Az Est, 1915. szeptember (6. évfolyam, 245-274. szám)

1915-09-02 / 246. szám

Csütörtök, szeptember 2. J^£,\*IS­T — Hivatalos jelentések. Vezérka­runk kedd délután a következő jelen­tést adta ki : Orosz hadszíntér : A Luckltól északra és északkeletre ellenálló orosz haderőt tegnap heves harcok között dél felé vetettük vissza. 12 lisztet, több mint 1500 főnyi legény­séget fogtunk el, 5 gépfegyvert, 5 mozdonyt, 2 vasúti vonatot és nagy­mennyiségű hadiszert zsákmányol­tunk. Csapataink Sviniud­uj, Goro­­chov, Radziechov és Turze mellett is kényszerítették az oroszokat, hogy a visszavonulást folytassák. Radziechov­­tól délre a budapesti császári és királyi gyaloghadosztály ezredei a szokott vi­tézséggel rohammal foglaltak el egy erősen elsáncolt védelmi vonalat. A Strupa mentén az átkelés kierőszako­lásáért folyik a harc és az oroszok itt üldöző csapataink előnyomulását egyes helyeken kemény ellentámadá­sokkal gátolják. A Dnyeszter mellett és a besszarábiai határon nincs újság. Kobráitól északra küzdő haderőnk a Muchavice felső folyásánál fekvő Przuzanyig nyomult elő. Olasz hadszíntér : A délnyugati harcvonalon tegnap sem voltak nagyobb jelentőségű har­cok.­ San Martinónál az ellenség két előretörését és azonkívül egy a tol­­meini hídfő déli része és egy Flitsch mellett a völgyet védő hadállásunk ellen intézett támadást vertünk vissza Klöfer altábornagy. A német hadvezetőség legutóbbi je­lentése így szól: Nyugati hadszíntér: Jelentősebb esemény nem történt. Keleti hadszíntér , Hindenburg tábornagy hadcsoportja. Friedrichstadtból délre a hídfőn a harc még tart. A Nyemetől keletre csapataink a Grodnótól Vilnába vezető vasúti vonal felé nyomulnak előre; kétezerhatszáz foglyot ejtettek. Grodno várának nyugati arcvonalán elértük Novy-Dvor és Kusnica vidé­kei. Grodeknél az ellenség támadásaink elől kiürítette állásait a bialystoki erdőség keleti szélén. Lipót bajor herceg tábornagy had­­csoportja . A felső Nareven helyen­­kint már ki­küzdöttük az átkelést. A hadcsoport balszárnya Przuzany felé nyomul előre. Mackensen tábornagy hadcsoportja : üldözés közben elértük a Muchaviec­­szakaszt. Az ellenséges utóvédeket megvertük, háromezerhétszáz oroszt elfogtunk. Délkeleti hadszíntér: A Brzezanytól északra az ellen­séget áttört és azt üldöző német, magyar és osztrák csapatokat na­gyobb orosz erők ellentámadása a Strypa mentén helyenkint feltartóz­tatta. — József főherceg levele egy béna katonájához. Legendák járnak József főherceg szeretet­éről katonái iránt. Ezer és ezer apró dologból alakul ki a főhercegnek ez a hire : ilyen apró dolog az a tábori levelezőlap is, mely most került a kezünkbe és a melyre a szöveget és a cím­zést is József főherceg irta, saját kezével. A feladó rovatában ott van a neve : József főherceg, hadtestparancsnok. A címzést is ő irta : »Bali József Czecze, Fejérmegye« és tőle való a szöveg is : »Köszönöm leveledet a jókivána­­t­okkal. Igaz sajnálattal értesültem, hogy karodat elvesztetted. Tán lehet műkart csináltatni ? Mai postával száz koronát küldök neked, hogy csa­ládodnak vegyél rajta valamit. Na­gyon jól emlékszem rád, beszéltem veled a szerb harctéren. Hogy hazá­dért karodat feláldoztad, arra büszke lehetsz és az Isten még meg fog áldani érte. Üdvözöl volt hadosztály­­parancsnokod : József főherceg.« ... Hogyne szeretnék az ilyen ve­zért a katonái­d — Hir az orosz fogságból. Nisnij- Novgorodból augusztus 15-iki kelet­tel a következő fogságba esett magyar katonák értesítik hozzátartozóikat, hogy orosz fogságban vannak és jól érzik magukat: Török István Buda­pest (Kálm­án-utca 23.), Gróf Márton Budapest (Nádor-utca), Harcán Ká­roly Budapest (Práter-utca 37.), Pajor Mihály Jánosiyalma, Balázs Márton Jánosfalva, Fejes István Rákospuszta, Nag­y Károly, Kungazda Gy. Sándor Magyarfenes, Farkas Jenő Vásáros­­dombó, Balogh Andor Sátoraljaúj­hely, Kiss Lajos Sajókesznyéten, Necsor József Vinga, Kisér Károly Temesvár, Ecseri Rudolf Cegléd, Demján Balázs Kecskemét, Bosnyák István Baja, Skövér Miklós zászlós Kazánból augusztus 8-iki kelettel szintén orosz hadifogságból küld üdvözletet Az Est utján hozzátartozóinak a követ­kező tiszttársaival együtt : Tornaljai József főhadnagy, Török László had­nagy és Molnár György zászlós, mindannyian a 10. honvéd gyalog­ezredből. Szalai Gyula, aki­ gyógyszerész, tart. hadnagy, a­ki a háború kezdetén a harctérre indult, súlyos megsebesü­lése alkalmából orosz­­fogságba jutott. Sokáig nem hallatott magáról, míg végre most arról értesíti hozzátarto­zóit, hogy Krasznojarszkban (Szi­béria) a mi foglyaink részére felállí­tott gyógyszertárat vezeti. Palacky-Zavodból június 28-iki ke­lettel orosz hadifogságba esett ma­gyar katonák tábori lapot küldtek nekünk, a­melyben közüik, hogy jól vannak. A tábori levelezőlapot a következők írták alá : Reiner Béla könyvnyomdatulajdonos Arad, Kor­mány Imre Budapest, Mihály Pál Tatabánya, Vétek János Pécs, Stei­ner Rezső Erzsébetfalva, Papp László nyomdász Budapest, Koltay József Budapest-Gödöllő. — Üzenet orosz hadifogságból. Tyroler Jenő 61. gye.-beli katona, a ki orosz hadifogságba esett, a Vladivosztok melletti Spaskoéból jú­lius 26-iki kerettel a következő leve­lezőlapot intézte hozzánk : »Ma, a szerb hadüzenet évfordu­lóján, az itt orosz fogságban levő magyar katonák meleg szeretettel üdvözlik Az Est-et. Remélik, hogy dr. »Győzünk«-nek még mindig jól megy a dolga. A magyar hadifoglyok örömmel köszöntik.« — Nyakszirtmerevedés az angol hadseregben. Münchenből jelentik ne­künk . Az Ärztliche Rundschau lon­doni magánlevelet közöl, amelyből ki­derül, hogy az észak-franciaországi és flandriai harctéren lévő angol csa­patok között járványosan lépett föl a nyakszirtmerevedés és ez az oka annak, hogy az angol hadsereg ezen a két hadszíntéren tétlen. Ugyanebben a levélben meg van írva az is, hogy Olaszország déli és középső vidékein ijesztően terjed a kolera. — Lyoni vásár. A Petit Parisien közli a következő lyoni táviratot: —Az első lyoni vásár,amelylyel a fran­cia kereskedők a lipcsei vásárt akar­ják fölöslegessé tenni, 1916. március 1-én kezdődik és 14 napig fog tartani. — Lefoglalják a salétromkészlete­­ket. A hivatalos lap mai száma közli a honvédelmi miniszter rendeletét, a­melylyel a magyar korona országaiban meglévő 100 kg.-nyi,vagy ennél na­gyobb salétromkészleteket hadicé­lokra lefoglalja. A készletek szep­tember hó tizenötödikéig a rendeletben megjelölt katonai intézetek részére az előírt módon elszállítandók. Az átvett készletekért a hadikincstár chilesalétromért métermázsánkint 33 koronát, mészsalétromért 28 koronát, kálisalétromért 64 koronát, ammon­­salétromért 91 koronát fizet.­­ A cukorgyárak eltitkolják mér­legüket. A hivatalos lap mai száma közli egyik legnagyobb cukorgyá­runk, a Stummer Károly cukorgyárak r­­ t. közgyűlési meghívóját. A meg­hívó végén nagy kövér hetükkel közli az igazgatóság, hogy a mérle­get a részvényesek három megjelölt helyen, Budapesten és Bécsben meg­tekinthetik. A nőinap hasonlóképpen járt el két másik cukorgyár és, úgy látszik, már-már­­ rendszerré kezd válni, hogy a cukor­kartel tagjai különösen az idén nem hozzák nyil­vánosságra mérlegüket, hanem azt csak a részvényeseknek hajlandók zárt ajtók mögött megmutatni. Nem keressük, mi az oka annak, hogy a cukorgyárak ennyire távol tartják magukat a nyilvánosságtól, és jóllehet törvény szerint nyilvános szá­madásra kötelezett vállalatok, fáz­nak a nyilvános számadástól és csak a részvényeseknek hajlandók a mér­leget megmutatni. Ismételten utal­nunk kell azonban arra, hogy a keres­kedelmi és váltótörvényszék több íz­ben kimondotta, és ezt a felsőbb bíró­ságok is jóváhagyták, hogy a rész­vénytársaságok a törvény szellemé­nek megfelelően nyilvánosan tartoz­nak elszámolni, és nem elég, ha mér­legeiket csak a részvényesek részére bizonyos irodákban rendelkezésre bo­csátják. A nyilvános számadás kötelezett­sége nem fikció, annak jól megfontolt értelme és célja van, és a­ki a részvény­­társasági forma előnyeit igénybe veszi, annak tiszteletben kell tartania azo­kat a kötelezettségeket is, a­melyek egy nyilvános vállalat jellegéből kö­vetkeznek. Általában hiba és elíté­lendő, ha valamely részvénytársaság eltitkolja mérlegét, különösen feltűnő ez azonban éppen most, a­mikor egy olyan szakma vállalatáról van szó, a­melyet a fogyasztó közönség a legna­gyobb érdeklődéssel kísér. Ha veszteség van, nem kell eltit­kolni, ha pedig nagy a jövedelem, ezt nem kell szégyenleni. Lám, a hivatalos lap m­ai számában egy másik cukorgyár, a Vágvölgyi cukor­gyár r­-t. bemutatja mérlegét és nem átalja kimutatni, hogy jóllehet tavaly még közel egy millió korona veszte­sége volt, az idén jól keresett és közel egy negyed millió korona nyereség­hez jutott. — Leégett cukorgyár. Bécsből táv­­iratozzák, hogy Auersperg Ferenc József herceg szlatinai cukorgyára teljesen leégett. Még a készleteket sem sikerült megmenteni. A kárt 2 millió koronára becsülik. — A magyar hódoló küldöttség. Bécsből jelenti tudósitónk . Ünnepi hangulat és pompás zászlódísz várja Bécsben a magyar hódoló küldöttsé­get. A városi tanács utasítására az egész vonalon, a­merre a magyar ven­dégek hosszú kocsisorban érkezni fog­nak, ezer meg ezer lobogót tűztek ki, még­pedig olyképpen, hogy jobb­­felől magyar és horvát zászlók leg­­yenek, balkéz felől pedig az uralkodó­ház, Ausztria és Bécs városa lobogói pompáznak. A kép, a­mely a néző szeme elé tárul, valóban impozáns. A keleti és déli pályaudvarok épü­letein megszámlálhatatlan sok lobogó leng, az Eugen­ Gasse, a Schwarzen­bergplatz, a Ring és a Mariahilfer­­strasse egész zászlóerdő. Különösen szép a lobogódiszítés az utcák villa­mos lámpásain és a városi villamos vasút vasoszlopain. A Burg-szính­áz és a városháza előtt elterülő tágas térség gyönyörű lát­vány a­ temérdek lobogóval, de igen sok magánház is zászlódíszt öltött. A városháza főhomlokzatán az orom­zatról négy óriási lobogó csüng alá. Ma este a Schwarzenbergplatzon lévő szökőkutat ki fogják világítani. Az osztrák sajtó ünnepi cikkekben kö­szönti a magyar hódoló küldöttséget a császárváros falai között és a bécsi lapok lelkes hangon emelik ki ennek a nagy napnak jelentőségét. A ma­gyar vendégek legnagyobb része este különvonaton érkezik meg, de igen sokan már tegnap felutaztak Bécsbe és ott fognak a küldöttséghez csat­lakozni. . . A tisztviselők drágasági segélye. (Panaszos levél.) Az Est volt az első a napilapok között, mely az állami tisztviselőknek adandó drágasági se­gélyről megemlékezett. Azóta, hogy ez a kellemesen ható cikk megjelent, már négy hét telt el, s mi tisztvise­lők nyomorral sínylődve kíváncsian s reménykedve lessük a segélyt, de az csak nem akar megjönni. Még csak az előmunkálatokat, sem kezdték meg, pedig itt az ősz, a gyermekein, két iskolába kell adni, tandíjat, be­­iratási díjat fizetni, könyveket venni stb. stb. Azután ideje volna fát, szenet, lisztet és egyebet a télire beszereznünk. Ily körülmények kö­zött sok ezer kartársam nevében is oldal.

Next