Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1920-07-04 / 3. szám
______________________________________________AZ ÚJSÁG__________________________________Zsudapé, 1920. Gyöngyszemek a Pardon . . . !-ból. A rebuzeusok egészen természetesnek tartják, hogy joguk van ezt a jó magyar levegőt szívni. Szívják is az istenadták ezt a jó dritteszerte magyar levegőt akkora mohósággal, mintha minden pillanatban milliókat lehetne keresni egy-egy röpke szippantáson. De pardon . .. mióta van annak joga jó levegőt szívni, aki egyebet se tesz, mint rontja itt a jó levegőt ? * * * A legszászabb Zoltánok sem tagadhatják, hogy igenis van zsidókérdés. Ha tagadni mernék, akkor pardon ... mi felsorolunk néhányat, vagy pardon ... elég lesz tán az az általánosan ismert zsidókérdés is, mely úgy hangzik, hogy: „nü, hát van zsidókérdés ?“ És pardon . .. itt van mindjárt a felelet is: „nü, hát van ? Entschuldigung : nü, hát nincs ? * * * A nemzetiségi arányszámot jóval túlhaladó példányszámban megjelenő Az Est című laptársunk már szintén sürgeti a zsidókérdés megoldását. Par- dón ... tisztelt Az Est. Ha ön jobb- Y kezét a bal füle mögé teszi és a zsidókérdés megoldását sürgeti, akkor az nekünk nagyon gyanús. Mert hát bocsánat, pardon, entschuldigung... a gójnak is van magához való esze. POLITIKAI HÍREK. — A köztisztviselők téli tűzifája máris igen nagy gondot ad a pártoknak és a kormánynak. Minden remény meg van rá, hogy ha fából vaskarikát nem is lehet csinálni, a kormánykörök véleménye szerint talán lehet vaskarikából fát csinálni. Ha ez sikerül, bizodalommal nézhetnek a köztisztviselők a tél elé. — Mindazon képviselők, akik ezúttal még nem lettek miniszterek, fogadják ezúton is őszinte részvétünket. — Nyilatkozat. Tiltakozom az árdrágítás ama újabb formája ellen, hogy már a parlamenti felszólalásoknak is megadjuk az árát. Ruppert Rezső, nemzetgyűlési képviselő. — A Kisgazdapártban tegnap este egyik vidéki képviselő egy kosár acélos új búzát hordott körül, amit a párt igen sok tagja, minthogy életükben most láttak először búzát, nagyon megcsodáltak. Politikusok az első és második sorban. — Körinterviu — Haller (Halasi) István közoktatásügyi miniszter első- és másodsorban levő politikusokat különböztetett meg. Lapunk munkatársa ez alapon kérdést intézett az összes nemzetgyűlési képviselőkhöz, hogy sorolják fel, kik azok, akik az első sorban vannak és kik a második sorbeliek? A válaszok már csak azért is megmeglepőek, mert belőlük a politikusok és pártok teljes egysége konstatálható. Ez az a pont, ahol minden képviselő egyetért és nézeteltérésnek nyoma sincs. A képviselő urak ugyanis egyetértelműleg a következő választ adják: I. sorban levő politikusok: Én és Én, továbbá Én, azonkívül Én, na aztán, hogy is hívják csak, igen Én, végül talán ha megengedi Én is. II. sorban levő politikusok: Ők, továbbá ők, azonkívül ők, na aztán hogy is hívják csak, igen ők és végül másodsorba számíthatók ők is. Hogyan öltözködjünk a botbüntetéshez? Mangold Béla Kolos szakvéleménye. — Rendesen öltözött tudósítónktól. — Mangold J. Kolos mester, aki immár több mint egy évtized óta legfőbb éceszgéber az öltözködés terén, volt szíves fogadni munkatársunkat és felkérésünkre elmondta, miképp kell öltözködni a botbüntetés végrehajtásának ünnepélyes szertartása alkalmával. — Ebben az esetben is, mint mindig, — mondta a mester — a ruházkodás a helyzet komolyságához alkalmazkodik. A delikvens jóízlése fogja legelsősorban is megszabni, mennyire látja sötétnek a helyzetet, a ruhája ezen mértékben lesz világosabb vagy sötétebb tónusú. Minthogy a botbüntetést minden körülmények között jól szabják ki, maga a ruha sem lehet rossz szabású. A csikós minták feltétlenül előnyben részesülnek, ami bizonyára tompító hatással lesz a büntetés elszenvedése után hátramaradó csikókra. De a kockás minta is megállja a helyét, miután hasonló helyzetben a kocka már úgyis el van vetve. Az a kérdés, hogy a zsakett vagy a zakkó felel-e meg ilyenkor, még nincs eldöntve, de az ilyen dolgokban kellő érzékkel bíró divatfi az első büntetésnél feltétlenül zsakettben jelenik meg. A kalap okvetlenül kemény, ennek minden körülmények között a bot keménységéhez kell igazodnia. Ugyancsak ezen okból feltétlenül a keményelejű ing és a kemény gallér kívánatos. A nyakkendő legyen sötét alapon világos csillagokkal ékes, ami elveszi a kirívó élét annak, hogy csak a delinkvens egyedül lát csillagokat. Ám a nyakkendő mintája ábrázolhat rózsákat is, a kontraszt e minta és a kevésbé rózsás helyzet között talán nem rontja majd azt az összhangot, amit a delinkvens és a büntetést kiosztó rendőrőrmester között feltétlenül helyénvalónak találunk. Ami a cipőt illeti, e téren mi szakemberek sem vagyunk egységesek. Szerintem ilyen alkalmakra a szélesebb, kényelmesebb formájú amerikai cipőforma felel meg. Humanitárius szempontok ellenzik, hogy ilyen esetben még a cipő is szorítsa a delinkvenst. Ami pedig a cipősarkot illeti, ez mindenesetre alacsony legyen, ez a pillanat nagyságával való ellentét igen jól fog hatni. No és ha még megemlítem, hogy a harisnya tetszés szerinti világos vagy szürke lehet, azt hiszem, végeztem is a kérdéssel. — De mester, az istenért, — vetettük közbe, — hát a nadrág? A mester arca elkomorult néhány pillanatra, arcán az e téren végzett hosszú stúdiumok minden kínja és fáradsága visszatükröződött és fájdalmas hangon jelentette ki, hogy a törvény e téren hézagos és a nadrág szerepét nem írja pontosan körül. Az óvatosság mindenesetre azt diktálja, hogy a nadrág erős, masszív anyagú legyen, különben feneketlenül csúnyán ronthatná a divatos öltözködésnél mindig megkívánt szelíd és gusztusos harmóniát. A Schlézinger-kocka. (Eredeti szabadalom kockázat nélkül. — A héber-keresztény olvasási egyenleg könnyű átszámítása. — Megvan a társadalmi béke.) Schlézinger Ignác úrtől kaptuk a következő levelet: Mint az Az Újság hű olvasója, van szerencsém közölni a tisztelt újságiró urakkal, hogy szenzációs találmányom van. Én, Schlézinger Ignác, ugyanis szobatudós vagyok. Szobatudós vagyok, mert rendkívül nagynövésű orrom a szobához köt engem. Mostanában ugyanis vagy nagyon süt a nap, vagy pedig záporeső esik. Ez így szokott lenni mindig nyáron. Tekintettel arra, hogy Budapesten nem tudtam egyik kalaposnál sem olyan széleskarimájú kalapot kapni, amely megvédje rendkívüli nagynövésű orromat az erős napsütéstől, vagy a záporeső viszontagságaitól, kénytelen vagyok ki sem mozdulni az utcára, otthon a szobámban maradni s ezért egy idő óta mint szobatudós, tudománnyal foglalkozni. Mint szobatudós,főként a most annyira aktuális keresztény-zsidókérdést tanulmányozom s a tanulmányozás közben rájöttem egy rendkívül szenzációs dologra.