Az Est, 1917. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-18 / 49. szám

VtHi­ulip, 1917 február 1g, JJZC!§1T O. o­dat. Bassermann megvált a Lessing- Kím­kástól. Kassermann Albert, a nagy német színművész, a­kit­ jól ismer a mi közönségünk is, mint Berlintül jelentik, megvált a Les­­sing-színhágtól, a­melynek a háború kitörése óta tagja. A művész most vendégszereplő útra megy és azután többé nem­ lép fel a Leissing-színhá­­­ban, a­melynek együtteséből az évad végén kiválik a felesége, Bassermann Elza is. Berlin színházi köreiben nyílt titok, hogy Bas­ser­man­n a felesége miatt, a­kit nem foglalkoz­tatott eléggé Barnowsky igazgató, válik meg a Leising-színháztól. Való­színűleg fiam is vállal új szerződést, hanem 1 - 2 évig vendégszerepelni, fog nagy német és külföldi színpado­kon.­­ • — Maranghy György mérgei. Deb­receni tudósítónk írja: A debreceni Első Takarékpénztár­ bűnös főtiszt­­­viselőjének, Harangiiy Györgynek la­, későn két,­ hét óta tart a lefoglalt ingók árverése. A közönség nagy érdeklődést tanúsított az ár­verés iránt s régi, használt bútorokért és tárgyakért túlságosan nagy árakét fizetett. Harargliv vagyonának­­leg­­értékesebb részt­ volt fényképező laboratóriuma, a­hol nagym­ennyiségi­ mérget találtak, melyet ,a fotogri­­fáláshoz használt. A ’méregkészletet szintén el akarták árverezni,’a rend­őrség azonban nyomban intézkedett, hogy a Debreceni Első 'skakarékpénz.r tár a veszedelmes vegyszereket, szol- gálj áss.» be. A mérgeket'a rendőrség fogja eladni jogosult vevőnek." — A hetvenöt édes Bra­jdes. Bran­­sk­i György, a­ki lista korában sn­­­yc­iers politizá­l és meg­ehetősen rtt­i­­kilis ase­­lemben, akkor lett európai hírű író, a­mikor hazájából, Dpin­á­­ból, Valósággal kiüldözték azok, a­kik a politizálását tűrhetetlennek ítél­ték. Grandes ekkor Berlinbe költö­zött s németül kezdett írni, de nem vált német íróvá­­s­ nem maradt meg Berlinben; bejárta előbb egész Német­országot, aztán egész Európát és — miközben temérdek értekezésen kivül hagy munkát is irt — majd itt, majd ott tartott felolvasásokat az északi írókról: egy kicsit utána járt az európai hírnek és ismeretsé­géhez nem kis mértékben járult hozzá, hogy mindenfelé sok antipátiát kel­tett. A németek nem szerették meg ; úgy találták, hogy túlságosan dicséri a francia írókat és hogy a­ ném­et lel­ket nem tudja megérteni. De ha Németországban elvégezték róla, hogy francia író, a­kiből hiányzik a filo­zófiai mélység, a franciák is kalácsa­iul nézték rá. Olyanformán tűnt fel előttük, m­intha az északi irodalom utazó-ügynöke volna, a­ki kereske­dő, azzal, a­mit mások gondoltak el ; otthon pedig, a­hol nem lehetett próféta, sokáig haragudtak rá azért, hogy az északi írókat nemcsak ma­gasztalta, hanem kritizálta is. Minda­mellett, akármennyi idegenkedés­sel kelett találkoznia, hamarosan ki tudta vívni, h­ogy — ha nem is szeretik,­mégis megbecsüljék­ A XIX. század irodalmának főirányairól írt műve és tanulmányainak sokasága meghódította a nagy­közönséget is ; előadásának formásságát azok se ta­gadhatták le, a­kik kritikai érejét nem tudták méltatni és Dánia sietett haza hívni az elüldözöttet, mihelyt ez hírt tudott szerezni az idegenben is. Brandes pedig, minél idősebb lett, annál fáradhatatlanabbul dolgozott és annál értékesebb művekkel állott elő. Shakespa­re életéről irt mun­kája az újabb Shake pe­re-monográ­­fiák egy nagy részét fölösleg­essé tette ; Goethéről irt könyve kibékítette né­metországi ellenségeit is. Hogy mi­csoda kivételes munkaerő lakik benne, erről senkit se képest meggyőznie; de a­mit e tekintetben most legutóbb, hetvennégy éves korában produkált, az szinte példa nélkül való. A háború izgalmai elől — a­melyek megvisel­hették, mert egyetlen leányának férje német tartalékos tisztes etnek ugyan­csak ki kellett vennie részét a vesze­delmekből — a szakadatlan mun­kásságba menekült és Voltair­e­l­et­­rajzának megírásához fogott hozzá ; másvalaki azóta még az okvédetlenül szükséges előtanulmányokkal se ké­szült volna el és Brandes alig egy fél esztendő leforgása alatt befejezte a több mint ezer oldalra terjedő nagy munkát, pedig e­közben két hónapig betegen feküdt. A dánok most nagy ünneplésben részesítik ezt a hetvenöt éves honfitársukat, a­ki a száműze­tésben oly sokat fáradozott azon, hogy az északi íróknak minél, több olvasót szerezzen , de az öregséggel dacoló hatalmas életerejéhez szeren­csét kívánnak neki másutt is­, mind­azok, a­kik könyveiből meggyőződ­tek róla, hogy erős judicium­át az el­fogultság és­ a pártosság sohasem ej­tették meg. (a. z ) — Új királyi tanácsa*. A hivatalos lap ma közli, hogy a király Gruenberg Hermannak, az osztrák Landerbank egyik bécsi fiókja­gazgat­ójának a királyi tarácson rímet adományozta. —-- Szavazati jogot a halottaknak ! Minél hosszabbra húzódik a háború, s az otthonmaradottakhoz is minél közelebb férkőzik a háborús sokféle nélkülözés, annál megértőbb kegye­lettel fordulnak minden országban a lelkek a hazáért elesettek emléke felé. Valamennyi hadviselő, ha mind­járt térdig vérben, d­e mély hálával gondol rá, mit köszönhet fiai önfel­áldozásának. És az új k­ékarombák áldozása közben, módokoin tűnődnek a­ hősök emlékének megörökítésére,­ hogy gondolataikban­ való halhatat­lansággal ajándékozzák meg azokat, a­kik ifjú életüket vesztették. E halhatatlanság módja ország és ország szerint más. Itt emlékoszlo­pokról beszélnek, ott a hősök nevét megörökítő táblákról. A franciák között most új gondolat merült fel, hogy a hazáért elhunytak emlékét az örökítené meg legjobban, ha mód adódik nekik, hogy szellemükkel to­vább is befolyhassanak az állam ügyeibe. De hogyan ? Egyszerűen úgy, hogy egytől-egyig választói jogot kapnak, s e jogot valamelyik hátra­maradt családtagjuk örökli. Ha fel­nőtt férficsaládtagjuk van, a­kinek különben is jutna szavazati jog, ezentúl két szavazat illetné. Ha ilyen családtagja nincs, örökli jogát az anya, feleség, vagy testvér. Hogy az a családtag, a­ki szívében hordja a halott emlékét, legyen egyszersmind a polgári akaratának is hordozója , hiszen úgy sincs a világon más halhat­at­lanság, mint a­mit az élő kegyelet­es em­lékezése őriz meg a holtak számára. Ez a francia gondolat kétségtelenül szép és nobilis. Simul a megszkott latin gesztusokhoz. Hogy gyakorlati­lag mennyit ér, persze más kérdés- De még így is érdemes feljegyeznünk, éppen azokban a napokban, a­mikor a magyar parlament többsége, a hazáért küzdő hősök közül még az élőknek se akarja megadni a választói jogot. Franciaország, az általános titkos választói jog hazája, e jogot kiterjeszti a holtakra is, ílig nálunk a jogok teljéből kimarad az élő. Ámbár e tekintetben talán még szjncs Magyarországnak oly sor ta­­nulnivalója a külföldtől. Szavazati jogot a holtainak ? Mintha nálunk is lett már volna néhány választás, a­melyeknél végső szükségben a holt­ak is szavaztak ,é­s — Feltámadtak a katonák!­A meg­szállott Lengyelország területéről kap­tuk ezt a hírt egy­ csodálatos légköri tüneményről: A no­voxadomszki ke­rület Ran­zihovice községében — írja harctéri levelezőnk — voltam az el­múlt vasárnapon, a­mikor egy len­gyel fiú futott hozzánk a falu végéről: — Jöjjenek, nézzék ; a katonák fel­támadtak. . . . . Az egész község, velünk együtt, kifutott a fal­u végére, a­hol csak­ugyan hihetetlen látvány tárult elénk. Hatalmas áros, fövészárkot láttunk, minden jellegzetes részletével, les­­helyeivel, széle­s előese­ményei­vel. Benne rajzolt a katonatömeg,­­lovas­ság, gyalogésg, tüzérség, gépfegyver­­osztag s végezték napi tevékenysé­güket. Hátrább, az erődi­tések belső lö­vészárkaiban, polgári munkások dolgoztak a sáncokon. Képzelhető az úgyis babonás, műveletlen törpeg megdöbbenése a sohasem látott cso­dán. Rögtön fellármászták a közsé­get és a környéket és precesszióval járták be az egész vidéket. Sőt a hivatalos apparátust­ is értesítették, a­mely azután megállapította a cso­dáról,­hogy a délibábnak egy szokat­lan­ fajtája volt, a­mely méreteivel és élességével szinte páratlan a maga nemében. A legközelebbi lövészárok ugyanis, a­hol az orosz harcvonal fekszik,, legalább is hatszáz kilomé­­méterre van Radzshovjec községtől, a­hol a tünemény megjelent. — Házasság. Dr. Vaskó István egyezte Borovit. Kerük át Duna­­dvárott. (Minden külön értesítés helyett.) Braun Sándor Pécsről eljegyezte Székely Józsát, Nagykanizsáról. (Min­den külön értesítés helyett.) — Orvosi hír. Dr. Imre Miksa volt anktok­táni orvos rendeléseit VHL, áköcz.­üt. 6­. c­z. (Telefon 44—44.) ismét megkezdte. .— A hollandi kereskedés Angliáv­al. A hollandi h­ajóstársaságok tudva­­levően beszüntették járataikat, mert Anglia csak úgy bocsátja ki a hollandi hajókat, ha angol kikötőket is érin­tenek. A hollandi hajók most­ otthon maradnak és érdekes megtudni, mit veszít, a két ország egymással való forgalma beszüntetésével. Egy hol­landi statisztika szerint az utolsó 1916-iki esztendőben hollandi hús kivitele Angliába, valamint tojás, cukor, bor és egyebek kivitele igen megfogyatkozott. 1915-ben két millió négyszázezer font Sterling ára hol­landi cukor került Angliába, míg 1916-ban csak százt­izezer font ára. Húskivitel 800 ezer font sterling ára volt 1915-ben Angliába, míg 1916-ban már csak százezer font ára. Emelkedett, valami keveset a has­­kivit­el és nagymértékben a margarin­­kivitel. 1916-ban kilenc millió felit sterling ára margarint szállított Hol­landia Angliának. Viszont az angol kivitel Hollandiába a háború alatt tetemesen növekedett és ez a növe­kedés bizonyos mértékig megmaradt 1916-ban is. Az Angliából való hol­landi behozatal fő tárgyai­ voltak nyers kakaó és kávé.­ — Általá­ban kitűnik ebből a statisztiká­ból, hogy az angol-hollandi ke­reskedelmi forgalom a­­ háború utolsó esztendejében nem volt rend­kívül élénk. Az elmúlt 1916-os évben Hollandiában egyébként negyvenhét új hajót építettek 112-408 tonnatar­­ia’on'i­ai, vie-oi-t­e'pat- -fu’t negy­­verb­rom hajó 110 912 tonna tarta­­lommal. — Vilmos császár vezértengernagy. A király, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, február 12-én kelt­­legfelső paramzifalával* II. Vilmos nemzet­ császárt, Poroszország királyát vezértergernagygyá nevezte ki. — Kitüntetések a féldon: elésfüslá­s minisztériumban! A Király Kadistca István földmivelésügyi-n­iniszteri ta­nácsosnak a Ferenc József-rend kö­­­zépker­esztjét,­­Mayer Károly titkár­nak pedig a Ferenc József-rend lovag­keresztjét adományozta. — Elesett olasz repülő. Luganóból táviratozza tudósítónk, hogy Galat­­tini márki, olasz százados, a­ki vízi­­repülőgépen a magyar és osztrák arc­vonal fölé repült, légi harcban diffét vesztette. (La.­) — A Magyar-Cseh Iparbank Rész­vény­társaság közli velünk, hogy No­votny János, a Böhmische Industrial- Bank vezérigazgatója elnöklete alatt ma tartotta vt rendes közgyűlését . Freyberger Béla ügyvezető­ igazgató javasolta, hogy a háború áltam szük­ségeit leírások és a tartalékolások, va­lamint az egész berendezés leírása út után fenmaradó 403.021-S1 I­ tiszta, nyereség a következőképpen osztassák­ fel : 6%-os osztalék fejében K 180.000, adótar­talékfd 100.OOO K, rendes tar­talék 500.000 koronára való kiegé­szítésére 56.000 K, igazgatósági juta­lékokra 42.557.76 K fordíttassék, míg a maradék 24.464.03 K új szám­lára vezettessék elő. A közgyűlés igy határozott és az igazgatósé­g eddigi tagjait újból megválasztotta. P­­ikler Gyula előadása. A Magyar Filozófiai Társaságban szerdán, február 21-ikért, délután öt órakor dr. Pikler Gyula egyetemi tanár előadást tart a­ látás geometriai csalódásairól. Az elő­adás a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében lesz.­­ A kaposvári szökött rabokat el­­­fogták. Kaposvárról táviratozza tudó­sítónk : Lichtenstein (Fischer) Ernő könyvkötő, a­ki vaskeresztez­éseit és különféle szélhömössé­gokat, köve­tett el, többnejűség és különféle csa­lások vádja miatt vizsgálati fogságba került. A múlt év október 7-én Hai­den Iván, asztal­oslegénynyel, a­ki ugyancsak hírhedt szélhámos és há­­zasságszédselgő volt, az ügyészség fogházából megszökött. L.éstenstein és Heiden a­­fogház aszt­alosműhe­­lyében dolgoztak, a­hol szökésük nap­ján titokban egy létrát készítettek, majd könnyűszerrel kifeszítették a műhely gyenge vasrácsát és az előre elkészített létrát a műhely ablakából hozzátámasztották a fogházépület­ mellett lévő kaszinó falához, és így sikerült megszökniük. A Szökést né­hány perc múlva ugyan észrevették, de a két embernek ez alatt az idő alatt is sikerült kereket oldani. A szö­kevények most, négy hónap után ismét kézrekerültek. Haident tegnap a Csendőrök Fonyódon felismerték és letartóztatták. Elszállították a kaposvári fogházba, a­hova Lichten­stein Ernőt is nemrégen vitték vissza, a­kit viszont Budapesten ismertek fel,és tartóztattak le. — Szeben megyei kitüntetések. A hivatalos lap ma közli, hogy a király „háborús időben teljesített buzgó és eredményes hivatali működésüké elismeréséül” Dorr Alb­ ülnek, Nagy­szeben város polgármesterének és dr. Pánnig Kálmánnak, a nagyszebeni állami elmegyógyintézet igazgatójá­nak a III. osztályú vaskoronarendet, Hochmeister Albertnek, Nagyszeben­­város polgár­mester-hely­ette­s­enek, Si­monis Robert ügyem ottani rendőr­­kapitánynak, Ackner Mór városi ta­nácsnoknak, dr. Unger Károly vá­rosi közkórházi főorvosnak és Schiünn Frigyesnek, a nagyszebeni városi villamos művek vezető mérnökének, továbbá dr. Schuilerus Adolf ugyan­­ottani ágostai hitvallású evangéli­kus lelkésznek és Lázár Béla nagy­szebeni római katolikus káplánnak a Ferenc József-rend lo­vagkereszt­­jét, Petri Mihály Nagydisznód köz­­ött főjegyzőnek a koronás arany ér­mest-keresztet, Zimmermann Mihály Na­gyszeben városi irodavezetőnek, Gecsevics János ugyanott m­aj városi .­.közkórházi­­ gondnoknak és. Schuster Mihály Holcm­ány késeségi jegyzőnek írt arany érdemkeresetet a­do­mányozta és pedig legutóbb nevezet­ ínek kitün­­­­tetés­ét a vitézségi érem szalagján* !

Next