke­­szerződést sem tudja aláírni, mert hiszen — nem tud írni ! A darab vidám fordulatain pom­pásan mulatott a közönség. A színház műsora általában rendkívül változa­tos. Szerepelnek rajta a világirodalom összes klasszikus alkotásai, a­melye­ket zsidó nyelvre fordítottak. Shakes­peare, Moliére, Calderon, Goethe, Schiller nem hiányzik a műsorról, Lessing, Hebbel, Kleist művei is le vannak fordítva, sőt egy sereg Dumas­­darabot is ad a színház. A modern német és francia színdarabok, sőt Molnár Ferenc művei is zsidó zsar­gonra áttéve szerepelnek a színház­­ műsorán. A legnépszerűbbek termé­­­­szetesen mégis csak a jiddishh Írók Lő művei. Kitűnik ezekből, hogy a zsidók számára a színház hatalmas tribün, a­melyről tendenciákat lehet hirdetni. Sok fecsegés és kevés cselekmény: ez a modern jiddisch színdarab. A kérdések, a­melyek körül a darabok forognak : a kikeresztelkedés problé­mája, a Ghetto szelleme és a mo­dernizmus között való összeütközés, a hit és tudomány kérdése, a vegyes­házasság problémája stb. A­hány darabot csak láttam, mindvala­mennyi erélyesen állást foglal a modern áramlatok ellen. Szigorú, könyörtelenül konzervatív szellem lengi át ezeket az irodalmi alkotásokat, és mindenki, a­ki a leg­­elavultabb vallásos felfogástól eltér a darabok folyamán, borzalmas, kö­nyörtelen véget ér, mintha az író a boszúálló Isten földi helytartója, a régi és kegyelmet nem ismerő Jehova követe volna. Szerencsétlenség és megsemmisülés éri ezekben a dara­bokban azt, a­kit a modern felfogás eltérít a régi vallásos felfogástól. És a publikum ? Elvakultan és lelkesen tapsol a szerzőnek, a­ki ily módon emel szót a sötétség és fanatizmus mellett. A zsidó színházak színészei mindvalamennyien igen tiszteletre­méltó nívón állanak. Egy Adler nevű tragikus színészt láttam, a­ki legelső­­rendű ; őszintén sajnálom, hogy mű­vészete a jiddish­ idiómára van kor­látozva. A zsidó kultúra egy másik otthona az úgynevezett népház. Egy könyv­tár ez, a­melyben kizárólag zsidó könyvek vannak felhalmozva. A könyvtár, a­melyben reggeltől-estig két képekért teát is kaphat az ember, szokatlanul látogatott. Mert a könyv­tár nemcsak a művelődés, hanem az ártatlan flirt színhelye is,és a könyvek fölött nem mindig művelődést szom­­júhozó szemek tévelyegnek ... Paolo könnyen találkozik itt Francescával és azon a napon bizony nem olvasnak tovább ... A jobbmódú zsidó csalá­dok bizony nem igen engedik meg, hogy leányaik, vagy fiaik a népház olvasótermének küszöbét átlépjék. ... Mert a zsidó népházban még táncolnak is. Adorján Andor. Vasárnap, tudus 3n. séges ponty ára december óta két koronáról három korona 60 ülérot emelkedett. A tej. A vásárigazgatóságok, a főváros közélelmezési ügyosztálya, a minisztériumok, a tej-ankétok már nem egyszer kimondották, hogy a tej ára legfeljebb 44 fillér lehet. A­ki ennél többet kér, élelmiszer­­uzsorával vádolható. Mégis, dacára az igazán hivatalos helyekről történt meg­állapításnak, azt kell olvasni a hivatalos árjegyzékben, hogy a tej ára kicsinybeni eladásnál 44-ről 48 fillér. Nem állíthatják tehát a ható­ságok, hogy nem látják az uzsorát; hát akkor ugyan, ha üldözendő, miért nem üldözik ? Az Est nemrégiben azt írta, hogy 46 fillér a tej ára. Akkor mindenfelől cáfolták és meg­ismételték a kijelentést, hogy 44 fil­lérnél drágábbnak nem szabad lenni. Íme most maga a hivatalos lap állapítja meg, hogy nem 46, de 48 fillért is fizetnek tejért. Nem lehet el­hallgatni most sem,hogy a hatóságok a tejszakkörök még mindig nem tudtak megbirkózni a tejkérdéssel. Nem tet­tek egyetlen olyan intézkedést sem, melyből azt lehetne remélni, hogy ha már a tej ára nem is esik, de legalább lesz felhozatal. Úgy lás­zik, az egész tejakció csak meddő tejankétok hosz­­szú sorozata marad. Újabban elrendel­ték ugyan, hogy orvosi bizonyítványra ki kell adni az előírt tejmennyiséget, de számtalan eset igazolja, hogy a tejesek nem respektálják az orvosok tej­rendelményeit. A zöldség. A vámház tájékán a Dunaparton egész télen egymás hátán púpozott zöldségkosarak boszantot­­ták a főváros közönségét. Mindenki ott láthatta a rengeteg zöldséget és nem tudott venni belőle, mert meg­fizethetetlen volt. A spekuláció azon­ban nem engedett. A zöldséges kofák ott álltak a szeles Dunaparton és da­coltak. Dühöngve látták inkább el­rothadni kapzsin összegyűjtött porté­kájukat, de az árból nem engedtek. El­fogyott, megromlott, a nyakukon maradt a zöldség, megbukott a spe­kuláció, de haszna senkinek nem volt belőle, a közönség nem jutott olcsó főzelékhez. Ezzel az élelmieikkel be­vártuk a nyarat, s ha az iskolásgye­rekeink zöldségtermesztése sikerül, a­mire a legszebb remények jogosítanak, a dunaparti k­ufárok a jövőre is el­mehetnek »zöldséget árulni.« /ws/w/i/vvjvvvyvvvvvvvvvw Házilag készített női-, fér­fi- és jyepiHoft­fehémemnek msem­­­as szörny i­v»eníSHiMS£S£ vsxt&n.yosam ­ Dr. Feiler Károly Judondor* Grácz mellett Belső-, vese- és emésztési bajokban szenvedők részére. Pensio 10 korona. Prospektusok ingyen. Zongorák legelőnyösebben vásárolhatók hírneves zongoratepira eleiben Bpeszt, V­amos császár 2 ut 21. N­e fáradjon a kiadóhivatalba, ha elő akar fizetni lapunkra. Vegye meg akár­melyik trafikban AZ EST előfizetési kártyá­ját és küldje be hozzánk a kiadóhivatalba.

Next