Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)
1915-05-30 / 151. szám
Az élelem egyre drágul — Az Est tudósítójától. — Sem a kormány, sem a városi hatóságok nem tudnak az egész háborús idő alatt sem egyetlen olyan intézkedéssel dicsekedni, amelyik csak egy komoly élelmicikk árát is megállította volna. Még a maximális ármegszabás sem nevezhető sikernek, mert későn történt, — akkor, amikor már megfizethetetlenek voltak az árak — másrészt a kapzsi eladók vagy silányabb minőséget adnak, vagy elkerülik a piacot. A kenyér. Végre valahára van. Persze olyan, amilyen. A pékek szinte versengnek egymással, hogy melyik tud rosszabb kenyeret sütni, amióta a főváros kenyérellátása teljesen az ölükbe hullott. Az előírt keverés nem is olyan silány. Ötven százalék búza, ötven százalék tengeriből igen jó kenyeret lehetne sütni, ha tisztességesen megdolgoznák a tésztát. Ma már sokan vannak, akik jól tudnak a tengeriliszttel bánni, de ezeket nem a pékek között kell keresni. A pékek, ha tudnának is, nem veszik a fáradságot hozzá, mert monopóliumuk lévén az eladás, a közönség teljesen rájuk van utalva. A főváros vegyészeti laboratóriumába egyre-másra küldözgetik — még magánemberek is — az úgynevezett stichpróba-kenyereket. Szánalom ránézni az ilyen eledelre. Ehetetlen, undorító, sokszor szaga is van. De míg a vegyelmezést lefolytatják, az eljárást megindítják, már régesrégen megbetegedtek az emberek attól, amit a péknél meghagyott a vásárbiztos. Az új sütés pedig semmivel sem különb a réginél. A községi kenyérgyárral is hiába erőlködnek. A nagy revíziónak és az igazgató elcsapásának minden pozitív redménye ma csak annyi, hogy a községi kenyérgyár is felemelte négy fiillérrel a kenyér árát. Mint egész sajátságos eseményt feljegyezzük, hogy ugyanekkor egy másik fővárosi kenyérgyár prospektusokat küldött szét a viszonteladói között, melyben értesíti őket, hogy a kenyeret ezentúl részükre két fillérrel olcsóbban adja. A közönséget ez a levél azonban nem érinti, a hasznot a közvetítőkereskedelem fölözi le. A hús. A háziasszonyok és a szakácsnők rémregéket mesélnek arról, hogy milyen hallatlan árakat követel a mészáros. Az bizonyos, hogy ma a kizott élőmarha ára magasabb, mint egykor a kicsontozod húsé volt. Ha a piacok hivatalos árjegyzéseire rátekintünk, melyek inkább enyhítik, mint nagyítják az igazságot, fel kell bőszülni, mert látjuk, hogy a roppant élőárak felett siránkozó mészáros mekkorát nye a feldolgozáson. Valamikor egy korona volt az élőmarha ára s a leveshúst egy korona 60 fillérért adták. Ma az ilyen minőségű élőmarhát két korona 60, két korona 80 fillérjével árulják, a leveshúst pedig 5 kor. 80 fillérért. Egy kis számtani művelet és kitűnik, hogy míg azelőtt 60—80 fillér volt az élősúly és a kidolgozott hús kilója közti különbség, ma kerek három korona. Ennyivel keresnek többet a szegény mészárosok. Finomabb húsoknál nyilván még finomabb viaszon mutatkozik malmikor 8 korona a vesepecsenye, 6 korona a sertéskaraj és 6 korona 40 fillér a szeletnek való borjúcomb. Ilyen viszonyok között igazán nincs szükség arra, hogy Bécset utánozzuk, a húshagyó napok behozatalával, mert mint e sorok írójának a törvényhatóság egy igen előkelő tagja mondotta : »ha így emelkedik a hús ára, automatikusan eljönnek a húshagyó napok.« A hentesáruk a főváros elárusítóhelyein egyik napról a másikra olyan mértékben emelkednek (»knackvurstni« pénteken 30 fillér, szombaton reggel már 40 fillér), hogy ha ezt magáncég tenné, »uzsorásnak« neveznék. A hal. A háború elején, sőt még a télen is lehetett olcsó halat kapni. Okos ember hetenkint egyszer-kétszer halat evett hús helyett és takarékoskodhatott mellette. Ma már a hal is megfizethetetlen és dacára, hogy a Dunán, Tiszán sikeres a halászat, egyre emelkednek az árak. Pedig a halászok nem élhetnek azzal a hadikifogással, hogy a katonaság viszi el a halat, meg hogy Bécsben jobban fizetik stb., mert a fronton nem kell hal, élőhalat mi sohse vittünk külföldre. A bárkák tele vannak ficánkoló potykákkal és a halászkartel várja a jofeb konjunktúrát. A közön 8. oldal n itt lakik. A legnépszerűbb költő azonban mégis csak Salom Rabinovicz, s aki Scholem Alechem álnév alatt . Írja hihetetlen kedveltségű humor reszkjeit és szatíráit. Scholem Alechem az igazán elsőrangú szatirikus. Ma Svájcban él és lodzi hitsorsosai tartják el. A lodzi zsidó színházban végignéztem egyik politikai szatírájának előadását, amely szinte aristophanesi magaslaton áll. A darab címe ez volt: »Reisi néni és Páni bácsi«. Reisi néni alatt Oroszországot, Páni bácsi alatt Japánt kell érteni. A darab az orosz-japán háború idején készült és könyörtelen módon gúnyolja Oroszországot. Az előadás után megvásároltam a szövegkönyvet és ebből másolom le Reisi néni — Oroszország — jellemzését: »Körmei feketék, keze mindig piszkos, a szíve olyan, mint a tatáré, mindenkit irigyel, mindenre éhes és mindig szomjas. A legrosszabb pálinkát iszsza, de azt aztán teás csészékből vagy hordóból. Hisz a szellemekben, az álomban, a babonában, örökké álmos és unalmában folyton ásít. Ismer minden öreg jövendőmondó asszonyt, medaillont visel nyakán és Istent emlegeti...« Ezzel szemben Reisi néni urát, Páni bácsit — Japánt — így jellemzi a költő : »Kicsiny ember, kiváncsi szemektel. Kapzsi. Feje vasból van, szája tűzből és azt szeretné, ha a kezei aranyból készültek volna«. A két házastárs mellett él David rocon, — Anglia— egy gazdag parvenü, elzüllött, szemtelen, okos, aki pöffeszkedő és határtalanul önző. A darab cselekménye a körül forog, hogy a Reisi nénitől erősen kínzott Pánit Dovid rokon addig ingerli, míg Páni bácsi elhatározza, hogy felázad a néni ellen, megtámadja és egyszer, kétszer, háromszor jól elveri. A veszekedés közben Dovid rokon beállít a házba, állítólag azzal a szándékkal, hogy helyreállítja a békét, de mialatt az asszonyt vigasztalja, sohasem mulasztja el Páni bácsit további veszekedésekre és püfölésekre leiingerelni ... A komédia végén persze békét köt a törpe bácsi és a negvert néni. A béke feltételei a következők: 1. A néni békén hagyja a bácsit. 2. A néni megígéri, hogy a jövőben nem iszik többet. Csak ünnepnapokon. 3. Ezzel szemben gyakrabban mosakodik és igyekszik úgy viselkedni, ahogy tisztességes emberek szoktak. 4. Igyekezni fog a jövőben egy kicsit művelődni is. .. . Most következnék a béke aláírásának szép aktusa. Reisi néni tintatartóba mártja tollát és íróasztal elé ül, hogy az aktát aláírja, — hogy ehhez erőt merítsen, egy egész üveg pálinkát megiszik és ekkor kiderül, hogy még a békeszerződést sem tudja aláírni, mert hiszen — nem tud írni ! A darab vidám fordulatain pompásan mulatott a közönség. A színház műsora általában rendkívül változatos. Szerepelnek rajta a világirodalom összes klasszikus alkotásai, amelyeket zsidó nyelvre fordítottak. Shakespeare, Moliére, Calderon, Goethe, Schiller nem hiányzik a műsorról, Lessing, Hebbel, Kleist művei is le vannak fordítva, sőt egy sereg Dumasdarabot is ad a színház. A modern német és francia színdarabok, sőt Molnár Ferenc művei is zsidó zsargonra áttéve szerepelnek a színház műsorán. A legnépszerűbbek természetesen mégis csak a jiddishh Írók Lő művei. Kitűnik ezekből, hogy a zsidók számára a színház hatalmas tribün, amelyről tendenciákat lehet hirdetni. Sok fecsegés és kevés cselekmény: ez a modern jiddisch színdarab. A kérdések, amelyek körül a darabok forognak : a kikeresztelkedés problémája, a Ghetto szelleme és a modernizmus között való összeütközés, a hit és tudomány kérdése, a vegyesházasság problémája stb. Ahány darabot csak láttam, mindvalamennyi erélyesen állást foglal a modern áramlatok ellen. Szigorú, könyörtelenül konzervatív szellem lengi át ezeket az irodalmi alkotásokat, és mindenki, aki a legelavultabb vallásos felfogástól eltér a darabok folyamán, borzalmas, könyörtelen véget ér, mintha az író a boszúálló Isten földi helytartója, a régi és kegyelmet nem ismerő Jehova követe volna. Szerencsétlenség és megsemmisülés éri ezekben a darabokban azt, akit a modern felfogás eltérít a régi vallásos felfogástól. És a publikum ? Elvakultan és lelkesen tapsol a szerzőnek, aki ily módon emel szót a sötétség és fanatizmus mellett. A zsidó színházak színészei mindvalamennyien igen tiszteletreméltó nívón állanak. Egy Adler nevű tragikus színészt láttam, aki legelsőrendű ; őszintén sajnálom, hogy művészete a jiddish idiómára van korlátozva. A zsidó kultúra egy másik otthona az úgynevezett népház. Egy könyvtár ez, amelyben kizárólag zsidó könyvek vannak felhalmozva. A könyvtár, amelyben reggeltől-estig két képekért teát is kaphat az ember, szokatlanul látogatott. Mert a könyvtár nemcsak a művelődés, hanem az ártatlan flirt színhelye is,és a könyvek fölött nem mindig művelődést szomjúhozó szemek tévelyegnek ... Paolo könnyen találkozik itt Francescával és azon a napon bizony nem olvasnak tovább ... A jobbmódú zsidó családok bizony nem igen engedik meg, hogy leányaik, vagy fiaik a népház olvasótermének küszöbét átlépjék. ... Mert a zsidó népházban még táncolnak is. Adorján Andor. Vasárnap, tudus 3n. séges ponty ára december óta két koronáról három korona 60 ülérot emelkedett. A tej. A vásárigazgatóságok, a főváros közélelmezési ügyosztálya, a minisztériumok, a tej-ankétok már nem egyszer kimondották, hogy a tej ára legfeljebb 44 fillér lehet. Aki ennél többet kér, élelmiszeruzsorával vádolható. Mégis, dacára az igazán hivatalos helyekről történt megállapításnak, azt kell olvasni a hivatalos árjegyzékben, hogy a tej ára kicsinybeni eladásnál 44-ről 48 fillér. Nem állíthatják tehát a hatóságok, hogy nem látják az uzsorát; hát akkor ugyan, ha üldözendő, miért nem üldözik ? Az Est nemrégiben azt írta, hogy 46 fillér a tej ára. Akkor mindenfelől cáfolták és megismételték a kijelentést, hogy 44 fillérnél drágábbnak nem szabad lenni. Íme most maga a hivatalos lap állapítja meg, hogy nem 46, de 48 fillért is fizetnek tejért. Nem lehet elhallgatni most sem,hogy a hatóságok a tejszakkörök még mindig nem tudtak megbirkózni a tejkérdéssel. Nem tettek egyetlen olyan intézkedést sem, melyből azt lehetne remélni, hogy ha már a tej ára nem is esik, de legalább lesz felhozatal. Úgy lászik, az egész tejakció csak meddő tejankétok hoszszú sorozata marad. Újabban elrendelték ugyan, hogy orvosi bizonyítványra ki kell adni az előírt tejmennyiséget, de számtalan eset igazolja, hogy a tejesek nem respektálják az orvosok tejrendelményeit. A zöldség. A vámház tájékán a Dunaparton egész télen egymás hátán púpozott zöldségkosarak boszantották a főváros közönségét. Mindenki ott láthatta a rengeteg zöldséget és nem tudott venni belőle, mert megfizethetetlen volt. A spekuláció azonban nem engedett. A zöldséges kofák ott álltak a szeles Dunaparton és dacoltak. Dühöngve látták inkább elrothadni kapzsin összegyűjtött portékájukat, de az árból nem engedtek. Elfogyott, megromlott, a nyakukon maradt a zöldség, megbukott a spekuláció, de haszna senkinek nem volt belőle, a közönség nem jutott olcsó főzelékhez. Ezzel az élelmieikkel bevártuk a nyarat, s ha az iskolásgyerekeink zöldségtermesztése sikerül, amire a legszebb remények jogosítanak, a dunaparti kufárok a jövőre is elmehetnek »zöldséget árulni.« /ws/w/i/vvjvvvyvvvvvvvvvw Házilag készített női-, férfi- és jyepiHoftfehémemnek msemas szörny iv»eníSHiMS£S£ vsxt&n.yosam Dr. Feiler Károly Judondor* Grácz mellett Belső-, vese- és emésztési bajokban szenvedők részére. Pensio 10 korona. Prospektusok ingyen. Zongorák legelőnyösebben vásárolhatók hírneves zongoratepira eleiben Bpeszt, Vamos császár 2 ut 21. Ne fáradjon a kiadóhivatalba, ha elő akar fizetni lapunkra. Vegye meg akármelyik trafikban AZ EST előfizetési kártyáját és küldje be hozzánk a kiadóhivatalba.