Az Est, 1936. október (27. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-01 / 224. szám

Csütörtök, FQ36 október /. 7iz.5st Az exportlíra, az új svájci frank és Magyarország MI TÖRTÉNIK A VILÁG VALUTAFRONTJAIN? *— Az Est tudósítójától — * Pesti Napló ma reggeli számában Pályi Menyhért, a csikágói egyetem tanára rendkívül érdekes cikkben mu­tatja meg a nyugateurópai valutaváltozások igazi okait és jelentőségét. Nincs másról szó, mint egész egysze­rűen arról, hogy a spekuláció győzött és az aranyblokk ellen indított propa­gandának megvan a hatása. Valuták értékét mesterséges eszközökkel is fentarthatja minden állam ezt a kü­lönböző aranyblokktól távol volt államokban érvényben levő rendőri intézkedések eléggé bizonyítják. Fran­ciaország, Svájc és Hollandia a jól bevált rendszabályokat alkalmazhatta volna és így is megvédhette volna po­zícióját. A három demokrata nagyhatalom az aranyblokk alapján is megköt­hette volna a most diadalként hir­detett egyezményt, azonban a pilla­natnyi helyzet és hangulat a kivá­lasztott út mellett szólt. Ez azonban a lényegen semmit sem változtat. Mindez már csak az elmé­let és a történelem problémája. A ma és a holnap a változás gya­korlati oldalát vizsgálja és ennek elő­nyeit és hátrányait mérlegeli. Mit fognak csinálni azok a hatal­­mak, amelyek még »nem devalváló t­tak«? ! Mit csinálj Olaszország? Mit csinál Németország? Ez a kérdés lebeg ma­ minden ember ajkán. Olaszország már döntött. Meg­alkotta az exportlíra intézményét és ezt 30%-kal kevesebb­re értékeli, mint a törvényes lírát. Ez azt jelenti, hogy aki Olaszországban akar vásárolni árut, Olaszországból akar hazahozatni árut, az a mai líra 3(1%-ávalt csökkentett értékén vásárolhat, tehát ennyivel olcsóbban juthat az olasz portékához. Az olasz ipar, amely eddig az aranyblokk államai­val szemben lírájával versenyképes volt, a devalvált frankok korszaká­ban már nem tudna árut eladni a külföldnek, tehát ő is kénytelen volt a lírát 30 százalékkal leszállítani és ezzel lehetővé tenni, hogy a külföld továbbra is vásárolhassa ipari cik­keit. Pillanatnyilag igen nehéz volt Olaszország helyzete, hiszen az abesz­­szin háború után óriási küzdelmet folytatott valutája érdekében. _De most alkalmazkodott a világ­­viszonylathoz és nyilván olyan intéz­ményt fog létesíteni, amely magára vállalja annak a 30 százalékos érték­­devalválásnak­ a terheit, amely az újabb kormányintézkedés folytán elő fog állani. Németország még nagyobb küz­delmet fo­jlal valutájáért, mint Olaszország. Kivitelét, csak a legnagyobb áldo-VVVWWWVOVVVVVVWVVVWAWWWV a­­zatok árán tudta fentartani. Hisz ma már köztudomású, hogy milyen pré­miumokat kellett intézményesen biz­tosítani az exportáló ipar javára, hogy Németország a külföldi álla­mokban vevőket találjon vagy a meglevő, vevőket el ne veszítse. Ha­talmasan fellendült autóiparát közel 30—40%-os prémiumokkal tette ver­senyképessé a francia és az olasz autóiparral szemben. Most, hogy Franciaország és Olaszország, a két nagy autóexportáló állam leszállí­totta pénzének értékét, Németország legnagyobb ipara, az autóipar, de egyéb nagy ipara is veszélybe kerül, ha­ a német kormány nem siet meg­felelő intézkedésekkel iparának to­vábbi versenyképességét fentartani. Roppant érdekesen szabályozta valutáját Svájc, amelynek államtanácsa (a Staende­­rath) úgy döntött, hogy fentartja az arany szabadforgalmát, vagyis nem tér el az aranyalaptól, az­onban a pénz értékét úgy fogja mindenkor szabályozni, hogy a többi állam pénz­értékéhez képest legfeljebb 10%-os különbözet álljon elő. Svájc ezzel tulajdonképpen valutáris hegemó­niáját igyekszik az európai államok­kal szemben megőrzni, azt az elsőbb­séget, amelyet nagy aranykészletei­vel, az odamenekült arany tömegével és pénzepere, mas&s Ixtd­-'’mával régebben elfoglalt. Hogy az aranykivitelt nem tiltja el, hogy az arany szabadforgalmát fen­tartja, ez szakértői szemmel nézve in­kább csak amolyan elvkelőségi gesz­tusnak tűnik fel, amelyet pénzügyi érvekkel aligha lehet alátámasztani. Ez azonban ma már nem is olyan fon­tos, mert hisz Svájc a menekülő tőke és az elhe­lyezést kereső tőke­ szempontjából már rég nem az a piac, ami azelőtt volt. Még egy-két évvel ezelőtt csak pro­tekcióval lehetett odakint pénzt elhe­lyezni. Jó idő óta azonban már Svájc kereste a­ tőkét és ingatlan vagyoná­nak nagy megterhelésével volt kény­telen magán gyakran segíteni. Betét­politikájának ingadozó, nyugtalan iránya a tőkét már rég elriasztotta tőle és így az aranykivitel és az aranyforgalom szabadságának fenn­tartása valóban csak elméleti és nem gyakorlati jelentőségű intézkedésnek tekinthető. Egészen más a helyzete kereskede­lempolitikai vonatkozásban, amely szempontból a tervezett intézkedések pillanatnyilag inkább előnyösek, mint hátrányosak. Igaz, hogy néme­lyik svájci iparcikk versenyképessé­ge csökkenni fog. De Svájc nagy élel­miszerbeviteli állam. Kenyeret im­portál és ezt a kenyeret a 10%-al többet érő valutájával népének most olcsób­ban fogja megszerezhetni. Ott úgy okoskodnak, hogy ha az ipar egyes ágai vesztenek is, a fogyasztók nagy tömege keresni fog és a két té­tel végül is kiegyenlíti majd egymást a svájci nép, a svájci forgalom ja­vára. Még ha premizálni is fogja egyes iparcikkeinek kivitelét, kétség­telen, hogy búzáját, tehát kenyerét, olcsóbban fogja vásá­rolni és a svájci rendi tanács előtt ez a szociális szempont lehetett a döntő, amikor állást foglalt- A külállamok elhatározása mellett azonban természetesen bennünket leg­jobban Magyarország helyzete érdekel. Az, hogy nyerünk, vagy vesz­tünk-e majd az új valutahelyzetben. Bármelyik oldalról mérlegeljük is a kérdést, akárhányszor is megyünk vé­gig a várható előnyökön és hátrányo­kon, nem lehet más véleményre jut­nunk, mint arra, hogy Magyarország e nagy változások­nak inkább előnyét, mint hátrá­nyát fogja látni. Szerencsés földrajzi elhelyezkedé­sünk, sikeresnek bizonyult deviza­politikánk elősegíti ezt az eredményt. Keresni fogunk az adósságok fizeté­sénél, keresni fogunk az importálan­dó cikkeknél, keresni fogunk a vár­ható föllendülésen és ezekkel szem­ben csak lényegtelen az a veszteség, amely esetleg idegenforgalmunk gyengülésével előállhat. Mezőgazdasági cikkeink kivitelé­nek jövő alakulását sem kell aggodalom­mal nézni. Hiszen minden mezőgazda tudja, hogy a mai nagy túltermelés időszakában mezőgazdasági cikkeink ármegállapítása nem tőlünk, hanem a világpiaci helyzet alakulásától függ és erre nekünk alig van befolyásunk. Aligha lesz ezután is. Gondjaink, me­lyek eddig voltak agrárcikkeink érté­kesítése körül, ezután is megmarad­nak. De ezek enyhülhetnek annak a vár­ható konjunktúrának eredményével, amely a devalváló államokban és ezek révén az összes világpiacokon a fo­­gyasztás­ lényeges emelkedésének kö­vetkezménye lehet. A devalváló álla­mokban a fellendülés az építkezés gyarapodásában, az ipar nagyobb el­foglaltságában fog mutatkozni, ennek révén több lesz a munka, többet keres a munkája, nagyobb lesz a fogyasztás és agrárcikkeink iránti kereslet alig­ha fog csökkenni. Ami pedig exportáló iparunkat illeti, az eddig is csak egyes zseniá­lis iparvezérek ügyessége, kitűnően bevált trükkjei segítségével tudta az eddigi eredményeket elérni és bízni kell abban, hogy ipari vezéreink ügyessége, ipari termékeink kitűnő minősége továbbra is biztosítani fog­ja számunkra a nagynehezen meg­szerzett kiviteli piacokat. Még teljes áron váltják be nálunk a Urát Római híradás szerint az olasz kormány a francia, svájci és hollan­di pénzügyi események folytán úgy­nevezett exportlíra bevezetését hatá­rozta el, ami a belföldi líránál állí­tólag 25—30%-kal fog kevesebbet érni. Minthogy a budapesti pénzintézetek a líra beváltására vonatkozólag sem­mi utasítást nem kaptak, ma délelőtt kérdést intéztek a Nemzeti Bankhoz, hogy beválthatják-e a hivatalos ár­folyamon a hozzájuk benyújtott líra­­bankjegyeket? A Nemzeti Bank azt az utasítást adta a pénzintézeteknek, hogy — az 500—1000 lírás címletek ki­vételével — változatlanul beválthatják a hivatalos árfolyamon a hozzájuk be­nyújtott lírabankjegyeket pengőre. Jobb borotválkozás az elektromos úton edzett „Kék Gillette“ borotvapenge használatával Németország nem devalvál? Ser­in, szeptember 30 (Az Est külön tudósítójától) A birodalmi bank igazgatótanácsa Schacht bankkormányzó, gazdasági miniszter elnöklete alatt ma délután ülést tart, hogy megvitassa a francia, valamint a svájci és a hollandi forint értékcsökkentése következtében be­­lőtt helyzetet és megtegye a kellő tézkedéseket. A Németbirodalom e­tikai és gazdasági vezető tényező­ is azon az állásponton vannak, a birodalmi márka leértékei.Ve­sés sem lehet. (T) : " ­3 Meghalt egy pesti taxiban egy bécsi ügyvéd —­­Az Est tudósítójától — Ma délelőtt a Ferenc József téri taxiállomáson németül beszélő úr lé­pett a Bi 931 számú taxi sofőrjéhez. — Vigyen el engem a Lipót körút 22. alá — mondotta és beült a taxiba. Amikor a lipót körúti ház elé ért a kocsi, a sofőr kinyitotta a taxi ajtaját és megdöbbenve látta, hogy utasa mozdulatlanul dől hátra az ülésen■ Megfogta a kezét, az élet­telenül esett vissza. A sofőr a men­tők közeli székházába robogott, hogy orvosi segítséget kérjen. A mentő­orvos megvizsgálta az autó utasát és rövid vizsgálódás után kijelen­tette: — Már halott, valószínűleg szív­bénulás ölte meg. A holttestet kiemelték a taxiból és bevitték az ügyeletes orvosi szobába. Ide érkezett meg néhány perc múlva a rendőri bizottság, amely a halott zsebében talált iratokból megállapí­totta, hogy dr. Friedrich Mandel 50 éves bécsi ügyvéd. A rendőrség megállapította, hogy dr. Mandel, aki dúsgazdag ember volt, egy bécsi nagyvállalat ügyésze, a Nova rt.-hoz készült, ott várták fontos tárgyalásra. Már tegnap este tárgyalt a Novával üzleti ügyben, ezt a tár­gyalást akarták folytatni ma délelőtt. Hock János ma szanatóriumba ment­ ­ Az Est tudósítójától­­Hock János »az aranyszájú pap«, a Józsefváros egykori népszerű plébá­nosa ma délben felvétette magát a Pajor-szanatóriumba. A 77 éves öreg­úr a maga lábán ment be ugyan a szanatóriumba, azonban igen gyönge, mert már hosszabb ideje állandó rendellenességek kínozzák. Valószínű­nek tartják, hogy Hock Jánosnak sár­gasága van, azonban biztosat csak az Szerentsés osztálysorsjegyek Gárdonyi Bankháznál VI., Teréz körút 41. Telefon: 1-270-91 Sürgönyeim: „JOBBSORS" orvosi konzílium és az alapos szana­tóriumi vizsgálat tud majd csak mon­dani. Hock Já­nost még a déli órákban megvizsgálják orvosai és a vizsgálat alapján hívnak majd hozzá — ha szükséges — specialistát. Az agg Hock János maga igyekszik barátait megnyugtatni, hogy állapota, nem ko­moly és csak elővigyázatból ment szanatóriumba. OSTENDE JÖN! BLUE STARS A FINN CSODA-JAZZ!!

Next