Az Est, 1930. július (21. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-18 / 161. szám

Péntek, 1930. július 18. mosor 11. oldal. Kálmán Imre kibékült Marischka igazgatóval Bécsben A zeneszerző Kálmán Imre Új Operettje . Pénteken hozzák szín­re a bécsi Theater '­un der IF tettben, Kálmán Imre régi sike­reinek színhelyén a Montmartrei ibolya című operettet. Ezzel az előadással­­eddig a Johann Strauss Theater játszotta ,siker­­üfi a darabot) Kálmán Imre és Hubert Mi Marisehk­a­­igazgató között megszűntek az ellentétek. Kálmán Imre annak idején a Theater an­­der Wien részére akarta átadni új ope­rettjét. Tárgyait is erre vonatkozólag Marisehkával, de nem tudtak dátumot ta­lálni, mert az igazgató már előzőleg szer­ződést kötött arra nézve, hogy Granic­­­­stadten Reklám című operettjét kell be­­mutatnia. Kálmán nem akart várni és­ ezért adta­ át darabját másik színháznak, sőt a darab előadási jogát is egy másik vállalat­nak adta, a Karczag-cég helyett. Az utolsó hetekben közeledés történt Má­riákká részéről Kálmánhoz. Az igazgató felajánlotta, hogy a már sikeresen színre­­hozott darabot a nyári szezon befejezé­séig átviszi a Theater an der Wienbe, ez­zel szemben Kálmán megígérte, hogy leg­ közelebbi három operettje ugyanott fog színrekerü­lni. Kálmán egyébként Ischl-ben dolgozik új operettjein, amelynek szövegkönyvét ismét­ Gram­mer és Grünwald írták. A tavaszi hónapokban lesz a bemutatója a Theater an der Wienben. ■ A színház oldalkijár­óján távoztak a magyar színé­szek Pozsonyban — a rendőrség utasítására Tegnap este játszott utoljára eb­ben a szezonban a Pozsonyban működő magyar színtársulat. A színházat zsúfolásig megtöltötte a közönség és ez a búcsúest az eddigieknél is lendü­letesebben pergett. A közönség szűnni nem, akaró ovációban részesítette a magyar színészeket. Az előadás végén, a zuhogó esőben több száz főnyi tömeg állt és várt a színészbejáró dőlt, hogy a távozó szi­n­­észei­­et ü­nn­epelje. A pozsonyi rendőrség megbízott­ja erre bement az öltözőkbe és fel­szólította a színészeket, hogy ne­m­ távozzanak a színészbejárón át, hanem egy másik oldalkijárón surranjanak ki. A színészek kénytelenek voltak eleget tenni a rendőrség utasításának. * Ma, este nyolckor: Tosca teljes előadása a­­Városi Színház zenekarával az Állat­kertben. Vezényel: Márkus. Belépő SO fill. Három olasz operaelőadás Ja Rajna felszabadulásának ünnepe . — Középeurópai időszámítás szerint —­­ Július 17. délután 1 órától július 18. éjjel fél óráig. Budapest 550 m. 4­00 Rádió Szabadegyetem. — Utána: Időjelzés, időjárás- és vízállásjelentéti. 5.20 Magyar Im­kre novellái: a) Leánykérés; b­)­ Egy szál fehér rózsa; c) Zsuzsika, bálba megy. Felolvassa a szerző. 5.45 A Tiszti­ Kaszinó­ szalonzenekarának hang.* versenye. Vezényel: :Bertha ■ István. 7.00 Magyar művészek otthonában. — Helyszíni­­közvetítés Zilnh­y Lajos rózsadombi villa­já­­­hóz. — A közvetítést vezeti: Gyarmathy Sándor. 7.35 Rákosi Szidi Rákosi Jenő A színház« című művét olvassa fel. 8.00 Magyari Imre és cigányzenekasrának zenéje. 9.00 Dr. Tóvölgyi Elemér felolvasása: 1.Enek­­,művés­z akarok lenni«. 9.20 Az Operaház tagjaiból alakult zenekar­­hangversenye. Vezényel: Fridi Frigyes. — II. hangverseny szünetében. Időjelzés, idő­­járásjelentés, hírek.. 11.00 Gramofónhan­gverseny. Európa rádiójának mai érdekességei : Hangversenyek: Hangverseny a fon­­tainebleaui amerikai konzervatóriumból. Jeanme Mario Parro közreműködésével (Radio Paris, 4.45). Mendelssoh­n-hangver­­seny (Zürich, 8.00). Gustav Fukar Schu­mann Slch­terliebe c. ciklusát énekli. (Bécs, 8.05). Filharmóniai hangverseny Emil Kahn vezénylete alatt: régi operett­ig tánczene (Stuttgart, 8.15). Operettzene Szer­.Gár Mihály vezénylete alatt (Berlin, 8.30). A bécsi Schubert-szövetség vidám kvartettje (Bécs, 8.35). Szimfonikus hang­verseny Winter vezénylete alatt. Beetho­ven II. szimfóniája (München, 8.50). Hang­verseny az ostendei Kursaalból, Francois Basse vezénylete alatt (Brüsszel, 8.15); Negro spiritualok (Hamburg, 9.30). Xylo­phon-szólók (Suppenhága, 10.20). Operaelőadások: Trentinaglia: Rosa­­munda (Milánó, Turin, 8.40). Leoncavallo: Hajózzák, gramofónlem­ezen (Brünn, 9.50). Giordano: Andrea Chénier (Róma, Ná­poly, 9.02). Operett: Kálmán, Marica grófnő Genova 8.40). Télitek, július 18.­­Budapest 550 m. 9.15 Hangverseny. Közreműködik: Erdélyi Blan­ka (ének), Gregor Vilmos (ének) és Páz­­mán György . (zongora). Zongorán kísér: Polgár Tibor. 12-05 A rádió házikvartettjének hangversenye. 4.00 Thury Mária, meséi a gyermekeknek. 5.00 Kordiák Jenő novellája: »A vaskapu«. Fel­olvassa: Harsányi Gizi. 5.30 Banda Marci és cigányzenekarinak zenéje. 6.45 Dr. Ernst Hiickl németnyelvű előadása. 7.20 Császár Elemér egyetemi ny. r. tanár elő­adása: »Képek a magyar irodalom múltjá­ból«. Közreműködik: . Szentkereszthyné Nyögve Rózsi bárónő. 7.55 Ügetőversen­yeredmények: 3­00 A keringő fejlődése. Farkas Imre előadása ny. Operaház tagjaiból alakult zenekar köz­reműködésével. Karnagy: Nagy­pál Béla. — Utána, körülbelül 9.30 Időjelzés, idő­járásjelentés. K­irek. , Maid: Pataki-jazz a margitszigeti Spolarich-étte­­remből. 11.00 Hegedűs Gyula és cigányzenekarénak ze­néje a Bodó-kávéházb­ól. Európa rádiójának pénteki érdekességei: Operaelőadások: Mozart: La finta piar­­diniera (Rées, 8.05). Gounod: Mireille (Radio l’arts, 9.30). Operett: Pietri: Isten veled, ifjúság (Róma, Nápoly, 9.02). Színművek: Schiller, Tell Vilmos, Beeth­oven kísérőzenéjévél, a h­ajna fel­­szabadulása alkalmából (Frankfurt­, 8.30). Hofmannsthal: A fehér legyező (Zürich, 8.40). Hangversenyek:­ Viola di guruba- és cembalo-hangverseny (Königs Wusterhau­sen, 8-00). Operaest a zoppoti kaszinóból (Königsberg, 8.00). Filharmóniai hangver­seny (Varsó, 8.15). ■ A drezdai filharmo­nikusok hangversenye az új zene nemzet­közi társasága rendezésében (Berlin, 8.30). A Wagner-est Kahlenberg József­­közreműkö­désével Norderney fürdőből (Hamburg, 8.30). Szimfonikus hangverseny Arvigo Pedrollo­ vezénylete alatt (Milánó, 8.30). Új norvég dalok (Kopenhága, 9.15). Xoubek hegedűművész hangversenye (Prága, 9.30). Szimfonikus hangverseny Manchesterből (London National, 9.40). Orgonahangver­seny (Stockholm, 10.05). Éjjeli hangver­seny (Lipcse, 12.30—1.30). .^jSEMMERiMsa^ SiSkeperschlSssO I Pens. Gaheim Folyó hideg- és melegvíz.­­ Déli fekvés. Jó polgári ház. Közp. fűtés.60.000 m*park. I Kedvelt uzsonnázó hely.. Penzió. 12 S-­től . 1 .Penzió. 10.Srtől­ — Az Est tudósítójától — Elárvult a fekete »penszion« ott a Duna-­ parton. Túl a Római-fürdőn, szemközt a Kutak-szigetének innenső csúcsával. Igen, igen, az a furcsa »épülettömb«, vagy in­kább deszkákból összeeszkábált félszer­­csoport, melynek feketére mázolt faláról méteres fehér betűk kiabáltak bele a vi­lágba: Kumibri penszion....s. Mégha,­ a gazda. Kumibri úr... Szegény „kapitén«. Alighanem ő volt az első vadevezőse a Dunának. Azért vitte­m kapiténi rangig? Legalább is nincsen tudomásom arról, hogy mást is hívnának kapiténnek a »strandokom. S egész világosan cseng még a fülembe a hangja, ahogy néhány héttel ezelőtt be­­lekiállott a panszion telefonjába: A vadevezős „kapitén“ — Hír Kumibri kapitén! Vadevezős­ kapitén volt. Először vagy­ tíz­­ esztendeje találkoz­tam vele. ■ Úgy lehetett vele találkozni akkoriban, hogy az ember — alkonyattájt,­de-vasár- KUMIBRI nap bármely időben — megállt a megyeri csárdánál és elkiáltotta magát: — Kumibri! S­ kisvártatva eloldódott a Kutak-szige­tének partján egy régimódi csónak s jött át a megyeri csárdához a vendégért a nehéz csónak, formájától nem remélt fürgeséggel. És megörült minden vendégnek a csó­nakos, már vitte is szíves készséggel át a szigetre a vendégeket, ha soha azelőtt nem is látta. Kumibri... Kumibri... abból lett, hogy — komm herübher, ez­ csak természetes. Sátrak voltak a ku­tak szigetén s a sátrak alatt, körül vidám élet kora tavasztól késő őszig. S a törzs­­főnök Kumibri úr, aki már akkoriban sem volt ifjú legény, ötvenen felül járt és min­dig mosolygott. A szigeten soha nem volt egyéb rajta, mint kurta úszónadrágocska, kövér embernek nem nevezhettük, csoko­ládéimmá vált: olyan lehet Gandhi, mint ő volt. Aztán — egyszerre csak — mikor már nagyon megnőtt a törzs és a Duna körül »rendet« ■ teremtettek, Kumibriéknek el kellett hagyni­uk a Kutak-szigetét. Kumibri furcsa „penszion“-ja Kumibri költözött. És ■ ■ *'• - -■ e »penszion«-t nyitott szemben a megyeri csárdával. A penszionban volt egy kantin, meg egy­­" vendégszoba. Igaz, a tulajdonos ott hált a vendégszobában, hétköznap annál is könnyebben, mert h­étköznapt nem igen volt hálóvendége a penszion­­nak. M­eg egy fedeles veranda is tartós­zott a penszionhoz, hogy akkor is a sza­­badban talánmáriásozhasson a vendég, ha esik az eső. Oldalvást egy, a közleke-­­désből kimustrált csónak, orrával a földbe szögezve. De ezt is feketére festet­­ték s a két oldalában, meg a fenekén összesen három fehér nulla, szintén méteres, bizonyára, hogy­ ne csak­ a vendégek vegyék észre, hanem a ván­dor is meglássa, kilométerről. , A vendégszoba ágyában ugyan mind­­össze egy-két zsákdarab húzódott meg, azt már nem tudom, matracként-e vagy takaróként , hanem a kantinban mindent lehetett kapni: amerikai mogyorót is, ke­­ménytojást, kenyeret, hagymát, csókold* dél, nyári szalámit,,­­ savanyúcukrot, cipő, pertlit, szalonnát, gyújtót, kolbászt, sima* nádét, sajtot is, mondom, mindenfélét. Vízibüfé, tréfatelefon a Dunán­ ak és bizonyára a penszion kiegészíti­ része volt a vizibü­fé. '* " *■ ' Nem tréfa kérem, egy fedett bárka a vízen, csak az egyik oldalán nyitott, hogy a vevő is hozzáférhessen a pulthoz, mely­ végighúzódott a csónak oldalában. Időn­­ként e bárkával vágott neki a Dunának a­ penszionos, hogy a csónakázók se szenved-­­jenek éhséget, szegények. A telefon? Az remek holmi volt. Fel lehetett vele hívni direkt Szicíliát, ha narancsot akart valaki és nem volt, direkt Norvégiát, ha szardíniát kívánt­ valaki és nem volt, sőt dire­k Indiát, ha­ banánra áhítozott valaki és nem volt. — Hier Kumibrrri kapitén! Wer spricht dort? Első India vagy hátsó? Szí­pürgen meiszter, küldjön nekem egy tucat banánig Zofort. Ke legyen drága...­­ Kicsit németesen beszélt a kapu­én- Nagyon szívesen telefonálgatott, állam jó mosollyal az arcán. Nem baj, hogy az apparátusnak nem volt vezetéke. Drót nélküli telefon? Sőt tréfa-telefon ... Kumibri végzete Azt mondja valaki, hogy­­ »lecsó-mérgezésben« halt m­eg az öreg. Ez igazán különös halálnem. Nem kü­­lönös, ha egyszerűen kolbászmérgezésre emlegetünk, ha kolbászka is volt a lecsó­­ban, amit Kumibri állítólag többször fel­­melegített. Hogy görcsökben találtak rá a szomorú reggelen, azt mondják. S már nem lehetett segíteni rajta. S nagyon rossz elhinni, hogy a mindig, vidám Kumibri, most örökre elment e­ a Duna mellől. Hatvanhárom esztendős kor­rában. A kedves kapitány, a legnépsze­­rű­bb vadevezős, akinek Wagner Frigyes volt a valóságos neve s a valóságos fog*­lalkozása a könyomdász.sdg. A munkát alig egy esztendeje hagyta abba s azt­ jósolgatták, lehet még egy-két tucat esz* tendeje hátra, hogy a hétköznapok nap* paláit is künn tölth­esse a vízen 15 Wagner Frigyes, jó Kumibri kapi­én. Hogyan s miként halt meg? Ó, mégis csak úgy lesz, hogy ott a nagyon nagy víz, a nagy Dunánál végtelenszerte nagyobb víz túlsó partján megszólalt a hívói hang: — Kumibri! S Kumibri, a mindig készséges, nem­ töprengett. A láthatatlan csónakba vágta magát. S átkelt a véghetetlen és láhatat­­lan vizen... T­i­­u, Kumibri meghalt lecsómérgezésben Up p 165» SasanafériMBts gyp |§ H jjfd­ OresdetcRailebeuE Két orvos. 7-Ismertetés ingyen­ és béhnentve. — Női, ideg-, szív-, anyagcserebánt álmok

Next