Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)
1919-10-09 / 77. szám
á. oldal HÍREK Publicatiune. In ziua de 10. oct. 1919, ora 8.30 Regimentul 22. Artilerie vinde la licitatie 11 cai de trupa conform ordinului Marelui Cartier General No. 616. Vanzarea se va face in targul de vite din Budapests. Comandantul Regimentului . 22. Artilerie.» Hirdetmény A nagy vezérkar 616. sz. rendelete alapján a 22. tüzérezred 1919. okt. hó 10. napján 8 óra 30 perckor 11 lovat fog elárverezni. Az eladás helye a budapesti állatvásártér. A 22. tüzérezred parancsnoka. A román sajtó és propaganda főnöke , dr. Comnenul Budapestre érkezett néhány napra. A magyar sajtó képviselőinek dr. Comnen úr rendelkezésükre áll csütörtökön, e hó 9-én a Gellért-szállóban (Sajtóhivatal, 303. szoba) délelőtt fél 9 és fél 10 óra között. Dr. Comnen seful serviciului de presa si propaganda romana a sosit la Budapesta cateva zile. El sta la dispozitiunea reprezentáltilor presei maghiare, poimaine Joi 9 Octombrie la Hotel Gellért la Bíroul de Presa (camera 303) intre orele opt si jum, si noua si jum. dimineata. — Húszezer hold földet árasztottak el vízzel a vörösök. A vörös hadsereg május 13.-ra virradó éjszaka a szolnok-csongrádi ármentesítő társulat védtöltését a tiszasasi határban felrobbantotta. A robbanás helyén az árvíz oly erővel tört be a mentesített területre, hogy három nap alatt Tiszasas, Csépa és Szelevény községek határában húszezer hold termőföldet árasztott el, rombadöntötte Szelevényt és Csépa egy részét és elpusztította az ártéren volt összes tanyai épületeket. A terményekben és épületekben okozott kár megközelíti a harminc millió koronát. A betört árvíz levezetésére a társulat a védtöltést több helyen kivágatta és a víz legnagyobb része már le is húzódik. — Dreyfus Alfréd egy Zola-emlékünnepen. Párisi lapok írják, hogy a háború kitörése óta most gyűltek, össze először Zola Emil barátai és tisztelői Meudonban, hogy Zola halála napjának tizenhét éves fordulóján megünnepeljék emlékét. A jelenvoltak között ott volt Dreyfus Alfréd ezredes is. A meudoni ház kertjében, Zola mellszobra előtt Henry Barbusse mondotta az emlékbeszédet. — Ruha teszi az embert. A kommunizmus ádáz harc volt a burzsuj ellen, és azoknak, akik ezt a harcot vezették, nem volt más vágyuk, minthogy úgy élhessenek, mint a lenézett gyalázatos burzsuj. Kun Hóláncnak első dolga volt egy világhírű bécsi női divatszalonban selyemruhákat és kosztümöket rendelni, de a híres budapesti szalonoknak is akadt dolguk elég. Legnépszerűbb volt a proletárdiktatúra alatt Reilerné nagykorona utcai divatterme : a mágnásasszonyok és lipótvárosi hölgyek elegáns szabónőjénél Ágoston Péter külügyi népbiztos sietett a feleségének ruhát csináltatni. A népbiztos mögött a szovjet ház orvosa, dr. Lukács Hugó sem akart elmaradni, s ő is rendelt a feleségének egy szürke angol kosztümöt. Hogy a szovjet milyen jól áll és mennyire számíthat az entente gazdasági támogatására, azt dr. Lukács »elvtárs« azzal igazolta, hogy »már magyar földön állnak a vagonok, amelyek tele vannak tömve a legfinomabb angol szövetekkel«. A szovjet ház lakójához és a szovjet-ház orvosához méltóknak kellett mutatkozniok a szovjet-ház szobaleányainak is . Simon Anna és Simon Ida szobaleányok megjelentek Reiternénál és mint jó testvérekhez illik, két egyforma ruhácskát rendeltek nála: sötétkék grenadinruha volt, de kikötötték, hogy »selyemre legyen dolgozva«. Jól öltözködött ki Kovák Gizella »propaganda hölgy« is, aki egészen helyesen azt az elvet vallotta, hogy a kommunizmusnak nem csinálhat másképpen propagandát, csak úgy, ha a legfinomabb toalettben hirdeti az egyszerűséget. Fischer Julia szalonjában egy Kovács Margit nevű villamos kalauznő rendelt kosztümöt, az Árvay cégnél viszont dr. Bánóczi Dezső politikai megbízott neje ruházta fel magát. Ahhoz, hogy a proletárok körében jobban elterjedjen a divatos burzsujszalonok hite, bizony rövid ideig tartott a kommunizmus. A nagy műhelyek szocializálásának az első hetében azonban minden műhely munkásserege valósággal megrohanta a készleteket : Neumann Berta, Förstner nővérek, Fischer Julia vevői a kommunizmus első idejében kizárólag saját munkásaik köréből kerültek ki. Hogy pedig a férfiak sem jártak roszszul, azt a következő eset bizonyítja. A Vörös Őrség parancsnoka, dr. Vajda Zoltán és Chlepkó Ede a Szabóipari Részvénytársaság készleteit és helyiségeit elrekvirálták s »A Vörös őrség konfekciós üzeme« cím alatt nyitották meg ismét. A részvénytársaság készleteiből nagyon szép ruhákat kaptak Landler Jenő és Pogány József népbiztosok, Chlepkó Ede pedig jutalmul, a miért olyan jól szolgálja a vörös uralmat. — József főherceg garderobját alakíttatta át a maga számára. — A francia polgári pártok a bolsevizmus ellen. Párisból táviratozzák, hogy ott vasárnap tíz baloldali politikai párt tartott együttes gyűlést, amelyen csak az egyesült szocialisták pártja nem vett részt. A gyűlésen elhatározták, hogy a legközelebbi választásoknál valamennyi republikánus polgári párt egyesül a bolsevizmus ellen való küzdelemben a szociális béke helyreállításáért. — Amerikában nem lesz bolsevizmus. Roosevelt kapitány, a volt amerikai elnök fia, aki hosszú ideig tagja volt a bécsi amerikai miszsziónak, Osterbau-ból keltezett érdekes cikket írt a Neue Freie Pressébe, amelyben határozottan megállapítja, hogy Amerikában sohasem lehet bolsevizmus. Ha az ipari központokban komoly mozgalmak vagy súlyos sztrájkok törnének ki, azokat mindig és minden esetben lokalizálni fogják. A nyugtalanságot Amerikában kizáróan idegen elemek szíthatják: oroszok, magyarok, lengyelek, galíciaiak, szlovákok, horvátok, lettek és litvánok. Ezek mind összeköttetésben állanak az orosz bolsevikiekkel. Mihelyt komolyra fordulna valamelyik helyen a mozgalom, az amerikai lakosság mint egy ember állana csatasorba ellene, hogy leverje. A tömegek nagyon jól tudják, hogy a bolsevizmus ellensége az amerikanizmusnak és ma a nacionalizmus erősebb Amerikában, mint valaha. Azok az európaiak, akik azt remélik, hogy a bolsevizmust Amerikába telepíthetik, nagyon fognak csalódni. — A Csendes-óceán Senkiszigete. A Karolina-szigetcsoport több száz aprósziget a Csendes-óceánban, Ausztráliától és az egyenlítőtől északra a Fülöp szigetek és Új- Guinea között. Ezt a szigetcsoportot Németország 1899-ben megvette Spanyolországtól 25 millió pezetáért. A világháborúban a Karolinákat is elvesztette Németország s igy ez a szigetcsoport is belekerült annak az óriási gyarmatállománynak a tömegébe, a melyen a diadalmas entente-hatalmak osztozkodnak. Anglia és Japán még 1917-ben titkos szerződést kötött egymással, a melynek értelmében Japáné lesz minden oly sziget a Csendes-óceánban, mely az egyenlítőtől északra fekszik. Ezt a titkos szerződést utólag kénytelen volt Wilson is tudomásul venni, s így a Karolinákat Japán szállta meg. Eddig egyszerű és világos a dolog. Most kezdődik azonban a bonyodalom. Az amerikai haditengerészet energikus tiltakozást jelentett be az ellen, hogy a Karolinák egyik apró kis szigetét, Jap szigetet, Japán kapja meg. Wilson, mikor a tiltakozást megkapta, őszintén megvallotta, hogy addig a pillanatig sejtelme sem volt a kis Jap sziget létezéséről, azt pedig még kevésbé sejtette, hogy ez a kis sziget olyan fontos terület, amely ráiatt nemzetközi megállapodásokat kell utólag felforgatnia. A haditengerészek ugyanis megmagyarázták Wilsonnak, hogy a németek nagy kábelállomást rendeztek be Jap szigetén, amely egész csomó fontos kábelvonalnak a keresztező csomópontja és ezt a kábelállomást Amerika nem engedheti át csak úgy egyszerűen Japánnak. Az amerikai lapok foglalkozni keztek a kérdéssel, és ma már minden újságolvasó amerikai tisztában van vele, hogy hol fekszik Jap és miért fontos Jap. Wilson ezek után az előzmények után be is jelentette Párisban Amerika igényét Japra és a párisi konferencia Jap szigetét kiemelte a Karolinák közül és egy későbbi konferenciára halasztotta annak eldöntését, kié lesz Jap, amikor ugyanis a kábelvonalak szétosztásáról fognak határozni. Japán ragaszkodik a titkos szerződésben biztosított jogaihoz és felháborodással emlegeti Amerika önzését ebben a kérdésben is. Jap szigete pedig egyelőre Senki szigete a Csendes-óceánban, Kramarz Parisban és Odesszában. A Pravo Lidu jelentése szerint, mint Prágából táviratozzák, dr. Kramar ötödikén Párisba utazott, hogy onnan egy francia misszióval Odesszába utazzék és részt vegyen a Denikint segítő akcióban. Kramarz saját szakállára vesz részt az odesszai kirándulásban, mert álláspontja ellenkezik a cseh külügyminiszter felfogásával, amint azt Bates a szombaton megtartott minisztertanácson nyíltan bevallotta. A Narodny Listy szerint Kramarz párisi útja összefüggésben van a magyar béketárgyalással. — Lehel Mária festőművész (I., Budafoki út 20. II. 5.) október 15-től elméleti és gyakorlati festőiskolát nyit kezdőknek is. Jelentkezni lehet délelőtt 9-től 12-ig. — Hamis hír Almásy Denise grófnőről. Budapesten azt a hírt terjesztették, hogy Almásy Denise grófnő, aki tanúja volt Tisza István megöletésének, megőrült. E híradás szerint a grófnő a geszti kastély terraszán reggelizett és éppen Tisza halálának tragikus részleteit beszélte el, a mikor váratlanul három fegyveres katonát látott közeledni a forraszhoz. Ez a látvány olyan megrendítő hatással volt reá, hogy eszét vesztette. Mint a grófnőhöz közelálló forrásból értesülünk, ez a hiradás teljesen valótlan. Az igaz, hogy Tisza halálának látványa mély nyomokat hagyott Almásy grófnő lelkében, egyébként azonban egészséges és legközelebb Budapestre jön, hogy, Tisza megöletéséről, mint tanú vallomást tegyen. — Lichtenstein hercegségből Monacót csinálnak. Lichtenstein hercegség kormánya, mint angol lapok írják, elhatározta, hogy miután az ország a háború miatt súlyos anyagi válságba került, Monte-Carlo mintá■ jára játékkaszinót létesítenek, hogy annak jövedelméből az állam pénzügyeit rendezzék. Az erre vonatkozó javaslat már a tartománygyűlés előtt van, de az uralkodó herceg ellene van a terv megvalósításának. — A csődtömegbe került „Vas* Hindenburg“. A berlini állatkertben annak idején, amikor a német császárság még a dicsőség napjait élte, óriási szobrot emeltek Hindenburgnak fából, amelyre bárki rászögezhetett egy vaslemezt pénzért a hadiözvegyek és hadiárvák javára. A németek hamarosan teleszögezték a nagy szobrot, amelyet azóta Vas-Hindenburg-nak neveztek. A Vas-Hindenburg azonban mégis csak fából volt, hiába keresztelték el vasnak. Nem bírta ki az idők viharát s kezdett recsegni-ropogni, összeomlással fenyegetődzve. A közbiztonság érdekében elkerítették hát és elhatározták, hogy lebontják. Kiderült azonban, hogy ezt a határozatot nem lehet simán, végrehajtani. Az az alkalmi társaság ugyanis, amely annak idején elvállalta a Vas-Hindenburg gondozását, időközben csődbe került és belefutott a csődtömegbe a Vas- Hindenburg is. A lebontás 2000 márkába kerülne és a társaságnak nincs egy fillérje sem. Most tehát arról tárgyal a pénzügyminisztérium, az állatkert igazgatósága és a lebontásra kiszemelt vállalkozó, hogy ki viselje a lebontás költségeit. A Vas-Hindenburg pedig egyelőre — elkerítve és recsegveropogva ugyan — de ott áll még szilárdan a helyén és elmélkedik a dicsőség múlandóságáról. — Agyongázolta a villamos. A Margit-körut 27. számi ház előtt Holló Gyula minkás leesett a villamosról és a kerekek alá került. Azonnal meghalt. Németország nem ad árut Magyarországnak Bernin, október 7 (Az Est rendes tudósítójának távirata) Alkalmam volt a német kormány illetékes tényezőivel arról beszélni, hogy kaphat-e Magyarország feltétlenül szükséges áru- cikkeket Németországtól . Mindenütt azt válaszolták, hogy a döntő szempont Németországra nézve s ezen fordul meg minden, vájjon mit adhat cserébe Magyarország, mert a koronavaluta nemcsak hogy nem kívánatos, de egyáltalán nem kell. Magyarország sok mindenre számíthatna Németországból, ha árut áruval fizetne. Lehetséges volna például sok tömegszükségleti cikket beszereznie, ha például borral üzetne cserébe. Általában azt a benyomást szereztem, hogy a német illetékes tényezők bizalmatlanok a Friedrichkormány iránt, nem látják a módját a kibontakozás lehetőségének s nem biznak Magyarország gazdasági fellendülésében. Nincsenek tisztában itt azzal, hogy mi módon akarja Magyarország adósságait megfizetni. Beszélgetéseink során az a vélemény alakult ki, hogy a mostani magyar kormánynyal és a koronavaluta mai alacsony árfolyama mellett Magyarország nem számíthat árura Németországtól. Déri Imre. Csütörtök, 1919. október 9.