Az Est, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
Budapest, 1921 * Csütörtök * január 13. Politikai napilap Előfizetési árak: Egy hónapig M SS.— korona Negyedévre MHM 7a..— korona félévre ............ 740.— korona Egész évre..........2 MSO.— korona Külföldre 1 hóra SO.— korona Egyes számára 2 korona.Felelős szerkesztő : Miklós Andor Apa 2 honana XII. évfolyam * 9. szám. Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébetek Urai Tm Jeladó klvatal 2 ált., Erzsébetekéi rat 18—20.sm* Piókekiadó hivatalok: V., Vilmos császáreut 14. szám és IV., Vácie utca 12. Wien 1-n Kehlmarkt 7. A fájdalom Vegyi szobrát fogják leleplezni vasárnap Budapest legszebb terén, ai Szabadság-téren. A diadalmas Estte szobrát szántuk erre A térte a magyar szabadságharcf-istlmuventumát. Hogy hirdesse világgá nagyszerűségével, főalakja ideális fenköltségével, egész csoportozata merész lendületével, hogy ez a nép szabadnak született, a szabadság pajzsának és kardjának és hogy szabadságavédelmében a világtörténet legdilsőségesebb háborúját vívta meg Pákozdtól Világosig. A magyar szabadságharc szobra állani fog a téren, ha majd elérkezik az idők teljessége. De nemzetünk gyászához úgy illő, hogy a hatalmas teret előbb a fájdalom nyílt templomává avassuk. Négy mester kifaragta a négy világtáj szobrát nemes anyagból, nemes formákban. Északés Dél, Kelet és Nyugat allegóriás alakjai hirdessék és véssék tudatunkba soha ki nem hunyó lángbetűkkel, hogy megcsonkítottak és kifosztottak és izekreszaggattak bennünket, de ki nem ölhették lelkünkből egységünk, összetartozandóságunk érzését. Jelenünk szomorúságát, künyeapaca fájdalmát, emésztő sivárságát feledni még ez ünnepnapon sem tudjuk, nem is akarjuk. De jövőnk tisztább és derűsebb képe felé utal az a lobogó, amelyen hetvenkét magyar vármegyének, a régi, a teljes, a gazdag Nagy- Magyarország csorbítatlan egészének címerpajzsa diszlik. Ünneplő kedvben fogunk elzarándokolni erre a csöndes ünnepségre. És gyászfátyollal mi sem Észak, sem Dél, sem Kelet, sem Nyugat szobrát be nem vonjuk, mint a franciák félszázadon át a Place de la Concorde-on Strassburg kőképét, mert mi nem mondunk le és nem csüggedünk és nem gyászoljuk halottként, a mi egész életével a miénk és csak azért f él, hogy ismét a miénk lesz. Ellenben fogadalmat teszünk, hogy a teret, amelyen a négy jelképes szobor áll, igazi Place I de la Concorde-nak fogjuk tisztelni. Hogy e térről az egyetértésnek, a magyarságban való s teljes egybeforradásnak szeli lenne fog kisugárzani az egész országba. Ludendorff német expedíciós hadsereg felszerelését ajánlja az ententenak a bolsevizmus ellen / Berlin, január 12 . (Az Est rendes tudósítójától) Nagy feltűnést kelt — mint Parisból táviratoztak — a Matin egy közleménye, amelyben átveszi a Daily Telegraph berlini tudósítójának egy hosszú jelentését. Arról szól a tudósítás, hogy Ludendorff tábornok nemrégiben neves francia és angol személyiségekhez emlékiratot küldött s abban kifejti, hogy a bohevizálust csak fegyveres erővel lehet leverni, ehhez pedig múlhatatlanul szükséges Németország közreműködése. Ha a bolsevisták betörnek a német birodalom területére, — így szól többek között Ludendorff emlékirata — csak Bajorország fejtene ki hatásos ellenálást s ezért meg kell előzni a bolsevista offenzivát. Moszkva ellen kell masírozni. Ehhez 1.309.099 főnyi hadsereg kell. A továbbiakban Ludendorff kitér arra, hogy ezért a fegyveres segítségért jutálmyt kell adni Németországnak és a német expedíciós sereget az ententenak kellene felfegyvereznie. Az emlékirat második felében Ludendorff iparkodik eloszlatni az ententenak azt az esetleges aggodalmát, amelyet Parisban »német veszedelemnek« szoktak nevezni. Azt mondja, hogy az entente bármely percben megszüntetheti a német hadsereg ellátását, nem juttat neki muncijót, mihelyt úgy látja, vagy csak fel is tételezheti, hogy félnie kell Franciaországnak a német támadástól, sőt a franciák ebben az esetben egyszerűen bevonulhatnának Németországba, Angliának pedig megvan a lehetősége arra, hogy blokád alá helyezze a német birodalmat. II. A Máv nagy szerződésének megvizsgálására parlamentibizottságot kérnek . Az Est tudósítójától) A milliárdo ® állam ® Min szállítási szerzek és a miniszterelnök nyilatkozata szerintt akalanisint a minisztertanárja elkerül. Az ügy itt azonban nem fog megállani, hanem, mint halljuk, több oldalról szóba fog kerülni a nemzetgyűlésen is és csakúgy, mint annak idején a nyugatmagyarországi állatszállítás ügyét, ezt is az összes pártok képviselőiből alakított parlamenti bizottság elé akarják terjeszteni. Az ügynek egyre több és több olyan részlete kerül ugyanis nyilvánosságra, amelyet lehetetlen objektív vizsgálat nélkül hagyni és azok, akik az ügyet a nemzetgyűlésen szóbahozzák, a mi tudomásunk szerint parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését fogják javasolni. A legrejtelmesebb része az egész ügynek az, hogyan jutott a Máv. Biedermannékhoz, akikről a budapesti járékfidek világiján köztudomású, hogy alig egy-két éve szerepelnek a piacon? a cég alapítója még pár év előtt budapesti vállalatok hivatalnoka volt, aki Bécsben alapította meg jóüzletét és egyszeribeit a Máv. legnagyobb szállítója lett. A mostani szerződést megelőzően már több megállapodása volt a Máv.val, milliókat keresett ezeken az üzleteken és csak most nemrég alapították meg a bécsi üzlet budapesti fiókját. Azonban a Máv. a mostani milliárdos szerződést nem a budapesti céggel, hanem a Biedermann & Comp. bécsi céggel (Karlsgasse 9.) kötötte meg és az Otto Wolff német cég a szállítási üzletben nem is szerepel, hanem csak a háttérben mint jótálló húzódik meg. A milliárdos üzletért ez az újdonsült bécsi cég felel. Fel kell tenni, hogy Keleti latinis elnökigazgató és Szőnyei már, igazgató, akik a szerződés elfogadását a legnyomatékosabban ajánlották, a cégről jobb információkkal birjják, mint az egész magyar kereskedő- és iparosvilág. Bizonyára rendelkeztek is ilyen információkkal, mert különben aligha utasították volna el azt az angol ajánlatot, amelyet Biedermannék előtt néhány héttel sokkal kedvezőbb feltételek mellett nyújtottak be a Máv.-hoz. Ez az ajánlat az ismert Knott Comp. Ltd. london-brüsszeli cégtől származott, amely írásbeli ajánlatában ti00 millió korona hitelt ajánlott fel a Máv.-nak két évre oly célból, hogy a Máv. bármily vasúti anyagot rendeljen nála. Az ajánlat szerint a Máv. csak akkor lett volna köteles ennél a cégnél rendelést eszközölni, ha ez bármely külföldi cég részéről ajánlott árut olcsóbban, vagy legalább is hasonló feltételek mellett lett volna hajlandó szállítani. A Máv. igazgatói ezt az ajánlatot visszautasították. Csak helyeselni lehet, ha a Máv. igazgatósága előnyösebb szerződést vélt kötni. Ugyanakkor azután Szőnyei igazgató-helyettes a jogügyi és a pénzügyi osztály egyegy képviselőjével és a Biedermann-cég egyik tagjával Kölnben tartózkodott, ahol a Wolff-céggel a helyszínen folytak a tárgyalások és ahonnan Szőnyei azzal tért vissza, hogy a Máv, fogadja el Biedermannék javaslatát. Az ügyben szereplő igazgatók egyike sem tartotta szükségesnek, hogy ha már a magyar ipart szállításra képtelennek tartották, legalább más német vagy egyébb külföldi cégtől próbálták volna megtudni, nem lehetne-e az illető árukat másutt olcsóbban beszerezni, sőt úgy látszik, még a közkézen forgó német hivatalos export-árjegyzék iránt sem érdeklődhettek, mert abból is nyomban megállapíthatták volna, hogy Biedermannék hallatlanul drágák. De a Máv igazgatói a legnagyobb mulasztást akkor követték el, amik még az olajneműek szállítását is biedermannékra bízták. Mert ha még a vasneműeknél talán tényleg lehetett, azzal érvelni, hogy egyik-másik cikket a hazai ipar nem tudja elég gyorsan szállítani, úgy az olajneműeknél még ezt az érvet sem lehetett felhozni, hisz az olajneműeket Biedermannék sem Németországból, hanem a lengyel és a román piacról hozzák és áru ezekből a cikkekből az említett helyeken annyi van, hogy mi a-