Az Est, 1928. augusztus (19. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-30 / 196. szám
2. oldal . A rémületes éjszaka plásztítása szerint le akarta vinni az úttest közepéről, az éles kövekről a kocsiját, bal felé kanyarodott és most már az út meglehetősen, élesen lefelé görbülő baloldalán vitte tovább a kocsiját. Nem fékezett. Nyugodtan robogott a kocsijával, nem nézett hátrafelé, mert a sötétségben erősen figyelt az útra, nehogy valahogyan az árokba csússzon a kocsija, nem vette tehát észre, mi történik mögötte. Hirtelen női sikoltásra lett figyelmessé. A sikoltás azonban nem a kocsijából hallatszott, hanem jóval mögötte. Mégis visszafordult és ekkor halálos ijedtséggel látta, hogy üres a kocsija, eltűntek az utasai. A következői pillanatban megállítottaa kocsiját, leugrott róla és visszafelé szaladt a sikoly irányában. Dermedt, rémülettel bukkant ekkor rá először egy mozdulatlanul heverő nőre, akiben Morin dr. sógornőjére ismert, majd tovább visszafelé futva az ugyancsak mozdulatlanul fekvő Ybl Miklósra, majd amikor remegő lábakkal, tovább futott visszafelé, a szintén eszméletlen Ladányinét és végül Ladányi főszolgabírót találta meg, az egyetlent, aki nemcsak eszméleténél maradt, de szerencsére a lélekjelenlétét, a nyugalmát is megőrizte. Nem tudták, mitévők legyenek az országúton a sötétségben. Még gondolni sem lehetett rá, hogy az eltört lábbal heverő Ladányit és a feleségét a kocsiba, emelje. "Azt, sem tudta, mit műveljen, mihezkezdjen, mit csináljon az eszméletlen, de legalább lélegző Ybl Miklóssal és magára hagyhatja-e a már teljesen mozdulatlan Kajaba Máriát? Negyedóráig tartott ez a szörnyű, kétségbeesett helyzet. Végre reflektorfény tűnt fel Solymár felől. Autó érkezett a katasztrófa színhelyére. Az az autó, amelyen Morinék ültek és amely, amint már ismeretes, eltévesztette az utat és most végre megtalálva, rákanyarodott. Az autó utasai a jajveszékelésre és Puskás Imre kiabálására kiugráltak a kocsiból. Szivettépő jelenet játszódott le, amikor Morinék megtudták, mi történt. Marinné elájult a húga mozdulatlanul fekvő teste mellett. Ebben a szörnyű kaotikus pillanatban Ladányi László vette át valósággal a kommandót. Ráparancsolt a kétségbeesett férfiakra, hogy lássanak hozzá a segítéshez, így is történt. .. sebesülteket beemelték az auókba, Kajaba Mária holttestté azonban otthagyták az úton. Csak később Solymárra visszatérve intézkedtek, hogy a tragikus véget ért úrileányt beszállítsák a solymári halottasházba. A két autó ezután gyors száguldással a sérülteket beszállította az Új Szenti János-kórházba, ahol lovag Ybl Miklós műépítész állapotát majdnem reménytelennek ítélték meg az orvosok. A csendőrség rejtélyesnek mondja a katasztrófát A hidegkúti csendőrség, amely a hajnali órákban kihallgatta Puskás Imrét és a helyszínen is megvizsgálta, a következőket állapította meg: — Sajátságos és rejtélyes az autó- f katasztrófa. A katasztrófa aligha folyt le egy pillanatban, mert ebben az esetben a Szerencsétlenül járt utasokat egy körzetben kellett volna megtalálni. De nem ez történt. Az utasok sorjában feküdtek az országúton, legelöl a szörnyethalt Kajaba. Márta, után Ybl Miklós, majd Ladányi László és végül Ladányi Lászlóné. *’ A helyszín tehát ellentmond a feltevésnek, hogy valamilyen, megmagyarázhatatlan erős lökést kapott a kocsi, és abból egy pillanatban vágódtak, ki azutasok, a követ borított útitestre. A csendőrség első feltevése az volt, hogy a jókedvű utasok valószínűen felálltak az autóban és talán táncoltak is. Kétségtelen megállapítást nyert ugyanis, hogy a társaság igen jókedvűen, és hangosan énekelt. . Az autót is megvizsgálták a csendőrök. Semmiféle defektus nem érte a gumikat, épen mardtak a tengelyek, csak a fékentiltakozott valamilyen kiseb hiba. Most már azt vizsgálja a csendőrség, hogy talán a fékezésnél történt vajmi, ami a gyorsan robogó autó egyensúlyát megrázkódásszerűen megingatta. A csendőrségre a lehető legjobb információk futotak be Puskás Imréről, akit komoly, szolid embernek ismert a környék, aki mindig a legnagyobb gonddal és körültekintéssel vezette az autóját. Ladányi főszolgabíró előadása .Egészen másként adta elő nekünk a katasztrófa lefolyását dr. Ladányi László főszolgabíró, akit a Szent János kórházban felkerestünk. — Már elhagytuk Solymárt és rendes tempóban igyekeztünk hazafelé, amikor az autó egy frissen kövezett úttestre szaladt. Ebben a pillanatban borzalmasan megrázkódott az autó. Jobbra balra ingott, megéreztem, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Nem vesztettem el a lélekjelenlétemet, hanem felkaptam a térdemet, összekuporodtam, hogy mennél kisebb felületen érjen a lökés, a karjaimmal átöleltem a fejemet, hogy legalább a koponyacsontomat védjem és csakugyan így valósággal összegumbózva talált az irtózatos erejű lökés, amely kivetett a kocsiból-Éreztem, hogy a pillanat századrésze alatt legalább négyszer megfordulok a levegőben és így zuhanok a kövekre. A ballábamban éles fájdalmat éreztem. A földet érve mozgatni próbáltam a lábamat, nem ment. Tudtam, hogy eltörött. Nem is igyekeztem tehát feltápászkodni. Kétségbeesett sikoltásokat hallottam, majd hozzám jött a rettentően megrémül Puskás Imre. Sokáig tartott, amíg teljes valóságában feltárult előttünk a katasztrófa, a szegény Mária halála és unokaöccsének, Ybl Miklósnak szörnyű balesete. Megérkezett a másik autó, elölről kezdődött a sikoltozás. De én nem engedtem. Úgy adtam ki a parancsokat, mint a csatatéren. Ez hatott. Engem is, a többi sérültet is behozták ide ,a Szent János kórházba. Délben érdeklődtünk az Új Szent János-kórházban, ahol még mindig nem tudták eszméletre téríteni a koponyaalapi csonttörést szenvedett Ybl Miklóst, akinek a felépüléséhez, fájdalom, nagyon kevés reményt fűznek az orvosok. Csütörtök, 1928. augusztus 30. Vargha Béla ügyvédet négy hétre ítélték Az Est tudósítójától Dr. Vargha Béla ügyvéd, akit a törvényszék Méhes-tanácsa néhány hónap előtt kélt el felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazásért, mert azzal vádolta meg Tomcsányi Kálmán belügyminiszteri tanácsost és Nagy Károly főkapitányhelyettest, hogy náluk mindent ki tud járni és ügyfeleitől a kijárásokért pénzt kért, a múlt héten ismét vádlottként állt egy hasonló ügyben a törvényszék Töreky-tanácsa előtt. Vargha, ellen ezúttal az a vád, hogy a belügyminisztérium és a főkapitányság egyes tisztviselőit sértette meg hasonló módon. Érdekes jelenetek és szembesítések egy tanúvallomáson A mai tárgyalás első tanúja Szörtsey István, aki Vargha előbbi ügyében mint koronatanú szerepelt. Szörtsey a mai tárgyaláson kijelenti, hogy az egész ügyről semmit sem tud, ő előtte Vargha Béla semmiféle rágalmazó kijelentést nem tett egyik hatóságra sem. Töreky elnök erre elrendeli Szörtsey Istvánnak a két terhelő tanúval: Baranyai Márkusáéval és Baranyai Márkussal való szembesítését. Baranyai Márkus újból megerősíti múlt héten tett vallomását, amely szerint Vargha Béla hét millió koronát kért tőle megvesztegetésekre és azt mondotta, hogy a belügyminisztérium egyik tisztviselője a nagybátyja, aki mindent el tud intézni. Baranyai szerint Szörtsey István is jelen volt a Varghával való tárgyalásoknál. — _Én megmondottam a feleségemnek — folytatta vallomását Baranyai, — hogy nem hagyom magam kizsarolni. Egyébként sem valami jó iroda az ügyvéd úré, jóformán, csak egy papírkosár van benne. Baranyai Márkusné hasonlóanvall. Az ■elnök Szölcseyhez fordul és megkérdi: — Bentartja-e vallomását? — Fantartom — válaszolja Szörtsey. Ezután Baranyai Márkus Szörtseynek szemébe mondja a történteket. Szörtsey is ott volt szerinte az irodában és ő is, valamint felesége is megmaradnak eredeti vallomásuk mellett. — Nos, mit szól ehez? — fordul Töreky elnök Vargha Bélához. — Semmit, — válaszolja Vargha.. Az elnök most Szörtseyt kérdi meg: — Tehát ön nem volt az irodában és nem tud semmit az egészről? Bárányomé most ingerülten szól rá Szörtseyre: — Ne tagadja le. — Nem tagadok le semmit. — mondja Szörtsey, — én nem voltam ott. — Hallott-e máskor hasonló kijelentést Vargha Bélától? — kérdi Töreky elnök Szörtseytől. — Nem hallottam — mondja Szörtsey István. Méhes szavazóbíró: Miért vallott ön a másik ügyben egészen másképpen?5 Töreky elnök: Az a fontos, hogy hallotta-e egyáltalában máskor is dr. Vargha Bélától ilyen kijelentést? Szörtsey: Tessék megengedni, hogy egyáltalában ne válaszoljak erre a kérdésre, mert anyagi és erkölcsi károm származna, belőle. Már a múlt tárgyaláson ismertetni tetszett, azt a közjegyzői okiratot, amelyben én nyilatkozatot tettem erről az ügyről. Mit tud és mit nem tud a többi tanú Hercz Kornél, Vargha Béla múltkori vádlott társa és irodavezetője a következő tanú. Ő semmit sem hallott és nem tud arról, hogy Vargha megvesztegetési célokból pénzt kért volna, ügyfeleitől. A bíróság nem esketi meg a tanút vallomására, mert hasonló ügyben Varghával együtt már elítélték. Ezután Budavári Lászlót hallgatják ki. Ő ugyancsak azt vallja, hogy sokat járt Vargha irodájába és halványan emlékszik rá, hogy ott valamilyen beszélgetés folyt, hogy azonban az miről folyt, arra már nem tud pontosan visszaemlékezni. . A következő tanú Balogh Miksa Vargha Béla régi ügyfele. Elmondta, hogy egy alkalommal fenn volt Vargha irodájában. Nagy lármát hallott a belső szobából és amikor megkérdezte az ügyvédet, hogy miről van szó, azt mondotta, hogy egy kiutasítási ügyben kell eljárnia, rengeteg kiadása van és az ügyfelek nem fizetnek rendesen. Izgalom Vida Pál tanárjelölt, Vargha volt alkalmazottjának a kihallgatása következett ezután. — Én egyik bajtársi egyesületnek vagyok a fővezére s Vargha ugyanennek az egyesületnek a magisztere. Így kerültem én mint irodavezető Vargha irodájába. Jelen voltam, amikor Baranyai és Baranyáiné felkeresték az ügyvédet, azonban arról szó sem volt, hogy vesztegetési célokra pénzre, van szükség. Vargha csak annyit mondott, hogy amíg ő az ügyben szaladgál, azalatt a többi peres ügyeit másra kell bíznia, a helyettesét meg kell fizetnie s ehez sok pénzre van szükség. Tőrey elnök Baranyait és Baraanyainét szólította az elnöki emelvény elé. . .. — Egy szó sem igaz abból, amit a tanú vall, képes volnék felpofozni! Hiszen ott sem volt! —kiáltotta B Baranyainé. — Micsoda beszéd ez, rendreutasítom! — szólt rá erélyesen Töreky elnök. — Igenis ott voltam — mondotta Vida, de akkor magán nem . Volt ilyen, szén ruha. Baranyainé: Ahoz magának semmi köze. Baranyai: Mégsem járja, hogy ilyen tanukat hoznak ide! Töreky elnök: Micsoda, szemtelenség ez! Óvakodjék ilyen szemtelen megjegyzésektől, mert a rendreutasítás után másra kerül a sor. Baranyai: Ne beszéljen itt összevissza mindenfélét, ha egyszer ott sem volt. Töreky elnök: Vigyázzon, mert mingyárt letartóztatom! Üljön le a helyére és maradjon csendben, mert kiküldöm a teremből! Az izgalmas szembesítés után befejeződik a bizonyítási eljárás, az ügyész elmondja vádbeszédét, amelyben szigorú ítéletet kér. Ezután a védőbeszéd következik, majd Vargha Béla az utolsó szél jogán kijelenti, hogy nem lehet elképzelni olyan naivitást egy pesti gyakorló ügyvédtől, hogy ilyen jelentéktelen ügyekbe szinte ismeretlen emberek előtt ilyen kijelentést tegyen. Az ítélet A bíróság hosszas tanácskozás után hirdette ki ítéletét, amelyben bűnösnek mondta ki Vargha Bélát hivatalból felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében, amit azzal követett el, hogy Schweizer Hermin nevű ügyfélje előtt olyan kijelentést tett, amely alkalmas volt arra, hogy a főkapitányság és a belügyminisztérium egyes tagjait fegyelmi eljárásnak tegye ki. Ezért a törvényszék Vargha Bélát négy heti fogházbüntetésre ítélte, a további vádak alól azonban felmentette. Az ítélet elvén Vargha Béla fellebbezést jelentett be.-