Az Est, 1937. április (28. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

Csütörtök, 1937. április 1. 7iz.SsT Kísérje figyelemmel bejelentéseinket! Új játék kezdődik SZDIT"-ben BESZÉL A FÉRJ Fodor Gyula minisztériumi számellenőr feltárja felesége és unokaöccse drámájának hátterét — "Az Est tudósítójától — Zsebkendőjét szemére szorítva, alacsony férfi gyötrődik halottsápadt arccal egy rákospalotai kis villa szobájában. A férj, akinek feleségét tegnap délután agyonlőtte az unokaöccse, íróasztal a szoba egyik sarkában, rádió a másikban, az ajtó mögött a véres pamlag, székek, szőnyegek egymás hegyén-nátán, a padlón pedig V i foltok. Kedden délután történt. Dr. Fodor Ilyula kultuszminisztériumi számellenőr rákospalotai, Kinizsi utca 164. számú villájában Antal Lajos huszonnégy éves lakatossegéd, a számellenőr unokaöccse két revolverlövéssel agyonlőtte a számellenőr harminc éves feleségét, azután agyonlőtte magát.. A számellenőr három óra tájban fedezte fel a szörnyű drámát. Ő nyitott be először a véres szobába és most könnyek közt mondja el a drág Tnél, amely mi itt-ott még homályos részleteit, hátterét, titkát a rendőrség kutatja, hon maradtam volna, talán most én is halott lennék. Ez az ember engem is agyonlőtt volna. Később mégis úgy határoztam, hogy felkelek és hivatalba megyek. Három óra tájban tértem haza. Megjegyzem, az egész útott rossz sejtelmeim voltak. Nem tudnám megmagyarázni, mi volt ez. Folyton revolverlövéseket hallottam és a feleségem jajkiáltásait. Már feldúltan érkeztem a villa kapujához. Csöngettem, zörgettem, de bentről semmi nem hallatszott. Megijedtem, elszaladtam édesanyámékhoz, akik itt laknak a közelben. Ezután visszajöttem és újra zörgettem a kapun. Egyre bizonyosabbá vált előttem, hogy baj van. Hirtelen elhatározással átugrottam a kerítésen és rohantam be a lakásba. A szalon előtt megálltam egy pillanatra, féltem attól, amit bent találok. Nem mertem mingyárt bemenni. Amikor benyitottam, ami szíven ütött, a feleségem véres teste volt. Kérem... itt feküdt a pamlagon vértócsában... Azt hittem, hogy még él, mert a szeme nyitva, volt. Lehajoltam hozzá, rázni kezdtem... Talán még tud beszélni és megmondja, hogy mi történt... De halott volt már. — Az unokaöcsém holttestét ekkor még nem láttam. Kirohantam a villából és segítségért kiáltottam. Most már többen mentünk vissza. Csak ekkor fedeztem fel a szalon másik sarkában a Lajost •.. . !Ahogy ott feküdt megslömmedve, az arca nem látszott a vértől... Ő is halott volt már• Boldogságból a Katasztrófába — Hat évvel ezelőtt nősültem. Egyideig Pestújhelyen laktam, azután 1933-ban ide kötöztünk ebbe a villába... — remegő hangon a számol'. íijz. Előtörnek könnyei, zsebkendőjével egyre a szemét nyomkodja, egész teste remeg az izgalomtól. — Egy év múlva kisfiúnk született, a Gyuluska. Most öt esztendős szegényke. Zavartalan volt a házaséletünk, én bejártam a hivatalba, a feleségem vezette a háztartást, dehogy is gondoltam volna arra, hogy valami megzavarhatja nyugalmunkat, hogy bekövetkezik egy ilyen szörnyű katasztrófa... — Talán két éve annak, hogy egyik unokaöcsém ide költözött hozzánk a villába. Kötelességemnek tartottam segíteni rajta, támogattam a magam módján, de utóbb már nem néztem jószemmel, mert túl bizalmasan viselkedett a feleségemmel szemben. Kapóra is jött, hogy tanulmányait folytatni egy intézetbe került. De röviddel azután, közvetlen szomszédunkban vett ki lakást a másik unokaöcsém. Lajosnak hívták, lakatossegéd volt. Gyakran jött át hozzánk a villába, sokat panaszkodott, mert nem tudott elhelyezkedni, amit különben nem csodáltam, mert nem volt rendes polgári életet élő ember, kalandvágy fűtötte, regényes terveken törte a fejét. A feleségem jószívvel volt iránta, ő is, helyezte végül állásba a Chinoin-gyár lakatosműhelyében. Egyik rokona, igazgatóhelyettes a gyárban, annál protezsálta. Nem akarta megmondani úgy látszik, hogy az én unokaöcsémről van szó, ezért azt mondta a rokonának: „Az életemet mentette meg, tessék segíteni rajta«. Zokogás rázza az emlékezésnél a számellenőrt. Nézi a véres pamlagot és keserűen dől belőle a panasz: — Még, hogy az életét mentette meg... — Pár héttel ezelőtt, — folytatja izgatottan a férj — amikor hazajöttem délután a hivatalból, a villa előtt találkoztam a feleségemmel. Az unokaöcsémmel beszélgetett. Rossz érzés vett rajtam erőt, arra gondoltam, hogy ezek a meghitt beszélgetések könnyen tápot adhatnak a pletykának. Ezért idegesen rászóltam a feleségemre. Az unokaöcsém ingerülten közbelépett. Heves vitánk volt, amely azzal végződött, hogy Lajost kiutasítottam a házamból. — Jobb, ha nem jössz többé hozzánk — mondtam neki, mire dühösen sarkon fordult. Szörnyű előérzet, borzalmas felfedezés — Nem hittem, hogy folytatása lesz a dolognak. Lajos többé nem mutatkozott. Csak most tudtam meg, hogy gyakran eljárt a villába, mialatt én hivatalban voltam és feleségemnek nem volt szíve elküldeni. Ezek a találkozások érlelhették meg lassan unokaöesémben a tegnapi tragédiát. — Tegnap reggel rosszul éreztem magam. Úgy volt, hogy ágyban maradok, nem megyek be a hivatalba- Ha elgondolom kérem, hogy ha itt A Kis Gyula — Elvesztenem a fejemet. Egyetlen gondolat élt csak bennem, mi van a fiammal, a kisfiammal.s Betámolyosnam a másik szobába. Ott feküdt szegény kisfiam halálra rémülten, fejét az ügy párnái közé fúrta. — Gyulácskám! — kiáltottam tébolyultam Azt hittem, vele is baj történt. — Sírva ölelt át a kisfiam, mire megkérdeztem tőle, hogy nem hallott-e valamit? Valami csattanást hallott, azt felelte, mást nem. Felvettem a fiamat és kivittem a villából. Ezen a szobán keresztül vittem. Nem jutott eszembe, hogy nem szabad neki látnia ezt a szörnyűséget. De ő meglátta az unokaöesémet, ezt mondotta:Úgy kell a Lajos bácsinak! Tessék elképzelni, mi játszódhatott le szegény kisfiam lelkében, mit hallhatott a szárd szobából, ami kiváltotta belőle ezt a néhány szót. — Azt, hogy az édesanyja meghalt, nem látta a kisfiam és nem is tudja még. Majd egyszer megmondom neki. Nyílt az ajtó. A számellenőr apja érkezett. Mennek a kapitányságra. Hivatták a számellenőrt, ki akarják hallgatni. 3. oldal. A szerelmes, versfaragó lakatoslegény Ahogy a dráma sok apró mozaikját összerakja az újságíró, így bontakozik ki a kettős tragédia háttere: A hat elemit végzett egyszerű lakatossegéd szerelmes lett az unokabátyja úriasszony feleségébe. Megtévesztette őt dr. Fodorné jóindulatú érdeklődése, hogy állásba juttatta és megvédte férje alaptalannak látszó gyanúsításaival szemben. A muzikális hajlamú, versfaragó lakatossegéd rajongva imádta a számellenőr feleségét-Délelőttönként nem ment munkába, hanem átosont a szomszédos villába, hogy legalább láthassa, néhány szót válthasson vele. És otthon verseket, írt, az asszonyhoz, öreg nyugdíjas háziasszonya szobájában, ahol ágyrajáró volt és ahol az egyik sarokban ő aludt, a másikban öreg háziasszonya. Tegnap reggel sem ment munkába a lakatossegéd. WV/WVft/WiAAWVWWVWWWWVWVWVWWWWVWMWVWVWVWVW ELADÁSI ÁRAK 3 óriás üveg f* 5.6a, yt üveg PtL.üveg_gg.AcMtoan.aaakijgieiben Kmh.tafa !