Az Est, 1928. június (19. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

Péntek, 1923. június /. A vidéki egyetemi tanácsok nem voltak hajlandók a kultuszminiszter ellen állást foglalni A kultuszminiszter kijelentette Fináczy rektor előtt, hogy nem akarta meg­sérteni a budapesti professzorokat A bölcsészeti kar többsége a miniszter mellett — Az Est tudósítójától — A kultuszminiszter költségvetési beszédének az a része, amelyben az egyetemi oktatás­­hiányairól szó­lott mint ismeretes — élénk visszahatást váltott ki a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem egyetemi tanácsa és professzorai között. Az egyetemi professzorok elhatározták, hogy memorandum­mal fordulnak a kultuszminiszter­hez és az egyetemi tanács is állást foglalt a kultuszminiszter beszéde miatt. Értesülésünk szerint az egyetemi tanács állásfogla­lása meglehetősen konciliáns. Fináczy Ernő, a Pázmány Péter tudományegyetem rektora tegnap felkereste a kultuszminisztert és részletesen informálta az egyetemi tanács állásfoglalásáról és a már elkészített memorandum tartalmá­ról. A kultuszminiszter költségvetési beszéde után a budapesti egyetemi tanács azonnal érintkezésbe lépett a vidéki egyetemi tanácsokkal és együttes állásfoglalásra próbálta bírni a vidéki egyetemi tanácso­kat is. A vidéki egyetemi tanácsok azonban egyáltalán nem voltak hajlandók ebben az ügyben a budapesti egyetemi tanáccsal közösséget vállalni. Illetékes helyen szerzett értesü­lésünk szerint érdekes annak a háttere is, hogy a budapesti egye­temi tanács miért foglalt állást a kultuszminiszter ellen. Az egyete­mi tanács kénytelen volt ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bizo­nyos körök, amelyek már a múlt­ban is állandóan foglalkoztatták politikai kérdésekkel az egyetem tanácsát, most is valósággal ki­provokálták, hogy a budapesti egyetemi tanács szembeforduljon a kultuszminiszterrel. Mielőtt az egyetemi tanács ez ügyben összeült volna, a múlt hét elején a kultuszminiszter magához kér­ette a tanács tagjait. Mielőtt a miniszter és a tanács tagjai között a tanácskozás megkezdődött volna, még az értekezlet megnyitása előtt a kultuszminiszter figyelmeztette a jelenlevőket, hogy mindenki te­kintse bizalmas jellegűnek az ér­tekezletet. Azután kijelentette a kultuszminiszter, hogy egyáltalában nem volt szándé­kában megbántani az egyetem tanári karát és az egyetemi tanácsot. Az értekezleten az egyetemi ta­nárok sorából az az észrevétel hangzott el hogy nekik csak az ál­talánosítás ellen van kifogásuk, mert ők maguk is elismerik, hogy bizonyos anomáliák vannak, úgy az órarend, mint a tanrend meg­tartása körül a budapesti egyete­men. A miniszter hangsúlyozta, hogy kitételeivel senkit sem akart megbántani az egyetem urai közül, de költségvetési beszédében kény­telen volt erre a kérdésre is kitér­ni. Azt nem tartotta volna helyén­valónak, hogy a tanárok közül bárkit név szerint nevezzen meg és adjon ki a nyilvánosságnak, mert meggyőződése szerint az egyetemi tanács segítségével kell a bajokon segítenie. Ez volt az álláspontja már a múlt­ban és ez most is. Kértem ezután a kultuszminiszter a megjelenteket, hogy az egyetemi tanács a bajok orvoslására a saját hatáskörében tegye meg a szükséges lépéseket,­szességének hangulatot és felfogását. Már a múlt keserű emlékei közé tarto­zik az Ádám-ügy, sőt nagyjából a nu­merus clausus ügye is. Már­pedig a most működő egyetemi tanácsot az Ádám-ügy legforróbb napjaiban vá­lasztották meg a fakultások, amikor tehát politikai tendenciák uralkodtak az egyetemeken, így választották meg Méhely Lajost a bölcsészeti kar dé­kánjává és báró Kétly Lászlót az orvosi fakultás dékánjává. Az egyetemi tanácsban tehát — határozott ellentétben az egye­temi tanárok nagy többségének fel­fogásával — még bizonyos meg­­fakult nézetek, politikai elgondo­lások is érvényesülnek. Az egye­temi tanács esetleges konfliktusa tehát semmi esetre sem jelenti az egyetemi tanárok összességének konfliktusát. A bölcsészeti karon máris mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a legközelebbi kari ülésen demonstrálja­nak a természettudományokat olyany­­nyira felkaroló kultuszminiszter mel­lett. A bölcsészeti karnak ugyanis, egy­két kivétellel, alig van tanára, aki ne volna lelkes híve Klebelsberg Kunó­nak, aki a magyar kultuszminiszterek sorában talán az első és egyetlen, aki nemcsak felismerte a természettudo­mányok nagy jelentőségét, hanem in­tézkedésekkel, pénzzel, intézményekkel is támogatja és állandóan emeli. A bölcsészeti karra, egy-két kivétellel, nem is vonatkozhatnak a kultuszmi­­niszter intelmei.­­ A kultuszminiszter azt is megem­lítette, hogy akadnak egyes tanárok, akik soha sem adják elő tudománysza­kukat, hanem megelégszenek annak egyik elszigetelt részének ismertetésé­vel. Sőt évtizedeken át mást sem tesz­nek, mint állandóan bizonyos egészen speciális és egészen szűk területen dol­gozva, kizáróan ezt a nagyon elhatá­rolt tudományágat adják elő, megfeled­kezve tudományszakuk nagy komplek­­szumáról. Hát ebben is van valami! És éppen arra a tanárra is vonatkozik, aki a legtöbbet tüzel a kultuszminiszter ellen. — Méhely Lajos például a zoológia ta­nára, de még sohasem adta elő az állat­­tant, mert csak a herpetológiával fog­lalkozva, csak a herpetológia köréből meríti előadásainak a tárgyát. Ennek következtében nem is nevelt maga köré zoológusokat. Semmiesetre sem lehet tehát az egyetemi autonómia kérdésévé tenni a kultuszminiszternek azt a tö­rekvését, hogy az egyetem tanárai bi­zonyos időtartam alatt, mondjuk öt év alatt, az egész tudományszakokat elő­adják. Az egyetemi kérdésben, amint m az előadottakból is kitűnik, még igen érdekes fejlemények várhatók. Ki volt a múlt heti bizalmas értekezlet indiszkrétje . A bizalmasnak deklarált érte­kezlet után egy tendenciózus tudó­sítás jelent meg az értekezletről a kultuszminiszternek és az értekez­leten jelenlévőknek legnagyobb csodálkozására. Fináczy rektor tegnapi látoga­tása alkalmával a kultuszminisz­ter felvetette a kérdést, hogy a megjelentek közül ki lehetett az, aki az indiszkréciót elkövette. A kultuszminiszter a rektor előtt kijelentette, hogy a leg­határozottabban ragszkodik ahoz, hogy az indiszkrét isme­retlen kilétét fel kell deríteni. Fináczy rektor tudatta a kul­tuszminiszterrel, hogy maga az egyetemi tanács is kötelességének tartja, hogy ezt a kérdést tisztázza, és megtudja annak a kilétét, aki az indiszkréciót oly tendenciával elkövette. Magának az egyetemi tanácsnak azért is érdeke az in­­diszkréciót elkövető felderítése, mert azzal, hogy a tendenciózus tudósítás megjelent a bizalmas ér­tekezletről, a tanács a saját maga határozatával szembekerült, amely­ben a legszigorúbb diszkréciót mondotta ki minden jelenlévőre kötelezőnek. Az indiszkréció ügye különben értesülésünk szerint a parlamentben is szóba került. Az egyetem memorandumát nem a fakultások szövegezték meg Különös ellentét mutatkozik a legújabb egyetemi konfliktusban az egyetemi tanács állásfoglalása és általában az egyetemi tanárok zömének a hangulata között. A kultuszminiszter ismeretes képvi­selőházi beszédére adott választ ugyanis nem a fakultások szöve­­gezték meg, hanem maga az egye­temi tanács, amelynek tudvalévően a rektor, a prorektor, a dékánok és a prodékánok a tagjai. A fakultások, amint tegnap a bölcsészeti kar egyik igen előkelő, nagymúl­tú tudós professzorától megtudtuk, még egyáltalában nem foglalkoztak gróf Klebelsberg Kunó állásfoglalásával és az egyetemi tanárok működését érintő reform­­terveivel. Erre csak most, az egye­temi tanács beavatkozása után ke­rül a sor. Az érdekes információ egyébként így hangzik: — Az egyetemi tanács ma­ már aligha képviselheti az egyetemi tanárok ősz­ nagyváradi Buta Károly muzsikál Jó borok - Jó konyha Kis- és nagyadag rendszer feaigató: ~ Vsrany Gyuláné és Társa 3. oldal Vilmos császár már háromszor volt az idén Németországban? Párizs, május 31 (Az Est külön tudósítójától) Nem először és nyilván nem utoljára röppent fel a párizsi saj­tóban a hír, hogy Vilmos volt né­met császár titokban haza szokott járni Németországba. A­ Journal ma állítólag Hollandiából hiteles helyről szerezte azt az értesülését, hogy az excsászár ebben az évben már háromszor volt a legszigorúbb inkognitóban egykori birodalmá­nak területén. (L. Sz.) Létrán járnak haza egy kapunélküli ház lakói Varsó, május 31 (Az Est külön tudósítójától) A­ lengyel főváros egyik főutcáján tegnap óta groteszk látványban van részük a járókelőknek. Az történik, hogy egy ház lakói az utca felől létrán mennek fel az első emeletre és egy ablakon át lépnek lépnek be, mert ennek a háznak nincs kapuja s úgy van összeépítve a szomszédos házzal, hogy mind a két ház lakói egy kapun át járnak be. Az első emeletről aztán annak a bérháznak a lakói, amelynek nincs kapuja, a lépcsőkön fel tudnak jutni a harmadik emeletig lakásaikhoz. A szomszéd ház tulajdonosa időhöz kötött szolgalmi jogot biztosított meg­felelő bér fejében a hozzáépített bérház számára s mikor a szerződés lejárt, nem akarta azt megújítani, majd a rendőrség és az illetékes városi ható­ság engedelmével befalaztatta azt az átjárót, amelyen keresztül az ő kapu­ján át jutottak a szomszéd ház bérlői a maguk lakásához. Addig, amíg AJ kaput vágnak a ház földszintjén, a la­kók kénytelenek létrán felmászni. (W. S.) teszt tiszt agilis, szorgalmas, mozgékony és ötletes, nagy vállalatnál azonnal felvétetik. Aján­latokat eddigi működés és képesség, vala­­mint fizetési igény megjelölésével »Ered­ményes munka« jeligére kiadóba kérünk

Next